Barnarizses tofutortácskák rozmaringos-sütőtökös burgonyával, sült céklahabbal

2009. december 20., vasárnap

Bizony nagyon megörültem, amikor olvastam a Gasztrotipp receptversenyének kiírását, hogy idén színes karácsonyi ételeket várnak. Hát mi ez, ha nem a karácsonyi zöldségfogyasztás mellett ágáló felhívás? Hiszen mi másból lehetne színeset készíteni, ha nem zöldségből, gyümölcsből? Egyből úgy éreztem, ez a vegáknak felhívás keringőre, úgyhogy semmi pénzért ki nem hagynám. :-)
Agyaltam is sokat, hogy mit készítsek, ami színes is és különleges is annyira, hogy ünnepi menü lehessen belőle. Ja, és nem utolsó sorban nem árt, ha finom lesz és rajtam kívül más is megeszi esetleg.
Az alapanyagokkal nem volt gond, hiszen a sütőtök, a cékla és valamilyen zöld leveles növényke a tél legszínesebb zöldségei. Fagyasztóból előkapott zöldségeket, gyümölcsöket most nem akartam felhasználni, legyen ez a menü igazi téli, karácsonyhoz illő.
Kigondoltam ám ezeknek sokféle variációját is, például, hogy a céklát a sütőtökkel sütöm és mártásként a rukolából készítek valami zöld öntetet, végül mégis ennél a megoldásnál maradtam. Bár először tartottam tőle, hogy a sok szín sokféle ízt is takar és nem biztos, hogy együtt is finomabb lesznek, de ez nem következett be: a cékla jellegzetes ízét némileg tompította a joghurt és a habbá "verés", a sütőtök karakterét pedig a burgonya és a fűszerek enyhítették egy kicsit és így nagyon jól megvolt egymással ez a kétféle zöldség. A tofufasírt állagra nagyon hasonlít a darált húsból készült fasírtokhoz, ízét azonban a céklahab nagyon jól kiemeli, mindez pedig legnagyobb meglepetésemre nagyon jól harmonizál a rukolával.
Bevallom, a rukolát először csak díszítésre szántam, de rá kellett jönnöm, hogy nagyon illik ízben is ehhez a színes, különleges összeállításhoz.
A sütőt pedig megfelelő szervezéssel jól ki tudjuk használni és holtidő nélkül tudunk mindent megsütni és elkészíteni.
(A recept megtalálható a mától megtalálható a GasztroTipp oldalán is.)


Barnarizses tofutortácskák rozmaringos-sütőtökös burgonyával, sült céklahabbal

Céklahabhoz:
4 közepes cékla
néhány ek olívaolaj

bors
rozmaring
méz
citromlé
kb 1 pohár (150 ml-es) szójajoghurt (de lehet másfél pohár is, ha van még otthon)

Körethez:
6 szem közepes krumpli
fél sütőtök
olívaolaj
4 gerezd fokhagyma

bors
kömény
rozmaring
Fasírthoz (15 db-hoz):
1 doboz tofu (300 g) - ha van, akkor jobb a füstölt változat
300 g főtt barnarizs (már főtten mérve, ugyanis az előző napi ebédből maradt rizs, így ehhez a fasírthoz már nem kellett főznöm)
100 g barnarizsliszt
2 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
4 ek sörélesztőpehely
1 paprika
másfél csokor petrezselyem
olaj

bors
kömény

Díszítéshez:
rukola

1, A céklát meghámozzuk, kockára vágjuk, sóval, borssal, rozmaringgal fűszerezzük, néhány ek olívaolajjal meglocsoljuk és összeforgatjuk, hogy a céklákat mindenhol fűszeresek és olajosak legyenek. A sütőbe tesszük a céklát, melle pakoljuk a megmosott krumplikat, bekapcsoljuk a sütőt 180 fokra és kb 45 percig sütjük, amíg a cékla megpuhul (ez sütő függvényében változhat, hogy kinek milyen gyorsan melegszik a sütője).
2, A krumplikat közben figyeljük, nem szabad puhára sütni őket, sőt még készre sem. Mielőtt kész lenne, kivesszük őket a sütőből és félretesszük hűlni.
3, Közben összeállítjuk a tortácskákat. A petrezselymet, paprikát, 1 gerezd fokhagymát, a főtt rizs harmadát, vagy felét néhány ek olajjal és kevés vízzel összeturmixoljuk. Épp csak annyi olajat és vizet adjunk hozzá, amennyivel turmixolhatóvá válik.
4, A masszát a maradék rizshez keverjük és hozzáadjuk a tofut lereszelve, az apróra vágott hagymát, fokhagymát, a rizslisztet, a fűszereket és a sörélesztőpelyhet. Alaposan összegyúrjuk, olajozott muffinformába töltjük és ha elkészült a cékla, akkor mehetnek a fasírtok is a sütőbe: 180 fokon, 45 perc alatt készülnek el. A muffinformát nyugodtan tölthetjük tele, nem fognak a fasírtok már nőni.
5, A céklát is félretesszük hűlni és amíg a fasírtok sülnek, összeállítjuk a köretet: a sütőtököt meghámozzuk, kockára vágjuk. Legegyszerűbb, ha a tököt először kb másfél-két centis korongokra vágjuk és úgy hámozzuk. Ráadásul a töknek az elkeskenyedő, mag nélküli felét használtam fel, így magozni sem kellet. (A tök másik feléből mogyorós csokiöntetes poharas sütőtökkrém készült.)
6, A krumplikat is meghámozzuk, a tökkel azonos méretű kockákra vágjuk és a tökkockákkal együtt egy tepsibe halmozzuk. Hozzáadjuk az apróra vágott fokhagymát, a fűszereket és egy kevés olajat. Alaposan átkeverjük az egészet, hogy a fűszer és az olaj mindenhol bevonja a sütnivaló zöldségeket.
7, Amint a fasírt elkészült, már helyet is cserélhetnek a tökös krumplival, amit kb olyan 20-25 percig sütünk, amíg a tök megpuhul. Ne süssük túl, mert a tök hajlamos annyira megpuhulni, hogy krémesre szétesik. Valószínű úgy is finom egyébként, csak úgy nem néz ki olyan jól, mint így a sárga és narancssárga kockák a tányéron.
8, Amíg a köret is sül, elkészítjük a céklahabot. A már kihűlt céklát összeturmixoljuk a szójajoghurttal (nyugodtan használhatunk többet a kívánt állag és szín eléréséhez. Az ízén nem fog sokat változtatni, hiszen a céklának nagyon jellegzetes íze van), illetve néhány evőkanál mézzel és citromlével ízlés szerint. Nagyon kellemes krémes, lágy habot fogunk kapni.

Ha minden elkészült, akkor a tofutortácskákat rukolaágyon tálalva, céklahabbal díszítve tálalhatjuk a tökös-krumplis körettel.

Részletekben itt találhatjátok a recepteket:
Barnarizses tofufasírt
Rozmaringos-sütőtökös burgonya
Sült céklahab

Karácsonyi blogger díj

A napokban Eva lepett meg ezzel a hangulatos, karácsonyi díjjal.


Tényleg nagyon meglepett, hiszen még csak nemrég kezdtem feltölteni a karácsonyi recepteket, azaz csak a süteményeket. Hol vagyok még attól, hogy a főételek is felkerüljenek a blogra?!
Továbbadnám ez a szép díjat Pilchardnak és a többi balkezesnek, illetve Siccikének a vegán karácsonyi blog szuper szervezéséért.
Evától egy nagyon szép idézetet is járt a díj mellé, amit szintén továbbítanék ezúttal minden kedves gasztroblog írónak, hiszen így karácsony közeledtével még aktuálisabb:

"Tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy egyetértetek, ugyanúgy szerettek, és egy lélekként ugyanarra törekedtek... Senki ne keresse csak a maga javát, hanem a másét is."
(Fil 2,2. 4)

Poharas sütőtökkrém mogyorós csokoládéöntettel

2009. december 17., csütörtök

A csokis sütőtökpitéből maradt meg egy kevés töltelék, ami önmagában is nagyon finom, de maradt annyi, hogy valami poharas desszertet készítsek belőle kettőnknek. Annyira bejött nekem ez a sütőtök-csoki kombináció, hogy maradtam ennél a megoldásnál, így lényegében majdnem ugyanaz lett, mint a pite, csak kicsit másképp tálaltam. Olyannyira, hogy mikor elkészítettem mindent és poharakba akartam tölteni, akkor jöttem rá, hogy nekünk bizony nincsenek desszertes poharaink. Még jó, hogy a tökkrémhez tökünk az volt! Na, mindegy. Így viszont csak ilyen kis tálkákba került ez a finom desszert, de ezekről a kis tálkákról is tudni kell, hogy ez sem a miénk, csak a szüleimtől hoztuk el kölcsönbe még pár éve. Vagyis már jó pár éve, úgyhogy lehet, hogy már a miénk. :-)
Ez a desszert egyszerűsége és különlegessége miatt vendégvárónak is nagyszerű az ünnepek alatt, sőt a tökkrémet és a mogyorót már előre is elkészíthetjük, a vendégeskedés alatt pedig már csak a csokikrémet kell összekeverni és a desszertet összeállítani, ami pár perc alatt megvan - ennyi időre minden háziasszonyt tudnak egy kicsit nélkülözni a társaságból.
Az egész finomságot viszont nem jó előre elkészíteni, mert a tök állás közben még egy kevés levet ereszt(het, ilyenkor csak újra át kell keverni a krémet), ami az élvezeti értékén ugyan nem változtat, de ránézésre elég kiábrándító, ahogy a csokis tök úszkál a sárgás lében, mint az almapaprikák a befőttesüvegben. Ezért az összeállítást inkább hagyjuk az utolsó pillanatra.
(A receptet egyébként a GasztroTipp Színes karácsony elnevezésű receptversenyére is neveztem, úgyhogy mától megtalálható a GasztroTipp oldalán is.)


Poharas sütőtökkrém mogyorós csokoládéöntettel
(kb 8 adag)

Sütőtökkrémhez:
1 közepes sütőtök
5 ek méz
2 marék mazsola

Csokimázhoz:
70 g kakaó
6-7 ek méz
0,6 dl víz

Díszítéshez:
egy-két marék mogyoró

1, A sütőt bekapcsoljuk 180 fokra.
2, A sütőtököt megmossuk, hosszában félbevágjuk, magjait kikaparjuk és néhány centis szeletekre vágjuk.
3, A tök szeleteket egymás mellé állítva alufóliával bélelt tepsire sorakoztatjuk és a kb 45-50 perc alatt jó puhára sütjük.
4, Amint a tök elkészült, kivesszük a sütőből és megvárjuk amíg kihűl.
5, Addig megmossuk és lecsepegtetjük a mazsolát, előkészítjük a poharakat, a mogyorót felaprítjuk. Én aprítóban daraboltam, de lehet mozsárban is, vagy úgy, hogy zacskóba tesszük és a nyújtófával "kinyújtjuk".
6, Ha kihűlt a tök, kikaparjuk a húsát a héjából, villával pürésítjük(mármint a tökhúst, nem a héját), majd hozzákeverjük a mézet és a mazsolát. Félretesszük, hogy ízei összeérjenek.
7, A csokikrémhez a hozzávalókat alaposan elkeverjük.

8, Jöhet a finomság összeállítása (ahogy én készítettem): a csokikrémből egy keveset a poharak aljára töltünk, megszórjuk egy kevés mogyoróval, ráhalmozzuk a tökkrém felét. A krém közepébe kis mélyedést készítünk, ezt is feltöltjük csokival, megszórjuk mogyoróval és szépen ráigazítjuk a tök másik felét. A maradék csokit is ráöntjük a desszertre és a maradék mogyoróval díszítjük.
Nem kell hűteni, azonnal fogyasztható.

