Datolyás ropogós morzsás pite

Ennek a sütinek az alapötletét a mindmegettén olvastam csak egy kicsit átalakítottam, hogy cukormentes legyen és a munkafolyamatokat is egyszerűsítettem, mert szerintem nem kell annyira bonyolítani a dolgokat, ahogy az eredeti recept írja. Csak gyorsan és egyszerűen!
Így viszont tényleg egy gyorsan összedobható és nagyon finom, nagyon édes süti került ki a sütőből. A hétköznapi rohanás tökéletes süteménye!


Datolyás ropogós morzsás pite

Morzsához:
150 g liszt (nálam most 100 g tk tönkölyliszt és 50 g finomliszt)
50 g búzadara
100 g zabpehely
3-4 ek méz
0,5 dl olaj
1/fél tk. szódabikarbóna
kb. 0,1 dl víz, ha szükségét érezzük

Datolyatöltelékhez:
25 dkg magozott datolya
1,5 dl forró víz
1 citrom reszelt héja
1-2 teáskanál citromlé
70-80 g őrölt mogyoró (vagy lehet akár dió, mandulával is - nálam ez most csak apróra tört mogyoró volt)

1, A töltelékhez a datolyát megmossuk, apróra vágjuk és a másfél deci forró vízzel leöntjük. Lefedve állni hagyjuk.
2, A tészta hozzávalóit amennyire csak lehet összegyúrjuk, teljesen úgysem áll össze, csak olyan morzsás marad.
3, A tészta kb 2/3-át belenyomkodjuk egy vékonyan olajozott lisztezett (vagy sütőpapírral bélelt) pite- vagy tortaformába (nálam most ez utóbbi) úgy, hogy a tésztából a sütőforma peremére is jusson.
4, A datolyához hozzáadjuk a citrom héját, levét, majd az egészet pürésítjük (én aprítóba tettem) és a datolyapéphez keverjük az őrölt vagy darált mogyorót.
5, Ráhalmozzuk a tölteléket a tésztára, egyenletesen eloszlatjuk rajta, majd rámorzsáljuk a megmaradt tésztát.
6, 180 fokra előmelegített sütőben kb. 20 percig sütjük, majd néhány evőkanál mézet csurgatunk a tetejére és még öt percre visszatoljuk a sütőbe. Ettől szép fényes és ropogós lesz.
7, A süteményt a formában hagyjuk kihűlni. Kihűlve szépen szeletelhető.

Fantasztikus illata van, friss és ropogós még másnap is.

Csokis-bazsalikomos epertorta vaníliakrémmel (VKF 34. forduló)

Ez a sütemény az aktuális VKF kiírására készült, mely szerint afrodiziákumot tartalmazó finomságokat kellett készíteni.
Nos, ez annyi afrodiziákumot tartalmaz, hogy több már nem is fért volna bele. Van benne bazsalikom, fahéj, vanília, kakaó, eper és méz. Igen, méz, mert bár kevésbé köztudott, de a méz is afrodiziákum.
Így együtt pedig nagyon-nagyon finom lett és igen hatásos...


Csokis-bazsalikomos epertorta vaníliakrémmel

Piskótához:
3 bögre liszt (nálam 1 bögre finomliszt, 1 bögre teljeskiőrlésű tönkölyliszt és 1 bögre kukoricaliszt) - kb. 450 g
5 ek kakaó-vagy karobpor
2 kávéskanál szódabikarbóna
pici só

4-5 ek méz
1 dl olaj
3 ek citromlé
2 marék mazsola
kb. 3,5 dl víz
4 ek. bazsalikom (nálam most fagyasztott bazsalikom)
3 ek. házi vaníliakivonat


Krémhez:
5 ek. fehérliszt
5 dl víz
3 ek. házi vaníliakivonat
2 ek. kukoricakeményítő
4 ek. méz (ebből 2 ek vaníliás méz)

Tetejére:
kb 250 g eper (nálam most ez is fagyasztott)
kevés apróra vágott bazsalikom
csokimáz (kakaó-méz-víz keveréke, ld. sütőtökkrém csokoládéöntettel)

1, A vizet egy kis lábasban felforraljuk, beleszórjuk a mazsolát és félretesszük hűlni.
2, Elkészítjük a krémet is, hogy annak is legyen ideje alaposan kihűlni.
A lisztet, a vaníliakivonatot egy kevés vízzel csomómentesre keverjük és a tűzre tesszük, majd a maradék vizet felforraljuk (legjobb vízforralóval, esetleg a mikróban) és folyamatos kevergetés mellett hozzáadjuk a lisztes keverékhez.

3, Közben a kukoricakeményítőt egy kevés hideg vízzel elkeverjük és amikor a krém már forr, hozzáadjuk a keményítőt és folyamatos kevergetés mellett újra felforraljuk és lehúzzuk a tűzről. Túlfőzni keményítővel már nem szabad, különben csökken a keményítő hatása.
4, A krémet alaposan kihűtjük. Hűtőbe is tehetjük, amíg a sütemény készül.
5, Amikor a mazsolás víz teljesen kihűlt, hozzákeverjük a vaníliakivonatot és az apróra vágott bazsalikomot.

6, Közben összeállítjuk a piskóta száraz hozzávalóit: alaposan elkeverjük a liszteket, a kakaót, a sót és a szódabikarbónát.
7, A sütőt előmelegítjük 200 fokra és egy gyümölcstortaformát (vagy amilyet szeretnénk) vékonyan kikenünk olajjal és meglisztezzük.
8, A lisztekhez keverjük a piskóta többi hozzávalóját és a mazsolás vízzel alaposan összedolgozzuk és már öntjük is a formába és mehet a 200 fokos sütőbe.
9, Kb. 30 perc alatt szépen megsül, de közben ne nyitogassuk rá a sütőajtót.
10, Közben, ha a krém kihűlt hozzákeverjük a mézeket is és szobahőmérsékleten hagyjuk, hogy kenhető állagú legyen.

11, Megvárjuk, amíg a piskóta is teljesen kihűl (fontos - a mézes krém miatt!), majd megtöltjük a krémmel, rápakoljuk az eperszemeket csúcsukkal felfelé.
12, A kakaóból, mézből és kevés vízből csokikrémet keverünk, rácsorgatjuk az eperre és megszórjuk az egészet friss, apróra vágott bazsalikommal.
Minimum fél órára a hűtőbe rakjuk és akkor szépen szeletelhető lesz.

Bounty szelet

Ez a sütemény volt az egész kókusz-cirkusz kiváltója.
Megálmodtam ugyanis ezt a finomságot már hónapokkal ezelőtt, hogy el kéne készíteni a hasonló nevű csokoládé mintájára, amit régebben nagyon szerettem. Sokat gondolkoztam a kókuszkrémen, hogy mitől lesz olyan, mint az eredetiben, végül a kókusztejből visszamaradó kókuszpép mellett döntöttem. A kókuszreszelék az áztatásnak, turmixolásnak köszönhetően nem marad olyan száraz és tömény, hanem finom, lágy, krémes, harmonikus ízű lesz. Pont olyan, mint az édenkert íze. :-)
A sütihez tésztának és máznak is a csokis sütőtökpiténél is használt tésztát és mázat vettem alapul, a végeredmény pedig tényleg olyan lett, mint a Bounty csokoládé, csak nem olyan tömény és édes. Nálunk rekordidő alatt elfogyott.


