Gyertek a Vegetáriánus Fesztiválra!

2011. augusztus 6., szombat

2011. augusztus 27-én és 28-án idén is megrendezésre kerül a Vegetáriánus Fesztivál, amely most is sok színes programmal, ételkóstolókkal, különféle előadásokkal, jóga- illetve táncbemutatókkal és egyéb változatos kísérő programokkal várja az érdeklődőket.


A sok érdekes program közül most kettőt szeretnék a figyelmetekbe ajánlani.
Az egyik egy remeknek ígérkező főzőverseny, melyben egykori Tofu a tortán csapattársam, Zizi is zsűrizik.
Részleteket a főzőversenyről itt olvashattok!
Jómagam nem nevezek, úgyhogy van még esélyetek a színvonalas nyereményekre. :-) Bátorítok mindenkit, hogy nevezzen, főzzetek finomakat és sok sikert a versenyen!

A másik program pedig, amire felhívnám a figyelmet, az a szombaton 15 órakor kezdődő B. A. Govinda Svami által vezetett kerekasztal-beszélgetés a vegetáriánus eszmeiségről a világvallásokban, melyben hindu, buddhista és keresztény meghívottak mesélnek majd a témáról. Nagyon érdekes és izgalmas beszélgetésnek ígérkezik, legalább is én nagyon izgulok, ugyanis a keresztény előadó én leszek. Még sosem vettem részt ilyesmiben, de örömmel vállaltam a felkérést.

A beszélgetés célja egyébként, hogy bemutassuk, hogy az egészséges és vegetáriánus életmód minden világvallásban megtalálható. Ismeretes, hogy a Bibliában is nagyon sok utalás, idézet található a kizárólagos növényevésre, ugyanakkor sok igehellyel lehetne bizonyítani a húsevés szükségességét is. A Katolikus Egyház egyébként nem foglal állást ebben a témában, nem tiltja, de nem is ajánlja a vegetarianizmust, mint lehetőséget, sőt a Katolikus Egyház Katekizmusa így ír a témában:
"A hetedik parancsolat megköveteli a teremtés épségének tiszteletben tartását. Az állatok, csakúgy mint a növények és az élettelen tárgyak, természetüknél fogva a múlt, a jelen és az eljövendő emberiség közös javára rendeltettek. A világ ásványi, növényi és állati erőforrásainak használata nem választható el az erkölcsi követelmények tiszteletben tartásától. Az uralom, amelyet a Teremtő az embernek az élettelen dolgok és más élőlények fölött adott, nem abszolút; mértéke a felebarát életének minőségével való törődés, beleértve a következő nemzedékeket is; megköveteli a teremtés épségének vallásos tiszteletben tartását.
Az állatok Isten teremtményei, gondviselő gondoskodásával veszi körül őket. Már puszta létükkel is áldják és dicsőítik Őt. Az embereknek is jóakarattal kell közeledniük hozzájuk. Emlékezzünk csak, milyen gyengédséggel bántak az állatokkal a szentek, így Assisi Szent Ferenc vagy Néri Szent Fülöp.
Isten annak a gondjára bízta az állatokat, akit saját képére teremtett. Törvényes tehát az állatok táplálkozásra és ruházat készítésére való fölhasználása. Megszelídíthetők, hogy segítsék az embert munkájában és szórakozásában is. Az állatokon végzett orvosi és tudományos kísérletek erkölcsileg elfogadhatók, ha értelmes keretek között maradnak és hozzájárulnak emberi életek gyógyításához vagy megmentéséhez.
Ellenkezik az emberi méltósággal az állatok haszontalan kínzása és válogatás nélküli irtása. Ugyanígy méltatlan az emberhez, ha olyan összegeket fordít rájuk, amelyekkel elsősorban az emberek nyomorát kellene enyhíteni. Szabad az állatokat szeretni; de nem kellene csak személyeket megillető szeretettel feléjük fordulni.
(KEK 2415-2418)

Érdekes, hogy a vegetarianizmust ma már az emberek többsége keleti filozófiákhoz és ezoterikus tanításokhoz köti, ezért tapasztalatom szerint napjainkban még egy bizonyos mértékű ellenállás is tapasztalható a vegaság iránt keresztény részről. Mégis az Egyház történetében van hagyománya a vegetarianizmusnak, csak keveset hallani erről. Szentek, szerzetesközösség döntöttek ezen táplálkozás mellett és a mai napig vannak vegetáriánus szerzetesrendek - még kicsiny hazánkban is. A Katolikus Egyházon kívül pedig más keresztény felekezetek is táplálkoznak így, legismertebbek közülük talán az adventisták. Hogy miért és milyen alapon választották ezek a szerzetesrendek, közösségek ezt a táplálkozási formát a keresztény tanítások alapján, erről fogok beszélni majd a Fesztiválon.
A kerekasztal beszélgetés további meghívottjait és részleteit itt találjátok!

A Vegetáriánus Fesztivál további előadásai és részletes programjai ezen a linken olvashatók.

Minden érdeklődőt várunk szeretettel!

Potluck Pilisszentivánon

2011. június 1., szerda

Júniusban minket ért Sophiával a megtiszteltetés, hogy megszervezzük a potluckot, a szokásos havi nyersétel találkozót.
Október óta én is rendszeresen látogatom ezeket a találkozókat és nagyon szeretem. Jó újra találkozni régi vagy ismeretlen ismerősökkel, blogírókkal, olvasókkal, öröm találkozni az új érdeklődőkkel és olyan jólesik mindig beszélgetni, feltöltődni kicsit és nem utolsó sorban megkóstolni egymás finomabbnál finomabb nyers ételcsodáit.

Az e havi potluck most egy Pest melletti kis községben, hangulatos kis falunkban, Pilisszentivánon lesz.


Időpont:
2011. június 26. vasárnap, 15 óra

Helyszín:
A munkahelyem :-)
A Pilisszentiváni plébánia közvetlen a templom szomszédságában. A földszinten vannak a hittantermek, mi pedig az emeleti teremben, jó idő esetén a kertben leszünk. Ehhez ne a főkapun gyertek majd be, hanem az épület templom felőli oldalán található kapun át, de addig kinyilazzuk nektek. :-)

Pontos cím:
2084 Pilisszentiván, Szabadság út 89.

Megközelítés:
Pest felől a 10-es útról lekanyarodva Pilisvörösváron vagy Solymáron át érhető el Pilisszentiván kb fél óra utazással. A plébánia a falu főutcáján található a templom bal oldalán (jobb oldalon pedig az általános iskola van).
Autóval érkezőknek parkolási lehetőség van a fő út mellett végig a templom előtt.
A község megközelíthető még volánbusszal is. Az Árpád hídi buszvégállomásról induló 830-as volánbuszról a Községháza megállónál kell leszállni és innen már látható a templom.

Jelentkezés:
Sophiánál a pobori.zsofia@gmail.com e-mail címen, vagy
nálam a vargane.s.timea@gmail.com e-mail címen.

Belépő:
500 Ft + egy tál nyers étel.
(A potluck szabályairól további részletek itt.)

A potluckra bárki jöhet a belépődíj (terembérlés miatt) és egy tál nyers finomság fejében. Nem baj, ha nem jártál még ilyen találkozón, nem baj, ha nem nyersen étkezel. Bárki jöhet, aki érdeklődik a nyers étkezés iránt és szeretne egy jó társaságban, finom, egészséges ételeket csemegézve egy kellemes délutánt eltölteni.
Sophiával mi nagy lelkesedéssel és szeretettel készülünk, úgyhogy gyertek minél többen! Hely az lesz bőven.

Sok szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt.

16. nap 811-en

2011. március 24., csütörtök

Valamelyik nap, mikor azt írtam, hogy ennél rosszabb már nem lehet, tévedtem. Van rosszabb.
Reggel arra ébredtem, hogy a fájdalomtól nem bírok megmozdulni. Alig bírtam kimászni az ágyból, iszonyúan fájt a belem. Egy évig így ébredtem, de néhány hónapja a kezelések után elmúlt a fájdalom és amilyen gyorsan csak lehetett el is felejtettem, milyen szörnyű volt. Most reggel viszont nem csak a fájdalom hasított belém, de az emlékek is, hogy mennyit szenvedtem emiatt és a félelem, hogy kezdődik újra az egész...

Ma így alakult a menü:

reggeli (10 óra): 3 narancs összeturmixolva
délelőtt (12:30): 1 l zöldturmix (salatrio saláta, rukola, körte)
ebéd (15:30-16:30): 5 banán
délután (19:30): 2 alma
vacsora (21 óra): zöldségbőségtál (római saláta szív, paprika, pritaminpaprika, paradicsom, uborka, újhagyma, rukola) napraforgópástétommal

mozgás: séta (6,6 km, 1 óra 20 perc), biciklizés (3,4 km, 10 perc)

Ma a közeli tóhoz beszéltük meg délelőtti sétánkat Sophiával.
Szerencsére az hozzánk elég közel van, úgyhogy nagy nehezen levonszoltam magam odáig abban a reményben, hogy a séta majd jót tesz egy kicsit a dolgoknak. Hát biztosan jót tett, csak én nem éreztem. Alig álltam a lábamon, nagyon nehezemre esett ezt a néhány kört lesétálni, pedig többet szoktunk menni. Hazafelé a dombra pedig már szinte öntudatlanul kóvályogtam felfelé, iszonyú gyenge voltam.

Napközben szerencsére azért kicsit jobban lettem, de még jobban felerősödtek a gombás tüneteim, mint tegnap, például egész nap úgy viszkettem, mintha tetves lennék. A hasam, oldalam, combom, karom úgy viszketett, hogy igazán átéreztem milyen lehet a kiskutyámnak, ha tavasszal kicsit késve adjuk rá a bolhanyakörvét. Egész napos vakarózás után délutánra egy sárgával átitatott, zöldben is pompázó mélylila, tenyérnyi méretű véraláfutás virított a combomon. Úgyhogy már nem csak zombi voltam a gyengeségtől, de mintha még jól meg is vertek volna.
Jó dolog ez a 811... :-D

Viszont öröm az ürömben, hogy a betegségem során sosem viszkettem, csak a gyógyulás során, úgyhogy ez most is azt jelzi, hogy döglenek ezek a kis nyavalyások. Sőt! Mi az, hogy döglenek! Menekülnek. Ezek úgy rettegnek a 811-től, hogy csak na! Ennek örömére a ma reggeli narancsba tettem pár csepp grapefruitmagcseppet is, hogy a nem szívesen látott vendégeimet minél gyorsabb távozásra bírjam. Remélem, holnapra már kicsit javul a helyzet, mert ez a mai nap elég durva volt.
Persze ezen nincs mit csodálkozni. Már az elején mikor szembesültem azzal, hogy még nem gyógyultam meg egészen, már akkor tudtam, hogy lesznek ilyen mélypontok, ahol szinte újra át kell élni a betegséget ahhoz, hogy meggyógyuljunk. Így van ez a böjtnél, a homeopatikus gyógyszereknél és minden természetes gyógymódnál is, hogy először felerősödnek a tünetek még egyszer utoljára, mielőtt végleg elmúlnának. Hát ma ilyen napom volt...