Csokis sütőtökpite

2009. december 15., kedd

Sokfelől hallottam már a csokis sütőtökös kekszekről, sütikről, hogy milyen különleges és finom együtt ez a két hozzávaló, de minden receptben csak a süti tésztájába volt keverve egy kevés sütőtökpüré és egy kevés kakaó vagy csokidarabkák. Viszont nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lehet a sütőtök és a csoki együtt úgy, ha nyilvánvalóbban, szemtől szemben találkoznak. Muszáj volt kipróbálnom...
Alapul a kukoricamézes tésztáját vettem csak kakaós változatban és fantasztikus lett! Olyan nagyon csokis és nagyon tökös desszert született belőle! :-) Szuperul összepasszol a rengeteg csoki és a tök fűszeres aromája, de ha még intenzívebb ízeket szeretnénk, fahéjjal, szegfűszeggel fűszerezhetjük a tésztát és a krémet is, de én nem tettem, hiszen így is elég jellegzetes.
Ráadásul ez a sütemény a sütőtök illata és íze miatt a karácsonyi asztalon is helyet kaphat, gyönyörű színe pedig még a legegyszerűbb terítést és díszítést is feldobja.
Nagyon praktikus is, hiszen gyorsan elkészül (ha a hűlési időt nem számítjuk), akár előző nap is összeállíthatjuk, mert másnap ugyanolyan finom (ha nem még finomabb) és ugyanolyan állagú. Mivel sem glutént, sem cukrot, sem állati eredetű dolgokat nem tartalmaz, bármilyen ételérzékenységben szenvedő, vagy különleges diétát folytató vendégünknek kínálhatjuk.
(A receptet egyébként a GasztroTipp Színes karácsony elnevezésű receptversenyére is neveztem, úgyhogy mától megtalálható a GasztroTipp oldalán is.)


Csokis sütőtökpite

Tésztához:
320 g kukoricaliszt
4 ek kakaó
1 kk szódabikarbóna
12 dkg méz
0,5 dl olaj
1,3 dl víz


Sütőtökkrémhez:
1 közepes sütőtök
5 ek méz
2 marék mazsola

Csokimázhoz:
70 g kakaó
6-7 ek méz
0,6 dl víz

1, A sütőt bekapcsoljuk 180 fokra.
2, A sütőtököt megmossuk, hosszában félbevágjuk, magjait kikaparjuk és néhány centis szeletekre vágjuk.
3, A tök szeleteket egymás mellé állítva alufóliával bélelt tepsire sorakoztatjuk és a kb 45-50 perc alatt jó puhára sütjük.
4, Közben elkészítjük a tésztát: a lisztet, kakaót és a szódabikarbónát alaposan elkeverjük, majd hozzáadjuk a mézet, az olajat és a vizet. Összegyúrjuk.
5, Vékonyan kiolajozunk egy hőálló tálat, piteformát, vagy amiben a süteményt készítjük és mivel ezt a tésztát nyújtani nem igazán lehet, ezért gombócnyi darabokat tépünk belőle és a tálba nyomkodjuk, úgy, hogy pereme is legyen. Szépen összeáll és ez még gyorsabban is megy, mint a nyújtás. :-)
6, Ha a tök időközben elkészült, akkor helyet cserélhet az előkészített tésztával, amit ugyanígy 180 fokon sütünk 20 percig.

7, Megvárjuk amíg a sütőtök kihűl, majd kikaparjuk a húsát a héjából, villával pürésítjük és hozzákeverjük a mézet és a megmosott, lecsöpögtetett mazsolát. Félretesszük, hogy ízei összeérjenek.
8, Ha a tészta is elkészült, kivesszük a sütőből és hűlni hagyjuk.
9, A csokikrémhez a hozzávalókat alaposan elkeverjük, majd kb a harmadát a kihűlt (!) tésztára kenjük. Erre halmozzuk a sütőtökkrémet, majd a tetejét bevonjuk a maradék csokival.
10, Hűtőbe tesszük néhány órára, ahol a tökkrém és a csoki is megszilárdul, a tészta kicsit megpuhul és könnyen szeletelhetővé válik.

Megjegyzés:
A csillagokat úgy készítettem a süti tetejére, hogy miután bevontam a csokival, ráhelyeztem a csillagalakú tésztakiszúró formámat, majd egy hegyes késsel kikapargattam belőle a csokit, illetve kevés sütőtököt is, ami már csokis volt. A helyére töltöttem a maradék tökkrémből és a késsel szépen (?) eligazgattam a csillagformában. Óvatosan levettem a kiszúróformát és ahol szükséges volt, összedolgoztam még a csokit, meg a tököt. Elég kezdetleges módszer, de hirtelen ez jutott eszembe.
A kész süteményen elkészülte után még nagyon jól is néztek ki ezek a csillagocskák, de ahogy a középső képen is látszik, felvágás után már inkább maszatosnak tűnik, hogy néhány helyre nem jutott a szép, fényes csokimázból, úgyhogy legközelebb valószínű elhagyom ezt a fajta díszítést, hiszen a vendégek már úgyis csak szeletelve látják a sütit.

Almasaláta narancsos mazsolával

2009. december 12., szombat

Nem is volt olyan régen, amikor még a szagát sem bírtam a narancsnak, de ebben a szürke, hideg, eper-, málna-, barack-és dinnyementes időszakban rákényszerít a tél, hogy összebarátkozzunk.
Persze azért a narancs hártyás részét nem vállaltam be, de jól kifacsartam a levét, annyi narancshússal, amennyivel csak bírtam és beleáztattam egy marék mazsolát, hátha úgy meg tudom enni.
Jelentem: le is csúszott az utolsó cseppig! Annyira finom édes, de mégis savanykás lett a narancslé a mazsitól, a mazsola pedig olyan kellemes narancs ízű. Nagyon finom így együtt.
Azóta meg rájöttem, hogy az almának is jót tesz a narancs: olyan különleges ízű és bársonyos lesz a narancsbevonattól.
Összekombináltam hát ezeket a felfedezéseimet és lett belőle egy ilyen finom, könnyű vacsora:


Almasaláta narancsos mazsolával

1 alma
1 narancs
1 marék mazsola

1, A narancs levét jól kifacsarjuk, lehetőleg minél több hússal együtt. Beletesszük a mazsolát és állni hagyjuk, amíg a mazsik jól megszívják - mármint magukat!
2, Az almát felkockázzuk, ráöntjük a narancsos masszát, alaposan összeforgatjuk és már ehetjük is.

Karácsonyi kukoricacsillagok házi mogyorókrémmel töltve

2009. december 10., csütörtök

Most már engem is meglegyintett a karácsonyi hangulat szele, úgyhogy elkezdtem a karácsonyi sütiket kísérletezgetni. Ez a mogyorókrémes süti az egyik ilyen jól sikerült próbálkozás eredménye.
Az ötlet onnan jött, hogy a férjem egyik nap egy üveg mogyorókrémmel állított haza. Persze a cukor és a tejpor voltak a vezető hozzávalók benne, de emlékszem, hogy régen mennyire szerettem és már évek óta nem is ettem ilyet. Még a szüleimnél mogyorókrém mindig csak karácsonykor fordult elő, túl drága volt ahhoz, hogy mindig legyen otthon, így minden évben a Mikulás hozta és szépen be kellett osztanunk, olyannyira, hogy édesanyám mindig figyelte, hogy milyen vastagon kenjük meg a kenyeret és az étkezés végeztével még hányszor dugjuk vissza a krémbe a kiskanalat, hogy újra lenyalhassuk. Igazából nem sokszor, mert szigorúság volt, így legtöbbször még karácsonykor is volt a mogyorókrémből, úgyhogy ez amolyan adventi édesség nálam.
Ilyet most is szeretnék enni! Olyan nincs, hogy vegánul ne lehetne elkészíteni, nem hiszem, hogy a mogyorókrém csak tejporral és tonnányi cukorral készülhet. És nem is: ugyanis gyorsan kitaláltam egy pofon egyszerű, gyorsan elkészíthető változatot.
És ha már készül finom, egészséges mogyorókrém, akkor ahhoz ugyanilyen keksz is jár. Így született meg ez a recept.


Mogyorókrémes kukoricacsillagok
(16 darabhoz)

Kekszekhez:
320 g kukoricaliszt
15 dkg méz
1 kk szódabikarbóna
0,5 dl olaj
1 dl víz

Mogyorókrémhez:
150 g mogyoró
40 g kakaó (vagy karobpor)
100 g méz
1 dl víz

1, A kekszekhez a kukoricamézes receptje alapján (hiszen ugyanaz a tészta) összeállítjuk a tésztát és megsütjük a csillagokat.
2, Amíg a csillagok sülnek elkészítjük a mogyorókrémet: kávédarálóban (vagy egyéb erre alkalmas eszközben) ledaráljuk a mogyorót és a többi hozzávalóval alaposan összedolgozzuk, amíg egy homogén masszát nem kapunk.
3, A mogyorókrémmel kettesével összeragasztgatjuk a csillagokat (de csak akkor, ha az már teljesen kihűlt, különben a krémben a méz folyékonnyá válik), úgy, hogy 1-2 evőkanálnyi krém még maradjon.
4, A maradék krémhez keverünk még egy kevés vizet, hogy hígabb legyen és ezzel a masszával díszítjük a sütiket. Én egy kis tölcsérbe töltöttem, aminek befogtam az alját és így az ujjammal tudtam szabályozni, hogy mikor és mennyi krém kerüljön a csillagokra, de nem vittem túlzásba: egyszerűen csak becsíkoztam őket, de szerintem így is jól néz ki.

Ha ezzel is megvagyunk, akkor dobozba vagy a zárt sütőbe tegyük el, mert csak másnap fogyasztható, ugyanis akkorra puhul meg a keksz, és szilárdul meg rendesen a krém.

Tipp:
* Ha vannak gyerekek a háznál, nyugodtan kreatívkodhatnak (azt hiszem ilyen szó nincs is) ők a díszítéssel. Lehet rá smiley-t vagy egyéb mintákat rajzolni ill. tehetünk még rá mogyorót, diót vagy más magvakat is.
* A bolti mogyorókrémekhez képest, amelyek csak nyomokban tartalmaznak mogyorót, ez elég mogyorós krém lett, talán túlságosan is. Nekem így is ízlett, de készíthetjük kevesebb mogyoróval is.
* Sőt, készíthetjük csokikrémmel is ezt az édességet, ha valaki esetleg allergiás a mogyoróra, vagy csak nem szereti. Kakaót, mézet és kevés vizet keverünk ki ugyanígy és ezzel a masszával töltjük meg a csillagokat.
* De ha még az sem jó, tölthetjük bármivel: lekvárral, dió-, vagy mákkrémmel, pudinggal, vanília-, de még marcipánkrémmel is. A fantáziánkra van bízva. :-)

Kukoricamézes, avagy mézeskalács gluténmentesen

2009. december 8., kedd

Teljesen beleszerettem mostanában a kukoricalisztbe, mióta először éreztem meg selymességét, lágyságát ujjaimon, amikor kíváncsiságképpen tésztát próbáltam gyúrni belőle.
El vagyok ragadtatva tőle, olyannyira, hogy mostanában csak ebből készülnek a sütemények, még a karácsonyi finomságok is. Könnyű és finom édességeket lehet varázsolni belőle, ráadásul fele annyiba sem kerül, mint bármelyik tönkölyliszt. A gyönyörű sárga színéről már ne is beszéljünk!
A kukoricát eddig is nagyon szerettem, emlékszem, kamaszként volt olyan korszakom is, amikor nem is ettem meg semmit, amiben nem volt. Rizsből, csak kukoricás rizs jöhetett szóba, levesből csakis olyan leves, amiben mindegy mi van, de tartalmazzon kukoricát is... stb. Édesapám már akkor emlegette a malackákat, de akkor még nem értettem, mi köze ennek a kukoricámhoz. Most a kukoricás süteményeim kapcsán ismét megjegyezte: "A disznókat is kukoricaliszten hízlalják". Mostmár értem az összefüggést...
Ez persze nem tántorít el ettől a finom zöldségtől, vagy nevezhetjük gabonának is, nekem mindegy. Nagyon sokat eszem belőle évek óta, mégsem híztam malackaméretűre (még), szóval, mióta felfedeztem a kukoricalisztet folyamatosan kísérletezgetek újabb és újabb sütikkel, úgyhogy nézzétek el nekem, de a következő napokban (netán hetekben? - ajjaj, nem fogtok érte szeretni) rátok árasztom az összes kukoricás receptet, amit kitaláltam.