Bounty szelet

Tésztához:
320 g kukoricaliszt
4 ek kakaó
1 kk szódabikarbóna
12 dkg méz
0,5 dl olaj
1,3 dl víz



Kókuszkrémhez:
200 g kókuszreszelékből visszamaradó kókuszpép a kókusztejgyártás után
3-4 ek méz
2-3 ek kókusztej

Csokimázhoz:
70 g kakaó
6-7 ek méz
0,6 dl kókusztej vagy víz

1, Az itt leírt módon elkészítjük a kókusztejet, majd a tejet félretesszük, mert most csak a megmaradó kókuszpépre van szükségünk.
2, A kókuszpéphez keverjük a mézet és egy kevés kókusztejet, ezzel a sütemény krémje el is készült.
3, A sütőt bekapcsoljuk 180 fokra.
4, Elkészítjük a tésztát: a lisztet, kakaót és a szódabikarbónát alaposan elkeverjük, majd hozzáadjuk a mézet, az olajat és a vizet. Összegyúrjuk.
5, Vékonyan kiolajozunk egy hőálló tálat, piteformát, vagy amiben a süteményt készítjük és mivel ezt a tésztát nyújtani nem igazán lehet, ezért gombócnyi darabokat tépünk belőle és a tálba nyomkodjuk, úgy, hogy pereme is legyen. Szépen összeáll és ez még gyorsabban is megy, mint a nyújtás. :-)
6, A tésztát kb 20 perc alatt készre sütjük, majd félretesszük és megvárjuk, amíg kihűl.
7, A csokikrémhez a hozzávalókat alaposan elkeverjük, majd kb a harmadát a kihűlt (!) tésztára kenjük. Erre halmozzuk a kókuszkrémet, majd a tetejét bevonjuk a maradék csokival.
8, Hűtőbe tesszük néhány órára, ahol a kókuszkrém és a csoki is megszilárdul, a tészta kicsit megpuhul és könnyen szeletelhetővé válik.

Rozmaringos vaníliatorta (VKF 32. forduló)

Rozmaring és vanília egy süteményben? Tiszta őrület! - legalábbis ez volt az első gondoltam, mikor először láttam meg ezt a receptet a fűszernövényes gyűjteményem desszertjei között, úgyhogy egyből tudtam: ezzel nevezek a Maimoni által kiírt vkf-re is.
Kicsit ugyan vegánosítanom kellett és szokásomhoz híven lecseréltem a benne lévő cukrot is mézre, azaz teljesen átalakítottam a receptet :-) és hogy cseppet se hasonlítson az eredetire, készítettem hozzá egy vaníliakrémet is. Határozottan jót tett neki.
Kinézetre teljesen átlagos sütemény, viszont az illata és az íze az már igencsak meglepő, ami a rozmaringos lében ázott mazsolának köszönhető. A torta egyébként eléggé meg is osztotta a családot, de végül kiderült: aki nem szereti a rozmaringot, az ezt sem fogja megszeretni, aki viszont szereti, annál ez a finomság is sikert arat, ugyanis a rozmaring elég karakteres ízt ad neki, csakúgy, mint bármilyen más ételnek is.
Azért ezzel a sütivel való barátkozás cseppet sem volt ilyen egyszerű, pedig szeretem a rozmaringot, de inkább burgonyán. Szóval, be kell valljam, az első falat elég meghökkentő volt még számomra is, a második falat viszont már egész elviselhető, a harmadik talán már ízlett is, a negyedik már nagyon bejött és az ötödiktől már nem lehet abbahagyni.
Tehát szerintem nagyon finom, csak meg kell adni az esélyt neki. :-)


Rozmaringos vaníliatorta

Piskótához:
3 bögre liszt (nálam 1 bögre finomliszt, 1 bögre teljeskiőrlésű rozsliszt és 1 bögre kukoricaliszt) - kb. 450 g
2 kávéskanál szódabikarbóna
pici só

4-5 ek méz
1 dl olaj
3 ek citromlé
2 marék mazsola
kb. 3,5 dl víz
2 ek. rozmaring (nálam szárított, de frissből talán kevesebb is elég)
3 ek. házi vaníliakivonat

Krémhez:
5 ek. fehérliszt
5 dl víz
3 ek. házi vaníliakivonat
2 ek. kukoricakeményítő
4 ek. méz (ebből 2 ek vaníliás méz)

Díszítéshez:
1 marék mazsola
kevés rozmaring

1, Az alkotást a mazsola és a rozmaring párosításával kezdjük: a mazsolát, a rozmaringot és a vizet egy kis lábasban odatesszük főni. Felforraljuk. Ha kibírjuk, közben lehetőleg ne szagolgassuk, mert borzasztó. Sosem gondoltam volna, hogy a rozmaring ilyen büdös is lehet. Kicsit el is bizonytalanított ez a szag, hogy ehető sütemény lesz-e belőle. Viszont se időm, se ötletem nincs most mást készíteni a vkf-re, úgyhogy mindenképp ezzel nevezek, ha ehető lesz, ha nem. Remélem, a kutya szereti a rozmaringot...
2, Ha a mazsolás szörnyűség felforrt, lekapcsoljuk a gázt/tüzet/főzőlapot..stb (megfelelő aláhúzandó) és félretesszük, hűlni hagyjuk - ha jót akarunk magunknak és a környezetünknek, akkor fedővel.
Hűlés közben egyébként nem bírtam ki és muszáj volt mégegyszer megszagolnom, remélve, hogy az előző élmény csak érzéki csalódás volt. Hát valami olyan furcsa, mentolos jellegű szag áradt ebből a keverékből, hogy nagyon gyorsan tettem rá vissza a fedőt. Hogy lehet a rozmaringnak ilyen szaga? Hogy lesz ebből sütemény? És hogy lesz ebből ehető sütemény? Érdekes, egyre biztosabb vagyok benne, hogy a kutya szereti a rozmaringot...
3, A mazsolás trutyit messziről elkerülve a sütőt előmelegítjük 200 fokra és egy gyümölcstortaformát (vagy amilyet szeretnénk) vékonyan kikenünk olajjal és meglisztezzük.

4, Közben összeállítjuk a piskóta száraz hozzávalóit, alaposan elkeverjük a liszteket és amikor a mazsolás borzalom teljesen kihűlt (fontos - különben idő előtt megolvasztja a mézet!), befogjuk az orrunkat és belekeverjük a vaníliaaromát, majd a piskóta többi hozzávalójával együtt mindent a lisztekhez keverünk és alaposan összedolgozzuk.
Jelentem az összeállított piskótát már meg lehet közelíteni, sőt, határozottan jó illata lett. Talán a vaníliától, nem tudom, de remélem, a kész süti is ilyesmi lesz, mert akkor még az is kiderülhet, hogy ehetőt gyártok. Lehet, hogy azért megkóstolóm majd, mielőtt a kutyának adom...
5, Ha a sütő felmelegedett (de tényleg csak akkor, mert ez a "mindenmentes" piskóta elég érzékeny), beleöntjük a formába a tésztát és mehet is a sütőbe. Kb. 30 perc elég neki, de közben ne nyitogassuk rá a sütőajtót.
6, Amíg a piskóta sül és eregeti a most már határozottan kellemes vaníliás-rozmaringos illatát a lakás minden zugába, addig elkészítjük a krémet is: a lisztet, a vaníliakivonatot egy kevés vízzel csomómentesre keverjük és a tűzre tesszük, majd a maradék vizet felforraljuk (legjobb vízforralóval, esetleg a mikróban) és folyamatos kevergetés mellett hozzáadjuk a lisztes keverékhez.

7, Közben a kukoricakeményítőt egy kevés hideg vízzel elkeverjük és amikor a krém már forr, hozzáadjuk a keményítőt (jaj, milyen csodás illatok jönnek közben a sütőből!) és folyamatos kevergetés mellett újra felforraljuk és lehúzzuk a tűzről. Túlfőzni keményítővel már nem szabad, különben csökken a keményítő hatása.
Szerencsére most én sem főztem túl, pedig folyamatosan azon morfondíroztam közben, hogy a kutya nagyon besértődik-e, ha ígéreteimmel ellentétben mégsem adok neki ebből a sütiből?
8, A krémet alaposan kihűtjük. Még annál is jobban, ugyanis, ha egy kicsit is meleg marad, a méz megolvad benne és krém helyett könnyen sodót kaphatunk. Szóval, ha teljesen kihűlt (hűtőbe is tehetjük 1-2 órára), akkor keverjük csak bele a mézet. Nagyon jó állagú krém lesz így belőle.

