Házi vaníliaaroma

Azt hiszem ezt már mindenki elkészítette előttem és már mindenki blogján szerepel ez az egyszerű, de nagyszerű ötlet. Azért én is felrakom az enyémet, hogy itt is meglegyen.
Azt hiszem még pontosan négy évvel ezelőtt Chili & Vanilia indította útjára itthon is ezt a finomságot ezzel a bejegyzésével, ami hatalmas vaníliaőrületet váltott ki a gasztroblog világban. Ehhez képest én csak tavaly októberben készítettem ilyet, amikor sikerült jó áron vaníliához jutnom. Azóta viszont folyamatosan használom - főleg süteményekbe.


Házi vaníliaaroma

1 üveg vodka
néhány szál vaníliarúd

A vaníliarudakat egy éles késsel hosszában felhasítjuk és a vodkába tesszük.
Néhány hónapot állni hagyjuk, közben néha felrázzuk és már készen is van.
Ha fogyóban van az aroma, akkor a vodkát bármikor után tölthetjük, vagy a vaníliarudakat is lehet cserélgetni benne, így mindig lesz otthon vaníliaaroma. Úgy is mondhatjuk, hogy ez szinte sosem fogy el. :-)

Felhasználás:
Legtöbbször sütemények tésztájába és krémjébe használom egyszerre csak 1-2 evőkanálnyi mennyiségben. Valószínű több vaníliarúddal erősebb kivonat készíthető és akkor kevesebb is elég.
Mivel nem szeretem az alkohol ízét, ezért csak sütött vagy főzött ételekbe teszem, hogy a hőkezeléstől az alkohol íze elpárologjon az ételből. Ha már sütés-főzés után, utólag szeretnék vaníliával ízesíteni, akkor a vaníliás mézet használom.

Kökényméz (VKF 30. forduló)

Nem szerettem volna a mostani VKF-re csak egy mézbe dugott vaníliarúddal nevezni, főleg hogy látom, hogy mások milyen pranilécsodákat alkotnak.
Viszont ez a második gasztroajándék sem lett egy fantáziadús, konyhai remek, de adta magát a helyzet, ugyanis az történt, hogy a férjemmel és Bundással (félreértés elkerülése végett: ő a kutyusunk) sétáltunk a közeli erdőben október vége felé, amikor is hatalmas kékbogyós cserjékre lettem figyelmes. Annyira gyönyörűen nézett ki az őszi lemenő nap fényében az élénk kék bogyóival és szikrázó zöld leveleivel, hogy miután kigyönyörködtük magunkat benne, itthon egyből utánanéztem, hogy mi is volt ez és persze, hogy meg lehet-e enni, mert már gyönyörű kék piték és sütemények lebegtek lelki szemeim előtt.
Nem kellett sokat keresnem, hamar kiderült, hogy az bizony kökény és gyümölcse sokféleképpen felhasználható, például a gin egyik fontos hozzávalója. Ráadásul gyógynövény is a rengeteg jótékony hatásának köszönhetően, de csak akkor érdemes szedni, amikor már megcsípte a dér. Ez meg is történt november elején azon a néhány fagyos, téli éjszakán, úgyhogy már röpültem is az erdőbe szüretelni.
Aki látott már kökényt az tudja (de én nem tudtam), hogy már nyoma sincs az élénkzöld leveleknek és a kék bogyóknak, csak a csupasz ágak meredeznek a már szinte fekete bogyókkal. Alig találtam meg. Kiábrándító látvány volt, úgyhogy le sem fotóztam...
Viszont szedtünk egy kisebb zacskó kökényt, első nekifutásra elég lesz ennyi, lehet, hogy nem is finom. Igazam is lett: elég savanykás és akkora mag van a közepén, hogy ebből még lekvárt főzni sem lehet, mert ha átpasszírozom (magozás élből kizárva!), nem marad belőle csak egy lekvároskenyérnyi. Ráadásul olyan sok jótékony hatásáról hallani, hogy inkább nyersen kéne valamit kezdeni vele, így jött az ötlet, hogy akkor a vaníliához hasonlóan ez is ugrik a mézbe megmártózni egyet.