Ez a kukoricamézes egyékbént amolyan alapreceptnek is tekinthető, hiszen ebből a tésztából (néha egy kis módosítással) készült a többi finomság is, de így magában is nagyon jó kis nassolnivaló, lisztérzékenynek akár mézeskalács helyett is, hiszen hasonló az íze.


Kukoricamézes
(32 darabhoz)

320 g kukoricaliszt
15 dkg méz
1 kk szódabikarbóna
0,5 dl olaj
1 dl víz

1, A sütőt begyújtuk 180 fokra.
2, A lisztet és a szódabikarbónát alaposan elkeverjük, majd hozzáadjuk a mézet, az olajat és a vizet. Összegyúrjuk.
3, Most mondanám, hogy a tésztát nyújtsuk ki, de ezt a tésztát nem lehet ám csakúgy nyújtani. Ez egy kis "szeretgetést" igényel, úgyhogy én kézzel szoktam vékonyra döngölni, lapítgatni, igazítani, mert töredezik a tészta és csak a végén megyek át rajta sodrófával, hogy mégis szép és egyenletesen sima legyen a teteje.
4, Olyan fél centi vastagra hagyjuk a tésztát és különböző formákat szúrunk ki belőle. Nálam most csak csillagok készültek (a többi formám - harang, karácsonyfa, holdacska, angyalka - nagyon aranyosak, de elég bénácskák). A tészta viszont nagyon jó állagú: nem ragad, nem nyúlik, nem deformálódik, csak kicsit törik, de könnyű szaggatni és egy késsel alányúlva tepsire rakosgatni. A mérete sem fog változni semmit, úgyhogy nyugodtan rakosgassuk őket szorosan egymás mellé.
5, A 180 fokra előmelegített sütőben kb 15 perc alatt készre sütjük. Ne süssük túl, mert akkor nagyon kemény lesz.

Ez a kukoricamézes dobozban vagy a zárt sütőben 1-2 nap alatt puhul meg fogyaszthatóra, de olyan finom, hogy én képes vagyok kőkeményen is elrágcsálni.

Tippek:
* Készíthetünk kakaósat is. Ilyenkor 4 ek kakaót adjuk a tésztához és az 1 dl víz helyett kb 1,3 dl vizet.
* Fahéjjal, szegfűszeggel, kardamommal, gyömbérrel, mézeskalácsfűszerkeverékkel is ízesíthetjük a tésztát és akkor kiváló mézeskalács helyett.
* Díszíthetjük a sütit különféle magokkal, mákkal, mogyoróval, mandulával, dióval, vagy akár olvasztott csokival is csíkozhatjuk, vagy rajzolhatunk rá mintákat. Ezt legegyszerűbben úgy tudjuk elkészíteni, hogy néhány ek kakaót mézzel és egy kevés vízzel összekeverünk olyan sűrűségűre, amilyenre szeretnénk. 1-2 nap alatt ez a csokimáz is megszilárdul a sütin, akárcsak a szokásos tojásfehérjéből készült változat.
* Ha még sütés előtt szúrunk a csillagokba egy kisebb lyukat, akkor akár a karácsonyfára is aggathatunk belőlük.
* Ebből a tésztából még nagyon sok jó dolgot lehet ám készíteni, mert olyan könnyű és jó vele dolgozni. Szóval, készítettem még egy csomó sütit és karácsonyi finomságot belőle, például mogyorókrémes csillagokat, de a többit is hamarosan felrakom.

Csalánturmix

2009. december 4., péntek

Néhány hete még tobzódott a csalán a környéken, úton útfélen csalán volt errefelé, de sajnos legtöbbször csak az utak és a vonat mellett. Nemrég viszont a kertünkben is előbújt egy - vesztére, mert hamar megtanulta szegény, hogy vega kertbe nem jó költözni. Ugyanis amint szép nagy levelei lettek, fotózkodás után már le is legeltem.
Természetesen zöld turmix készült belőle, ami most olyan igazi női ital lett: a csalán vastartalma mellé adtam hozzá egy C vitaminban gazdag narancsot, ami segíti a vas felszívódását.
Vegaság és vérszegénység? Ugyan már, ezt csak azok mondják, akik nem ettek még csalánt. :-)


Csalánturmix

1 banán
1 fél narancs
5-6 jégsaláta levél
2 közepes méretű csalán levelei
2,5 dl víz

Kevés vízzel a csalán kivétel mindent összeturmixolunk, majd hozzáadjuk a többi vizet és a csalánt is és mégegyszer alaposan összeturmixoljuk az egészet.

A csalán (népies nevei: csólyány, csohán, árvacsián, csollán, csípős csalán) jótékony hatásai:
A csalán minden része gyógyító hatású: gyökerétől kezdve a szárán és a levelein keresztül a virágjáig.
Levele:
- Régebben a növény friss hajtásával ütögették a reumásokat. Teáját évszázadok óta fogyasztják ízületi betegségek ellen, ugyanis segít köszvényes és reumatikus panaszok esetén is. Vizelethajtó, emésztést serkentő és keringésjavító anyagai csökkentik a vér húgysavszintjét, ezért hatékony a csalántea köszvény, izületi gyulladások, illetve mindennemű reumatikus megbetegedés kezelésére, de fürdőként alkalmazva is nagyon hatásos.
- Erősítő hatású, ellenállóbbá teszi az immunrendszert, ha hajlamosak vagyunk a megfázásra. Összehasonlíthatatlanul nagyobb az ember teljesítő képessége, ha rendszeres fogyaszt csalánt, elűzi a tavaszi fáradtságot, teája élénkítő hatású.
- Vizelethajtó, jól átmossa a veséket, szabályozza a veseműködést, és kimossa a vese-és hólyaghomokot és a veseköveket, de ezek megelőzésére is jó. A vese- és hólyagkő-képződésre hajlamosaknak ezért érdemes rendszeresen csalánteát fogyasztaniuk, hogy segítségével még idejében kiválasztódjék a homok. Gyógyítja a húgyutak megbetegedéseit és gyulladásait éppúgy, mint a vizeletpangást. Vízkór (ödéma- szívödéma esetén is) esetén a csalán erős vízhajtó hatása segít. Veseműködéshez kapcsolódó ekcéma és fejfájás esetén is sikeresen alkalmazható.
- Segíti a székletürítést.
- Segítséget nyújt a csalán érszűkület esetén is, ezáltal a magas vérnyomás kezelésére is kiváló. A láb érszűkületénél a lábfürdő a leghatásosabb.
- Tejelválasztást serkentő teakeverékek alkotórésze is.
- Gyulladáscsökkentő hatású. Isiász, lumbágó, valamint a kar és a láb ideggyulladása esetén nagyon óvatosan, finoman masszírozzuk friss csalánnal a beteg testrészt. Isiásznál például a bokától kezdve a lábszár külső oldalán haladva a csípőig, onnan a belső oldalon vissza egészen a bokáig, nagyon lassan kenjük végig friss növénnyel a testet. Ezt csináljuk meg kétszer, majd befejezésül a csípőtől indulva lefelé a fart is bekenjük. Utána a bőrt hintőporozzuk be. Készíthetünk csalán-léből borogatást is, ami szintén ugyanilyen hatású.
- Leveleit gyakran alkalmazzák epe- és májbántalmakra is. A csalántea hetekig tartó ivókúra formájában máj- és epebántalmak, lépmegbetegedések és még a tumort is ellen javasolt.
- Az egész növényből kisajtolt nedv kitűnő tavaszi tisztítókúrákhoz, vértisztítókúrákhoz, az egész kiválasztó szervrendszert felpezsdíti. A csalán talán a legerősebb vértisztító növény, ezért tisztítókúrák, böjtök hatékony és kedvelt gyógynövénye. A leveléből készült tea feloldja az anyagcseréből származó salakanyagokat, eltávolítja a szervezetből a mérgeket, ugyanakkor a vesét is fokozottabb vízkiválasztásra serkenti. Tisztítja a teljes emésztőcsatornát és a vizeletkiválasztó rendszert, s fokozza a szervezet védekező erejét. Tisztító hatásának gyomor-, bél és hólyaghurut esetén is hasznát vehetjük.
- A csalán a legjobb vértisztító és egyúttal vérképző gyógynövényünk. Vérképző tulajdonsága sápkór, vérszegénység és más súlyos vérmegbetegedés esetén is hatékony segítséget biztosít. A csalán leve vérkötődésre, a vérnyomásra, véredények izomzatára és az oxigén képződésére a vérben is sikeresen alkalmazható.
Minden görcs, akárhol jelentkezik is, vérkeringési zavarra utal. Ilyenkor ajánlatos a csalánfőzettel történő lemosás és a fürdő. Ez vonatkozik a koszorúér-szűkület speciális esetére is (és az Angina pectoris esetére is). Hajoljunk a fürdőkád fölé, és langyos csalánfőzettel mossuk le a szívtájékot, egyúttal finoman masszírozzuk is. A csalán leve jótékonyan hat a szív működésére, az idegrendszerre és az idegek működésére is.
- Egyes bőrbetegségek esetén is hatásos (pl. övsömör, ekcéma).
- Ülőfürdőként aranyeres bántalmak kezelésére, borogatóként pedig bőrkiütésekre használják.
- Mosóvizes változatban és gyógyteakánt is kiválóan alkalmas hajhullás és korpásodás megelőzésére, valamint hajzsírosodás ellen. Serkenti a haj növekedését, dúsulását, a csalán rendszeres használatának eredménye csillogó haj, korpamentes fejbőr, rugalmas hajszál, ugyanis a csalán természetes hatóanyagai serkentik a fejbőr vérellátását, így erősítik a hajhagymákat. Főzetének rendszeres használatával gyorsabban nő a haj, és egészséges, szép fényű lesz.
- A kovasav-tartalma erősíti a kötőszöveteket, a körmöket, a hajhagymákat.
- Mivel kedvező hatással van a hasnyálmirigyre is, a csalánteával a vércukorszintet is csökkenthetjük, mert serkenti az inzulin elválasztást.
- A csalántea hetekig tartó ivókúra formájában a gyomor és a légzőszervek hurutos megbetegedései, gyomorgörcsök és -fekélyek, bélfekélyek (pl: nyombélfekély), de még gyomorrák ellen is javasolt. Fogyaszthatjuk még tüdő-megbetegedések ellen is, légúti allergiában pedig enyhíti a tüneteket.
- Vírusos megbetegedésektől és baktériummal fertőzött váladékoktól ugyancsak hatásosan véd.
- Gyulladásos bélbetegségek ellen is alkalmazható, mint például a Crohn betegség és a colitis ulcerosa.
- A lábgombásodás a csalánfürdő és a tea együttes alkalmazása során gyorsan megszüntethető.
- Áztatott levével öntözve a növényeket eltűnnek a kórokozók a kertünkből
- Folyamatos fogyasztása vagy bizonyos időnkénti kúrák megelőzik a rákos megbetegedéseket.
- Párját ritkító vitamin és ásványi anyag tartalma van. Többek között tartalmaz A és C vitamint, vasat és szelént, ezt az öregséget késleltető ásványt (megfelelő talajban, általában vadon teremve). Tápértéke tavasszal virágzás előtt a legnagyobb.
- Vérzés csillapító: elsősegélyként nyugodtan használhatunk csalán levelet. A felső hajtásokat leszedve műanyag zacskóba tesszük és pépesítjük egy tiszta kővel vagy kalapáccsal. A pépet tiszta ruhára tesszük és ráhelyezzük a vérző sebre. Ugyanezt megtehetjük egy csomó spenóttal is. A vérzésnek perceken belül el kell állnia.
- Nemcsak gyulladás-, de fájdalomcscsillapító is: akár pépes, akár csalán-léből készült borogatással az ütéssel járó fájdalmakat is csillapíthatjuk, valamint az ütés után megdagadt testrészeket.
- A csalán leve jótékony hatással van a csontok és az izmok egészségére, felépítésére is,
- illetve a fehérje, szénhidrát és a keményítő anyagcseréjére.
- Teája csillapítja a köhögést, de jó fájós torokra is és hurutos állapotok megszüntetésére.
- Szépségápolásban is komoly szerep jut a csalánnak. Összehúzó hatású fiatal levelei arcgőzöléshez használatosak, míg a belőlük készült krém alapos bőrtisztító, a zsíros bőrre pedig különösen jó hatással van. A csalánkezelés eltünteti a tinédzserekpattanásait.
- Levelei összeturmixolva üdévé teszik a leheletet.