9, Ha a piskóta is teljesen (fontos - a mézes krém miatt!) kihűlt és még nem aléltunk el ettől a fantasztikus illattól, amit áraszt, akkor megtöltjük a krémmel. Mazsolával, rozmaringgal díszítjük és eldugjuk a kutya elől. :-)
Néhány óra múlva szépen szeletelhető lesz és szerencsére ehető is. Sőt, nekem nagyon, de nagyon bejött. És mivel nem vagyok szőrös szívű, a kutyus is megkóstolhatta...

Házi mogyorókrémes-körtés pite

Akkor folytatom a karácsony előtt megkezdett kukoricás piték sorozatot.
Most körtével és mogyorókrémmel készítettem ezt a finomságot a már megszokott kukoricamézes tésztájával, pont úgy, ahogy a csokis-sütőtökös piténél is.
Amilyen egyszerű, annyira finom, ugyanakkor elég tömény. Egy szeletnél többet nem tudok megenni belőle, pedig nálam a délutáni süteményevészet mindig egy fél tepsinyi adagot jelent.
Ugyanakkor nagy elismerésnek számít, hogy a férjem is megevett belőle egy szeletet, sőt, másnap még egyet. Látszott rajta, hogy nagyon ízlik neki. Ez tényleg nagy szó, mert nem igazán édesszájú és nem is szokott enni a süteményeimből. Persze dicsérő szavak helyett csak ennyit mondott: "Nagyon ráérsz, hogy ilyeneket kitalálsz."
Ez bizony hatalmas dicséretnek számít, úgyhogy dagad ám a májam rendesen és ezért megosztom veletek is, hátha valakinek még ugyanennyire elnyeri a tetszését ez a sütemény, mint nekünk.


Mogyorókrémes-körtés pite

Tésztához:
320 g kukoricaliszt
4 ek kakaó
1 kk szódabikarbóna
12 dkg méz
0,5 dl olaj
1,3 dl víz


Körtékhez:
4 kisebb körte
néhány ek víz

Mogyorókrémhez:
150 g mogyoró
40 g kakaó
120 g méz
1 dl víz

1, A körtéket félbevágjuk, magházukat, szárukat kiemeljük (a héját rajtahagytam, de akár meg is lehet hámozni) és néhány evőkanál vízzel egy fedeles serpenyőben puhára pároljuk őket. Nem kell teljesen puhára, inkább vigyázzunk, hogy ne essenek szét.
2, Ha a körték készen vannak, lefedve félretesszük őket.
3, A sütőt bekapcsoljuk 180 fokra.
3, A kukoricalisztet, kakaót és a szódabikarbónát alaposan elkeverjük, majd hozzáadjuk a mézet, az olajat és a vizet. Összegyúrjuk.
4, Vékonyan kiolajozunk egy hőálló tálat, piteformát, vagy amiben a süteményt készítjük és mivel ezt a tésztát nyújtani nem igazán lehet, ezért gombócnyi darabokat tépünk belőle és a tálba nyomkodjuk, úgy, hogy pereme is legyen. Szépen összeáll és ez még gyorsabban is megy, mint a nyújtás. :-)
5, A tésztát 10 percre a sütőbe tesszük elősütés céljából.

6, Ha az elősütés megtörtént a párolt körtéket ráfektetjük a tésztára olyan kompozícióba, ahogy szeretnénk, meglocsoljuk az egészet a körte levével, amit a párolás közben eresztett (nem fog a tészta szétázni, nyugodtan locsolgassuk) és még 10 percre visszatesszük az egészet a sütőbe, de figyeljük a körtéket, hogy ne ráncosodjanak meg.
7, Közben elkészítjük a mogyorókrémet: a mogyorót ledaráljuk, megőröljük, kinek hogy tetszik (én kávédarálóba küldtem) és a többi hozzávalóval együtt alaposan elkeverjük. A víz mennyiségével szabályozhatjuk a mogyorókrém állagát, de nem baj, ha kicsit híg lesz, mert legalább a tészta megpuhul majd tőle.

8, A mogyorókrémet a tésztára öntjük a körték közé (de várjuk meg, amíg teljesen kihűlt, különben a mogyorókrémben a méz megolvad), és a végén a megmaradt krémmel még a körték tetejét is kidíszíthetjük.
9, Néhány órára a hűtőbe tesszük a süteményt, ezalatt a krém megszilárdul, a tészta megpuhul és szépen szeletelhető lesz.

Nagyon mutatós desszert.

Narancsos-mákos és meggyes-mákos fonott kalács (VKF. 31. forduló)

A VKF 31. fordulójára való tekintettel megpróbálok kicsikarni magamból egy bejegyzést így két vizsga között (tegnap vizsga, holnap vizsga - jajj, jajj - ma teljes agyi leépülés). Remélem, menni fog és talán még értelmes, összefüggő mondatokat is sikerül most leírnom.
Szóval, a téma az 'újrahasznosítás színesen, tarkán' volt, ami így az ünnepek után igencsak aktuális. Ki is használtam a karácsonyi sütés-főzés után egyből, amikor a készételek már nem fértek be a hűtőbe a maradékoktól, ugyanis a sok sütemény készítéséből annyi alapanyag maradt, hogy sikerült összedobnom belőle még egy süteményt, méghozzá egy (jobban mondva kettő) fonott kalácsot.
A képeket nézve szolgáljon mentségemre, hogy sosem készítettem még ilyesmit. Nemcsak, hogy fonott kalácsot, de még kalácsot sem sütöttem sosem, sőt, még receptem sem volt hozzá. Találtam én a neten persze ezerszámra, de nem vegán és cukormentes változatban (pláne nem teljesőrlésű liszttel és kevés zsiradékkal készült változatban), úgyhogy még ezt is ki kellett ötlenem hozzá, csakúgy, mint a tölteléket, ugyanis sosem készítettem még mákos süteményt sem, mert sosem mákos, hanem mindig valamilyen másfajta bejglit készítünk. Persze cukormentes változat ilyen témában sem fellelhető sehol sem.
Ilyen előzmények után és a kalács elrettentő fazonja ellenére fantasztikusan finom lett az egész. A tészta is szépen megkelt, ízre is szuper volt, a töltelék is isteni, a kalács pedig szenzációsan finom lett. Igaz, kicsit elszámoltam az arányokat és annyi töltelék lett, hogy éppenhogycsak körbevette egy kevéske tészta, de efölött könnyen szemet hunytunk. Azért ezekből okulva legközelebb ugyanekkora mennyiségű tésztához, feleennyi tölteléket tennék és sütésnél tepsi helyett inkább valamilyen formában sütném a kalácsot, hogy ne terüljön szét ennyire, mint a nagy Alföld, mert így egy fonott mákos palacsintához hasonlított inkább.
A recept viszont mindenképp nagyon jó, ezért is bátorkodom most közzé tenni.
(Ja, és Garffyka, az összeállításnál még minden színes volt, de a végeredményen ez annyira nem látszik, azért remélem, így is elfogadod.)
No, nézzük a süteményt:


Narancsos-mákos és meggyes-mákos kalács

Tésztához:
540 g liszt (nálam kb 360 g és 180 g arányban a teljes kiőrlésű tönkölyliszt javára, a több finomliszt)
60 dkg méz
5 ek olaj
2,6 dl víz
1 cs porélesztő
csipet só

Narancsos-mákos töltelékhez:
20 dkg darált mák - terveztem, de idén sem készült bejgli belőle, úgyhogy megmaradt
1 narancs héja mézzel kandírozva a húsával és levével hígítva (ennek receptje majd később, bocsi!) - a diós-narancsos bejgliből maradt
100 g méz
pici víz, ha szükségét érezzük a hígításnak

