16. nap 811-en

2011. március 24., csütörtök

Valamelyik nap, mikor azt írtam, hogy ennél rosszabb már nem lehet, tévedtem. Van rosszabb.
Reggel arra ébredtem, hogy a fájdalomtól nem bírok megmozdulni. Alig bírtam kimászni az ágyból, iszonyúan fájt a belem. Egy évig így ébredtem, de néhány hónapja a kezelések után elmúlt a fájdalom és amilyen gyorsan csak lehetett el is felejtettem, milyen szörnyű volt. Most reggel viszont nem csak a fájdalom hasított belém, de az emlékek is, hogy mennyit szenvedtem emiatt és a félelem, hogy kezdődik újra az egész...

Ma így alakult a menü:

reggeli (10 óra): 3 narancs összeturmixolva
délelőtt (12:30): 1 l zöldturmix (salatrio saláta, rukola, körte)
ebéd (15:30-16:30): 5 banán
délután (19:30): 2 alma
vacsora (21 óra): zöldségbőségtál (római saláta szív, paprika, pritaminpaprika, paradicsom, uborka, újhagyma, rukola) napraforgópástétommal

mozgás: séta (6,6 km, 1 óra 20 perc), biciklizés (3,4 km, 10 perc)

Ma a közeli tóhoz beszéltük meg délelőtti sétánkat Sophiával.
Szerencsére az hozzánk elég közel van, úgyhogy nagy nehezen levonszoltam magam odáig abban a reményben, hogy a séta majd jót tesz egy kicsit a dolgoknak. Hát biztosan jót tett, csak én nem éreztem. Alig álltam a lábamon, nagyon nehezemre esett ezt a néhány kört lesétálni, pedig többet szoktunk menni. Hazafelé a dombra pedig már szinte öntudatlanul kóvályogtam felfelé, iszonyú gyenge voltam.

Napközben szerencsére azért kicsit jobban lettem, de még jobban felerősödtek a gombás tüneteim, mint tegnap, például egész nap úgy viszkettem, mintha tetves lennék. A hasam, oldalam, combom, karom úgy viszketett, hogy igazán átéreztem milyen lehet a kiskutyámnak, ha tavasszal kicsit késve adjuk rá a bolhanyakörvét. Egész napos vakarózás után délutánra egy sárgával átitatott, zöldben is pompázó mélylila, tenyérnyi méretű véraláfutás virított a combomon. Úgyhogy már nem csak zombi voltam a gyengeségtől, de mintha még jól meg is vertek volna.
Jó dolog ez a 811... :-D

Viszont öröm az ürömben, hogy a betegségem során sosem viszkettem, csak a gyógyulás során, úgyhogy ez most is azt jelzi, hogy döglenek ezek a kis nyavalyások. Sőt! Mi az, hogy döglenek! Menekülnek. Ezek úgy rettegnek a 811-től, hogy csak na! Ennek örömére a ma reggeli narancsba tettem pár csepp grapefruitmagcseppet is, hogy a nem szívesen látott vendégeimet minél gyorsabb távozásra bírjam. Remélem, holnapra már kicsit javul a helyzet, mert ez a mai nap elég durva volt.
Persze ezen nincs mit csodálkozni. Már az elején mikor szembesültem azzal, hogy még nem gyógyultam meg egészen, már akkor tudtam, hogy lesznek ilyen mélypontok, ahol szinte újra át kell élni a betegséget ahhoz, hogy meggyógyuljunk. Így van ez a böjtnél, a homeopatikus gyógyszereknél és minden természetes gyógymódnál is, hogy először felerősödnek a tünetek még egyszer utoljára, mielőtt végleg elmúlnának. Hát ma ilyen napom volt...


Sophia bejegyzése itt olvasható a 16. napról

3 megjegyzés:

vicger írta...

Kitartást, s csak így tovább, meglátod írmagja sem marad a hívatlan vendégeknek! S ezek a negatív tünetek valóban azt jelzik, hogy tisztul szépen a szervezet, s pánikolnak az albérlők :) Hamarosan pedig olyan fitt és egészségtől kicsattanó leszel, hogy ihaj! :)
A fázás már elmúlt?
Azért érdeklődöm, mert bár én nem 811ezek, hanem csak nyersétkezek, de az utóbbi napokban egyre többet fázom, eleinte csak esténként, éjszakánként, de most már napközben is... Remélem hamarosan beáll a hőháztartásom..

a pástétomodat ki fogom próbálni!

Kriszti

vicger írta...

ööö.. fészbúkon Gál Attila Gergelyné vagyok :))))

Szamóca írta...

Kriszti,
a fázásom nekem még sosem múlt el böjt során, vagy nyersétkezéses korszakaimban, de azt mondják a nálam okosabbak, hogy egy idő után elmúlik. Nem tudom, ez mitől függ, talán a szervezetből kiürülő méreganyagoktól.

Related Posts with Thumbnails
 
Vegánságok. Design by Pocket