Sophia bejegyzése itt olvasható a 16. napról

Napraforgópástétom, a kencék királya

Rengeteg receptet átböngésztem a napraforgómag-pástétommal kapcsolatban, de mindegyikben volt valami olyan hozzávaló, ami nekem nem tetszett (pl: szójaszósz), nem illett bele (pl: étkezési élesztő), nem akartam olyat enni (pl: kesudió), vagy egyszerűen csak beszerezhetetlen számomra.
Így a sok receptből és ötletekből megalkottam a saját verziómat.
Azóta kipróbáltam már más magokból is kencéket, de állítom, hogy ez a napraforgópástétom a kencék királya! Őrült finom és egyszerűen megunhatatlan.


Napraforgópástétom

1 nagy marék napraforgómag
1 csokor petrezselyem
1 szelet pritaminpaprika
egy félujjnyi újhagyma zöldje és fehér része vegyesen (akár póréhagymával is helyettesíthető)
1 tk citromlé

bors
kömény
római kömény
kurkuma

1, A napraforgómagot egy éjszakára beáztatjuk.
2, A beáztatott magról leszűrjük az áztatóvizét, majd a citromlével és ha szükséges kevés vízzel krémesre turmixoljuk.
3, Hozzáadjuk a paprikát, a hagymát, a petrezselyem szárát, a fűszereket és ismét jól összeturmixoljuk.
4, A petrezselyem levélkéit apróra vágjuk és a krémhez keverjük.


Nyers kenyerekkel, krékerekkel fogyasztva a legjobb, de zöldségekhez mártogatósnak, vendégváró falatoknak is kiváló. Én most mandulás-fűszeres kenyérkékkel és rengeteg zöldséggel ettem.

Változatok:
Petrezselyem helyett (vagy mellett) rukolával is nagyon finom és valószínű medvehagymával készítve sem hagynám érintetlenül a tányéromon.

15. nap 811-en - szerda

2011. március 23., szerda

Pont két hete kezdtük Sophiával a 811-et...
Ma sem volt maradéktalanul energikus ébredésem.
Valami nagyon bezavar és visszatart attól, hogy tökéletesen érezzem magam. Valami homokszem került a gépezetbe, de szerencsére ma reggel rájöttem, hogy mi a probléma....

De előbb nézzük a mai menüt:

reggeli (10 óra): egy rendes és egy piros grapefruit turmixolva

délelőtt (13:30): 1 l zöldturmix (római saláta, salatrio saláta, rukola, körte)
Erről a salatrio salátáról én is most hallottam először. Más zöld nem volt sajnos a boltban, úgyhogy csak ehhez sikerült hozzájutnom, de szerintem szörnyű íze van, bár kinézetre szép és különleges saláta:

ebéd (16 óra): 5 banán
délután: -
vacsora (20:30): saláta (jégsaláta, paradicsom, uborka, újhagyma, fokhagyma, pritaminpaprika, rukola, kevés hidegen sajtolt repceolaj, só, fehérbors)

mozgás: futás (1 km, 6 perc), jóga (19 perc), biciklizés (6 km, 16 perc), zumba (1 óra)

Bizony, jól látjátok, ma nem bírtam tovább és megpróbáltam futni egy kört a közeli tónál. Mosolygósan sütött reggel a nap, jó volt futócipőt húzni újra. Hatalmas lendülettel és energiával indultam neki, majd a tónál rövid bemelegítés és uccu neki. Pár száz méter után éreztem, hogy ez bizony nem megy valami jól. Lépésről lépésre éreztem, hogy egyre gyengülök és hiába vinne a lelkesedés, én nem bírok továbbmenni.
A kör vége felé szembejöttek a nyolcadikos tanítványaim. Köszöntem nekik, de nem igazán ismertem fel őket, alig voltam magamnál, csak délután az órán mondták, hogy elég furcsán néztem ki. Na jó, ne szépítsük, azt mondták, úgy néztem ki, mint egy drogos. :-)
Tényleg úgy is éreztem magam. Alig tudtam magamról, csak szédelegtem jobbra-balra, alig bírtam egy km-t lefutni, pedig régebben szélsebesen róttam a köröket. Hiába, a lélek kész, de a test még erőtlen...

Hazaérve egyből nyomtam egy jógát.
Muszáj volt csinálnom valamit, ami egy kis sikerélményt ad és amit legalább meg tudok csinálni. A jóga kellemesen átmozgatott, ettől tényleg jobban éreztem magam, bár nagyon nehezen tudom feldolgozni, hogy futni még mindig képtelen vagyok. Jóga után pedig nagyon jól esett egy nagy pohár grapefruit. Egy kis mozgás után szomjúság-és éhségcsillapításra is tökéletes.

Dolgozni bicajjal mentem.
Munka után pedig Sophia már várt a plébánián és áttekertünk a szomszéd faluba zumbázni. Én most voltam zumbán először és nem volt rossz. Ugyan olyan jó sem, mint amekkora felhajtást csinálnak neki, de legalább kipróbáltam ezt is.
Az órán jó sokan voltunk és azt az egy órát tényleg folyamatosan végigugráltuk és tök jól bírtam. Érthetetlen számomra, hogy hogyan tudok egy órát végigugrálni, mikor 6 perc futás sem megy... És még bírtam volna, fel voltam pörögve tőle, nagyon jól esett utána még hazabicajozni a kellemesen hűs tavaszi estén.

Zumba után hazaérve iszonyúan éhes voltam.
Sport, edzés után a fél világot fel tudnám falni. Emlékszem néhány éve edzések után is hihetetlen mennyiségeket meg tudtam enni. Főleg biciklizés és úszás után. Na, a biciklizés viszi a prímet: egy 100 km-es túra során kb annyit eszem, mint máskor egy hét alatt és nagyon jól esik és nem hízom tőle. Most viszont gondban voltam, hogy mivel csillapítsam ezt a kínzó éhséget. Azt hiszem egy kg banán simán lement volna, de nem akartam megint banánt enni, így mégis csak az esti saláta mellett döntöttem, hátha csak a szemem kívánja az ételt, aztán mire megeszem, már nem is leszek éhes. Hát dehogynem! Meg sem éreztem, hogy valamit ettem volna. A falat kapartam már kínomban.
Nagyon jó lenne kicsit jobban tudni angolul és beszerezni, elolvasni Graham Nutrition and Athletic Performance című könyvét is, mert nagyon kíváncsi lennék, hogy rendszeres edzés mellett mit és mennyit eszik, hogy edzés után mi csillapíthatná igazán az éhséget, mert ez a saláta még fogtömésnek is kevés volt. Hiába szokott elég lenni ennyi étel egy átlagos napon, de egy kis mozgás után már minden falatnak rettegnie kell tőlem, ami a szemem elé kerül.
De legalább a saláta finomra sikerült és nem csak nekem ízlett, mert fotózásnál jelentkezett még rá érdeklődő:


Szóval, reggel rájöttem, hogy mi a problémám, hogy mitől vagyok megint gyengébb... Azt hittem, úgy tudtam, hogy már meggyógyultam, de nem. Két hét 811 után ma reggelre őrült módon menekültek belőlem a candida gombák. Candida diéta, gluténmentes diéta, colonhydroterápia, bélfertőtlenítő antibiotikum, majd gombaölő gyógyszer, több liter grapefruitmagcsepp és több kg fokhagyma után még mindig hátramaradt néhány makacs példány, amik azóta sem engedtek végleg meggyógyulni, de ezt a 811-et már a mindenféle gyógyszert és bélmosást túlélő egyedek sem bírják elviselni.
Tehát mostani rosszulléteim, gyengeségem az utolsó gombakupacok haldoklásának köszönhető. Jó ezt tudni. Bízom benne, hogy akkor már csak néhány nap és vége ennek a másfél éve húzódó rémálomnak...

Reggel ismét mértem testzsírszázalékot:

Súly: 67,6 kg (4 dekát csökkent az előző mérés óta)
Testzsír%: 28,7%
Azaz a zsír: 19,4 kg (3 dekát csökkent az előző mérés óta).

Szerintem ez megint igencsak meglepő eredmény. Két hete gyümölcsön és salátán élek, azt hittem gyorsabb lesz a változás, erre az elmúlt öt napban szinte semmi sem változott. Furcsa, de talán az a magyarázata, hogy a szervezet tartalékol, visszatart, aztán ha majd megszokta, hogy most ez a koszt, ebből kell élni, akkor majd hirtelen elengedi a felesleget...


Sophia bejegyzése itt olvasható a 15. napról

14. nap 811-en

2011. március 22., kedd

Reggel ismét gyengébben ébredtem.
Pedig tegnap már annyira jó napom volt, nem értem, hogy most mi történt megint. Szerencsére hamar összeszedtem magam, de egész nap gyengébb voltam kicsit az elmúlt napokhoz képest. Csak arra tudok gondolni, hogy a tegnap esti vacsorában lehetett valami. Talán a paradicsom, mert már régen ettem? De annak azért nem lehet ilyen hatása. Talán a fokhagyma? Azt sem ettem mostanában, főleg ekkora mennyiségben. Lehet, hogy a fokhagyma hatására újra megindult egy kis méregtelenítés?

Ma ez a menü volt terítéken:

reggeli: -
délelőtt (13:00): 1 l zöldturmix (római saláta, fejes saláta, körte)
ebéd (14:30-16:30): 5 banán
délután (18 óra): 2 alma
vacsora (19:30): szezámos karalábésüni

mozgás: biciklizés (3,4 km, 10 perc)

Ma olyan átlagos napom volt: se nem jó, se nem rossz.
Nem volt sajnos olyan jó, mint tegnap, de nem is volt rossz: nem voltam úgy feldobva, de nem is volt semmi gondom. A napocska csodásan sütött, nagyon jó érzés kint sütkérezni a plébániakertben a gyerekekkel és szerencsére nem érzem már evés után azt a furcsa elnehezülést a végtagjaimban, a nyomást a fejemben, a szúrást a szívembe. Sőt, az utóbbi napokban már nem is fáztam.

Tulajdonképpen minden rendben volt, de valami miatt mégis kicsit gyengébbnek érzem magam és ez az érzés egész nap kitartott. Van bennem lendület, ott mélyen érzem magamban, hogy feszít az energia, ugyanakkor valami elnehezít, lehúz. Nem tudom megmagyarázni, hogy mi lehet ez megint, de hazafelé most egy rövidebb utat választottam biciklivel, ahol egy lépcsősor mellett kell feltolni a bicajt. Ma nem volt kedvem azon a szörnyű emelkedőn felmenni, amin tegnap olyan lendülettel felhajtottam...