Meggyes-mákos töltelékhez:
20 dkg darált mák - ismét mákos bejgli hiányában maradt meg
fél meggybefőtt - a meggyes-marcipános bejgliből maradt
100 g méz
pici víz, ha szükségét érezzük a hígításnak

1, A tészta hozzávalóit a kenyérsütőgépbe pakoljuk és a többi teendőt rábízzuk (a nyújtást azért inkább már magunk csináljuk). Gép hiányában az élesztőt mézzel, vízzel felfuttatjuk, összekeverjük a többi hozzávalóval és néhány órát kelesztjük.
2, Közben összeállítjuk a töltelékeket: a narancsos és a meggyes töltelék hozzávalóit is összekeverjük (lehetőleg külön-külön tálban) és kész is. Nem főztem külön, minek? Úgyis sül majd a kalácsban, de így magában is finom, úgyhogy a töltelékfőző procedúrától megkíméltem magam.
3, Ha a tészta kész, lehetőleg ne kapjunk frászt a gépbe nézve, ugyanis a tészta veszettül ragad (valószínűleg a méztől) és a keléstől pókhálószerűen beterít mindent. :-) Ha sikerül mindenféle praktikával kivarázsolnunk a tálból, egy kicsit összegyúrva, meglisztezve már tudunk vele dolgozni.
4, Szóval, a tésztát kétfelé vesszük, majd mindegyik felét 3-3 részre osztjuk. Na jó, magyarul: hatfelé szedjük a tésztát.
5, Három tésztadarabkát kinyújtunk, az egyik tölteléket eloszlatjuk rajtuk, majd mindegyiket felcsavarjuk külön-külön és a rudacskákat összefonjuk, úgy hogy lehetőleg ne hasadjanak ki.
6, A kész fonatot, ha lehet nem tepsiben, hanem valami erre alkalmasabb sütőformába rakjuk, például római tálba, vagy egy nagyobb jénaiba... stb. Én szilikon főzőlapon sütöttem, de ennek hiányában vékonyan kiolajozott és lisztezett formában sütném.
7, Ugyanígy elkészítjük a másik kalácsot is, a sütőt előmelegítjük 180 fokra.
8, 1-2 evőkanál mézet elkeverünk egy kevés vízzel és ezzel kenjük meg a kalácsok tetejét, majd a sütőben (ha jól emlékszem) 35-40 perc alatt készre sütjük.

9, Mielőtt végleg elkészülne, előtte egy 5-10 perccel még átkenjük a maradék mézes vízzel a kalácsot és visszadugjuk egy kicsit sülni. Ettől lesz szép barna és fényes a teteje, mintha tojásfehérjével kentük volna le.
10, Ha elég aszkéták vagyunk, hogy az illatözönben meg bírjuk állni, amíg a kalács kihűl, akkor szerencsések vagyunk, mert kihűlve szebben szeletelhető a végeredmény.

Tipp:
Ha esetleg a kalácsunk fogyasztása után társaságba mennénk, mosolyogjunk bátran, hátha más is elkéri a receptet és akkor nyugodtan hivatkozzatok rám. :-)

Csokis sütőtökpite

Sokfelől hallottam már a csokis sütőtökös kekszekről, sütikről, hogy milyen különleges és finom együtt ez a két hozzávaló, de minden receptben csak a süti tésztájába volt keverve egy kevés sütőtökpüré és egy kevés kakaó vagy csokidarabkák. Viszont nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lehet a sütőtök és a csoki együtt úgy, ha nyilvánvalóbban, szemtől szemben találkoznak. Muszáj volt kipróbálnom...
Alapul a kukoricamézes tésztáját vettem csak kakaós változatban és fantasztikus lett! Olyan nagyon csokis és nagyon tökös desszert született belőle! :-) Szuperul összepasszol a rengeteg csoki és a tök fűszeres aromája, de ha még intenzívebb ízeket szeretnénk, fahéjjal, szegfűszeggel fűszerezhetjük a tésztát és a krémet is, de én nem tettem, hiszen így is elég jellegzetes.
Ráadásul ez a sütemény a sütőtök illata és íze miatt a karácsonyi asztalon is helyet kaphat, gyönyörű színe pedig még a legegyszerűbb terítést és díszítést is feldobja.
Nagyon praktikus is, hiszen gyorsan elkészül (ha a hűlési időt nem számítjuk), akár előző nap is összeállíthatjuk, mert másnap ugyanolyan finom (ha nem még finomabb) és ugyanolyan állagú. Mivel sem glutént, sem cukrot, sem állati eredetű dolgokat nem tartalmaz, bármilyen ételérzékenységben szenvedő, vagy különleges diétát folytató vendégünknek kínálhatjuk.
(A receptet egyébként a GasztroTipp Színes karácsony elnevezésű receptversenyére is neveztem, úgyhogy mától megtalálható a GasztroTipp oldalán is.)


Csokis sütőtökpite

Tésztához:
320 g kukoricaliszt
4 ek kakaó
1 kk szódabikarbóna
12 dkg méz
0,5 dl olaj
1,3 dl víz


Sütőtökkrémhez:
1 közepes sütőtök
5 ek méz
2 marék mazsola

Csokimázhoz:
70 g kakaó
6-7 ek méz
0,6 dl víz

1, A sütőt bekapcsoljuk 180 fokra.
2, A sütőtököt megmossuk, hosszában félbevágjuk, magjait kikaparjuk és néhány centis szeletekre vágjuk.
3, A tök szeleteket egymás mellé állítva alufóliával bélelt tepsire sorakoztatjuk és a kb 45-50 perc alatt jó puhára sütjük.
4, Közben elkészítjük a tésztát: a lisztet, kakaót és a szódabikarbónát alaposan elkeverjük, majd hozzáadjuk a mézet, az olajat és a vizet. Összegyúrjuk.
5, Vékonyan kiolajozunk egy hőálló tálat, piteformát, vagy amiben a süteményt készítjük és mivel ezt a tésztát nyújtani nem igazán lehet, ezért gombócnyi darabokat tépünk belőle és a tálba nyomkodjuk, úgy, hogy pereme is legyen. Szépen összeáll és ez még gyorsabban is megy, mint a nyújtás. :-)
6, Ha a tök időközben elkészült, akkor helyet cserélhet az előkészített tésztával, amit ugyanígy 180 fokon sütünk 20 percig.

7, Megvárjuk amíg a sütőtök kihűl, majd kikaparjuk a húsát a héjából, villával pürésítjük és hozzákeverjük a mézet és a megmosott, lecsöpögtetett mazsolát. Félretesszük, hogy ízei összeérjenek.
8, Ha a tészta is elkészült, kivesszük a sütőből és hűlni hagyjuk.
9, A csokikrémhez a hozzávalókat alaposan elkeverjük, majd kb a harmadát a kihűlt (!) tésztára kenjük. Erre halmozzuk a sütőtökkrémet, majd a tetejét bevonjuk a maradék csokival.
10, Hűtőbe tesszük néhány órára, ahol a tökkrém és a csoki is megszilárdul, a tészta kicsit megpuhul és könnyen szeletelhetővé válik.

Megjegyzés:
A csillagokat úgy készítettem a süti tetejére, hogy miután bevontam a csokival, ráhelyeztem a csillagalakú tésztakiszúró formámat, majd egy hegyes késsel kikapargattam belőle a csokit, illetve kevés sütőtököt is, ami már csokis volt. A helyére töltöttem a maradék tökkrémből és a késsel szépen (?) eligazgattam a csillagformában. Óvatosan levettem a kiszúróformát és ahol szükséges volt, összedolgoztam még a csokit, meg a tököt. Elég kezdetleges módszer, de hirtelen ez jutott eszembe.
A kész süteményen elkészülte után még nagyon jól is néztek ki ezek a csillagocskák, de ahogy a középső képen is látszik, felvágás után már inkább maszatosnak tűnik, hogy néhány helyre nem jutott a szép, fényes csokimázból, úgyhogy legközelebb valószínű elhagyom ezt a fajta díszítést, hiszen a vendégek már úgyis csak szeletelve látják a sütit.