Gyökerének hatásai:
- Szintén gyulladáscsökkentő,
- immunstimuláló és
- csökkenti a koleszterinszintet is.
- A gyökérben található ß-szitoszterol enyhíti a prosztata jóindulatú megnagyobbodásának kezdeti tüneteit.

A csalán leveleit fogyaszthatjuk:
Teaként édesítés nélkül vagy turmixokba, salátákba.
Ezen kívül különféle tésztákba is tehetjük: lehet vele gyúrt tésztákat színezni, de mehet palacsintatésztába, gombócba, zöldségfasírtba is.
Levesbe, főzelékbe is főzhetjük, vagy akár csalánlevest és csalánfőzeléket is készíthetünk belőle. Párolva és ízesítve krémként akár kenyérre, akár töltelékként is felhasználható, sőt, néha sörhöz is használják fűszerként.
Ennyi jó tulajdonsága után viszont én sajnálom főzni, sütni, hőkezelni, úgyhogy, amikor csak tehetjük, fogyasszuk inkább nyersen!

(Források: Házipatika, Népgyógyászat, Wikipédia)

Cukkinis-hajdinás krumplilepény kaporszósszal

2009. december 3., csütörtök

Ez egy tipikusan olyan összedobott étel, ami az itthon fellelhető maradékok összevadászásából született. (Lám, a vegák is szoktak vadászni!)
Volt itthon néhány megmaradt főtt krumpli, egy fél cukkini a hűtőben, néhány szál kókadozó "friss" kapor és néhány marék megmaradt rukola, ami már szemmel láthatóan könyörgött, hogy egyem meg. Mit lehet ebből összehozni?
Hát ezt:


Cukkinis-hajdinás krumplilepény kaporszósszal

Lepénykékhez:
3 nagyobb darab héjában sült (vagy főtt) burgonya
fél cukkini vagy egy kisebb
hajdinaliszt (vagy egyéb liszt is lehet)

bors

kisütéshez olaj
tálaláshoz rukola
Szószhoz:
egy fehérbabkonzerv
1-2 gerezd fokhagyma
2-3 ek citromlé
kapor

bors





1, Először a szószt készítjük el: a babot lecsöpögtetjük, ill. a levéből épp csak annyit használunk fel, amennyi a turmixoláshoz kell.
2, A kapor kivételével a szósz minden hozzávalóját összeturmixoljuk, majd a kaprot is beleaprítjuk és állni hagyjuk, hogy az ízek összeérjenek.
3, A lepényekhez a meghámozott krumplikat krumplinyomón áttörjük, a cukkinit hozzáreszeljük, illetve hozzáadjuk a fűszereket és lisztet is annyit, amennyit felvesz, hogy jól formázható masszát kapjunk. Igazából olyan masszánk kell legyen, mint a szilvás gombóc tésztája.
2, Ebből a tésztából is gombócokat csípünk és kis korongokká formázunk belőlük.
3, Egy lábasban kevés olajat forrósítunk, a lepények mindkét oldalát aranybarnára sütjük benne, majd lecsöpögtetjük őket. (Igen, ez most kivételesen olajban sült cucc lett, félévente egyszer én is eszem ám ilyesmit. :-) )

Rengeteg friss salátával és a kapros szósszal leöntve tálaljuk. Nálam rukola járt mellé.

Kedvenc szakácskönyveim 4.

Ízvarázs füzetek: Vegetáriánus ételek
Húsmentes finomságok
(Kiadó: Aréna 2000 Kiadó, 2008)


Ajánlás az ausztrál kiadás egyik szerkesztőjétől:
" A vegetáriánus ételek nemcsak azoknak valók, akik elhatározták, hogy a húsmentes étrendet követik. Mindenkinek ajánljuk, aki szereti az egyszerű, friss, tápanyagokban gazdag ételeket. Az összes kertben és vadon termő zöldség, gyümölcs, gabonaféle, hüvelyes, magvak és csonthéjasok - mint friss alapanyagok - gondoskodnak az egészségünkről..."

Néhány hete szereztem be ezt a kis könyvecskét, ami egyébként az Ízvarázs füzetek sorozat 13. tagja. A sorozat többi része nem hozott lázba, de ez nagyon tetszik.
Igaz, lakto-ovo receptek vannak benne, tehát még tojást is használ, de némi rutinnal ez már könnyen megoldható. Egyszerű, nem bonyolult receptekről van szó, úgyhogy a vegánosításuk nem jelent gondot.
Amiért mégis megvettem az az, hogy eredetileg ausztrál kiadás lévén, olyan különleges, ötletadó recepteket tartalmaz, ami hamar feledteti velünk a megszokott köret-feltét párosítást. Furcsa, ritkaságszámba menő, drága hozzávalókat sem igényelnek ezek a könnyen elkészíthető ételek, ízviláguk, ételtársításuk mégis egyedi.
Ráadásul viszonylag olcsó kis füzet és tele van receptekkel.

Ugyan az ételek semmilyen szempont szerint nincsenek csoportosítva, de a könyv végén jól áttekinthető tárgymutató segítségével mindegyik receptet könnyen megtalálhatjuk, míg a füzetke elején a gabonafélék és hüvelyesek konyhai felhasználási szempontból történő bemutatásának szentelt két oldalt a szerkesztő.
A könyvben egyébként se sütemények, se saláták nincsenek, csak főételeket találhatunk, illetve középen mindegy poszterként néhány zöldséges fasírt receptje olvasható. Először ez talán kicsit furcsa lehet, de ha belegondolunk, akkor a főételek és a fasírtok jelentik a legnagyobb kérdőjelet az embereknek, amikor el szeretnék hagyni a húst az étrendjükből. Hiszen húsmentes süteményt és salátát mindenki könnyen tud készíteni, de a főételek már nagyobb gondot szoktak okozni.

Szóval, nekem tetszik ez a kis könyv és már el is készítettem belőle egy finomságot, igaz ugyan, hogy teljesen átalakítva és másképp fogyasztva, de az ötlet mégiscsak innen jött.
Recept majd később, de ígérem, megosztom veletek.

(A könyv címére kattintva néhány oldal erejéig bele is lapozhattok a könyvbe a kiadó honlapján.)

Sült-zöldség lakoma

2009. december 2., szerda

Az a helyzet, hogy teljesen odavagyok a sült zöldségekért.
Mostanában nem is nagyon készítettem zöldségfélét főzéssel vagy párolással, mert mindig sütöm őket, amikor csak lehet. Nemcsak kevesebb macera van az elkészítésénél, de sokkal ízletesebbek, ropogósabbak maradnak a zöldségek.
Ráadásul - ahogyan már kitapasztaltam - minden zöldségfélét lehet sütni, úgyhogy bármilyen alapanyagokból készíthetjük és a fűszerekkel még változatosabbá tehetjük. Néhány éve mikor rákattantam erre, kb fél évig szinte csak ezt vacsoráztam mindig az éppen aktuális zöldségekből. Sütöttem már ilyen formában: cukkinit, padlizsánt, karfiolt, brokkolit, paprikát, paradicsomot, sárgarépát, kukoricát, zöldbabot, tököt, hagymát, fokhagymát, zellert, kelbimbót, céklát, édesköményt, póréhagymát, gombát, de még uborkát is. Általában csak bedobok mellé néhány kisebb krumplit a sütőbe és fél óra múlva kész is az ebéd vagy vacsora.
Múltkor váratlan vendégeknek is ilyet tálaltam. Tényleg olyan hirtelen toppantak be mindenevő vendégek vacsoraidőben, hogy fogalmam sem volt, mit tálalhatnék nekik fél órán belül, de 10 perc alatt összedobtam néhány fűszerrel és kevés olajjal az éppen itthon talált zöldségekből egy keveset, bedobtam mellé néhány krumplit és amíg beszélgettünk készen is lett a remek vacsora. A fagyasztóban volt még szeletelt házi kenyér, amit a sütőben a zöldségek mellett kiolvasztottam, kicsit hagytam megpirulni is és ezzel fogyasztottuk. A finom fűszeres szaft kitunkolásáért pedig ölre menő harcot vívtunk, annyira ízlett mindenkinek.
Amilyen egyszerű, olyan sikere van mindig egy-egy ilyen összeállításnak. Persze már rájöttem, hogy mi a titka: vega ismerőseink nincsenek, úgyhogy általában húst hússal evő barátaink jönnek vendégségbe és ilyenkor mindig rácsodálkoznak, hogy a zöldségek milyen finomak is tudnak lenni. Hát igen, nekik ezek új és ismeretlen ízek...
Például édesapám is odavan a sült hagymáért, paprikáért és kelbimbóért. Már az illatától teljesen megbolondul, otthon mégsem esznek ilyet, úgyhogy ez nekem mindig kötelező kör, hogyha jönnek. (Még jó, hogy ilyen egyszerűen a kedvében lehet járni.)
Férjem sem egy nagy zöldségkedvelő, néhány zöldséget kifejezetten csak sütve hajlandó megenni, de akkor hatalmas mennyiségben, ilyen például a brokkoli és a sárgarépa is.


Sült-zöldség lakoma

zöldségek, ízlés szerint bármi lehet, de nálam most a következők voltak:
4 rózsa brokkoli,
kb 14 szem kelbimbó
2 fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
1 paprika
2 szál sárgarépa
2 szál szárzeller (halványító vagy angolzeller) akár levelestől
néhány evőkanál olívaolaj (mindig olívaolajjal készítem, sokkal finomabb így, mint más olajjal, bár egy kevés szezámolaj hozzáadásával is nagyon fincsi lesz)

bors
kömény
kevés majoranna
sok bazsalikom

1, Az olajat és a fűszereket egy tepsiben vagy jénaiban összekeverjük.
2, A zöldségeket előkészítjük, összevágjuk és a fűszeres olajhoz adjuk.
3, Alaposan összekeverjük őket, hogy mindenhol bevonja a zöldségeket a fűszer, majd a sütőbe toljuk és 180 fokon 30-40-50 percig sütjük, attól függ milyen zöldségeket sütünk éppen (és milyen sütőnk van), de általában ha nem előmelegített sütőbe teszem, akkor is kész van max. 45 perc alatt, még akkor is ha épp a fagyasztóból kivett zöldségeket teszek bele.
Ha héjában sült krumplival esszük, azt is betehetjük a zöldségek mellé a sütő rácsára.
A sütőből kiszedve már tálalhatjuk is. Általában ha valami szalonképes hőálló tálban sütöm, akkor abban is tálalom és mindenki összevadászhatja belőle a saját ízlésének megfelelő lakomát.