A végeredmény pedig egy gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény, ugyanis a kökény bogyója elsősorban hasmenés és bélhurut ellen alkalmazható sikeresen. Ez egyébként azért érdekes, mert a virágjából készített tea meg enyhe hashajtó hatású, azaz a székrekedés ellenszere. Csak össze ne keverjük, hogy melyik melyik, különben okozhatunk kellemetlen perceket magunkat és nem kívánatos szagokat másoknak. Egyébként szerintem ez szuper, hogy egy növényen belül ez a kiegészítés megtalálható: a virág kiegészíti a gyümölcsét és fordítva! Milyen gondos a természet: ha az egyikből egy kicsit túlzásba vinnénk a fogyasztást, eszünk a másikból is egy kicsit és már is megvan oldva.
Szóval, mielőtt nagyon belemerülnénk a témába ez lett a kökényméz, de nevezhetjük kökényszirupnak vagy kivonatnak is. A kökény a mézben kicsit összeesett (az utolsó képen jól látható) és ráncos lett, ahogy a méz kioldotta a lényeget belőle, viszont finom édesek és könnyebben kijön a magjuk is. A méz pedig nemcsak szép színű lett már 6 nap alatt, de olyan különleges gyümölcsös méz íze van. Felhasználhatjuk süteményekbe, krémekbe, gyümölcssalátákba, vagy csak úgy magában gyógyszerek helyett fogyasztva.

Természetesen gasztroajándéknak is kitűnő, már csak különlegessége miatt is. Persze ha kis ajándékkártyát mellékelünk mellé, abban inkább süteményekbe, krémekbe való felhasználását méltassuk inkább és kerüljük az olyan huncut megjegyzéseket, mint például: ha a karácsonyi eszem-iszommal elrontod a gyomrod, ez a kék kökényméz megoldja a gondod.
Na de, félre a tréfával: tényleg jól jöhet a kökény ezen hatása mondjuk nyáron, amikor a sok-sok mosatlanul evett gyümölcs, vagy idegen országokban megkóstolt ez meg az okoz váratlanul hasmarst. De egy szétizgult vizsgaidőszakban is jó hasznát vehetjük. Úgyhogy tegyük csak fel a polcra, kibírja ott nyárig, vagy amíg szükség lesz rá. Egyébként rengeteg jó hatása van még ezen kívül - a többit lásd a bejegyzés végén.


Kökényméz

kökény
akácméz

A kökényszemeket egy éles késsel két-három helyen bevagdossuk és így dobáljuk az üvegekbe, hogy megkönnyítsük a méz dolgát.
A kiszemelt üveget kb a feléig vagy a kétharmadáig pakoljuk meg a megkéselt kökénnyel, majd feltöltjük az üveget a mézzel és jól lezárjuk. Kicsit összerázhatjuk, hogy a gyümölcsszemek közé rekedt levegőt kiszabadítsuk.
Félretesszük a kökénymézet és néhány naponta újra megrázhatjuk, vagy megfordítjuk az üveget, hogy rendesen megbarátkozzon a méz a kökénnyel.

Nálam 6 napot állt, mikor megkóstoltam és már akkor is finom volt, de adok neki további esélyt, hogy még finomabb legyen, úgyhogy visszatettem a polcra még egy kicsit. Viszont jól dunsztolta magát pár nap alatt, mert szépen pukkant, amikor kinyitottam, úgyhogy gondolom, ha nem zavarjuk, sokáig eláll.