Karácsonyi kukoricacsillagok házi mogyorókrémmel töltve

Most már engem is meglegyintett a karácsonyi hangulat szele, úgyhogy elkezdtem a karácsonyi sütiket kísérletezgetni. Ez a mogyorókrémes süti az egyik ilyen jól sikerült próbálkozás eredménye.
Az ötlet onnan jött, hogy a férjem egyik nap egy üveg mogyorókrémmel állított haza. Persze a cukor és a tejpor voltak a vezető hozzávalók benne, de emlékszem, hogy régen mennyire szerettem és már évek óta nem is ettem ilyet. Még a szüleimnél mogyorókrém mindig csak karácsonykor fordult elő, túl drága volt ahhoz, hogy mindig legyen otthon, így minden évben a Mikulás hozta és szépen be kellett osztanunk, olyannyira, hogy édesanyám mindig figyelte, hogy milyen vastagon kenjük meg a kenyeret és az étkezés végeztével még hányszor dugjuk vissza a krémbe a kiskanalat, hogy újra lenyalhassuk. Igazából nem sokszor, mert szigorúság volt, így legtöbbször még karácsonykor is volt a mogyorókrémből, úgyhogy ez amolyan adventi édesség nálam.
Ilyet most is szeretnék enni! Olyan nincs, hogy vegánul ne lehetne elkészíteni, nem hiszem, hogy a mogyorókrém csak tejporral és tonnányi cukorral készülhet. És nem is: ugyanis gyorsan kitaláltam egy pofon egyszerű, gyorsan elkészíthető változatot.
És ha már készül finom, egészséges mogyorókrém, akkor ahhoz ugyanilyen keksz is jár. Így született meg ez a recept.


Mogyorókrémes kukoricacsillagok
(16 darabhoz)

Kekszekhez:
320 g kukoricaliszt
15 dkg méz
1 kk szódabikarbóna
0,5 dl olaj
1 dl víz

Mogyorókrémhez:
150 g mogyoró
40 g kakaó (vagy karobpor)
100 g méz
1 dl víz

1, A kekszekhez a kukoricamézes receptje alapján (hiszen ugyanaz a tészta) összeállítjuk a tésztát és megsütjük a csillagokat.
2, Amíg a csillagok sülnek elkészítjük a mogyorókrémet: kávédarálóban (vagy egyéb erre alkalmas eszközben) ledaráljuk a mogyorót és a többi hozzávalóval alaposan összedolgozzuk, amíg egy homogén masszát nem kapunk.
3, A mogyorókrémmel kettesével összeragasztgatjuk a csillagokat (de csak akkor, ha az már teljesen kihűlt, különben a krémben a méz folyékonnyá válik), úgy, hogy 1-2 evőkanálnyi krém még maradjon.
4, A maradék krémhez keverünk még egy kevés vizet, hogy hígabb legyen és ezzel a masszával díszítjük a sütiket. Én egy kis tölcsérbe töltöttem, aminek befogtam az alját és így az ujjammal tudtam szabályozni, hogy mikor és mennyi krém kerüljön a csillagokra, de nem vittem túlzásba: egyszerűen csak becsíkoztam őket, de szerintem így is jól néz ki.

Ha ezzel is megvagyunk, akkor dobozba vagy a zárt sütőbe tegyük el, mert csak másnap fogyasztható, ugyanis akkorra puhul meg a keksz, és szilárdul meg rendesen a krém.

Tipp:
* Ha vannak gyerekek a háznál, nyugodtan kreatívkodhatnak (azt hiszem ilyen szó nincs is) ők a díszítéssel. Lehet rá smiley-t vagy egyéb mintákat rajzolni ill. tehetünk még rá mogyorót, diót vagy más magvakat is.
* A bolti mogyorókrémekhez képest, amelyek csak nyomokban tartalmaznak mogyorót, ez elég mogyorós krém lett, talán túlságosan is. Nekem így is ízlett, de készíthetjük kevesebb mogyoróval is.
* Sőt, készíthetjük csokikrémmel is ezt az édességet, ha valaki esetleg allergiás a mogyoróra, vagy csak nem szereti. Kakaót, mézet és kevés vizet keverünk ki ugyanígy és ezzel a masszával töltjük meg a csillagokat.
* De ha még az sem jó, tölthetjük bármivel: lekvárral, dió-, vagy mákkrémmel, pudinggal, vanília-, de még marcipánkrémmel is. A fantáziánkra van bízva. :-)

Kukoricamézes, avagy mézeskalács gluténmentesen

Teljesen beleszerettem mostanában a kukoricalisztbe, mióta először éreztem meg selymességét, lágyságát ujjaimon, amikor kíváncsiságképpen tésztát próbáltam gyúrni belőle.
El vagyok ragadtatva tőle, olyannyira, hogy mostanában csak ebből készülnek a sütemények, még a karácsonyi finomságok is. Könnyű és finom édességeket lehet varázsolni belőle, ráadásul fele annyiba sem kerül, mint bármelyik tönkölyliszt. A gyönyörű sárga színéről már ne is beszéljünk!
A kukoricát eddig is nagyon szerettem, emlékszem, kamaszként volt olyan korszakom is, amikor nem is ettem meg semmit, amiben nem volt. Rizsből, csak kukoricás rizs jöhetett szóba, levesből csakis olyan leves, amiben mindegy mi van, de tartalmazzon kukoricát is... stb. Édesapám már akkor emlegette a malackákat, de akkor még nem értettem, mi köze ennek a kukoricámhoz. Most a kukoricás süteményeim kapcsán ismét megjegyezte: "A disznókat is kukoricaliszten hízlalják". Mostmár értem az összefüggést...
Ez persze nem tántorít el ettől a finom zöldségtől, vagy nevezhetjük gabonának is, nekem mindegy. Nagyon sokat eszem belőle évek óta, mégsem híztam malackaméretűre (még), szóval, mióta felfedeztem a kukoricalisztet folyamatosan kísérletezgetek újabb és újabb sütikkel, úgyhogy nézzétek el nekem, de a következő napokban (netán hetekben? - ajjaj, nem fogtok érte szeretni) rátok árasztom az összes kukoricás receptet, amit kitaláltam.

Ez a kukoricamézes egyékbént amolyan alapreceptnek is tekinthető, hiszen ebből a tésztából (néha egy kis módosítással) készült a többi finomság is, de így magában is nagyon jó kis nassolnivaló, lisztérzékenynek akár mézeskalács helyett is, hiszen hasonló az íze.


Kukoricamézes
(32 darabhoz)

320 g kukoricaliszt
15 dkg méz
1 kk szódabikarbóna
0,5 dl olaj
1 dl víz

1, A sütőt begyújtuk 180 fokra.
2, A lisztet és a szódabikarbónát alaposan elkeverjük, majd hozzáadjuk a mézet, az olajat és a vizet. Összegyúrjuk.
3, Most mondanám, hogy a tésztát nyújtsuk ki, de ezt a tésztát nem lehet ám csakúgy nyújtani. Ez egy kis "szeretgetést" igényel, úgyhogy én kézzel szoktam vékonyra döngölni, lapítgatni, igazítani, mert töredezik a tészta és csak a végén megyek át rajta sodrófával, hogy mégis szép és egyenletesen sima legyen a teteje.
4, Olyan fél centi vastagra hagyjuk a tésztát és különböző formákat szúrunk ki belőle. Nálam most csak csillagok készültek (a többi formám - harang, karácsonyfa, holdacska, angyalka - nagyon aranyosak, de elég bénácskák). A tészta viszont nagyon jó állagú: nem ragad, nem nyúlik, nem deformálódik, csak kicsit törik, de könnyű szaggatni és egy késsel alányúlva tepsire rakosgatni. A mérete sem fog változni semmit, úgyhogy nyugodtan rakosgassuk őket szorosan egymás mellé.
5, A 180 fokra előmelegített sütőben kb 15 perc alatt készre sütjük. Ne süssük túl, mert akkor nagyon kemény lesz.