Sophia bejegyzése itt olvasható a 14. napról

Szezámos karalábésüni

Nagyon egyszerű, mutatós és szerintem elég laktató is ez a finomság.
Akár vendégsereg esetén előételnek is tálalhatjuk a megszokott mártogatósok helyett.
Bármilyen zöldséggel elkészíthetjük, de nálam most a friss, zsenge, ropogós karalábé kívánkozott bele.


Szezámos karalábésüni

egy karalábégumó
egy marék rukola
egy marék madársaláta
néhány szelet pritaminpaprika

Szezámkrémhez:
1 marék szezámmag
a petrezselyem szára
1 szeletke pritaminpaprika
egy félujjnyi újhagyma zöldje és fehér része vegyesen
1 tk citromlé

bors
kömény
római kömény
kurkuma

1, A szezámmagot néhány órára beáztatjuk, majd az itt leírt módon elkészítjük a szezámkrémet.
2, A madársalátával és a rukolával megágyazunk a süninek a tányéron.
3, A szezámkrémet a zöldek közepébe halmozzuk.
4, A karalábét megpucoljuk, vékony csíkokra vágjuk és a pritaminpaprika szeletkékkel a szezámkrémbe szurkáljuk.

13. nap 811-en

2011. március 21., hétfő

Tartottam kicsit a tegnapi dorbézolás következményeitől, de nem jelentkezett semmiféle kellemetlen tünet. Reggel kicsit nehezebben ébredtem, mint tegnap, de ez az érzés hamar elmúlt. A fejem is teljesen rendben volt ma, nagyon jól érzem magam.

Mai menü:

reggeli: -
délelőtt (13 óra): 1 l zöldturmix (fejes saláta, római saláta, rukola, körte)
ebéd (15:30 óra): 5 banán
délután (18:30): Sophia narancsos almalevese (2 almából, 2 narancsból)
vacsora (21 óra): paradicsomsaláta zöldekkel

mozgás: jóga (19 perc), biciklizés (4,27 km, 13 perc)

Ma már gyönyörűen sütött a nap.
Ilyen időben nem lehet gyengélkedni, szomorkodni, úgyhogy a délelőtti jógázás után bicajra pattantam és úgy mentem dolgozni. Nagyon jól esett a meleg napsütésben tekerni újra. Hazafele ugyan ismét utamat állta a szokásos hatalmas emelkedő, de sikeresen megküzdöttünk. Nem is volt olyan vészes, mint az utóbbi időben, amikor arra jártam. Tényleg nagyon ügyesen feltekertem, nem is szédültem, nem is fájt a fejem. Nem remegett a kezem és nem kerülgetett ájulás sem, ahogy az elmúlt időszakban mindenféle sporttevékenység után.
Lehet, hogy a futást is megpróbálhatnám már...?

Nagyon jó napom volt.
Végre elmúlt a főtt kaja megvonásával együtt járó ingerlékenység és idegesség. Ma sehogy sem tudtak a gyerekek kihozni a sodromból, pedig nagyon próbálkoztak. Teljesen nyugodt és elégedett voltam egész nap.
Az órák közötti szünetben kiültem a terem előtti kis padra a plébánia kertbe és élveztem a napsütést. Majszoltam a banánomat és néztem a fáradhatatlanul, önfeledten rohangáló gyerekeket. Tökéletes pillanat. Nem is kell ennél több. Mindig olyan sokra vágyunk, miközben ennyi is elég.

Hirtelen minden olyan egyszerűnek és könnyűnek tűnt.
Néztem az út másik oldalán a pizzériát, de most nem hozott lázba. Nagyon szerettem a hagymás pizzájukat, ők készítették a legjobban a környéken, de most nem tudnám megenni. Már nem irigykedek, nem lázadok, hogy más mit eszik. Tökéletesen elégedett vagyok a gyümölcseimmel. Sőt, boldog vagyok, hogy én ezt ehetek és valahogy olyan természetesnek tűnik, hogy nekem ez a néhány banán az ebédem. Annyira egyszerű így minden, nem is értem, hogy eddig miért nem így étkeztem...


Sophia bejegyzése itt olvasható a 13. napról

Paradicsomsaláta zöldekkel

Hihetetlenül egyszerű, de annál finomabb könnyű fogás vacsorára.
Nem tudom ki hogy van vele, de én nem ettem paradicsomot hónapok óta és már nagyon hiányzott. Egész télen színtelen, szagtalan, kemény paradicsomokat lehetett kapni és miután november végén már csak vegyszeres utóízű, borzalmas darabok voltak a zöldségesnél, felhagytam a fogyasztásával.
A napokban viszont pirosabban mosolyogtak már a paradicsomok a boltban és miután az illata is kezd a paradicsoméra hasonlítani, vettem néhány kísérleti darabot és meg kell, hogy mondjam, némelyiknek már egészen nyáríze van.
Muszáj volt hát ma este belakmároznom belőle, bár valószínűleg nyáron friss, mélypiros, napérlelte paradicsomból lesz majd igazi ez a saláta. Akkor szerintem már só és olaj nélkül elkészítve is fenséges vacsora lesz.


Paradicsomsaláta zöldekkel

3 db paradicsom
1 marék rukola
1 marék madársaláta
2 gerezd fokhagyma
2 tk hidegen sajtolt olívaolaj

fehérbors

1, A madársalátával megágyazunk a tányéron a salátának.
2, A paradicsomokat felkockázzuk, a madársalátára rendezzük és enyhén sózzuk, borsozzuk.
3, A fokhagymát és a rukolát apróra vágjuk, a paradicsomra szórjuk és az olívaolajat a tetejére csepegtetjük.

Változatok:
Fokhagyma helyett újhagymával, vagy snidlinggel is nagyon finom.

12. nap 811-en

2011. március 20., vasárnap

Végre, végre, végre!
Ma reggel hétkor tegnapi önmagamat megszégyenítő módon pattantam ki az ágyból. Igaz, a tegnap esti pogácsa, mintha kővé vált volna a gyomromban, de a fejemet már alig érzem, a közérzetem remek, kezdek egyre jobban lenni.
Az étkezés viszont ma a 811 szempontjából enyhén szólva minősíthetetlen, de azért színt vallok, úgyhogy ezeket ette ma:

reggeli: -
délelőtt (10 óra): 3 banán

ebéd (12:30): karfiolleves, wokban párolt zöldségek (cukkini, padlizsán, pritaminpaprika, sárgarépa), kukoricás rizs, saláta (jégsaláta, paradicsom, lilahagyma, balzsamecet)
délután (16 óra): mindenféle finomság
vacsora (20:30): két szelet pizza

Szóval, a dolog úgy kezdődött, hogy hivatalosak voltunk férjem szüleihez ebédre, ahol anyósom mindig főz nekem külön levest és főételt is. Ugyan öt éve kérem, hogy ne főzzön, mert én szeretnék vinni magamnak ebédet, de sosem engedi, sőt, azt vettem észre, hogy személyes sértésnek érzi ezt a kérést. Annyit sikerült elérnem, hogy már gm vegán ebédet kapok, ráadásul a zöldségek mindig külön a nekem fenntartott húsmentes wokban készülnek. Okom nem lehet panaszra, úgyhogy most meg sem kíséreltem nyers ebédet kérni, belefáradtam a magyarázkodásba, lenéző, lekezelő pillantásokba, amikből az olvasható ki, hogy én vagyok a család fekete báránya, a családi béke megrontója, aki még be meri ide tolni a képét, úgyhogy szent a béke, most már inkább hallgatok és megeszem a nekem készült finomságokat.
Szó ne érje a ház elejét, tényleg minden finom volt, csekély fűszerezéssel, kevés olajjal elkészítve, a saláta ugyan nem ecet nélküli, de már csak kevés balzsamecet került rá, úgyhogy a lehetőségekhez képest elég lightos volt a menü, a pocim sem hőbörgött, szépen befogadta az ebédet.

A gond ezután kezdődött.
Ugyanis ha egy nap már eszem főtt ételt, akkor utána már nem tudok nyerset enni, ezért inkább vacsorára szoktam a főtt ételt tartogatni, de most ebéd volt, ráadásul olyan időpontban, amikor én még a reggeli zöldturmixomat épp csak tervezgetni szoktam és a napi menü csak ezután megy le a torkomon. Szóval, a gond az volt, hogy hiába ettem bármennyit az ebédből, nem laktam jól egyáltalán. Állandóan úgy éreztem, hogy éhes vagyok, majd hamarosan őrülten kívántam az édességet, ami az utóbbi napokban nem fordult elő velem. Tessék, a főtt étel megint kihozza belőlem! Küzdöttem ellene, egészen délután négy óráig bírtam, amikor ettem ezt-azt, főleg a kedvenc édességeimből. Az édes, cukros dolgokra meg kívánja az ember a minél egészségtelenebb és sós ételt. Ördögi kör ez, nem lenne jó újrakezdeni, de engedélyeztem vacsorára magamnak egy utolsó pizzát. Gondoltam, kiélvezem az ízét még egyszer. Hát nem sikerült.

Már az édességeknél éreztem, hogy ezek nem olyan finomak, mint ahogy én erre emlékeztem és bizony a pizza sem volt jó. Nem is tudtam megenni, ott hagytam a felét, annyira nem ízlett, pedig nem szokásom ételt otthagyni, de olyan íztelennek és száraznak éreztem, ráadásul érdekes módon a meleg étel sem esett jól. Egy banán, vagy egy narancs sokkal finomabb. Csak a hangulatát kívánjuk a régi ételeknek, amelyekhez olyan szép emlékek, érzések, események kapcsolódnak. Úgy látszik, meg kellett tapasztalnom ezt is és ez így van jól.

Ma lekevertem egy hatalmas pofont a 811-nek, de holnaptól újra jóban leszünk...


Sophia bejegyzése itt olvasható a 12. napról

11. nap 811-en

2011. március 19., szombat

A reggeli felkelés még mindig nem megy tökéletesen: ólomsúlyúnak érzem reggelre a tagjaim és tiszta kába, gyenge vagyok. Csak arra tudok gondolni, hogy éjszaka olyan profi módon méregtelenít a szervezetem, hogy reggelre már meg sem tudok mozdulni a felszabadult mérgektől. :-)
Mindenesetre ma már kicsit jobb volt a helyzet, de a nehéz-fej-szindróma változatlanul folytatódik. :-)

A mai menü:

reggeli (9:30): egy kisebb banán
délelőtt (13 óra): 1 l zöldturmix (fejes saláta, rukola, karalábélevél, körte)

ebéd (15:30): 5 banán
délután (18:30): 2 narancs turmixolva
vacsora (20:30 óra): római saláta, 2 db burgonyás pogácsa :-(
mozgás: jóga (19 perc)

Azért ma már kicsit összeszedettebb voltam reggel.
Sőt, fél 10-kor olyan farkaséhség tört rám, hogy megettem egy kisebb banánt. Ebben nem lenne semmi fura, de aki ismer, az tudja, hogy évek óta nem eszem már délelőtt, mert egyáltalán nem vagyok éhes. Ma a szemeim kopogtak az éhségtől. Ha ez mindennapos lesz, lehet, hogy bevezetek reggelire is egy gyümölcsözést, úgyis jó lenne még egy étkezés a kalóriák növelése miatt.

