Tarator (bolgár diós uborkaleves)

2010. július 30., péntek

Ez a leves a megszokott hűsítő, nyári uborkaleves különleges változata. Legalábbis nekem különleges volt, mert még sosem ettem uborkát dióval, de ezt a hiányosságot ezután szorgalmasan pótolni fogom, mert remekül harmonizál egymással ez a két hozzávaló.
Főzés nélkül, gyorsan összeállítható levesről van szó, ezért a nyári látni-sem-akarom-a-sütőt napok kiváló ebédje. Hasonló megfontolások alapján készült nálam is a Tofu a tortán vacsora részeként.


Tarator
(4 főre)

2,5 db kígyóuborka
3 pohár (150 ml-es) szójajoghurt

fehérbors
3 evőkanál citromlé
12 evőkanál darált dió
2 csokor kapor
1 gerezd fokhagyma
olívaolaj (nálam most elfelejtődött)

1, Az uborkát megpucoljuk és nagy lyukú sajtreszelőn lereszeljük. Besózzuk, állni hagyjuk néhány órát, amíg rendesen levet ereszt.
Nem szoktam sosem megpucolni az uborkát, de ennél a levesnél mégis pucolva finom.
2, Az uborkához adjuk a szójajoghurtot, a citromlevet és a fűszereket (kapor kivételével).
3, A fokhagymát megpucoljuk és 3-4 evőkanálnyi levessel aprítóban összeturmixoljuk, majd az egészet visszakeverjük az uborkához. Ha túl sűrűnek találjuk, ízlés szerint még vizet adhatunk hozzá, de szerintem nem szükséges.
4, A kaprot apróra vágjuk és 8 evőkanál darált dió társaságában a leveshez keverjük.
5, Néhány órát állni hagyjuk, hogy ízei összeérjenek, majd jól behűtve a maradék dióval, kaporral megszórva és egy kevés olívaolajjal díszítve tálaljuk.


Megjegyzés:
Egyetlen hibája van ennek a levesnek: minél többet áll, annál furcsább színe lesz a diótól. Ez az ízén mit sem változtat, de azért az egyre sötétedő szürkés zöld szín nem éppen evésre csábít. Ezt úgy orvosolhatjuk, hogy a diót csak tálalás előtt fél órával keverjük a leveshez, vagy pedig nem is keverjük bele, csak tálalásnál szórjuk rá.
Bármelyik változatban készítjük, mindenhogyan nagyon finom.

Szezámos humusszal töltött paradicsom rukolaágyon

2010. július 28., szerda

Ez a humuszos összeállítás volt a Tofu a tortán vacsora előétele.
Alapötlete a friss, zamatos töltött paradicsom volt, meg a rengeteg rukola, mert nagyon szeretem együtt ezt a két zöldséget. Innen már egy csak gondolat volt, hogy a kedvenc kencémmel töltöm meg: humusszal és rengeteg pirított szezámmaggal.
Mikor összeállt a vacsora menüje, még a szüleimmel is megosztottam a tervemet véleményezésre. Éppen soroltam, hogy akkor az előétel töltött paradicsom lesz és humusszal fogom megtölteni, amikor édesapám közbevág a kert végébe, a komposztáló felé mutatva:
"- Hát nem tudom, miket esztek még, de komposztot is tudok adni, ha kell."
Végül komposzt nem került a vacsorába, sem a paradicsomokba. Inkább maradtam a jól bevált humusznál, nem volt kedvem új ízekkel kísérletezni. :-)
A humuszt eredetileg tahinivel, azaz szezámkrémmel készítik, de szerintem pirított egész szezámmaggal finomabb és egyszerűbb az elkészítése is, ráadásul így elég tartalmas fogás kerekedett belőle, ami külön vacsoraként is megállja a helyét.


Szezámos humusszal töltött paradicsom rukolaágyon
(4 főre)

250 g csicseriborsó (áztatás előtt szárazon mérve)
4-5 ek. citromlé1 gerezd fokhagyma
6 ek. pirított szezámmag
olívaolaj és víz 1:1 arányban (a kívánt sűrűségtől függően)

bors
kömény
kevés római kömény
8 db paradicsom
kb 50 g rukola

1, A humuszt az eredeti receptnél leírt módon elkészítjük.
Igazából teljesen úgy készítettem most, ahogy a humuszt szoktam, csak a szezámmag mennyiségét növeltem meg több, mint kétszeresére, hogy jó szezámos legyen a krém.

2, Az elkészült humuszt néhány órát hűtőben pihentetjük.
3, Tálalás előtt a paradicsomok kalapját levágjuk és egy kiskanállal és/vagy késsel kivájjuk a paradicsomok magjait és lédús részeit. Ezt egyébként nem érdemes eldobni, pizzákhoz, paradicsomos mártásokhoz még felhasználható.
4, A tányérokon elrendezzük a rukolát, beleigazítjuk a kivájt paradicsomokat, majd egy kiskanál segítségével jó púposan megtöltjük őket humusszal és a tetejükbe nyomjuk a kalapjukat.