Ez a kukoricamézes dobozban vagy a zárt sütőben 1-2 nap alatt puhul meg fogyaszthatóra, de olyan finom, hogy én képes vagyok kőkeményen is elrágcsálni.

Tippek:
* Készíthetünk kakaósat is. Ilyenkor 4 ek kakaót adjuk a tésztához és az 1 dl víz helyett kb 1,3 dl vizet.
* Fahéjjal, szegfűszeggel, kardamommal, gyömbérrel, mézeskalácsfűszerkeverékkel is ízesíthetjük a tésztát és akkor kiváló mézeskalács helyett.
* Díszíthetjük a sütit különféle magokkal, mákkal, mogyoróval, mandulával, dióval, vagy akár olvasztott csokival is csíkozhatjuk, vagy rajzolhatunk rá mintákat. Ezt legegyszerűbben úgy tudjuk elkészíteni, hogy néhány ek kakaót mézzel és egy kevés vízzel összekeverünk olyan sűrűségűre, amilyenre szeretnénk. 1-2 nap alatt ez a csokimáz is megszilárdul a sütin, akárcsak a szokásos tojásfehérjéből készült változat.
* Ha még sütés előtt szúrunk a csillagokba egy kisebb lyukat, akkor akár a karácsonyfára is aggathatunk belőlük.
* Ebből a tésztából még nagyon sok jó dolgot lehet ám készíteni, mert olyan könnyű és jó vele dolgozni. Szóval, készítettem még egy csomó sütit és karácsonyi finomságot belőle, például mogyorókrémes csillagokat, de a többit is hamarosan felrakom.

Répatorta grízes krémmel és mézkaramellás répával

Sosem gondoltam volna, hogy a répatorta a húsvét mellett karácsonyi sütemény is lehet, de ez hamar megváltozott, amint a sülő piskóta illata betöltötte a lakást. Ettől az illattól már gyönyörűen feldíszített karácsonyfát hallucináltam a nappaliba és már karácsonyi énekek zsongtak a fejemben.
Ráadásul a sütemény is olyan finom lett, hogy lehet, hogy tényleg elkészítem karácsonyra is.
A piskóta szépen átsült, megemelkedett ahogy kell és szerintem a fehér cukorhoz szokott vendégek számára is elég édes. Az íze is olyan különleges, finom, aromás, úgyhogy míg főtt a krém, a piskóta széle már el is párolgott valahogy, persze én semmit észre sem vettem...
A krém sem folyt szét, ahogy nálam általában szokott, rendesen megszilárdult és nincs gríz íze a tortában, sőt, ez az egyszerű krém remekül harmonizál és kiemeli a répás-gyümölcsös piskóta egyedi ízvilágát. A répadíszítés pedig nemcsak meglepő, de nagyon jó színű és finom is, olyannyira, hogy kacérkodom a gondolattal, hogy legközelebb a rétegek közé is tennék belőle, hogy igazi répatorta legyen.

Sajnálatos módon, ahogy a képeken is látszik, nálam ilyen szögletes torták sülnek mostanában, ugyanis több kísérlet is igazolni látszik, hogy a tortaformámban nem sülnek meg a piskótáim, míg ugyanaz a tepsiben gyönyörű lesz. Ha tortaformában sütöm, összeesett, szalonnás, rágós valami lesz belőle, úgyhogy nem kísérleteztem tovább: tepsiben megsütöttem a tésztát, félbevágtam, majd megtöltve egymásra raktam és így lett belőle torta. Furcsán néz ki (legalább is, ha ezt a süteményt tortának akarjuk hívni, de répás szelet elnevezés esetén azért megállja a helyét), de az íze nem szenvedett csorbát a forma miatt.


Grízes krémes répatorta mézkaramellás répával

Tésztához:
250 g liszt (nálam most 180 g tk tönkölyliszt és 70 g fehérliszt)
200 g reszelt sárgarépa
50 g datolya
120 g mazsola
150 g méz
1 dl olaj
1 ek lenmag (2 ek vízben áztatva)
1 kk szerecsendió / szegfűszeg / fahéj (ízlés szerint, nálam mindegyikből egy kicsi)
2 kk szódabikarbóna
2 ek citromlé
1,5 dl víz
Krémhez:
8 ek. búzadara
2 ek. barnarizsliszt
6 dl víz
3 ek méz
szegfűszeg

Díszítéshez:
1 marék mazsola
1 nagyobb szál sárgarépa
3 ek méz
fahéj
szegfűszeg

Piskóta:
1, Másfél deci vízzel felforraljuk a répát, datolyát, mézet, a fűszereket és az olajat.
2, Amíg a répás-gyümölcsös keverék fő, beáztatjuk a lenmagot és egy nagyobb tálban előkészítjük a lisztet.
3, Ha felforrt a keverékünk bekapcsoljuk a sütőt 180 fokra, hogy addig is melegedjen.
4, A répás masszát egy kicsit kihűtjük, majd a szódabikarbónát a liszt közepébe készített mélyedésbe szórjuk, leöntjük a citromlével és pár másodperc múlva már keverjük is hozzá a gyümölcsös masszát, hogy ne forrjon el a szódabikarbóna, csak fusson fel.
5, A tésztához adjuk a lenmagot is, alaposan összedolgozzuk és vékonyan kiolajozott tepsiben, tortaformában, vagy abban, amink van, 40 perc alatt kisütjük, majd a formában hagyjuk kihűlni.
Addig elkészítjük a krémet.

Krém:
1, A darát és a lisztet 2 dl vízzel elkeverjük, majd hozzáöntjük 4 dl forró vizet és felfőzzük.
2, Ha már forr és puffog, akkor hozzákeverjük a mézet, meg a fűszereket és még néhány percig főzzük, amíg újra besűrűsödik. Ha nem találjuk elég édesnek, sztíviát adhatunk hozzá, de mézet már ne, mert ki fog folyni a süteményből.
Viszont a piskóta is elég édes, meg a díszítés is az lesz, úgyhogy szerintem ennyi méz bőven elég.
3, A lábast lehúzzuk a tűzről és fedő alatt hagyjuk állni még pár percet, majd langyosra hűtjük.
4, Addig lapokra vágjuk a piskótát és amikor már kicsit szilárdabb a krém, megtöltjük vele a tortalapokat, úgy hogy még a sütemény tetejére és ízlés szerint az oldalára is jusson krém.
Nem muszáj azonnal hűtőbe dugnunk, szobahőmérsékleten is szépen kihűl.

Díszítés:
1, Egy lábasban kevés vizet forrósítunk, a répát aprítóban felaprítjuk és a vízben fedő alatt puhára főzzük.
2, Levesszük a fedőt, hagyjuk a vizet elpárologni, majd hozzáadunk két ek mézet, alaposan összekeverjük, hogy a répa mindenhol mézes legyen, lefedjük és pár percet hagyjuk karamellizálódni. Persze nem úgy fog, mint a cukor, de attól még jó édes lesz a répa.
3, Ha kész, kiszedjük a répát és ízlésesen a tortára rendezzük, majd egy ek mézet, 2-3 ek vizet és a mazsolát tesszük a lábasba. Összekeverjük és fedő alatt pár percig hagyjuk párolódni, amíg a vizet magába szívja és megduzzad.
4, A mazsikat is ízlésesen a tortára rendezzük és ha még maradt egy kis méz a lábasban, azt is a tortára csurgathatjuk és most már hűtőbe tehetjük, ha ellen tudunk állni neki.

