11. nap 811-en

A reggeli felkelés még mindig nem megy tökéletesen: ólomsúlyúnak érzem reggelre a tagjaim és tiszta kába, gyenge vagyok. Csak arra tudok gondolni, hogy éjszaka olyan profi módon méregtelenít a szervezetem, hogy reggelre már meg sem tudok mozdulni a felszabadult mérgektől. :-)
Mindenesetre ma már kicsit jobb volt a helyzet, de a nehéz-fej-szindróma változatlanul folytatódik. :-)

A mai menü:

reggeli (9:30): egy kisebb banán
délelőtt (13 óra): 1 l zöldturmix (fejes saláta, rukola, karalábélevél, körte)

ebéd (15:30): 5 banán
délután (18:30): 2 narancs turmixolva
vacsora (20:30 óra): római saláta, 2 db burgonyás pogácsa :-(
mozgás: jóga (19 perc)

Azért ma már kicsit összeszedettebb voltam reggel.
Sőt, fél 10-kor olyan farkaséhség tört rám, hogy megettem egy kisebb banánt. Ebben nem lenne semmi fura, de aki ismer, az tudja, hogy évek óta nem eszem már délelőtt, mert egyáltalán nem vagyok éhes. Ma a szemeim kopogtak az éhségtől. Ha ez mindennapos lesz, lehet, hogy bevezetek reggelire is egy gyümölcsözést, úgyis jó lenne még egy étkezés a kalóriák növelése miatt.

Az eső változatlanul esett, a fejem változatlanul nehéz.
Úgy feszít belülről, mintha hatalmas légnyomás lenne benne. Ma még annyira sem volt kedvem jógázni, mint az előző napokban, de ezt a szörnyű érzést a fejemben nem bírtam már elviselni, úgyhogy rávettem magam ismét, hogy kicsit mozogjak. A jóga tényleg jót tett. Mindig jót tesz. Ma már jobban ment, mint tegnap: az ászanákat összeszedettebben és pontosabban sikerült kiviteleznem. Néhány ászanához pedig nem hajlékonyság, hanem olyan erőnlét kell, amit tegnap, tegnapelőtt még nem, de ma már sikerült újra megcsinálnom, így annyira átmozgatott most ez a fél óra jóga, mintha órákat tornáztam volna.
A fejfájásom csökkent és megint olyan erőre kaptam tőle, hogy utána alig bírtam ülni a fenekemen. Ez a zsongás most nem csökkent órák múlva sem, még délután öt óra felé is a kutyusommal kergetőztem, játszottam. Ez még hagyján, de az már lehet, hogy nem normális dolog, hogy indiánszögdelésben közlekedem a lakásban, majd megállok pár percre ugrókötél nélkül ugrókötelezést imitálva pattogni a nappaliban. Közben fél óránként kiszökellek a teraszra megnézni esik-e még, hogy nem lehetne-e a teraszon a friss levegőn is ugrálni egy kicsit. Persze a fejem változatlanul nehéz és fogalmam sincs, hogy mitől. Azt eddig is tudtam, hogy rengeteg ész szorult belé, de akkor eddig miért nem éreztem? :-)

Szóval, a reggeli nyűglődést és a fejemet leszámítva ma egész jól éreztem magam. Olyannyira, hogy sem kínzó éhség, sem főtt étel utáni vágyakozások nem gyötörtek. Tényleg nem kívántam a főtt kaját, pedig már tegnap elhatároztam, hogy ma azt vacsorázom, de ma valahogy nem kellett. Ez már odáig fajult, hogy délután megnézegettem a gasztroblogokat, hogy ki mit sütött-főzött mostanában. Nagyon ínycsiklandozó falatok kerülnek elő a vega konyhákból, de valahogy nem éreztem egyikhez sem, hogy úgy megkóstolnám.
Viszont ha már így rákészültem és megígértem magamnak, akkor vacsorára csak megettem azt a két pogácsát, hogy nekem nehogy visszajárjanak pogácsa-szellemek kísérteni a következő napokban. Amint fentebb olvasható, bűnözni is profi módon kell, úgyhogy a pogik előtt elrágcsáltam négy hatalmas, lelkiismeret furdalás csökkentő római saláta levélkét. :-)

Most már látom a fényt, már elhiszem, hogy lesz ez jobb is.
Remélem, innentől kezdve kifelé vezet az út a gödörből...


Sophia bejegyzése itt olvasható a 11. napról