Levendulás limonádé

2010. július 27., kedd

Ezt a finomságot a Tofu a tortán vacsora mellé kínáltam.
Eredetileg nem ezt szerettem volna készíteni, de mivel idén a bodzaszörp-projekt szomorú véget ért, így maradtam a jól bevált limonádénál. A levendula pedig adta magát, hiszen ezek a gyönyörű, lila virágok éppen teljes szépségükben pompáztak a házunk előtt, muszáj volt hát kicsit megdézsmálni őket.
Először csak friss levendulával próbáltam ki a limonádé ezen változatát, de nem sok íze lett. Ezután értesültem róla, hogy a levendulavirágok szárítva sokkal aromásabbak, intenzívebb az ízük és az illatuk is, ezért szerencsésebb a szárított változatot (is) használni. És tényleg, úgy már kellemesen levendulás, igazi nyári hűsítő ital készült belőle.
Ez a limonádé nagyon jó (és szerintem finomabb) alternatívája a levendulateának. Nem kell leforráznunk a virágokat és a levendula jótékony hatásai így is kifejtik hatásukat.


Levendulás limonádé

4-5 friss levendulavirág (csak a látvány kedvéért, de el is hagyható)
2 evőkanál szárított levendulavirág
fél citrom
3-4 evőkanál méz
1 liter víz

A feldarabolt citromokat és a többi hozzávalót is egy megfelelő méretű kancsóban összekeverjük és kb fél órát állni hagyjuk.

Ez a mennyiség egyébként nemcsak egy liter üdítőhöz elegendő, ugyanis mikor kifogyott a limonádé, én még ötször-hatszor újratöltöttem a kancsót anélkül, hogy cseréltem volna a virágokat benne. Csak mézet adtam hozzá újra és még másnap is nagyon finom, kellemes levendulás limonádét lehetett készíteni belőle.

Könnyű, nyári vacsora nálam

2010. július 26., hétfő

Még június végén volt nálam a Tofu a tortán játék 3. vacsorája.
Már a játék eleje óta foglalkoztatott a gondolat, hogy mi legyen a menü, ha majd hozzám jönnek a lányok vacsorázni. Gondoltam először valamilyen indiai menüre, vagy ha ez nem, akkor valamilyen téma mentén kéne a menüt összeállítani. Persze semmi jó nem jutott eszembe, majd amikor megtudtam, hogy én leszek a következő vendéglátó, kb fél óra alatt kitaláltam a menüt és a témát is. A téma adott: a nyár. Olyan könnyű, hűsítő ételeket szerettem volna készíteni, amihez aktuális, friss, nyári, most szezonban lévő alapanyagok szükségesek. Ez ráadásul olyan jól sikerült, hogy a főételhez, az italhoz és a desszerthez is a kertünk előtti kiskertből szedtem a hozzávalókat.

A menü olyan jónak bizonyult, hogy a vacsoráig eltelt néhány hét alatt szinte semmit nem változtattam rajta, csak a közben elkezdett gluténmentes diétám miatt a főételt gluténmentes változatban készítettem el. A különleges alapanyagokat már jó előre beszereztem, hogy semmi váratlan esemény ne hátráltassa a menü elkészítését. A friss alapanyagokat pedig a vacsora előtti napon szerettem volna megvásárolni. Hiba volt.

Szerény kis városunkban, de még a környékbeli hipermarketben sem tudtam mindent megvenni a vacsora előtti este, így a nagy nap reggelén még az összes kisebb helyi zöldségest bejártam alapanyagokért, de friss bazsalikomot még így sem kaptam, úgyhogy rászántam magam egy B tervre és jó néhány óra rászámolással nekiálltam a főzésnek, sütésnek, hogy bármi történjék is, időben készen legyek és frissen, tisztán, üdén várhassam este a lányokat. Ráadásul annyira jó menüsort találtam ki, hogy csak néhány dolgot kell megfőzni hozzá, aztán már csak össze kell állítani az egyes ételeket. Szóval, biztos, hogy minden gyorsan és simán el fog készülni. De olyan vis maior eseményre, ami ezután történt, még legvadabb rémálmaimban sem számítottam...


Az este további kalandjait, élményeit és a vacsora menüsorát megtaláljátok a Tofu a tortán blog eme bejegyzésében. A recepteket természetesen majd ide is felteszem.

Ajándékot kaptam...

2010. július 16., péntek

Ma délelőtt a napsütötte nyugalomban egyszer csak csöngetnek.
A postás volt az, hogy vegyek át egy csomagot, mert akkora, hogy nem fér be a postaládába. Nagy csodálkozva kivonszoltam magam a hőségtől gőzölgő lépcsősoron a kapuig, de el nem tudtam képzelni, hogy milyen pakkot kapok. Nem rendeltem semmit mostanában.