Étcsokikrémes banános keksz

Több helyen láttam már a blogokon a banános keksz receptjét és mostmár annyira megkívántam, hogy muszáj volt nekem is elkészítenem - persze vegánosítva, teljes őrlésű liszttel és cukor nélkül, de mindenképpen csokisan!
Csokikrémet most készítettem először saját ötlet alapján. Hát mit mondjak: jó volt, de van még rajta mit finomítani. Az állaga szuper lett: krémes, de ugyanakkor szilárd, összetartotta a kekszeket és nem is folyt ki. Az íze viszont kissé furcsa volt (magában-ugyanis a kekszekhez jó volt), azt hiszem nem volt elég édesítésnek a mazsola. Szerintem 1-2 kanál méz teljesen feldobná, de nem mertem bele tenni, nehogy folyós legyen, viszont legközelebb mindenképp mézzel próbálnám meg.
(Ha lesz jobb, csokikrém változatom, ígérem, azonnal közzéteszem.)
A keksz viszont jó lett: puha maradt és magában ill. a krémmel is eszméletlenül finom és nagyon banános.


Étcsokikrémes banános keksz

Kekszekhez:
300 g liszt (nálam 250 g teljeskiőrlésű tönkölyliszt és 50 g fehér liszt)
3 banán (300 g)
80 g mazsola
5 ek méz
0,6 dl olaj
3 ek citromlé
1 kk szódabikarbóna
víz

Étcsokikrémhez:
5 ek barnarizsliszt
50 g mazsola
4 ek kakaó
3 dl víz

1, Először összeállítjuk a tésztát: a banánt villával összetörjük, hozzáadjuk a többi hozzávalót is és alaposan összedolgozzuk. Ha túl kemény lenne a tészta, egy kevés víz hozzáadásával lágyíthatjuk.
2, A sütőt előmelegítjük 170-180 fokra.
3, A tésztából egy evőkanál segítségével kis gombócokat halmozunk egy sütőpapírral vagy szilikonos sütőlappal bélelt tepsire. A kanállal kicsit ellapítjuk a gombócokat, majd 25 perc alatt készre sütjük a kekszeket.

4, Amíg a tészta sül, elkészítjük a csokikrémet: a lisztet felöntjük 3 dl forró vízzel, hozzáadjuk a mazsolát és közepes lángon forrásig főzzük. Ekkor már jó sűrűnek kell lennie.
5, Lehúzzuk a tűzről, hozzákeverjük a kakaót, majd botmixerrel krémesre turmixoljuk. Kicsit állni hagyjuk.
6, Ha a kekszek kihűltek egy evőkanál csokikrémmel összeragasztgatjuk őket.

Körtés pite

Elkészítettem hát az almás pite körtés változatát - ahogy megígértem.
Szinte semmit sem változtattam a recepten a gyümölcsön kívül, csak annyit, hogy a körte egy részét inkább daraboltam a reszelés helyett, hogy ne engedjen sok levet, illetve a fahéj mellé egy kevés szegfűszeget is tettem a tésztába és a töltelékbe is. Ez jobban kihozta a körte aromáját. A süti többi része ugyanúgy készült. Íme:


Körtés pite

Tésztához:
600 g liszt (nálam 450 teljeskiőrlésű tönkölyliszt és 150 g finomliszt)
1 kávésk. szódabikarbóna
5 ek méz
4 ek citromlé
3,5 dl víz
fahéj
szegfűszeg

Töltelékhez:
5 közepes méretű körte
5 ek méz
90 g búza-vagy tönkölydara (nálam vegyesen kb 3:2 arányban a tönköly javára)
fahéj
szegfűszeg

Tetejére:
1 ek méz
1 ek víz
fahéj

1, Először elkészítjük a tölteléket: megmossuk, kicsumázzuk a körtéket, a héjukat meghagyjuk és két körtét lereszelünk, a maradék hármat pedig kis kockákra daraboljuk. Azért készítettem most így, mert a darabolásnál nem enged a gyümölcs annyi levet, kevesebb dara elég hozzá, de a reszelt körték miatt mégis szaftos és egynemű lesz a töltelék.
2, A körtékhez hozzáadjuk a mézet, a darát, a fűszereket, összekeverjük és félretesszük, amíg elkészítjük a tésztát.
3, A tészta elkészítése és a sütemény további összeállítása az almás piténél leírt módon történik.

Ha kibírjuk, hogy nem esünk neki azonnal ennek a fűszeres, illatos süteménynek, akkor várjunk még a szeleteléssel és fogyasztással a sütés után egy 5-6 órát, mert addigra érnek össze az ízek különlegesen finomra a töltelékben.

Almás pite - cukor-és zsiradékmentesen

Ennél már csak az lenne furcsább, ha azt írnám: almás pite almamentesen...
(Hú, ez nem is rossz ötlet! Ki kéne próbálni ugyanezt körtével is! - Azóta ki is próbáltam és itt található.)

Persze nem a megszokott állagú almás pite lett ebből a receptből, de nekem nagyon ízlik a rengeteg alma a fűszeres, ropogós tészta közé zárva. Érdemes egyszer kipróbálni ezt a változatot is, mert sokkal egészségesebb, mint a margarinnal készült társai. Azért egy hibája számomra mégis van: irdatlan mennyiséget meg tudok enni belőle egyszerre, nem lehet abbahagyni.


Almás pite

Tésztához:
600 g liszt (nálam 450 teljeskiőrlésű tönkölyliszt és 150 g finomliszt)
1 kávésk. szódabikarbóna
5 ek méz
4 ek citromlé
3,5 dl víz
fahéj

Töltelékhez:
4 közepes méretű alma
5 ek méz
60 g búza-vagy tönkölydara (nálam vegyesen kb 3:2 arányban a tönköly javára)
fahéj

Tetejére:
1 ek méz
1 ek víz
fahéj

1, Először a tölteléket készítjük el: megmossuk, kicsumázzuk az almákat és lereszeljük. Én sosem hámozom meg: sajnálom a héját kidobni és a sütibe sülve úgyis megpuhul, észre sem lehet venni benne.
2, Az almákhoz hozzáadjuk a mézet, a darát, fahéjat, összekeverjük és félretesszük, amíg elkészítjük a tésztát. Nem kell aggódni a dara miatt, hogy grízes ízű kemény tölteléket kapunk: nagyon jó almás tölti lesz belőle, ugyanis a dara elszívja az alma levét, nagyon szépen megpuhul benne és így nem kell kinyomkodni a gyümölcs levét.
3, A tészta hozzávalóit kimérjük, összegyúrjuk és két részre szedjük: egy kisebb és egy nagyobb részre.
4, Közben előmelegítjük a sütőt 180 fokra.
5, A nagyobbik darab lesz a süti alsó tésztája, ezt kinyújtjuk akkorára, hogy a tepsi oldalára is jusson egy kis perem belőle.
6, Az almatölteléket egyenletesen eloszlatva belekanalazzuk a tésztába, majd a másik tésztagombócot is kinyújtjuk, az előzőek tetejére igazítjuk, a felső tészta széleit a másik mellett körbe lenyomkodjuk.
7, A tetejére a kencéhez összekeverjük a hozzávalókat és egyenletesen megkenjük vele a süti tetejét, majd villával megszurkáljuk és mehet az egész az előmelegített sütőbe.
8, Háromnegyed órát sütjük, de kb. 35 perc múlva kivesszük a sütőből, újra átkenjük a tetejét a mézes vízzel, ismét megszurkáljuk villával a már előzőleg megszúrt helyeken (erre azért van szükség, mert a mézes víz eltömíti a lyukakat és még az utolsó 10 percben is meg tud emelkedni a tészta. Tapasztalatból mondom, ugyanis sikerült már így hatalmas vulkánt sütnöm.) és visszatesszük a sütőbe még a maradék időre. Ettől az utolsó kenéstől lesz olyan szép fényes és enyhén édes a teteje.
9, A sütit a tepsiben hagyjuk kihűlni és csak akkor szeleteljük, ha már tényleg teljesen kihűlt a hűtőben, különben még folyékony lesz a töltelék.