Tipp:
- Egészségesebb megoldás lehet olaj nélkül is:
Valamikor csak sütőpapíron sütöm meg a zöldségeket és amikor készen vannak és már kicsit kihűltek, akkor öntök csak rájuk kevés hidegen sajtolt olajat és a fűszereket, így megspóroljuk magunktól az égetett olajat.
- Fűszerezésnél nekem mindig az alap a só, bors, legtöbbször kömény is és ehhez szoktam adni még egy-kettőt az alábbiakból: római kömény, kakukkfű, kapor, zsálya, medvehagyma, petrezselyem, majoranna, bazsalikom, lestyán, rozmaring, de készült már lepkeszegmaggal, gyömbérrel is. Annyiféle variáció elképzelhető, hogy sosem lehet megunni. Szerintem egyébként bazsalikommal vagy medvehagymával a legfinomabb, bár ha van tavasszal friss medvehagyma, akkor azt sajnálom megsütni.
- Ha krumplit is sütünk mellé, érdemes még a zöldségek előkészítése előtt bekapcsolni a sütőt és betenni a krumplikat. Majd ha a zöldségösszeállítás is elkészült, betesszük a burgonyák mellé és így általában egyszerre lesznek készen. Ha kenyérrel esszük, akkor elég az utolsó pár percben betenni a kenyérszeleteket a sütőbe és kész is a pirítós.
- Ha nagyon fel szeretném dobni valamivel a zöldségkreálmányt, akkor a zöldségek közé keverek még kockára vágott tofut, ami szintén nagyon finom ilyen fűszeresen sütve, ráadásul a fehérje miatt így nagyon laktató eledel lesz belőle.
- Ha még változatosabbá szeretnénk tenni, fogyaszthatjuk pirított szezám-, napraforgó, vagy tökmaggal is. Szerintem a szezámmagos a legfinomabb.
- Ezeket a sült zöldségeket akár köretként is tálalhatjuk valamilyen fasírt mellé.

Kellemes reggeli tea

Köszönöm szépen Renátának, hogy gondolt rám, amikor ezeket a kellemes, gőzölgő reggeli teákat osztogatta. Nagyon jólesett ez a kis pöttyös bögrés figyelmesség! :-)
Örülök, Reni, hogy jól érzed magad nálam, én is nagyon szeretem ám a Lét-tudatos konyhádat.


Szeretném én is megkínálni ezzel a finom teával Evát, LiliNortianyut és Dulminát, mert az ő konyhájuk is szuper és nagyon szeretek náluk nézelődni.

Kökényméz (VKF 30. forduló)

2009. november 29., vasárnap

Nem szerettem volna a mostani VKF-re csak egy mézbe dugott vaníliarúddal nevezni, főleg hogy látom, hogy mások milyen pranilécsodákat alkotnak.
Viszont ez a második gasztroajándék sem lett egy fantáziadús, konyhai remek, de adta magát a helyzet, ugyanis az történt, hogy a férjemmel és Bundással (félreértés elkerülése végett: ő a kutyusunk) sétáltunk a közeli erdőben október vége felé, amikor is hatalmas kékbogyós cserjékre lettem figyelmes. Annyira gyönyörűen nézett ki az őszi lemenő nap fényében az élénk kék bogyóival és szikrázó zöld leveleivel, hogy miután kigyönyörködtük magunkat benne, itthon egyből utánanéztem, hogy mi is volt ez és persze, hogy meg lehet-e enni, mert már gyönyörű kék piték és sütemények lebegtek lelki szemeim előtt.
Nem kellett sokat keresnem, hamar kiderült, hogy az bizony kökény és gyümölcse sokféleképpen felhasználható, például a gin egyik fontos hozzávalója. Ráadásul gyógynövény is a rengeteg jótékony hatásának köszönhetően, de csak akkor érdemes szedni, amikor már megcsípte a dér. Ez meg is történt november elején azon a néhány fagyos, téli éjszakán, úgyhogy már röpültem is az erdőbe szüretelni.
Aki látott már kökényt az tudja (de én nem tudtam), hogy már nyoma sincs az élénkzöld leveleknek és a kék bogyóknak, csak a csupasz ágak meredeznek a már szinte fekete bogyókkal. Alig találtam meg. Kiábrándító látvány volt, úgyhogy le sem fotóztam...
Viszont szedtünk egy kisebb zacskó kökényt, első nekifutásra elég lesz ennyi, lehet, hogy nem is finom. Igazam is lett: elég savanykás és akkora mag van a közepén, hogy ebből még lekvárt főzni sem lehet, mert ha átpasszírozom (magozás élből kizárva!), nem marad belőle csak egy lekvároskenyérnyi. Ráadásul olyan sok jótékony hatásáról hallani, hogy inkább nyersen kéne valamit kezdeni vele, így jött az ötlet, hogy akkor a vaníliához hasonlóan ez is ugrik a mézbe megmártózni egyet.


A végeredmény pedig egy gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény, ugyanis a kökény bogyója elsősorban hasmenés és bélhurut ellen alkalmazható sikeresen. Ez egyébként azért érdekes, mert a virágjából készített tea meg enyhe hashajtó hatású, azaz a székrekedés ellenszere. Csak össze ne keverjük, hogy melyik melyik, különben okozhatunk kellemetlen perceket magunkat és nem kívánatos szagokat másoknak. Egyébként szerintem ez szuper, hogy egy növényen belül ez a kiegészítés megtalálható: a virág kiegészíti a gyümölcsét és fordítva! Milyen gondos a természet: ha az egyikből egy kicsit túlzásba vinnénk a fogyasztást, eszünk a másikból is egy kicsit és már is megvan oldva.
Szóval, mielőtt nagyon belemerülnénk a témába ez lett a kökényméz, de nevezhetjük kökényszirupnak vagy kivonatnak is. A kökény a mézben kicsit összeesett (az utolsó képen jól látható) és ráncos lett, ahogy a méz kioldotta a lényeget belőle, viszont finom édesek és könnyebben kijön a magjuk is. A méz pedig nemcsak szép színű lett már 6 nap alatt, de olyan különleges gyümölcsös méz íze van. Felhasználhatjuk süteményekbe, krémekbe, gyümölcssalátákba, vagy csak úgy magában gyógyszerek helyett fogyasztva.

Természetesen gasztroajándéknak is kitűnő, már csak különlegessége miatt is. Persze ha kis ajándékkártyát mellékelünk mellé, abban inkább süteményekbe, krémekbe való felhasználását méltassuk inkább és kerüljük az olyan huncut megjegyzéseket, mint például: ha a karácsonyi eszem-iszommal elrontod a gyomrod, ez a kék kökényméz megoldja a gondod.
Na de, félre a tréfával: tényleg jól jöhet a kökény ezen hatása mondjuk nyáron, amikor a sok-sok mosatlanul evett gyümölcs, vagy idegen országokban megkóstolt ez meg az okoz váratlanul hasmarst. De egy szétizgult vizsgaidőszakban is jó hasznát vehetjük. Úgyhogy tegyük csak fel a polcra, kibírja ott nyárig, vagy amíg szükség lesz rá. Egyébként rengeteg jó hatása van még ezen kívül - a többit lásd a bejegyzés végén.


Kökényméz

kökény
akácméz

A kökényszemeket egy éles késsel két-három helyen bevagdossuk és így dobáljuk az üvegekbe, hogy megkönnyítsük a méz dolgát.
A kiszemelt üveget kb a feléig vagy a kétharmadáig pakoljuk meg a megkéselt kökénnyel, majd feltöltjük az üveget a mézzel és jól lezárjuk. Kicsit összerázhatjuk, hogy a gyümölcsszemek közé rekedt levegőt kiszabadítsuk.
Félretesszük a kökénymézet és néhány naponta újra megrázhatjuk, vagy megfordítjuk az üveget, hogy rendesen megbarátkozzon a méz a kökénnyel.

Nálam 6 napot állt, mikor megkóstoltam és már akkor is finom volt, de adok neki további esélyt, hogy még finomabb legyen, úgyhogy visszatettem a polcra még egy kicsit. Viszont jól dunsztolta magát pár nap alatt, mert szépen pukkant, amikor kinyitottam, úgyhogy gondolom, ha nem zavarjuk, sokáig eláll.


A kökény jótékony hatásai:
Nézzük akkor mire jó még ez a fonnyadt bogyós furcsa színű kulimász, azon kívül, hogy lehet vele gyereket riogatni, hogyha hasmenése merészel lenni, ilyet kell ennie.
Bogyója vitaminokban, főleg C-vitaminban gazdag. Terméseit október végén szedjük, ha már kissé megcsípte a dér. A termésekből készített lekvár, bor, pálinka vagy likőr betegségek után kiváló roboráló szer, immunrendszer- és idegerősítő. Gyümölcsét elsősorban hasmenés és bélhurut ellen alkalmazzák, zsírcsökkentő hatású, fogyókúra esetén nélkülözhetetlen. Méregtelenítő és vértisztító hatása miatt bőrkiütések megszüntetésére is alkalmazhatjuk.
Fájából sétapálcát és golfütőt készítenek.
Áprilisban szedhető szárított virágjaiból készített forrázat vese-és vértisztító, vízhajtó, enyhe hashajtó, húgyúti betegségek ellen használható, de magas vérnyomást csökkentő hatása is ismert. Teája étvágytalanságot vált ki, ezért fogyókúra kiegészítésére is ajánlják


(Kökényinfók a következő oldalakról: Terebess, Wikipédia)
(A kökényfotó innen)

Vanilíás méz (VKF 30. forduló)

Olyan bonbon csodák születtek már erre a Chef Viki által kiírt VKF fordulóra, hogy én már csak remegő kézzel pötyögöm be szerény kis gasztroajándékaimat. Remélem, megajándékozottjaim nem kísérik figyelemmel ezt a fordulót és így talán örülni fognak az én egyszerű vaníliás ill. kökényes mézemnek is.

Természetesen én is elkészítettem a házi vaníliakivonatot, amit már oly sokan előttem. A vodka tényleg nagyon jól kivonja a vanília aromáját és jól használható sütéshez, főzéshez.
Igen ám, de hogyan lesz vaníliás egy olyan krém, turmix vagy bármi egyéb, amit nem főzök, úgy, hogy ne érezzem benne az alkoholt - ti. nagyon nem szeretem az ízét még kis mennyiségben sem.

Napokig gondolkoztam azon, hogyan lehetne még a vaníliarudakat alkohol nélkül megbűvölni, amikor is édesanyám pont arról mesélt, hogy nagymamám hogyan készítette otthon a vaníliáscukrot: egy kiló kristálycukorba dugott 1-2 rúd vaníliát és egy hónap múlva állítólag az egész cukor vaníliaízű volt. Hm, nem is rossz ötlet, csak éppen nem eszem cukrot, de innen már hamar jött az ötlet, hogy mézet viszont igen. Ráadásul mézet teszek minden süteménybe, turmixba... stb, amit vaníliásítani szeretnék.
Szóval, másnap már ott lebegtek a vaníliarudak az akácmézben és kíváncsian vártam, hogy mi fog történni. Persze a vodkás vanília után azt vártam, hogy a méz is bebarnul, de hát miért tenné: a vaníliás cukor sem barna! Úgyhogy így majdnem egy hónap után is méz színe van, de az íze csodálatos lett.
A méznek köszönhetően pedig sokáig eláll, úgyhogy szép üvegbe töltve karácsonyra gasztroajándéknak is kiváló! Még éppen el is készül az ünnepekre, ha pár napon belül belőjük otthon a mézünket egy kis vaníliával.

Én egyébként egy volt lenmagolajos üvegcsébe (de az olívaolajaknak is nagyon szép üvegük van) töltöttem, aminek még az olajkitöltést segítő műanyag kis bigyuszkája is megvan, így a méz adagolása is egyszerű és nem folyik szerteszét, ráadásul az üveg és a konyha sem ragad tőle használat után.