Teljesen ingyen és bérmentve vehettem át a kis csomagot, még aláírnom sem kellett. Egy nagy alakú buborékos borítékot kaptam, ami megnyomkodva is olyan volt, mintha babzsák lenne. Egyre kíváncsibb lettem, hogy mi lehet benne. Forgattam össze-vissza, de a feladó nem volt ismerős. A boríték hátulján pedig ez állt: "Nyers élet An. módra". Na, ez már ismerős, de ettől még jobban csodálkoztam, hogy An. mit küldhet nekem. Amint beértem a lakás hűvösébe, leesett a tantusz: még áprilisban An. hirdette meg a Heti Nyers Menü játékot, amelyben egy csomag kendermagot nyertem. Már el is felejtkeztem róla, úgyhogy most ismét nagy meglepetés volt. Másodszorra is nagyon örültem neki! Sőt, még jobb is, hogy csak most kaptam meg, mert különben már régen elfogyott volna, így viszont még mindig van. :-)

A borítékban tényleg egy nagy zacskó kendermag volt, plusz még egy kis ajándék amolyan késedelmi díjként, amit szerintem An. készített. Íme a csomag tartalma:

A gyönyörűséges kendermag:

Bizony, az a kék gyönyörűség ott elsősorban hajdísz, de kitűzőként is funkcionálhat. Természetesen egyből fel kellett próbálnom.
Először "tollakkal" lefelé:

Majd "tollakkal" felfelé:

Szerintetek hogy jobb?

Persze örültem én a kendermagnak is:

Pont úgy nézek ki a fenti képen, mint egy kendermagos tyúk kék tollakkal. :-)

Sőt, közben eszembe jutott a gyermeknóta, ami így kezdődik: "Volt egyszer egy ember, szakálla volt kender." Hát ha neki szakálla volt, nekem kalapom:

Jó, mi?
Igazi környezetbarát, öko sapi. Tuti kenderbe veri a legújabbat divatot is! :-)

A félreértés elkerülése végett tisztázzuk: azért mert a kendermag szóban szerepel az utóbbi időben igen csak népszerű kender kifejezés, attól még a kendermagnak nincsen ilyen hatása - azt hiszem. Tehát a kendermag nyugodtan fogyasztható, nem attól bolondultam meg, bármennyire is úgy tűnik a fotók alapján.

A kenderkalapos fotók után természetesen jönnek majd beszámolók, receptek a kendermag egyéb felhasználási módjairól is.
An., ezúton is köszönöm szépen a kis csomagot! ;-)

Lencsés rizs

2010. július 15., csütörtök

Ez a rizses egytálétel nagyon ízletes és laktató fogás, jól illik hozzá bármilyen könnyű saláta.
Amilyen egyszerűen elkészíthető, olyan sikert arathatunk vele húsevő körökben is.


Lencsés rizs

300 g barnarizs
200 g lencse
1-2 fej vöröshagyma
1-2 paradicsom
olaj

bors
kömény
koriander
pirospaprika

1, A lencsét néhány órára beáztatjuk.
2, Egy lábasban néhány evőkanál olajat és ugyanennyi vizet hevítünk, majd néhány percig pirítjuk benne rizst. Sózzuk, borsozzuk, majd felöntjük kétszeres mennyiségű forró vízzel és puhára főzzük.
3, Egy másik edényben a lencsét is puhára főzzük.
(Persze lehet a rizst és a lencsét egyszerre is főzni, ha valaki pontosan tudja melyik mennyi idő alatt fő és melyiket mikor kell a másikhoz adni, de sajnos a barna rizs mindig olyan sokáig fő, hogy sosem tudom kiszámolni, mikor lesz jó.)
4, Serpenyőben néhány evőkanál olívaolajat és ugyanennyi vizet (vagy lencse főzőlevet) hevítünk és az apróra vágott vöröshagymát megpirítjuk benne.
5, Ha a hagyma megpuhult hozzáadjuk a felkockázott paradicsomot és a fűszereket, illetve a lencse főzőlevéből még egy keveset, ha szükségét érezzük. Addig rotyogtatjuk, amíg a paradicsom megpuhul, de még nem esett szét teljesen.
6, A megfőtt rizshez adjuk a lencsét, majd a fűszeres, paradicsomos olajat is óvatosan hozzákeverjük és már tálalhatjuk is.

A recept eredetijét az Ínyenc családi szakácskönyv első kötetéből lestem.

Csirke élet

2010. július 1., csütörtök

Ezt most kaptam e-mailben:


Hát szegény pipi. :-(
Related Posts with Thumbnails
 
Vegánságok. Design by Pocket