(A sütemény a Hagyományosat egészségesen c. szakácskönyv almáspite receptjéből kiindulva némi átalakítással született.)

Mogyorós mézeskalács

A napokban ettem valami bio süteményt az egyik bioboltból. Már nem tudnám megmondani, hogy hol vettem és ki gyártotta, de azt nem tudom felejteni, hogy milyen finom volt a méz és a mogyoró találkozása a puha kekszben. Így gondoltam egyet és emlékeim alapján összedobtam én is valami hasonlót. Persze csak hasonlót, mert minden szemérmesség nélkül merem állítani: az enyém sokkal, de sokkal jobb lett. :-)
Erre tanúim is vannak, ugyanis a család köztudottan reform sütemény ellenző hímnemű tagjai levegőt sem véve pikk-pakk befalták az egészet. Nekem alig maradt, kénytelen leszek sütni magamnak is egy adagot...


Mogyorós mézeskalács
(54 db lett belőle)

25 dkg liszt (nálam 15 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt és 10 dkg fehér liszt)
15 dkg méz
15 dkg darált mogyoró
0,7 dl olaj
1 tk. szódabikarbóna
fahéj és/vagy szegfűszeg (elhagyható, én most egyiket sem tettem bele)

1, A tészta hozzávalóit alaposan összegyúrjuk. Először iszonyúan ragad, de ne ijedjünk meg: ha összeállítjuk egy gombóccá és valahogy megszabadulunk tőle, tegyük félre egy fél órára és utána lisztes kézzel lisztes nyújtódeszkán már szépen lehet vele dolgozni.
2, A tésztát a pihentetés után kinyújtjuk, de ne túl vékonyra, talán olyan fél centi vastag jó lesz.
3, Kiszaggatjuk tetszés szerinti formára, nyomunk a közepükbe egy-egy fél mogyorót és már mehet is 180 fokra előmelegített sütőbe.
4, 10-15 percig (de inkább 10) sütjük és ha nem fogyasztjuk azonnal, akkor kőkemény lesz, viszont így ellen tudunk állni a kísértésnek és nem esszük meg egyből az összeset, ugyanis másnapra légmentesen záródó dobozban megpuhul és igazából ilyenkor a legfinomabb.

Tipp:
Ha már nagyon nem bírunk magunkkal a következőképpen szoktam segíteni a sütinek puhulni: kistányérra teszem a sütiket és berakom az egészet a sütőbe a tepsire, amibe öntök egy pohár vizet, becsukom a sütőt és úgy hagyom néhány órára. Közben néha ránézek, mert van, hogy pótolni kell a vizet, de gyorsan puhul és isteni finom puha mézesek lesznek belőle.
Akár karácsonyra a szokásos mézeskalács helyett is kiváló, díszíteni is lehet nálam kreatívabban mogyoróval vagy egyéb magvakkal.

Szőlős túróval töltött kakaós fészek szőlőöntettel (VKF 28. forduló)

A VKF 28. fordulójában Trinitynek köszönhetően a szőlő került a középpontba (a kiírás itt olvasható).
Mikor megláttam a kiírást, hirtelen átgondoltam a szőlőhöz és borhoz fűződő viszonyomat és egyből arra jutottam, hogy ebbe a fordulóba most inkább nem neveznék. Bort semmilyen formában nem fogyasztok, még ételekben sem, szőlőt meg maximum nyersen eszem meg, de azt is ritkán. Nem ez a nagy kedvenc, na!
Most akkor készüljön gyümölcssaláta vagy esetleg valami gasztronómiai különlegesség? Az a baj, hogy sajnálom a sok finom gyümölcsöt, hiszen magában mindegyik finomabb.
Aztán 3 hét alatt csak kiötlöttem valamit. Olyannyira, hogy a boron kívül a szőlő minden formáját felhasználtam: van a sütiben nyersen, aszalva, de még főzve is. Nagyon szőlős finomság lett belőle, amit természetesen csak szőlőlevélen stílusos tálalni.


Szőlős túróval töltött kakaós fészek szőlőöntettel
(16 db-hoz)

Kakaós kosárkák tésztájához:
3 bögre liszt (nálam 2 bögre teljeskiőrlésű tönkölyliszt és 1 bögre fehér liszt)
pici só
5 ek kakaópor
5 ek méz
1 dl olaj
3 ek citromlé
2 dl víz

Töltelék mellé:
kb. 100 g szőlő

Túróhoz:
200 g köles
őrölt szegfűszeg
fahéj
1-2 marék mazsola
6 ek. méz
5 ek. citromlé

Szőlőöntethez:
500 g szőlő
5-6 ek. méz
szegfűszeg
fahéj

1, Először elkészítjük a kakaós kosárkákat. A tészta hozzávalóiból egy linzertésztaszerű masszát gyúrunk. Nagyon jó állagú tészta lesz belőle, könnyű vele tovább dolgozni. Nekem például annyira jól formázható, alakítható és nem ragacsos tészta lett, hogy további lisztezés nélkül tudtam nyújtani és szaggatni.
2, A tésztát kinyújtjuk és kb. 9-10 cm-es korongokat szaggatunk belőle. Persze nekem sem volt ekkora pogácsaszaggatóm, úgyhogy legyünk kreatívak: biztosan van ekkora méretű pohár, bögre, lábas, vagy egyéb edény, amit egy fél órára átminősíthetünk pogácsaszaggatóvá. Én például a konyhai aprítom edénykéjét használtam e célra.

3, A muffin sütőformát vékonyan kiolajozzuk, beleigazítjuk körbe a tésztakorongokat, hogy szépen illeszkedjenek a formába, majd egy 20-30 percre a hűtőbe tesszük az egészet.
4, Míg a tészta pihen, előkészíthetjük a kölestúrót: a kölest az 5 dl vízben egy csipetnyi sóval, a szegfűszeggel és fahéjjal odatesszük főni.
5, A tésztát 180 fokos előmelegített (!) sütőben 20 perc alatt készre sütjük, majd a muffin formákban hagyjuk őket kihűlni.
6, Ha a köles beszívta az összes folyadékot, hozzáadunk még 3 dl vizet, megkeverjük és pár percet még főzzük, míg be nem szívja azt is, de még krémes állagú marad.
7, Lehúzzuk a tűzről, hozzáadjuk a mézet, a citromlevet és botmixerrel kb. a köles kétharmadát elturmixoljuk (lehet az egészet is, ha nagyon krémesre szeretnénk, de én direkt hagytam benne kölesdarabokat is, hogy állagában a tehéntúróhoz hasonlítson), majd hozzáadjuk a mazsolát, összekeverjük és fedő alatt félretesszük kicsit állni.

8, Közben a töltelékhez való 100 g szőlőt leszemezzük, megmossuk, kimagozzuk és ízlés szerint daraboljuk. Eloszlatjuk arányosan a már kihűlt kakaós kosárkákban, majd a még meleg kölestúrót ráhalmozzuk, színültig töltjük vele a tésztafészkeket és gyorsan berakjuk őket a hűtőbe, hogy a túrókrém is kicsit megszilárduljon.
9, Elkészítjük a szőlőszószt is: a fél kiló szőlőt az előzőhöz hasonlóan kis darabokra vágjuk és egy lábasban odatesszük főni a fűszerekkel. Ha a szőlő megpuhult, botmixerrel kicsit belekontárkodunk úgy, hogy azért maradjanak benne szőlődarabok is és még pár percig főzzük, majd lehúzzuk a tűzről. Belekeverjük a mézet, lefedjük és állni hagyjuk.

10, Mazsolával díszítve és a szőlőszósszal leöntve tálaljuk. (Csak tálalásnál öntsük a sütikre a szószt, különben nagyon eláztathatja a tésztát!)