Az eső változatlanul esett, a fejem változatlanul nehéz.
Úgy feszít belülről, mintha hatalmas légnyomás lenne benne. Ma még annyira sem volt kedvem jógázni, mint az előző napokban, de ezt a szörnyű érzést a fejemben nem bírtam már elviselni, úgyhogy rávettem magam ismét, hogy kicsit mozogjak. A jóga tényleg jót tett. Mindig jót tesz. Ma már jobban ment, mint tegnap: az ászanákat összeszedettebben és pontosabban sikerült kiviteleznem. Néhány ászanához pedig nem hajlékonyság, hanem olyan erőnlét kell, amit tegnap, tegnapelőtt még nem, de ma már sikerült újra megcsinálnom, így annyira átmozgatott most ez a fél óra jóga, mintha órákat tornáztam volna.
A fejfájásom csökkent és megint olyan erőre kaptam tőle, hogy utána alig bírtam ülni a fenekemen. Ez a zsongás most nem csökkent órák múlva sem, még délután öt óra felé is a kutyusommal kergetőztem, játszottam. Ez még hagyján, de az már lehet, hogy nem normális dolog, hogy indiánszögdelésben közlekedem a lakásban, majd megállok pár percre ugrókötél nélkül ugrókötelezést imitálva pattogni a nappaliban. Közben fél óránként kiszökellek a teraszra megnézni esik-e még, hogy nem lehetne-e a teraszon a friss levegőn is ugrálni egy kicsit. Persze a fejem változatlanul nehéz és fogalmam sincs, hogy mitől. Azt eddig is tudtam, hogy rengeteg ész szorult belé, de akkor eddig miért nem éreztem? :-)

Szóval, a reggeli nyűglődést és a fejemet leszámítva ma egész jól éreztem magam. Olyannyira, hogy sem kínzó éhség, sem főtt étel utáni vágyakozások nem gyötörtek. Tényleg nem kívántam a főtt kaját, pedig már tegnap elhatároztam, hogy ma azt vacsorázom, de ma valahogy nem kellett. Ez már odáig fajult, hogy délután megnézegettem a gasztroblogokat, hogy ki mit sütött-főzött mostanában. Nagyon ínycsiklandozó falatok kerülnek elő a vega konyhákból, de valahogy nem éreztem egyikhez sem, hogy úgy megkóstolnám.
Viszont ha már így rákészültem és megígértem magamnak, akkor vacsorára csak megettem azt a két pogácsát, hogy nekem nehogy visszajárjanak pogácsa-szellemek kísérteni a következő napokban. Amint fentebb olvasható, bűnözni is profi módon kell, úgyhogy a pogik előtt elrágcsáltam négy hatalmas, lelkiismeret furdalás csökkentő római saláta levélkét. :-)

Most már látom a fényt, már elhiszem, hogy lesz ez jobb is.
Remélem, innentől kezdve kifelé vezet az út a gödörből...


Sophia bejegyzése itt olvasható a 11. napról

10. nap 811-en

2011. március 18., péntek

A várva várt javulás elmaradt.
Megint vacakul ébredtem: ilyenkor gyenge vagyok, levert, a fejem nehéz és feszít. Nem fáj, de olyan mintha valami szét akarná feszíteni belülről. Körülbelül olyan érzés ez minden reggel, mintha másnapos lennék. Igaz, még sosem voltam másnapos, de azt hiszem ilyesmi lehet. :-)

Furcsa dolog, amikor az ember néz, de nem lát.
Eddig minden reggel a nyúzott, szenvedős ábrázatom köszönt vissza a tükörből, erre ma reggel végre sikerült túllátnom a saját problémáimon és mit látok: most sem voltam épp túl jó bőrben, de az arcom gyönyörű lett. Reggelre sem zsírosodik, mint eddig és szinte nyomtalanul elmúltak a pattanások, gyulladások, sebek, amik a nem megfelelő emésztés miatt kínoztak. Ráadásul a fogaim is egyre tisztábbak. Végre valami pozitívum és egy halvány reménysugár, hogy mégis jó az, amit csinálok.

Íme, a mai menü:

reggeli: -
délelőtt (12:30): 1 l zöldturmix (spenót, karalábélevél, körte)
ebéd (15 óra): 6 kisebb, jó érett banán

délután (18:30): 2 alma
vacsora (20:30 óra): szezámkrémes édesköménysaláta
mozgás: jóga (19 perc)

Ma reggel végre sétálhattunk volna egy nagyot, de esett az eső rendületlenül. Na, ez betett nekem egész napra. Napok óta esik és ez nem igazán kedvez a hangulatomnak. Normális esetben nem igazán szokott befolyásolni az időjárás, de most nem normális eset van. A szokásosnál kicsit érzékenyebben reagálok dolgokra, úgyhogy ma is olyan nyomott és semmilyen hangulatom volt. Nem tudom, hány napig tart még ez, de azt hiszem, ennél rosszabb már nem lehet, innen már csak felfelé lehet továbbmenni...

Se kedvem, se erőm nem volt megmozdulni délelőtt, de valahogy ma is elvonszoltam magam a jógaszőnyegig. Annyira feszített a fejem és tudtam, hogy jót fog tenni, ha mozgok egy kicsit. Nehéz elkezdeni, de tegnap is olyan jól esett. Hát ma még jobban esett! Az eső is, meg a jóga is. Jól átmelegített és úgy kitisztult a fejem tőle, ráadásul annyi erőt adott, hogy utána úgy éreztem most bármire képes lennék. Ha odakint kellemes, napsütötte idő lett volna, lehet, hogy még futni is nekiindulok. Teljesen feltöltődtem és napsütés hiányában a szobában ugrándoztam, táncikáltam, mint egy idióta. Nem mondanám, hogy tele voltam energiával, de olyan mozoghatnékom volt.

Ez a lelkesedés persze csak néhány órát tartott. Délutánra megint bepunnyadtam és úgy lemerültem, hogy állva el tudtam volna aludni. A fejem ismét elnehezült és a pocim már kicsit kuruttyolt ugyan egész nap, de délutánra még jobban mocorgott, pedig eddig semmi gondom nem volt a sok gyümölccsel. Vacsora után már a gyomrom is égett. Nagyon furcsa, ugyanis mióta vegán lettem, évek óta nem éreztem ilyet. Erre 10 nap gyümölcsevés után újra előkerül a gyomorégés. Nem igazán tudom ezt a jelenséget most hová tenni, de azt hiszem, nem is tudjuk teljesen felmérni, hogy mi megy végbe több év terhelés, rombolás, zabálás után egy ilyen hatalmas tisztulás és átalakulás során a szervezetben. Hosszabb böjtökről is hallottam már olyan furcsa történeteket, hogy mit produkál a szervezet, amikor megújítja és újjáépíti magát. Szóval, ilyen apróságokon, mint a gyomorégés nem kell fennakadni...

Ma sem voltam tehát kicsattanó formában, de legalább egy kis ízelítőt kaptam belőle.
Azt hiszem viszont, hogy nem szenvednék ennyire napok óta, ha ennék végre egy jót. Napok óta főtt ételeken jár az agyam, kínoznak ezek a gondolatok egész nap, csorgatom a nyálam, mikor a férjem vacsorázik... Igen, megkívántam a főtt kaját, de annyira eltüntettem mindent a 811 útjából, hogy még bűnözni sem tudok. Először nem is akartam, mondván, hogy kibírom, de most már értem, hogy Iván miről beszélt nekünk vasárnap, amikor azt mondta, hogy ha megkívánjuk inkább együk meg, mint hogy napokig kínozzon és ne tudjunk másra gondolni. Együk meg nyugodtan, élvezzük ki és másnap álljunk fel és felemelt fővel menjünk tovább a 811 útján. Lehet, hogy már semmi bajom nem lenne, ha ettem volna egy jót valamelyik kedvenc kajámból.

Sophia jót evett ma.
És kérem, neki volt igaza. Ő már holnapra el is felejti a dolgot, én meg itt szenvedek még mindig. Iván is határozottan állította, hogy heti két főtt étellel könnyebb átvészelni az átmeneti időszakot. Azt hiszem, holnap én is készítek magamnak valami finomat...

Ma ismét mértem testzsír%-ot és igen megdöbbentem az eredményen. Másra számítottam, de ez a zsírszázalék változás mindig tartogat meglepetéseket. Tényleg nem ismerjük még igazán, hogy milyen ételek hatására mi játszódik le odabent és hogy reagál a szervezet.

A mai mérés eredménye:

Súly: 68 kg (változatlan)
Testzsír%: 29,9%
Azaz a zsír: 19,7 kg (csökkent).

A meglepetés számomra, hogy a súlyom semmit sem változott. Egy dekát sem. Viszont a zsírraktáram szépen apadt: pont fél kg zsír olvadt le rólam kedd óta. De akkor hogy lehet, hogy a súlyom ugyanannyi? Meg sem mozdultam napok óta, úgyhogy izmot biztos nem építettem. Na, mindegy. Végül is a súly nem számít, a testzsírszázalék az, amire oda kell figyelni, hogy rendben legyen.


Sophia bejegyzése itt olvasható a 10. napról

9. nap 811-en

2011. március 17., csütörtök

Sajnos a helyzet változatlan: szörnyű ébredésem volt. Alig tértem magamhoz, teljesen gyenge voltam, a kezem alig bírtam megmozdítani. El kellett telnie néhány órának, mire összeszedtem magam annyira, hogy összedobjam a reggeli zöld turmixomat.

Aztán így alakult a mai menü:

reggeli: -
délelőtt (12:00): 1 l zöldturmix (fejes saláta, madársaláta, narancs, alma)
ebéd (14:30-18:30): 5 banán
délután (20 óra): 2 alma
vacsora (21:30 óra): szezámkrémes édesköménysaláta

mozgás: jóga (19 perc)

Mint látszik, nem adtam fel.
Nagyon kibuktam tegnap, de azért még folytatom, ha nehezemre esik akkor is. Kicsit hőzöngök, lázadok, méltatlankodok, meg haragszom magamra, hogy ennyi eszem volt, hogy így belevágtam, de Szamóca nem ad fel semmit. Főleg, ha már ennyit szenvedtem érte, akkor most már befejezem. Már csak kíváncsiságból is, mert iszonyúan érdekel, hogy milyen változások történnek az emberben ilyen étkezés hatására, hogy milyen erők, energiák szabadulnak fel, ahogy tisztul a test.
Igen, tisztul, méregtelenít... Ennek tudom be most ezt a mélypontot is. Talán tényleg csak a megindult méregtelenítés a baj és majd szépen elmúlik, legalább is enyhül ez a nyomott hangulat és gyengeség.