A kökény jótékony hatásai:
Nézzük akkor mire jó még ez a fonnyadt bogyós furcsa színű kulimász, azon kívül, hogy lehet vele gyereket riogatni, hogyha hasmenése merészel lenni, ilyet kell ennie.
Bogyója vitaminokban, főleg C-vitaminban gazdag. Terméseit október végén szedjük, ha már kissé megcsípte a dér. A termésekből készített lekvár, bor, pálinka vagy likőr betegségek után kiváló roboráló szer, immunrendszer- és idegerősítő. Gyümölcsét elsősorban hasmenés és bélhurut ellen alkalmazzák, zsírcsökkentő hatású, fogyókúra esetén nélkülözhetetlen. Méregtelenítő és vértisztító hatása miatt bőrkiütések megszüntetésére is alkalmazhatjuk.
Fájából sétapálcát és golfütőt készítenek.
Áprilisban szedhető szárított virágjaiból készített forrázat vese-és vértisztító, vízhajtó, enyhe hashajtó, húgyúti betegségek ellen használható, de magas vérnyomást csökkentő hatása is ismert. Teája étvágytalanságot vált ki, ezért fogyókúra kiegészítésére is ajánlják

(Kökényinfók a következő oldalakról: Terebess, Wikipédia)
(A kökényfotó innen)

Vanilíás méz (VKF 30. forduló)

Olyan bonbon csodák születtek már erre a Chef Viki által kiírt VKF fordulóra, hogy én már csak remegő kézzel pötyögöm be szerény kis gasztroajándékaimat. Remélem, megajándékozottjaim nem kísérik figyelemmel ezt a fordulót és így talán örülni fognak az én egyszerű vaníliás ill. kökényes mézemnek is.

Természetesen én is elkészítettem a házi vaníliakivonatot, amit már oly sokan előttem. A vodka tényleg nagyon jól kivonja a vanília aromáját és jól használható sütéshez, főzéshez.
Igen ám, de hogyan lesz vaníliás egy olyan krém, turmix vagy bármi egyéb, amit nem főzök, úgy, hogy ne érezzem benne az alkoholt - ti. nagyon nem szeretem az ízét még kis mennyiségben sem.

Napokig gondolkoztam azon, hogyan lehetne még a vaníliarudakat alkohol nélkül megbűvölni, amikor is édesanyám pont arról mesélt, hogy nagymamám hogyan készítette otthon a vaníliáscukrot: egy kiló kristálycukorba dugott 1-2 rúd vaníliát és egy hónap múlva állítólag az egész cukor vaníliaízű volt. Hm, nem is rossz ötlet, csak éppen nem eszem cukrot, de innen már hamar jött az ötlet, hogy mézet viszont igen. Ráadásul mézet teszek minden süteménybe, turmixba... stb, amit vaníliásítani szeretnék.
Szóval, másnap már ott lebegtek a vaníliarudak az akácmézben és kíváncsian vártam, hogy mi fog történni. Persze a vodkás vanília után azt vártam, hogy a méz is bebarnul, de hát miért tenné: a vaníliás cukor sem barna! Úgyhogy így majdnem egy hónap után is méz színe van, de az íze csodálatos lett.
A méznek köszönhetően pedig sokáig eláll, úgyhogy szép üvegbe töltve karácsonyra gasztroajándéknak is kiváló! Még éppen el is készül az ünnepekre, ha pár napon belül belőjük otthon a mézünket egy kis vaníliával.

Én egyébként egy volt lenmagolajos üvegcsébe (de az olívaolajaknak is nagyon szép üvegük van) töltöttem, aminek még az olajkitöltést segítő műanyag kis bigyuszkája is megvan, így a méz adagolása is egyszerű és nem folyik szerteszét, ráadásul az üveg és a konyha sem ragad tőle használat után.


Vaníliás méz

2-3 dl akácméz (vagy bármilyen más méz, ami nem cukrosodik)
1 rúd (olyan 15 centis) vanília

A vaníliarudat egy éles késsel hosszában bevágjuk, beledugjuk a mézbe és állni hagyjuk minimum 3-4 hetet, utána felhasználhatjuk a vaníliakivonat helyettesítésére süteményekre, krémekbe, turmixokba... stb.
Ha már fogyatkozik a méz az üvegből, nyugodtan utántölthetjük, vagy cserélhetjük a vaníliarudat benne, így mindig lesz vaníliás méz otthon.
Hm, milyen finom is az a vaníliás banáturmix...