Vaníliás méz

2-3 dl akácméz (vagy bármilyen más méz, ami nem cukrosodik)
1 rúd (olyan 15 centis) vanília

A vaníliarudat egy éles késsel hosszában bevágjuk, beledugjuk a mézbe és állni hagyjuk minimum 3-4 hetet, utána felhasználhatjuk a vaníliakivonat helyettesítésére süteményekre, krémekbe, turmixokba... stb.
Ha már fogyatkozik a méz az üvegből, nyugodtan utántölthetjük, vagy cserélhetjük a vaníliarudat benne, így mindig lesz vaníliás méz otthon.
Hm, milyen finom is az a vaníliás banáturmix...

Pitypangturmix

2009. november 28., szombat

Ezúttal pitypanglevekkel dúsítva készült a reggeli "bájital".
Így is finom volt és nagyon egészséges, ugyanis a pitypangnak rengeteg jó tulajdonsága van.

Nézzük mit írnak róla a neten:
Az 1600-as évek elejei könyvek már tartalmaznak utalást a pitypangra, eredetéről azonban nem szólnak. Európában úgyszólván mindenütt előfordul, hazánkban vadon szintén igen gyakori gyomnövény, amit más néven gyermekláncfűként is ismerünk.
Az egész növényt behálózzák a tejedények és a tejcsövek. Sérülés hatására minden részéből sárgásfehér tejnedv csurog ki, melyben viaszszerű anyagokon kívül kaucsuk is található. Keserűanyaga többek között a salátában is előforduló lactucopikrin és lactucin, amelyeknek mennyisége és egymáshoz viszonyított aránya évszakonként változik. Változó keserűanyag-tartalma virágzás idején a legnagyobb, ezért zsenge leveleit virágzás előtt gyűjtsük. Virágzás után és közben is fogyasztható, de akkor íze kesernyésebb, jellegzetesebb, viszont úgy is finom.

A pitypangot már az ókorban is használták gyógyításra, de levelét és gyökerét ma is alkalmazzák a népi gyógyászatban. Tavasszal, és az őszi másodvirágzás idején gyűjtik. Emellett virága, gyökere és a szára is fogyasztható.

Hatóanyagai, alkalmazása:
A növény szeszkviterpén lakton keserűanyagokat, flavonoidokat, cseranyagot, szterolokat, káliumsókat, karotinoidokat, inulint tartalmaz.
Gyomor- és bélbetegségek esetén étvágyjavító és emésztést elősegítő hatása van, emellett gyulladáscsökkentő hatással is rendelkezik.
Az ásványi sók mellett fontos gyógy- és építőanyagokat is tartalmaz, amelyek az anyagcsere-betegségek gyógyításában igen fonto­sak, például ekcémák és sömörök ellen is igen hatásos. Magas kálium- és savanyú triterpénszaponin-tartalma miatt pedig rendkívül jó vizelethajtó. Ennek a tulajdonságának köszönheti francia nevét (Pissenlits) is, ami ágyba pisilés jelent. Igen sokatmondó név. :-)

Vértisztító hatása folytán köszvény és reuma esetén is segít, elmulasztja a nyirok-cso­móduzzanatokat, ha az ember a friss szárral 3-4 hetes kúrát végez. Sárgaság és lépbántalom ellen szintén eredményesen alkalmazható. A szárat virágostul mossuk meg, csak akkor távolítjuk el a virágfejet és lassan szétrágjuk. A szárat kezdetben egy kicsit keserűnek érezzük, de ropogós és nedvdús, és olyan ízű, mint az endívia saláta. Az állandóan betegeskedő embereknek, akik levertnek és fáradtnak érzik magukat, ajánlatos kéthetes kúrát csinálniuk a gyermekláncfű szárával. El fognak csodálkozni, micsoda nagyszerű a hatása.
A népi gyógyászatban a gyökeret keserű tea készítésére használják, mely jót tesz epe és májbántalmakban szenvedőknek. A gyermekláncfű májra gyakorolt jótékony hatásának vizsgálata kapcsán ugyanis kimutatták, hogy a gyógynövény fokozza az epe ter­melődését és kiválasztását a májban és az epehólyagból való ürülését. Ezáltal olyan betegségekre jó, mint az epekő, a sárgaság vagy a májgyul­ladás. A friss szárak fájdalommentesen oldják az epekövet, szabályozzák a máj és epe működését.
Reumás panaszok, fájó ízületek esetén ajánlott a gyermekláncfűvel történő borogatás. A gyermekláncfű levele a vitaminok és ásványi anyagok gazdag forrása: sok A-vitamint tartalmaz, valamint D-vitamint, C-vitamint, különféle B-vitaminokat, vasat, szilíciumot, magnéziumot, cinket és mangánt.
A pitypang gyökere, nyersen fogyasztva, de szárítva is, teának, vértisztító, emésztést elősegítő, izzasztó és vizelethajtó, valamint élénkítő hatású. Vérhígító hatása miatt sűrűvérűség ellen kitűnő. A gyermekláncfüvet néha egyéb májerősítő gyógyfüvekkel táp­lálék-kiegészítőkkel keverik - például máriatövissel, fekete retekkel, vére­hulló fecskefűvel, céklalevéllel, hópehelyvirágfa kérgével, inozittal, metioninnal vagy kolinnal. A gyermekláncfű gyökere - egyéb májerősítő anyagokkal együtt - ja­vítja a májműködést, és hatékony lehet a magas ösztrogénszint tünetei ellen, mint például az endometriosis vagy a havi cikluskor jelentkező em­lőfájdalom ellen.

Fogyasztása:
A fent említett teaként is fogyaszthatjuk, de a többi salátafajtához hasonlóan legtöbbször nyersen, olajjal, ecettel és fűszerekkel keverve esszük. Készíthető belőle főzelék is, vagy apróra vágott leveleivel dúsíthatunk bármilyen ételt, de mégiscsak nyersen a legjobb, úgyhogy én zöldturmixba és salátába szoktam tenni, amihez tavasszal a sárga virágját is hozzáadom.

A pitypang kalóriatartalma 45 kcal, 189 kJ/ 100 gramm.
Nemesített változata a ruccola.

(Az infók nagy része a következő oldalakról valók: Astronet, Terebess, Gorumandnet, Vitaminsziget)


Pitypangturmix

1 marék pitypanglevél
5-6 levél római saláta
1 alma (vagy körte is lehet)
4-5 szem datolya

A fenti hozzávalókat összeturmixoljuk és pitypanglevéllel díszítve kínáljuk (már ha van kinek, mert itthon rajtam kívül ezt nem issza meg senki).

Répatorta grízes krémmel és mézkaramellás répával

2009. november 26., csütörtök

Sosem gondoltam volna, hogy a répatorta a húsvét mellett karácsonyi sütemény is lehet, de ez hamar megváltozott, amint a sülő piskóta illata betöltötte a lakást. Ettől az illattól már gyönyörűen feldíszített karácsonyfát hallucináltam a nappaliba és már karácsonyi énekek zsongtak a fejemben.
Ráadásul a sütemény is olyan finom lett, hogy lehet, hogy tényleg elkészítem karácsonyra is.
A piskóta szépen átsült, megemelkedett ahogy kell és szerintem a fehér cukorhoz szokott vendégek számára is elég édes. Az íze is olyan különleges, finom, aromás, úgyhogy míg főtt a krém, a piskóta széle már el is párolgott valahogy, persze én semmit észre sem vettem...
A krém sem folyt szét, ahogy nálam általában szokott, rendesen megszilárdult és nincs gríz íze a tortában, sőt, ez az egyszerű krém remekül harmonizál és kiemeli a répás-gyümölcsös piskóta egyedi ízvilágát. A répadíszítés pedig nemcsak meglepő, de nagyon jó színű és finom is, olyannyira, hogy kacérkodom a gondolattal, hogy legközelebb a rétegek közé is tennék belőle, hogy igazi répatorta legyen.

Sajnálatos módon, ahogy a képeken is látszik, nálam ilyen szögletes torták sülnek mostanában, ugyanis több kísérlet is igazolni látszik, hogy a tortaformámban nem sülnek meg a piskótáim, míg ugyanaz a tepsiben gyönyörű lesz. Ha tortaformában sütöm, összeesett, szalonnás, rágós valami lesz belőle, úgyhogy nem kísérleteztem tovább: tepsiben megsütöttem a tésztát, félbevágtam, majd megtöltve egymásra raktam és így lett belőle torta. Furcsán néz ki (legalább is, ha ezt a süteményt tortának akarjuk hívni, de répás szelet elnevezés esetén azért megállja a helyét), de az íze nem szenvedett csorbát a forma miatt.


Grízes krémes répatorta mézkaramellás répával

Tésztához:
250 g liszt (nálam most 180 g tk tönkölyliszt és 70 g fehérliszt)
200 g reszelt sárgarépa
50 g datolya
120 g mazsola
150 g méz
1 dl olaj
1 ek lenmag (2 ek vízben áztatva)
1 kk szerecsendió / szegfűszeg / fahéj (ízlés szerint, nálam mindegyikből egy kicsi)
2 kk szódabikarbóna
2 ek citromlé
1,5 dl víz
Krémhez:
8 ek. búzadara
2 ek. barnarizsliszt
6 dl víz
3 ek méz
szegfűszeg

Díszítéshez:
1 marék mazsola
1 nagyobb szál sárgarépa
3 ek méz
fahéj
szegfűszeg


Piskóta:
1, Másfél deci vízzel felforraljuk a répát, datolyát, mézet, a fűszereket és az olajat.
2, Amíg a répás-gyümölcsös keverék fő, beáztatjuk a lenmagot és egy nagyobb tálban előkészítjük a lisztet.
3, Ha felforrt a keverékünk bekapcsoljuk a sütőt 180 fokra, hogy addig is melegedjen.
4, A répás masszát egy kicsit kihűtjük, majd a szódabikarbónát a liszt közepébe készített mélyedésbe szórjuk, leöntjük a citromlével és pár másodperc múlva már keverjük is hozzá a gyümölcsös masszát, hogy ne forrjon el a szódabikarbóna, csak fusson fel.
5, A tésztához adjuk a lenmagot is, alaposan összedolgozzuk és vékonyan kiolajozott tepsiben, tortaformában, vagy abban, amink van, 40 perc alatt kisütjük, majd a formában hagyjuk kihűlni.
Addig elkészítjük a krémet.

Krém:
1, A darát és a lisztet 2 dl vízzel elkeverjük, majd hozzáöntjük 4 dl forró vizet és felfőzzük.
2, Ha már forr és puffog, akkor hozzákeverjük a mézet, meg a fűszereket és még néhány percig főzzük, amíg újra besűrűsödik. Ha nem találjuk elég édesnek, sztíviát adhatunk hozzá, de mézet már ne, mert ki fog folyni a süteményből.
Viszont a piskóta is elég édes, meg a díszítés is az lesz, úgyhogy szerintem ennyi méz bőven elég.
3, A lábast lehúzzuk a tűzről és fedő alatt hagyjuk állni még pár percet, majd langyosra hűtjük.
4, Addig lapokra vágjuk a piskótát és amikor már kicsit szilárdabb a krém, megtöltjük vele a tortalapokat, úgy hogy még a sütemény tetejére és ízlés szerint az oldalára is jusson krém.
Nem muszáj azonnal hűtőbe dugnunk, szobahőmérsékleten is szépen kihűl.

Díszítés:
1, Egy lábasban kevés vizet forrósítunk, a répát aprítóban felaprítjuk és a vízben fedő alatt puhára főzzük.
2, Levesszük a fedőt, hagyjuk a vizet elpárologni, majd hozzáadunk két ek mézet, alaposan összekeverjük, hogy a répa mindenhol mézes legyen, lefedjük és pár percet hagyjuk karamellizálódni. Persze nem úgy fog, mint a cukor, de attól még jó édes lesz a répa.
3, Ha kész, kiszedjük a répát és ízlésesen a tortára rendezzük, majd egy ek mézet, 2-3 ek vizet és a mazsolát tesszük a lábasba. Összekeverjük és fedő alatt pár percig hagyjuk párolódni, amíg a vizet magába szívja és megduzzad.
4, A mazsikat is ízlésesen a tortára rendezzük és ha még maradt egy kis méz a lábasban, azt is a tortára csurgathatjuk és most már hűtőbe tehetjük, ha ellen tudunk állni neki.