Viszont ha méregtelenítés, akkor rá kéne segíteni egy kicsit a szervezet munkájára. Úgy vettem észre, hogy ez mozgással a legegyszerűbb és a leghatásosabb. Igen ám, de semmi erőm nincs. Tim VanOrder honlapján is a napokban olvastam, hogy egyáltalán nem ajánlja a sport és a nyersevés együttes elkezdését pont a méregtelenítés miatt, ami annyira elgyengíti a szervezetet átmenetileg, hogy csak többet ártunk magunknak, ha még sporttal is terheljük a testet, amelyik épp a mérgekkel küzd. Idézem is Tim szavait:
"I was raw for a year before I started to train. I don't think it's a good idea to be on a training regimen when you are starting a raw diet. The detox can be pretty intense, and the exercise can further the stress on your immune system."
Gondolom ő azért itt kemény edzésekre és sportra gondol. Nem hiszem, hogy egy laza séta, kirándulás vagy úszás annyira megterhelő lenne a szervezetnek. Ez inkább segíti a mérgek kiürülését és távozását a szervezetből. Úgyhogy délelőtt megembereltem magam egy kicsit és jógáztam fél órát. Nagyon nehezen indult a dolog, alig volt bennem erő, hogy bármit is csináljak, de tudom, hogy az ászanák segítségével olyan mértékben tisztul a bélrendszer és a belső szervek, hogy megéri akár fokcsikorgatva is nekiállni.
Igazam lett, egész belejöttem a végére. Bár az erőnléti gyakorlatok nehezen mentek, de az általam összeállított speciális ászanasort végül mégiscsak sikerült valahogy kivitelezni és annyira kitisztult tőle a fejem, mintha kicseréltek volna. Olyan, mint egy vérátömlesztés. Kicsit erőre is kaptam, felszabadultam tőle és ez kitartott késő délutánig. Ez nem azt jelenti, hogy napközben minden happy volt és tele voltam energiával. Nem, csak a tegnapi naphoz és a reggeli kezdéshez képest lettem sokkal jobban. Például ma már könnyebben ment a séta a munkahelyemig és vissza.

Este hazaérve azonban ismét megzuhantam.
Nagyon fárasztó volt a délután, a munkában is nehéz napom volt, minden osztályban gondok voltak, a két legrosszabb gyerek szülei is pont ma kerestek fel, úgyhogy volt minden, aminek nem kellett volna lennie. Még nyugodtan enni sem volt időm, a szokásos banánjaimat napközben kapkodva sikerült magamba tömnöm, de az utolsót már csak hazaérve ettem meg. Ezért is uzsonnáztam azt a két almát olyan későn.

Hazaérve ismét nagyon fáztam.
Majd az almákat ettem épp, amikor azt vettem észre, hogy már nem fázom, sőt, egész jó idő van. Az arcom teljesen kipirult és hirtelen egész jól éreztem magam. Kísértetiesen hasonlított ez az egész jelenet a tavalyi böjtöm 4. napjának délutánjára. Ott ugyanez történt: a reggeli rosszullét és mélypont után délután nagyon jól lettem és utána ez kitartott már a böjt végéig. Most ez a 811 is valamennyire böjt, hiszen egy nagy változás és tisztulás a szervezetnek. Lassabban, lassított változatban, de úgy érzem, most is a böjthöz hasonló tünetek, érzések, tapasztalatok bukkannak fel.
Csak remélni merem, hogy akkor ez alapján most szebb és könnyebb napok jönnek végre. Ma bekaptam az utolsó antibiotikumot is, nincs több gyógyszer, úgyhogy kezdődhet a javulás. Állok elébe!


Sophia bejegyzése itt olvasható a 9. napról

Szezámkrémes édesköménysaláta

Az édeskömény igen sokoldalú növény.
Kaporhoz hasonló levelét és magját fűszerként használják, magja például a kínai ötfűszer egyik alapanyaga.
A gumós kömény a Földközi-tenger környékéről származik, ezért Dél-Európában igen elterjedt, míg hazánkban egyenlőre alig ismert. Olaszországban az articsókához hasonló módon párolva, grillezve, levesként, vagy pizzafeltétként is fogyasztják.
Ropogós, jellegzetes aromájú zöldség, íze leginkább az ánizshoz hasonlítható, bár szerintem enyhébb és finomabb annál.
Különleges aromája miatt figyeljünk a fűszerezésére és más alapanyagokkal való kombinálásra, hogy ízét ne elnyomjuk, hanem kiteljesítsük. Salátaként, nyersen fogyasztva remekül illik hozzá szerintem minden semleges ízű zöld levél és szezámmag, amely enyhe kesernyésségével kellemesen egészíti ki az édeskömény édes aromáját.
Nagyon különleges, finom és laktató saláta kerekedett így belőle.


Szezámkrémes édesköménysaláta
(2 főre)

Salátához:
1 édesköménygumó felkockázva
1 csokor petrezselyemzöld apróra vágva
2 vékony szelet pritaminpaprika felkockázva
1 marék madársaláta

Szezámkrémhez:
1 marék szezámmag
a petrezselyem szára
1 szeletke pritaminpaprika
egy félujjnyi újhagyma zöldje és fehér része vegyesen
1 tk citromlé

bors
kömény
római kömény
kurkuma

1, A szezámmagot néhány órára beáztatjuk.
2, Addig az édesköményt és a paprikát felkockázzuk, a petrezselymet apróra vágjuk és egy tálban összekeverjük. Félretesszük, amíg az öntetet elkészítjük.
3, A beáztatott szezámmagról leszűrjük az áztatóvizét, majd a citromlével és ha szükséges kevés vízzel krémesre turmixoljuk.
4, Hozzáadjuk a paprikát, a hagymát, a petrezselyem szárát, a fűszereket és ismét jól összeturmixoljuk.
5, A krémet az édesköményhez keverjük és óvatosan a salátába forgatjuk még a madársalátát is, ügyelve arra, hogy ne törjön össze.

Én vacsorára ettem rengeteg madársalátával.

8. nap 811-en

2011. március 16., szerda

Megint vacakul ébredtem.
Úgy látszik ilyen ez az átmeneti időszak: egyszer fent, egyszer lent. Tegnap minden szép és jó, ma meg úgy ébredtem, mint akit fejbe vertek, szédültem, alig volt energiám megmozdulni és nekikezdeni a napnak. Bár azt nem szabad elfelejteni, hogy még mindig szedem az antibiotikumot és valószínű ez is közrejátszik a dolgokban...

Azért ma is ettem, méghozzá a következőket:

reggeli: -
délelőtt (12:30): 1,2 l zöldturmix (római saláta, fejes saláta, rukola, körte)
ebéd (15:30 óra): 5 banán
délután (18:30): Sophia narancsos almalevese (2 almából, 2 narancsból)
vacsora (20:30): Cukkinis napraforgópástétom paprikacsónakban rengeteg rukolával


A reggeli turmix jó sűrűre sikerült, rengeteg zöld került ma bele, mégis nagyon finom volt. Kezdem megszokni az ízét.
Munka közben sikerült benyomnom a szokásos banánmennyiséget is, de mire hazaértem már alig vártam, hogy ehessek valamit.
A vacsora remekül sikerült, bár utána fél órával el kezdett szúrni a szívem, ami azóta is tart. Volt már ilyen régebben is, ha valami nagyon nehéz vagy hatalmas mennyiségű ételt ettem. Na, mindegy, reggelre elmúlik...

Elkezdődtek a dolgos hétköznapok, úgyhogy mozgásra ma nem volt semmi időm, igaz, energiám sem lett volna hozzá. Délelőtt újra nagyon fáztam, majd ahogy elindultam dolgozni, két perc séta után már kivert a víz és úgy éreztem hőgutát kapok.

Pont egy hete kezdtük Sophiával ezt a 811-et. Tudom, egy hét nem sok idő, mégis arra számítottam, hogy ennyi idő alatt azért történik már valami. Például nagyon rosszul leszek a beindult méregtelenítés miatt. Vagy jobban leszek a sok egészséges, lédús gyümölcstől. De nem, egyik sem. Nem történt semmi. Ugyanolyan félig ramaty állapotban vagyok, mint eddig, csak ehhez még állandóan éhezem és fázom. Akkor most megéri?
Történhetne már valami változás, mert ilyenkor az ember komolyan elgondolkozik, hogy miért is csinálja ezt az egészet és van-e értelme. Látok másokat, milyen jókat esznek-isznak és köszönik jól vannak. Én meg itt aszketikus életmódot folytatva sem vagyok jól. Nagy a csábítás, hogy akkor én is inkább a dorbézolást válasszam, hogyha az eredmény ugyanaz.

Egyébként is mind fizikailag, mind lelkileg ez az utóbbi néhány és az elkövetkező három hónap a legmegterhelőbb most számomra. Sosem volt még ennyire stresszes, feszült és zsúfolt időszak az életemben, mint most és persze a hajnali 2-3 óra felé való fekvést és 7 órás kelést is elég nehezen viselem. Az első hónapokban még ment, de most már nagyon megvisel. Nem is csodálkozom egy pillanatig sem, hogy állandóan beteg vagyok, illetve, hogy nem tudok meggyógyulni. Csak azon csodálkozom, hogy jutott eszembe épp most belevágni ebbe a 811-be, mert szenvedek rendesen, mint mókus az erdőtűzben. Lelkileg egyáltalán nem vagyok én most erre is felkészülve. Hiába tudom, hogy jó lenne ez, a sok teendő, határidő alatt ahelyett, hogy felszabadítana csak teherként nehezedik rám a 811 is, mert elég nehezen viselem, hogy a sport, a szabadidőm, az imádság, a pihenés, az alvás, a szórakozás, a hétvégéim, a magánéletem megvonása után most még az utolsó kapaszkodómat, egy finom tál ételt sem ehetek meg...

Szóval, lelkileg nem a legjobb az időzítés. Kitartó embernek tartom magam, de ezt lelkileg most nehezen viselem. Nem szokásom dolgokat feladni, sőt, nem is emlékszem, hogy valaha valamit feladtam volna, de komolyan gondolkozom rajta, hogy ezt most abbahagyom. Talán még néhány napig tudnám csinálni, de olyan időszak jön most az életemben, hogy nem fogom tudni következetesen tartani és a nehézségek közepette belőlem áradó feszültséget és negatívumot sem szeretném a világhálóra árasztani. Nem véletlen nem írtam a blogot sem mostanában. Úgy érzem, ezt most egyedül kell elszenvednem. Egyedül kell megküzdenem...


Sophia bejegyzése itt olvasható a 8. napról

Cukkinis napraforgópástétom paprikacsónakban

Ma ez a vacsorám.
Tulajdonképpen nincs benne semmi ördöngösség, csak a napraforgópástétomon (recept holnap) lazítottam egy kicsit és új köntösben tálaltam, hogy főétellé lépjen elő és ne hiányozzon mellőle semmiféle kenyér.
Nyáron friss, zamatos paradicsomba töltve is el tudom képzelni ezt a finomságot.


Cukkinis napraforgópástétom paprikacsónakban
(1 főre)

Pástétomhoz:
1 marék napraforgómag
1 vékony szelet paradicsompaprika
1 gerezd fokhagyma
fél csokor friss petrezselyem (szárastul)
egy kisebb cukkini fele
1 tk citromlé

fehér bors
kömény
római kömény
kurkuma

Tálaláshoz:
2 paprika
rukola


1, Ha ezt az ételt vacsorára készítjük, akkor a napraforgómagot reggel beáztatjuk.
2, Este a magokat a citromlével krémesre turmixoljuk.
3, A krémhez adjuk a felkockázott cukkinit, paprikát, fokhagymát, petrezselymet és a fűszereket ízlés szerint. A zöldségeket is alaposan a krémbe turmixoljuk.
4, A pástétomot félbevágott, kicsumázott paprikákba töltjük és rukolaágyon tálaljuk.

7. nap 811-en

2011. március 15., kedd

Ma már kipihentebben és energikusabban keltem, mint eddig. Még nem tökéletes, de már javuló tendenciát mutatok. Végre egy nyugodtabb, letisztultabb napom volt mind testileg, mind lelkileg. Nem voltam éhes, nem szenvedtem főtt étel hallucinációktól és ma már kevésbé fáztam, mint tegnap.
És mindehhez csodálatosan sütött a nap és remek idő volt.

A következőket ettem ma:

reggeli: -
délelőtt (12:00): 1 l zöldturmix (fejes saláta, rukola, körte)
ebéd (15 óra): 5 banán
délután (18:30): 2 alma
vacsora (20:30): tarator nyersen: uborka, fokhagyma, kapor és öntetnek turmixolt kendermag enyhén sózva, borsozva. Dióval biztosan még finomabb lett volna, de az most nem volt itthon.

mozgás: 6 km séta (kb 1 óra)

Ma már sokkal jobban éreztem magam.
Olyannyira, hogy folytattuk Sophiával a jól megszokott reggeli sétánkat, bár ma még kicsit lightosra vettük a figurát. Nem mertem még nagyon nekiindulni, úgyhogy csak ide a közeli tóhoz mentünk és róttuk a köröket körbe-körbe. Végül kicsit több, mint egy óra alatt 6 km-t sétáltunk.

Már nagyon hiányzott a mozgás.
Jól esett újra sétálni egy nagyot és beszívni a tavasz illatát és érezni az éltető napfényt. Mikor utoljára sétáltam kint még tél volt, hideg, ropogott a hó a lábam alatt és beteg voltam. Most ahogy kiléptem az ajtón, mellbe vágott a tavaszi, üde levegő és ahogy megéreztem a napfény melegét, első gondolatom az volt, hogy már ez a fény mennyire gyógyító és nyugtató hatású. Ha egyetlen gyógymódot sem ismernénk a betegségekre, akkor is csak ki kéne ülni kicsit ebbe a hatalmas erőt sugárzó fénybe és hagyni, hogy szívünkig, lelkünkig hatoljon a napfény...

Ennél már csak egyetlen jobb dolog van: a nyári, reggeli, ébredező napfényben FUTNI... Na, annál nincs jobb. Alig várom már, hogy annyi erőre kapjak, hogy újra futni tudjak!

Szerencsére már ma sem szenvedtem attól a kínzó éhségtől. Sőt, délután már el is felejtettem enni, csak két almát kaptam be gyorsan, de a vacsora nagyon jól esett ismét. Szomjúságot szintén kevésbé érzek. A sok lédús gyümölcs annyi vízhez juttat, hogy néha inni is elfelejtek mellé, de egész nap a kezem ügyében van egy palack víz, úgyhogy az eszembe juttatja, hogy inni kell.

Azt hiszem, ma megtörtént egy kis áttörés is: az eddigi napjaim elég szenvedősre sikerültek az étkezést és ezt az egész 811-et illetően. Ma éreztem először igazán, hogy ebből mégis csak valami jó dolog fog kisülni, hogy ezt meg tapasztalni. Ezt eddig is tudtam, de ma éreztem is. Kezdek új erőre kapni és valami olyan belső tüzet, energiát kezdek érezni magamban, amit egyenlőre még nem tudok megmagyarázni...

Ma ismét méredzkedtem:

Súly: 68 kg
Testzsír%: 29,9%
Azaz a zsír: 20,3 kg.

Érdekes eredmény.
Legalább is szerintem tanulságos. Csütörtök óta kereken 4 kg-val vagyok kevesebb, de csak 1 kg fogyás történt zsírból. A többi fogyás valószínűleg víz és méreganyagok, amik felszabadultak a szervezetben. De bármi legyen is, tényleg könnyebbnek és üdébbnek érzem magam...


Sophia bejegyzése itt olvasható a 7. napról

6. nap 811-en

2011. március 14., hétfő

Ma már megjött a hangom, bár egyenlőre elég halk, vékony és vinnyogós. Férjem rám is szólt, hogy inkább suttogjak még egy darabig, mert ezt nem bírja hallgatni. :-)

Ez volt ma terítéken:

reggeli: -
délelőtt (11:30): 1 l zöldturmix (római saláta, fejes saláta, körte)
ebéd (15 óra): 5 banán
délután (18 óra): Sophia narancsos almalevese (2 almából, 2 narancsból)

vacsora (20:30): cukkinisaláta (cukkini, paprika, fokhagyma, kendermag, petrezselyem, só), két szelet napraforgós-káposztás kenyér


Mint látjátok, reggel kimaradt a tea.
Fáztam is veszettül utána a zöld turmix ivás közben és úgy egyébként is: egész nap fáztam. A tea eddig megadta a napi meleget, de ma nagyon fáztam. Megettem ebédre a szokásos banánmennyiséget és utána is fáztam. Meg utána is. Állandóan. És utálok fázni!!!
Viszont szívmelengető a gondolat, hogy a tavalyi böjtömnél az utolsó 1-2 nap már ott sem fáztam, úgyhogy bízom benne, hogy a hőközpont ugyan csak néhány év alatt jön teljesen rendbe, de azért remélem ez a fázás már hamarabb múlik majd.

Ráadásul ugyanaz a zöldturmix napok óta.
Én nem unom, de ez így nem jó. Váltogatni kéne a zöldeket, de egyszerűn két napja nem jutok hozzá más zöldhöz, pedig több helyen is kajtattam már érte. Ma a kertbe is kimentem bogarászni a fűbe, de még nincs semmi ehető. A tyúkhúr már kihajtott, de még olyan pici, hogy nem akartam megtépázni. Adok neki még néhány napot, hogy szépen sokasodjon és legyen belőle több turmixra való.
Na, azért ez már egy kicsit meredek, hogy jobban örülök ennek a gaznak, mint annak, hogy közötte már bújnak elő a krókuszok, jácintok. :-)

Viszont történt ma jó dolog is.
Például a menü nagyon fincsi volt ma. Mind az uzsonna, mind a vacsora nagyon jól sikerült és nagyon jól esett.
Aztán a nap fénypontja, hogy ma már nem akartam éhen halni. Persze eddig sem akartam, de eddig úgy éreztem, hogy igen csak megvan rá az esély. Ma már nem voltam annyira éhes. Nem tudom, hogy ez most csak a tegnapi beszélgetésre adott pszichés reakció, vagy pedig tényleg jobban bírtam a mai napot, de nem is fontos: jobb volt így. Sőt, már egész jó volt. Kezdem jól érezni magam.
Igaz, meg kéne fogadni Iván kalóriaszámolgatós tanácsát, mert egészen biztos, hogy sem Sophia, sem én nem esszük meg a napi 2000 kalóriát és szerintem meg sem közelítjük. Tudom, hogy növelni kellene a gyümölcsök és a zöldek fogyasztását, de egyszerűen nem bírok már több gyümölcsöt, zöldséget hazacipelni. Ahhoz még erősödnöm kell kicsit...


Sophia bejegyzése itt olvasható a 6. napról

Sophia narancsos almalevese


Sophia napok óta ilyen levest eszik ebédre és már úgy megkívántam, hogy muszáj volt nekem is elkészítenem, bár egy kicsit változtattam rajta.
Most már értem, miért eszi ezt napok óta: azt hiszem ez a leves függőséget okoz, annyira finom. Ráadásul nagyon laktató és bátran tenném vendégek elé is az asztalra, akár nagy családi összejövetelen is. Nyáron pedig fantasztikus hűsítő lehet belőle.


Sophia narancsos almalevese

2 alma
2 narancs

1, A narancsokat meghámozzuk és turmixgépben víz hozzáadása nélkül alaposan összeturmixoljuk, de az sem baj, ha darabos marad.
2, Az almákat felkockázzuk.
3, A narancsot az almákra öntjük, összekeverjük és már kész is.

5. nap 811-en

2011. március 13., vasárnap

Szörnyű ébredésem volt.
Arra keltem, hogy megint ugyanúgy fáj az oldalam, a belem, mint a betegségem alatt az elmúlt másfél évben. Alig bírtam megmozdulni, el sem tudtam képzelni, hogyan fogok így kimászni az ágyból. Az a szemét antibiotikum! Már két szem belőle így elintézett. Nem hiába féltem a beleim, nincsenek még tökéletesen rendben.
Szerencsére ébredés után egy kis séta és mozgás hatására jobb lett a helyzet, majd a reggeli almák elmulasztották a fájdalmat, de azért igen megijedtem, hogy megint kezdődik elölről az egész.

A mai menü nem túl szerencsésen, de így alakult:

reggeli: -
délelőtt (9:30): 2 alma, 4 kivi

ebéd (12:30): 5 banán
délután (17:30 óra): két marék natúr, sós burgonyachips, néhány kocka 70%-os étcsoki
vacsora (20:30 óra): zöldturmix (római saláta, fejes saláta, körte)

Ma nagyon érdekes nap volt.
Lelkileg-testileg egyaránt mélységek és magasságok... Erről nem is kívánok többet szólni, de azt hiszem, ennek eredménye lett, hogy délután muszáj volt valami brutál egészségtelen, bolti vacakhoz nyúlnom egy kis megnyugvásért. Tudom, rossz szokás, rossz beidegződés: ha ideges vagy szomorú vagyok, eszem. Nem is akármit. Ez van. Bízom benne, hogy a 811 majd leszoktat erről. Mindenesetre nem önkínzó 40 napot vállaltam, hanem egy naplót a kezdetekről, a 811 kipróbálásáról, megingásokról, örömökről, bukásokról...
A chips+csoki páros egyébként nagyon jól esett - egészen odáig míg le nem nyeltem. Mert fél óra múlva már szédültem, remegett a kezem és fájt a szívem tőle. Sőt, iszonyúan el kezdett rázni a hideg, de hát az ilyen esetekből tanul az ember.
De öröm az ürömben: Sophia is krumplizott, csokizott délután. :-) Nagyon egy húron pendülünk, nem véletlen kezdtük el együtt ezt a 811-et.