Alma-banán saláta mézes dióval

2009. november 25., szerda

Néhány gyümölcs annyira finom együtt.
Nem szoktam többféle gyümölcsöt enni egyszerre, de mostanában 2-3 féle gyümit vacsorázok, így növelik egymás élvezeti értékét. Például az alma apróra vágott, érett, édes kiwivel fogyasztva fenségesen finom.
Szóval, összedobok esténként ilyen gyümölcssaláta jellegű valamit és némelyik annyira jól sikerül, hogy ezeket megosztom veletek. Nem igazán recept egyik sem, talán nincs is benne túl sok fantázia, de azért felteszem őket, mert nagyon-nagyon finomak és nagyon jól néznek ki - ez utóbbiban persze nem részesülhettek, mert sajnos kicsit béna a fotós, meg a gép is. :-)


Alma-banán saláta mézes dióval

1 alma (vagy körte)
1 banán
3-4 ek. méz
ízlés szerinti mennyiségű durvára tört dió

Az almát és a banánt összedaraboljuk, ráhalmozzuk a durvára tört diót és meglocsoljuk a mézzel.
Amilyen egyszerű, olyan finom.

Turbolyás banánturmix

2009. november 24., kedd

Néhány hete rákattantam én is a zöldturmixra.
Nagyon megkívántam most a zöldleveleseket, hogy a zöldségeseket elárasztják a különféle saláták.
Pár évvel ezelőtt már ittam ilyeneket, de annyira szörnyűnek találtam az ízét, hogy néhány hétnél tovább képtelen voltam fogyasztani. Ha teleraktam gyümölccsel, hogy jobb íze legyen, akkor zöldlevél csak annyi volt benne, amennyit egy salátában is megennék, úgyhogy nem láttam értelmét inni.
Most viszont újra megpróbáltam és néhány nagyon finom zöld löttyöt sikerült alkotnom, amit szívesen megiszom és tele van zölddel.

Legutóbb egy turbolyás változatot próbáltam ki, ugyanis egyik nap, mikor miséről elmélázva sétáltam hazafelé, a színes, fakó, száradó falevelek között már messziről feltűnt egy élénkzöld növénycsokor. Ahogy közelebb értem, akkor láttam, hogy ez bizony turbolya, de azóta sem tudom, hogy most miért nő, hiszen minden névben tavasszal csokorszámra gyűjtöm és eszem, de nyár elején magzásnál elszárad az egész növény és utána tavaszig nem látni (legalábbis eddig nem láttam), most meg egy turbolyaszőnyegbe tévedtem november közepén. Ráadásul olyan pici zsenge és finom levélkéi vannak most, hogy mindjárt szedtem is belőle egy reggeli turmixba valót.
Nagyon finom növény: különleges aromája van, leginkább talán az ánizs és a mentol keresztezésére hasonlít, éppen ezért leginkább fűszernövényként tartják számon, de sütni-főzni nem lehet vele, mert elveszíti az ízét. Emiatt leginkább csak nyersen fogyasztják és nem is tárolható még hűtőben sem, mint a petrezselyem, mert hamar elhagyja magát és íztelen lesz. Szoktam tenni salátába is, de nekem valahogy inkább az édes ízhez illik, így a turmixba banán került mellé, meg egy kevés semleges ízű fejes saláta és remek lett.
Ízre tulajdonképpen banánturmix enyhe turbolyás beütéssel.


Turbolyás banánturmix
(6 dl turmixhoz)

1 nagyobb banán
6-7 fejes saláta levél
1 csokor turbolya
3 dl víz

A hozzávalókat összeturmixoljuk és már fogyaszthatjuk is.


Érdemes sok-sok turbolyát fogyasztani, amikor csak tehetjük, hiszen rengeteg jó tulajdonsága van:
"Magas C-vitamin-, karotin-, vas- és magnézimtartalmú levelei a tavaszi vértisztító kúrához alkalmazhatók, serkentik a méregtelenítő szervek működését. A levelek forrázata máj-, epe- és vesepanaszok ellen, valamint emésztési zavarok, étvágytalanság és vérszegénység ellen használható. Keringésjavító, serkenti az agy működését, jó hatású emlékezetkiesés ellen. Zöldfűszerként is megállja helyét, a francia konyha híres 'fines herbes' fűszerkeverékének elmaradhatatlan alkotórésze."
(Forrás: Természetgyógyász magazin oldaláról)

Konyhai kudarcaimról NYERSEN és őszintén

2009. november 20., péntek

Néhány hete el kezdtem magam elég furcsán érezni.
Először csak azt tűnt fel, hogy a sport olyan nehézkesen ment: a megszokott köreimet képtelen voltam a szokásos intenzitással lefutni, csak vánszorogtam és húztam magam futás helyett, később már a pilates sem ment, alig bírtam rávenni magam, hogy tornázzak kicsit, pedig néhány hónapja úgy élveztem, hogy abba sem akartam hagyni. Pihentem egy-két hetet, hiszen biztosan csak túledzettem magam, de nem lett jobb.
Sőt, nemsokára egyre gyakrabban égett a gyomrom egy-egy főétkezés után, pedig mióta vega vagyok, szinte már el is felejtettem, hogy a gyomorégés nem a hamvasztás egyik jelenete. Egyre sűrűbben fájt a gyomrom, émelyegtem, szédültem, majd jöttek mindenféle látható tünetek is, például a bőröm is árulkodott róla, hogy valami nincsen rendben. Hamar megfigyeltem magamon, hogy mindenféle kellemetlenség csak az étkezések után jelentkezik, akkor is csak akkor, ha valami főtt, sült ételt eszem.
Ráadásul iszonyúan el kezdtem kívánni mindenféle gyümölcsöt, volt, hogy szinte egész nap csak gyümölcsöt rágcsáltam.

Mikor erre rájöttem, hamar döntöttem: nyerskoszt azonnal!
Régebben már próbálkoztam vele és egészen egy teljesen hónapig nyersen étkeztem, de abbahagytam, mert annyira lefogytam tőle, hogy oldalról már nem is látszottam a tükörben, úgyhogy már én is megijedtem magamtól. Most viszont a szervezetem üvölt, hogy nyerset akar enni - ha befogom a fülem, akkor is hallom! Nem kellett sokat győzködnöm magam, ugyanis tényleg annyira kívántam, hogy a főtt ételre már gondolni sem tudtam. Fogalmam sincs, hogy onnan jött ez az érzés és miért. Talán valami tápanyaghiány állhat a háttérben, amire így jelez a szervezet, úgyhogy inkább hallgattam rá.

Nos hát, kicsit elkalandoztam a nyers konyha világa felé!
Nem szerettem volna semmi extrát enni, vagy Gittához hasonló ételcsodákat alkotni, úgyhogy olyan pofon egyszerűnek tűnt az egész, de ennyi kudarc már régen ért a konyhában, mint ezekben a hetekben. Most tehát vallok, hátha valaki tanul a hibáimból, vagy hátha van valaki, aki tudja, hogy miket rontottam el.

Először is a 80/10/10 táplálkozáshoz hasonlóan rengeteg friss gyümölcsöt fogyasztottam, ezzel nem is volt baj, tényleg nagyon szeretem az édes ízt és a gyümölcsöket is - szinte mindet örömmel eszem. Amit meg nem szívesen eszem ilyen natúran, azt leturmixoltam és kész, nem volt itt semmi gond.
A leveles zöldeket is sikerült beilleszteni a napjaimba: zöld turmix formájában sok-sok gyümölccsel egész tetemes mennyiséget sikerült elfogyasztani belőlük.
Az első problémám a zöldségekkel volt: a rengeteg édes íz mellé azért megkívánja az ember a sósat, úgyhogy elhatároztam, hogy napi egyszer egy sós zöldségsalátát eszem. Igen ám, de hamar kiderült, hogy magában képtelen vagyok a zöldségeket nyersen megenni. Mindenféle ételhez nagyon szeretem őket, de magában nem. Mindegy mit, de valamit ennem kell hozzá. Hát most nem volt mit, úgyhogy összeszedtem magam és pár napig hősiesen legyűrtem a salikat. Különben is: milyen vega az ilyen, aki nem tudja megenni a zöldségeket magában!
Be kell vallanom: hamar elegem lett. Nem vezekelni szeretnék a mindennapi saláta miatt, hanem élvezni az étkezést úgy, mint amikor gyümölcsöt eszem. Biztosan lehet a nyers zöldség is finom valahogy és akkor bevillant egy igen egyszerű megoldás: valami nagyon finom szósszal nyakon öntöm és onnantól már csak úgy csúszik majd a répa, uborka, káposzta meg miegymás lefele.


Utánanéztem Gitta és Klarkat blogján is és a neten még sok helyen, hogy hogyan csinálják a nagyok és mivel önthetném le a salátát. Találtam is sok jó ötletet, úgyhogy gondoltam a legegyszerűbb változattal kezdek: néhány fűszerrel összeturmixolok egy kevéske olajos magot, ízesítem mézzel, citromlével és kész. Ennél egyszerűbbet! Hogy lehet, hogy ez eddig nem jutott eszembe, megkímélhettem volna magam néhány nap aszketikus életmódtól.

Na, másnap a napraforgómag és a turmixgép már ott várt a pulton, ahogy közelgett az ebédidő. A magok már ugrottak is a gépbe, a nyál meg már összefutott a számban a gondolatra is, hogy aznap milyen csudafinomat fogok végre ebédelni. Legalábbis ez volt a terv, de a nyavalyás kis magok másképp gondolták, ugyanis amit a turmixgépben műveltek az fényévekre volt a megálmodott, krémes salátaöntetemtől. Persze nem adtam fel ilyen könnyen: nyomás az aprítóba. Túl sok változás ott sem történt a napraforgómaggal. Hagytam hát kicsit ázni őket, majd pár óra múlva (ebédnek annyi!) újra próbálkoztam, persze sikertelenül. No, nem baj, ebből is tanultam, előre kell gondolkozni és a magokat beáztatni éjszakára és másnap úgy viszi majd a turmix őket, mint a vaj. Olyan krémes salátaszószt fogok csinálni, hogy csak na!
Így is történt: beáztattam a magokat, de a turmixolás és az aprítás eredménye most is ugyanaz lett, mint előző nap. Próbálkoztam mindkét gépnél kevesebb és több vízzel is, hátha csak ez a baj, de sehogyan sem lett jó, a natúr zöldségsalátától pedig már annyira irtóztam, hogy az ellenségemnek sem kívánnám, hogy ilyet kelljen ennie.
Mi hát a megoldás? Este villámcsapásként nyilallt belém a gondolat: kávédarálón lisztté darálom szét a magot és akkor már csak egy kevés folyadékkal összeturmixolva szuper krémes csodát kapok majd végeredményül. Micsoda ötlet! Végre, végre, holnap lesz finom saliszósz!