Ma történt még egy érdekes esemény is.
Még mindig a hatása alatt vagyok, nem igazán tudtam még feldolgozni a dolgot, ezért nem is írnék róla véleményt és nem szeretném, hogy a saját érzelmeim, tapasztalataim vezessenek, ezért igyekszem objektíven beszámolni róla. Szóval, délután Sophiával Sáfár Ivánnál jártunk Leányfalun. Aki ismeri a 811-et, annak azt hiszem, nem kell bemutatnom. Aki még nem ismeri, annak elárulom, hogy Iván Graham könyvének fordítója, magyarországi kiadója és a 811 első és legismertebb itthoni követője. Érdemes honlapját is böngészni, mert sok információt megtalálhattok itt a 811-ről és a magyarországi "változatáról", hogy itthon ezt hogyan lehet megvalósítani. Iván honlapja: Vibrant egészség
Én is tervezek majd egy összefoglaló bejegyzést írni a 811-ről, amint visszakapom a könyvem, de addig is böngésszétek Iván honlapját!

Nagyon örülök, hogy ma személyesen is találkozhattunk és beszélhettünk Ivánnal. Rengeteg kérdést feltettünk neki és rengeteg sok olyan új dolgot is megtudtunk, amit nem is kérdeztünk. :-) Nem olyan bonyolult a 811, eddig is értettem a lényegét, a könyvben nagyon jól le van írva minden, mégis most jobban átlátom már. Iván nagyon sokat mesélt még nekünk az átállásról és a kezdeti nehézségekről, amiből szintén nagyon sokat tanultam és megnyugtató volt, amiket ezzel kapcsolatban mondott.
Röviden szeretnék tehát a teljesség igénye nélkül egy-két infót leírni abból, amit Ivántól hallottunk és ami újdonságként hatott rám, amitől most kicsit másképp látom a dolgokat.

Nézzük először az átállást.
Jó volt hallani, hogy még Iván is azt mondta, hogy az átállás irtó nehéz. Nem megy egyik napról a másikra, úgyhogy nyugodtan együnk több magot, ha azt kívánjuk. Sőt, az elején még szükség is van rá, kívánja is az ember, amíg átáll a szervezet, utána pedig szép lassan lehet csökkenteni a mennyiségét. A 811 ugyanis eredetileg főleg édes gyümölcsökből és zöldekből áll, kevés nem édes gyümölccsel és magokkal kiegészítve. Ez a magmennyiség napi 3 dkg, azaz kb egy marék lehet, a napi kalóriát ugyanis elsősorban a rengeteg gyümölcsből kéne fedeznünk, a fehérjét és a gyümölcsökből hiányzó ásványi anyagokat, nyomelemeket pedig a zöldek adják.
Javasolta is Iván, hogy az elején hasznos, ha számoljuk a kalóriákat, hogy meglegyen a napi 2000 kalória. Persze az első időkben lehetetlen megenni ennyi gyümölcsöt, de majd bele fogunk jönni.
Sőt, ami még számomra nagyon pozitív volt, hogy mesélt arról is, hogy iszonyú nehéz abbahagyni a főtt ételek evését. Az ember úgy sóvárog utána, mint a drogfüggők a drog után és ez még sokáig kísérteni fog, de ha megkívánjuk együk meg. Ez legfőképpen valamilyen vegán főtt legyen inkább és heti két ilyen megingás "engedélyezett", azaz heti két étkezésre még lehet főttet enni, mert azt a nyers ételen élő szervezet gond nélkül ki tudja javítani, többet már nem. Előbb-utóbb pedig úgyis tapasztalni fogjuk, hogy milyen rosszul esik a főtt étel és akkor már könnyebb végleg leszokni róla.

Kérdeztük tőle még azt is, hogy lehet, hogy Sophia egyáltalán nem éhes, én meg állandóan éhezem ugyanattól az étrendtől. Erre is érdekes, amit mondott, mert még erről sem hallottam. Étvágytalanságot okozhat az, hogy beindult a méregtelenítés és a felszabadult, szervezetbe került mérgek kipucolásával van a test elfoglalva és emiatt nem kér újabb üzemanyagot egyenlőre.
A túlzott étvágy pedig lehet attól, hogy a szervezet még nem tudja tökéletesen feldolgozni a gyümölcsöt és még nem tanult meg abból építkezni és energiát nyerni, de ez is el fog múlni, és higgyük el, hogy jól lehet lakni rengeteg gyümölcsön. Elhisszük, azért mentünk oda. Sőt, kíváncsiak is vagyunk erre, azért vágtunk bele.

A másik számomra nagyon érdekes dolog, amit a fázásról mondott. Mert hogy én fázom, néha jobban, néha kevésbé, de három pulcsi, két zokni és derékmelegítő nélkül a fűtött lakásban is hideg kezem-lábam és ráz a hideg.
Szóval, a legfontosabb: nem a táplálékok fűtik a testet, azok csak az alapanyagokat adják a test működéséhez. A test maga végzi a szervezet optimális hőmérsékletének fenntartását, méghozzá úgy, hogy a testnek van egy hőközpontja, ami főtt ételen élőknél legtöbbször nem működik helyesen. Ha fázunk az átállás időszakában, akkor segíthet a mozgás, az alapos beöltözés, forró lábfürdő, vagy kicsit több olajos mag evése, de a lényeg, hogy el kell viselnünk, amíg a hőközpont működése rendbejön. De 811-en rendbe fog jönni.
A szomorú az, hogy ez kb 2-3 év, viszont állítólag utána remekül elviselhető minden extrém hideg és meleg időjárás. Na, erre nagyon kíváncsi lennék. Mert most még nyáron is tudok hideg kezet produkálni, vagy nagyon melegben a hőguta kerülget. Ez azt jelenti, hogy akkor néhány év múlva én is át tudnám úszni a jeges Dunát? :-)

Ami még nagyon tetszett, hogy Iván sem szó szerint követi a könyvet, hanem magyar viszonyokra alkalmazva és a 811 alapelvét követve étkezik, tehát nem veti el az aszalást teljesen, hiszen a legjobb tartósítási mód, de azért nem kell túlzásba vinni, hiszen a zöldségekben, gyümölcsökben található víz (ami aszalással távozik) az egyik legegészségesebb folyadék a testnek.

Tehát az egész beszélgetés lényege és tanulsága számomra, hogy a 811 által javasolt ételtársításokra (édes gyümi+mag tilos, de zöldség vagy nem édes gyümi+mag lehet, a zöldek pedig mindennel társíthatóak) figyeljünk, együnk rengeteg gyümölcsöt és zöldet, a többi pedig majd jön magától. Nem kell görcsösen akarni, számolgatni, megfeszülni, hagyjunk időt a testnek az átállásra, együk, amit megkívánunk és jól esik - az alapelveket szem előtt tartva - és majd belejövünk.
Igen, csak lazán. Hát legyen így...


Sophia bejegyzése itt olvasható a 5. napról

4. nap 811-en

2011. március 12., szombat

Most végre nem köhögtem, prüszköltem végig az éjszakát és olyan jót aludtam - tőlem szokatlan módon egész sokáig. 9-kor másztam ki az ágyból, de milyen jól esett.
Ma már a tükörbe nézve egész emberi ábrázatom volt: nincs felpuffadva, begyulladva az arcom, a vonásaim szépen elsimultak. Kezdek hasonlítani magamra. :-)

A mai menü így alakult:

reggeli (9:30): 1,2 l édesköménytea
délelőtt (13:00): 1 l zöldturmix (római saláta, fejes saláta, két körte)
ebéd (15:30): 5 banán
délután (18:30): 3 narancs és egy piros grapefruit összeturmixolva
vacsora (21 óra): almás-rukolás zöldsaláta


Ma reggeli után már sétáltunk is egyet a férjemmel.
Elmentünk egészen a gyógyszertárig az antibiotikumért. Muszáj lesz beszednem, bármennyire is nem akarom. Hangomról még mindig semmi hír, a tanárember pedig a hangjából él, úgyhogy nem érek rá gyógyulgatni és mindenféle házi praktikákat próbálgatni, mert szerdán már kiabálnom kell, hogy a jövő hónapban is legyen mit ennünk. :-(
Ma már bevettem a mai adagot, persze szigorúan probiotikum mellett, de így is nagyon kuruttyol és szenved a pocakom tőle. Nagyon féltem a gluténtól és a betegségtől érzékeny gyomromat és beleimet ettől a gyógyszertől, de nincs más választásom. Reméljük a legjobbakat.

A teáról viszont nem vagyok hajlandó lemondani.
Ma már így is jobban fáztam délután, mint egyébként. A nyers ételektől állandóan fázom és a reggeli tea nagyon jól felmelegít, hogy kibírjam a napot.

Viszont nem a fázás az egyetlen problémám, hanem az éhség. Iszonyúan éhes vagyok egész nap, jobban éhezem, mint tavaly a böjt alatt. Bármennyi gyümölcsöt eszem, alig nyelem le, már a gyomrom olyan, mintha üres lenne, majd fél óra múlva már a torkomat is szaggatja az éhség. Olyanok ezek a gyümölcsök nekem, mint a gyorsvonat: megállás nélkül áthalad rajtam. Meg sem érzem, hogy ettem, csak még éhesebb leszek. És ezt nem csak az elmúlt négy nap tapasztalata alapján mondom, hanem már régebben is próbálkoztam a 811-el hosszabb ideig is, meg gyümölcsnapokat is tartottam rendszeresen és mindig ezt tapasztaltam, de így vagyok a teljesen olaj nélküli salátákkal is.
Bezzeg a vacsorára fogyasztott kicsit zsírosabb, magokkal dúsított saláta az már jólesik. Az nem eltelít, hanem jólesően jóllakat és nem lehúz, hanem még az energiám is megnő tőle. Vacsora után sokkal tettrekészebbnek érzem magam, mint a gyümölcsök fogyasztása után...

Hallottatok már a metabolic typing-ról?
Jómagam is csak néhány hónapja Urbán Vali tanfolyamán hallottam erről először. Ez szó szerint annyit jelent magyarul, hogy anyagcsere-tipizálás, azaz mindenkinek másképp működik az anyagcseréje és mindenkinek az anyagcsere-típusának megfelelő táplálékot kellene fogyasztania, mert valaki a sok szénhidrátfogyasztástól kap erőre, azt tudja a szervezete a neki megfelelő módon emészteni és felhasználni, míg vannak, akiknek a kicsit fehérjedúsabb, zsírosabb táplálék a megfelelő, mert szervezete abból tudja a számára megfelelő energiát nyerni.
Az anyagcsere-típus megállapítás igen összetett és ezért elég átfogó, ugyanis az autonóm idegrendszer, a sejtanyagcsere, a hormonrendszer és a vércsoport szerint határozzák meg, de itt van egy jó cikk a témában, akit érdekel itt utánaolvashat: Le az egyendiétákkal! Itt a metabolic typing!

Igaz, nem mindenben tudok egyetérteni a cikkel, mégis azt kell mondjam, hogy tényleg sok igazság lehet benne, mert míg Sophia napok óta dugig van és jól lakik azzal a néhány banánnal és naranccsal, amit eszik, addig én veszett mód éhezem és le vagyok lassulva. Nem kívánós vagyok, hanem éhes. Már meg tudom különböztetni a kettőt.
Valinál ezzel kapcsolatban kitöltöttünk egy nagyon jó, rengeteg kérdésből álló tesztet is, hogy kiderítsük, melyikünk melyik anyagcseretípusba tartozik. Sokan voltak vegyes típusúak, nekem azonban teljesen egyértelmű volt, hogy a gyors égető típusba tartozom, ami azt jelenti, hogy szükségem van a fehérjedúsabb, zsírosabb táplálékra, hogy rendesen működni tudjak. Ennek ellenére Graham szerint a 811 a maga igencsak zsírszegény diétájával mindenkinek egyaránt a legmegfelelőbb.

Most kinek higgyek?
Sok-sok irányzat kering ma már világszerte táplálkozási módokról és még az egészséges életmódról is mindenkinek más-más fogalmai vannak, úgyhogy sosem tudjuk meg mi a helyes, de figyelemreméltó az a tény, amit Victoria Boutenko is állít, hogy a génjeink a majmokkal 99,9%-ban egyeznek, tehát azt kéne ennünk, amit a majmócák. Ők pedig egész nap gyümölcsöt és zöld leveleket rágcsálnak. Állítólag sokszor megfigyelhető, hogy a gyümölcsöket még zöld levélbe is csomagolják és úgy fogyasztják. Douglas Graham pontosan ezt az irányzatot képviseli és pontosan ugyanazt a táplálkozási módot írja le, amit az emberszabású majmok folytatnak. Náluk viszont nincsenek anyagcseretípusok, meg hogy egyik majomnak több fehérjére van szüksége, mint a másiknak... stb. Ott minden egyed ugyanazt eszi: amit épp a természetben találnak.

Szóval, nem tudom, hogy kinek lehet igaza, mindenesetre kísérletnek fogom fel ezt a 40 napot és becsülettel végig fogom csinálni, hogy megtudjam, jó-e nekem vagy sem. Azért az esti salátámat nem fogom teljesen zsírszegénnyé varázsolni még egy darabig, hiába esznek a majmok így. A könyvből kiderül, hogy a gyümölcs és a magvak (vagyis a szénhidrát és a zsír) együttes fogyasztásától kell tartózkodni, mert együttes emésztésük problémát okoz. Ezzel teljesen egyetértek, ezt tapasztaltam is. A zöldségek és a magvak párossal már nincs gond, úgyhogy egyenlőre úgy érzem, hogy ezt az alapelvet fogom magamévá tenni a könyvből és arra törekszem, hogy a gyümölcsök ne találkozzanak a zsírral. Mivel Graham szerint viszont a zsírok emésztése igen lassan történik, akár 12-24 órát elhúzódhat, mire kiürül az emésztőrendszerből és a vérből, ezért az esti zsírosabb vacsora után másnap csak későn eszem először gyümölcsöt. Azt hiszem, ez így elfogadható és ugyan nem teljesen 811, de azért köztes megoldás, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon.

Érdekelne a ti véleményetek is erről a témáról!
Aki elolvasta a fent ajánlott cikket, ne habozzon megírni a véleményét, hagy tanuljunk egymástól és a tapasztalatainkból!


Sophia bejegyzése itt olvasható a 4. napról

Almás-rukolás zöldsaláta

Ezt a finom és egyszerű saláta receptet Hugomumtól kaptam a minap.
A receptet némiképp átalakítottam kicsit, de a lényeg maradt: alma, sok zöld és a jó illatú aszalt paradicsomos öntet. Elképesztően finom ez így együtt, magam sem hittem volna, de ami a legjobb benne: rengeteg zöld levelet meg lehet így enni és bármilyen zöldből finom lehet még: spenót, mángold, madársaláta... stb.


Almás-rukolás zöldsaláta
(egy adag)

Salátához:
1 közepes alma
3 hatalmas levél római saláta
1 marék rukola

Öntethez:
2 tk. hidegen sajtolt olívaolaj
1 tk. citromlé
1 tk. méz
1 ujjnyi pritaminpaprika
1 gerezd fokhagyma
1 db aszalt paradicsom


Ezt a salátát vacsorára ettem, de már délelőtt elkészítettem az öntetet, hogy az ízek finoman összeérjenek.
1, Az aszalt paradicsomot apróra vágjuk és kevés vízbe áztatjuk.
2, Az olajat, citromlevet és a mézet kikeverjük.
3, Az öntethez való paprikát, hagymát szintén apróra daraboljuk és az olajos keverékhez adjuk. Néhány órát állni hagyjuk.
4, A paradicsomot áztatóvízével együtt az öntethez keverjük és megint hagyjuk állni néhány órát.
5, Felkockázzuk az almát, a zöld leveleket ízlés szerint csíkokra vágjuk és az egészet az öntetbe forgatjuk.

Már a saláta illata is nagyon csábító, de akkor igazán finom, ha még kibírjuk egy fél órát, hogy az alma is magába szívja az ízeket.
A tetejére szórhatunk szezám-, napraforgó-, vagy tökmagot, de nálam ez most elmaradt, anélkül is mennyei.

Még egyszer köszönet Hugomumnak a receptért.

3. nap 811-en

2011. március 11., péntek

A mai napon már éberebben és vidámabban ébredtem, nem olyan betegesen, mint eddig.
Bár hangom még mindig nincs. Megmukkani sem tudok, de a közérzetem egyre jobb. Hát még a férjemé! Mindenkinek olyan örömmel újságolja, hogy milyen nyugalom van otthon, mióta az asszony nem tud beszélni. :-)

De nézzük inkább, mi volt ma terítéken:

reggeli (9:30): 1,2 l tea (gyógynövényekből vegyes)
délelőtt (12 óra): 1 l zöldturmix (római saláta, fejes saláta, banán, körte)
ebéd (15 óra): 5 banán
délután (18 óra): 4 narancs turmixolva
vacsora (21 óra): brokkolikrémleves (fél fej brokkkoli, fél marék napraforgómag, gerezd fokhagyma, lehelletnyi só, fehérbors), majd aszalt krékerek, fasírtok


Reggel az orvosnál kezdtem és próbáltam neki mindenféle jelekkel elmutogatni, hogy kérném vissza a hangomat. Helyette csak antibiotikumot írt fel, hogyha vasárnapig se javulnék, akkor majd kezdjem el szedni, hogyha szerdán már tanítani szeretnék.

A nap további része most is gyümölcsözéssel telt.
Jól esik nagyon, könnyű étel, nem kell órákat tölteni hozzá a konyhában, hogy legyen ebéd, bár nem is lakom jól tőle hosszú időre, de majd hozzászokok.
Mint látjátok, a mai étlapom kísértetiesen hasonlít a tegnapira. Ez nem a véletlen műve; ezeknek a gyümölcsöknek van szezonja. Olyan hatalmas variálási lehetőséget nem kínál most a természet. Még alma és kivi jöhet szóba ezeken a gyümölcsökön kívül, de ez nem baj. És szerintem nem is unalmas. Van egy nagyon jó rész (vagyis elég sok) Graham könyvében erről. Sajnos szó szerint nem tudom idézni, mert a könyvet kölcsönadtam, de arról szólt, amit azóta már többször is elolvastam, hogy ne a napi étkezések, hanem az évszakok váltakozása jelentse a változatosságot. Magyarán, ha télen csak háromféle gyümölcs van, akkor télen csak azt a három féle gyümölcsöt együk és ne arra törekedjünk, hogy a napi ötször étkezés mind más legyen és változatos. Majd lesz változás, ha beköszönt a tavasz, ha jön a friss eper, ha érik majd az őszibarack... stb. Most sokan biztos hátrahőkölve sikítanak, hogy "de hát az milyen egyoldalú táplálkozás és ásványi anyag hiány és... stb." De gondoljunk bele: az emberen kívül melyik élőlény táplálkozik még ennyire változatosan? Télen az erdőben az állatok mit találnak? Azt hiszem, reggel, délben, este ugyanazt. Majd másnap ugyanazt, és következő héten is ugyanazt. Úgy érzem, csak az elkényeztetett ízlelőbimbóink és az élelmiszeripar manipulációja eteti meg velünk nap, mint nap azt a gyártósorokról legördülő többszázféle ételt. Most akkor melyik jobb? Melyik a természetesebb?...

A vacsorán változtattam. Nem kellett volna.
Kevés beáztatott napraforgómagot és brokkolit turmixoltam az új szuper gépemmel. Persze először nem akart működni, de megküzdöttünk és végül elkészítette a vacsorámat. Sajnos. Mert hogy borzasztó lett. Épp most eszem, de nagyon nehézkesen megy le minden falat. Ilyet még az ellenségeimnek sem kívánnék, olyan iszonyatos íze van.
Hogy lehet, hogy nekem sosem sikerül finom nyers ételt készíteni? Már rég nyersevő lennék, ha tudnék mit enni. Hogy lehet, hogy potluckon minden finom és más ételei is finomak, az enyém meg borzasztó?! Azt hiszem ezért tetszik Graham 811-e, mert itt nem nagyon kell alkotni a konyhában, a gyümölcsöket meg csak nem tudom elrontani.

Hú, nagyon gyilkos ez a leves!
Elszaladtam egy kis életmentésért, azaz Ákostól kapott aszalványokat hívtam segítségül. Na, így már mindjárt jobb, így nem érzem a leves ízét. Ezeket a finom nyers aszalványokat egyébként a Gitta konyhájából meg is tudjátok rendelni házhoz szállítással, vagy postán.

A leves viszont megy a kutyusnak, mert nekem lassan visszafelé jön. Aki jót akar magának, ki ne próbálja ezt a receptet! A kutyának bezzeg ízlik, ennek a szőrmóknak minden ízlik, ami nyers zöldségből vagy gyümölcsből van, még a brokkoli torzsáját is ő rágcsálta el egy fél órája.

Szóval, játékot hirdetek: itt megjegyzésben vagy facebook oldalamon kommentben várom a különféle egyszerű, de finom, zsírszegény, friss, nyers zöldséges recepteket, hogy legyen mit ennem vacsorára. Lehet ez bármiféle leves, turmix, saláta... stb. A legjobb receptek beküldőinek nyereménye pedig az öröm, hogy megmentettek engem és a többi blogolvasót valami általam kreált újabb szörnyűségtől, illetve receptjét elkészítve, lefotózva, névvel ellátva felteszem majd ide a blogra.


Sophia bejegyzése itt olvasható a 3. napról
Related Posts with Thumbnails
 
Vegánságok. Design by Pocket