Másnap szépen le is daráltam egy marék napraforgómagot, ugyanis több már nem volt: szétkísérleteztem már egy fél kilós zacskónyi mennyiséget. Nagyon jó kis napraforgódarálékom lett, ment is egyenesen a turmixba egy kevés vízzel és már alig vártam, hogy kiöntsem a zöldségekre azt a finom, krémes csodát, amit alkottam. Nem is nézett ki rosszul a végeredmény, de nem lett olyan krémes, amilyenre számítottam, ráadásul mire megettem a saláta felét, addigra szétesett a szósz atomjaira: napraforgómagrészletek ültek a zöldségek tetején, a tál alján pedig vízben úsztak a falatok. Talán tovább kellett volna turmixolni? Vagy áztassam be a darálékot egy kicsit, hogy magába szívja a vizet és ne evés közben a tányéromban mondjanak búcsút egymásnak?
Másnap újabb kísérlet: reggel első dolgom volt, hogy megdaráltam a magokat. Félálomban, kómás fejjel már izzítottam is a kávédarálót bontogatva az újabb fél kilós napraforgómag csomagot áldozatként. Több órán keresztül ázott a cucc, még utána is kellett tölteni egy kis vizet, mert úgy beszívta, én meg oda voltam az örömtől meg vissza, hogy végre feltaláltam a spanyol viaszt és ma olyan, de olyan krémes szósz fog díszelegni a salátámon, hogy még a férjem sem akar többé mást enni majd, ha ezt megkóstolja.

Mondanom sem kell, ebből sem lett semmi. Talán kicsit tovább bírta a szósz, de ugyanúgy szétesett a zöldségeken, ugyanúgy kifolyt a nedvesség a mag és a fűszerek közül, ráadásul ilyenkor olyan furcsa, tömény napraforgó íze lett a fennmaradt 'zaccnak', hogy nem bírtam megenni, maradt a kutyusnak. Neki bezzeg ízlik! Minden zöldséget két pofára zabál nyersen kutya létére, én meg itt állok vegaként és napok óta ádáz küzdelmet folytatok azzal a nyavalyás uborkával, sárgarépával és a többi ravasz zöldséggel. Olyan éhes voltam és olyan elegem lett ebből a kísérletezgetéstől, hogy hirtelen ötlettől vezérelve összedobtam a salimhoz egy kukorica-és rizslisztből készült pászkát, hogy legalább gluténmentes legyen. Nem meglepő módon nagyon nem esett jól, újra ugyanazok a tünetek, mint majdnem egy héttel ezelőtt, ugyanaz a furcsa hasfájás. Inkább ettem volna meg magában azt a salátát!


Azért délután megint továbbgondoltam a dolgot, hogy egy kis pászkával bezzeg már milyen könnyen lecsúszott az a(z így már) finom zöldség, úgyhogy lehet, hogy össze kéne dobni valami egyszerű nyers kenyeret. Nem gondolkoztam ezen sokat, már dobtam is össze a masszát (ami kivételesen sikerült) és estére már ott álltam a massza és az aszalógépem között - gondterhelten. Ugyanis nekem kerek gyümölcsaszalóm van majdnem centis rácsokkal, ahol még a gyümölcs is lejjebb esik néhány tálcányival, ha apróra vágom, hát még ez a massza mit művelne itten. Ez persze csak az első kétségbeesés volt, mert gyorsan feltaláltam magam: sütőpapírból téglalapokat vágok az aszalógép tálcáira! Mindegyik tálcán elfér majd két nagy lap, legfeljebb, ha a sütőpapír miatt nem aszalódik rendesen, akkor majd megfordítom őket, talán akkor már a papír sem kell, mert lesz annyira szilárd.
Meg is tettem azonnal, amit elgondoltam, este már ott forogtak a kis lapos, téglalap alakú nyers kenyérkéim az aszalóban. Mire este lefeküdtem, már láttam, hogy szépen aszalódnak. Szinte nem is aludtam semmit az éjjel, folyton csak a kis kenyérkékre gondoltam, hogy jól vannak-e, aszalódnak-e rendesen, mikorra készülnek el és persze a lényeg, hogy másnap mekkora lakomát csapok majd belőlük! Reggel már az egész lakásban terjengett a zöldségek, legfőképpen a hagyma illata, úgyhogy már korán reggel kipattant a szemem és első utam azonnal a konyhába vezetett: gyönyörű, szépen megaszalódott, illatos kis kenyérkék vártak az aszalóban. Valami hihetetlen, hogy elsőre sikerült - futott át az agyamon a gondolat és már a számban éreztem az ízét és elképzeltem, ahogy beleharapok, hogyan fog ropogni a fogaim között és végre valami szárazat, keményet rághatok a sok gyümölcs és zöldség után! Jaj, de jó lesz!

Persze ez a kora reggeli ábrándozás nem tartott túl sokáig. Egészen pontosan addig, amíg ki nem szerettem volna szedni a kenyereket a gépből, ugyanis a sütőpapír teljesen összegyógyult a zöldséglapokkal, olyannyira, hogy azt sem tudtam, hogy hol végződik a papír és hol kezdődik kenyér. Megpróbáltam én mindent már végső kétségbeesésemben: kapargattam a papírról a zöldségeket, igyekeztem levágni róla, legvégül már lerágni is, de minden próbálkozás hiábavaló volt: míg én az igazak álmát aludtam, ezek örök hűséget és egységet fogadtak egymásnak.
Két választásom volt tehát: vagy kidobom az egészet a kukába, vagy megeszem papírostul. Az előbbit választottam, de csak azért mert a papír nem nyers és én most mindenképpen nyers ételeket szeretnék enni, de csakis ezért. Egyéb körülmények között valószínű megettem volna. :-)
Szóval, kenyérkék a kukába, én pedig megint kínoztam magam a salátával. Kész büntetés számomra ez a nyers zöldség így csupaszon, ennék inkább egész nap gyümölcsöt, de már a rengeteg édes íztől is émelygek kicsit, muszáj egy kevés sósat is csempészni a gyümik közé.

Na, ahogy az aznapi salátát gyűrtem lefele, eszembe jutott a hajdina, amiről annyit olvasok a nyersen táplálkozók blogjain. Jó reformtáplálkozóként természetesen van itthon két zacskóval is. Beáztatom, csíráztatok és legalább azt keverem majd a salátába. Ez még mindig egy fokkal jobb, mintha üresen kéne megennem a salit. Be is áztattam egy csomag hajdinát, hogy legyen csíráztatni is, meg egy újabb nyers kenyérpróbálkozáshoz is és persze az aznapi ebédembe is tennék már egyből. Nekem csíra nélkül is jó lesz, csak legyen már valami rágható is az ebédembe.
Így is lett: kevertem az ebédembe beáztatott hajdinát, ez volt az egyetlen sikeres próbálkozásom a nyers napok alatt, ugyanis egész finom lett a sok zöldség hajdinával. A többi hajdina pedig elvonult csírázni: tettem a csíráztatótálakba is ill. tálcákra is, meg mindenhová, hogy biztosan legyen néhány, amelyik kicsírázik. Már semmit sem bízok a véletlenre!
Másnap nézegettem őket, még nem csináltak semmit, rákövetkező nap viszont már igen: úgy bepenészedett az összes, hogy nagyívbe röpültek a kukába. De miért, miért, miért? Kicsit utánanéztem és állítólag a világos hajdina csírázik, nekem viszont csak a sötétebbikből volt itthon. Azért ez némiképp megnyugtatott, hogy most kivételesen nem én voltam béna, hanem csak a hajdina nem szólt, hogy ő nem az a csírázós fajta. Maradt hát a natúr saláta ebédre, viszont nem adtam fel a hajdinakísérletet, ugyanis volt még egy zacskó hajdinám.

Gondoltam beáztatom, mert olyan szépen megpuhult és majd összeturmixolom zöldségekkel és lesz belőle újabb nyers kenyér. Nem baj, ha nincsen csírája, csak legyen már kenyér! Időközben kitaláltam ugyanis, hogy van ám nekem szilikonos sütőlapom, viszont nincs az a nyers kenyér ami arra képes lenne ráragadni! Ez a sütőlap méretben ugyan nem passzol az aszalómba, de a sütőmbe igen, amin viszont van légkeveréses fokozat és egyszer már aszaltam is vele sikeresen (!!!). Na, most találtam fel a spanyolviaszt! Végre, végre!
Ázott is a hajdina néhány órát, majd délután összeállt a massza. Került még a hajdina mellé sárgarépa, zellerszár és vöröshagyma. Isteni illata volt és állagra is remekre sikeredett. Szépen ráformáztam a sütőlapra és ment is a 40-45 fokos sütőbe a 'zümmögő' fokozatra (értsd: légkeveréses). Zümmögött az ott nekem egész éjjel, de nem érdekelt. Minden kellemetlenséget elviselek, csak másnap kenyeret ehessek!

Reggel már a hálószobában éreztem a hagyma illatát, rohantam is a sütőhöz, ahol már kevésbé volt illat. Sőt, egyre közelebb érve már határozottan átalakult és inkább volt bűznek nevezhető, mint illatnak. Felcsaptam a sütőajtót és gyanúm beigazolódott: onnan jön a bűz forrása. Az egész massza ahelyett, hogy aszalódott volna, nem szégyellt megpurcanni! Olyan bűz áradt az egész konyhámban, hogy az még egy görényfarmot is kenterbe verne, én meg olyan mérges voltam már az újabb sikertelen próbálkozástól, hogy még hányni is elfelejtettem, pedig tényleg olyan szag volt, hogy szabályosan öklendeztem tőle órákig.
Három masszív zsákba pakoltam bele ezt a masszát, mielőtt véglegesen kidobtam, hogy valahogy útját álljam ennek az iszonyatos szag terjedésének, mielőtt még a szomszédokat is elgázosítom. Hát nem egy gazdaságos táplálkozási forma ez a nyersevés: azt hiszem több ételt dobtam ki az utóbbi napokban, mint amennyit megettem. Ezzel a spanyol viaszt ugyan nem, de azt hiszem, egy új fogyókúrás módszert feltaláltam!

Persze szellőztetés végett kinyitottam minden ablakot, amit csak találtam a házon, dőlt is befele a hideg rendesen, de inkább fagyjak meg itt a konyhában, minthogy ezt a szagot kelljen még éreznem akárcsak egy percig is, legalább hősi halottja (fagyottja) leszek ennek az egészséges táplálkozási irányzatnak, amiről lassan kiderül, hogy betegségek ellen tényleg jó, de a fagyástól nem véd meg. Azon már meg sem lepődtem, hogy még a szellőztetés sem úgy sikerült, mint szerettem volna. Már a hűtőben melegebb volt, mint a lakásban, de a szag csaknem távozott. Mint egy rossz szellem, ott maradt a lakásban kísérteni.
Úgy látszik a légkeveréses fokozat olyan jól működik, hogy az egész lakás levegőjét átkeverte egy éjszaka alatt és így sikeresen eljutott a bűz még a zárt ajtójú szobák legeldugottabb sarkába is. De legalább a csótány-és rágcsálóirtást ezzel letudtuk egy időre. Sőt még az is kiderült, hogy a sütőnk egész jól működik. Mindennek van pozitív oldala!

A lényeg a lényeg: ezt az iszonyatos poshadt hagymás hajdina szagot még három napig éreztem a lakásban, aminek következtében nemcsak a nyersevéstől, de még az evéstől is elment a kedvem...

A végeredménye az lett ennek az egész nyers kálváriámnak, hogy mostanában eggyel több étkezést cseréltem le nyersre, de azért eszek főtt ételt is rengeteg salátával, mert úgy lecsúszik. Valahogy főzni-sütni még mindig jobban tudok, mint aszalni, csíráztatni, áztatni.
Viszont sikerült néhány nagyon finom zöldturmixot készítenem és egy-két gyümölcsös összeállítás is nagyon jól sikerült, ezeket majd hamarosan közkincsé teszem.
Jelenleg kevesebb nehéz gabonát (értem ezalatt a glutént tartalmazó gabonákat) eszem, sokkal több gyümölcsöt és most tulajdonképpen jól vagyok, megszűntek azok a fura, kellemetlen tünetek, a sportolási kedvem valamennyire visszatért, aztán egyszer ha megint elmegy az eszem, megpróbálkozom újra a teljes nyersevéssel. Addig is kerülöm a légkeveréses fokozatot a sütőn...
Related Posts with Thumbnails
 
Vegánságok. Design by Pocket