Megint vacakul ébredtem: ilyenkor gyenge vagyok, levert, a fejem nehéz és feszít. Nem fáj, de olyan mintha valami szét akarná feszíteni belülről. Körülbelül olyan érzés ez minden reggel, mintha másnapos lennék. Igaz, még sosem voltam másnapos, de azt hiszem ilyesmi lehet. :-)
Furcsa dolog, amikor az ember néz, de nem lát.
Eddig minden reggel a nyúzott, szenvedős ábrázatom köszönt vissza a tükörből, erre ma reggel végre sikerült túllátnom a saját problémáimon és mit látok: most sem voltam épp túl jó bőrben, de az arcom gyönyörű lett. Reggelre sem zsírosodik, mint eddig és szinte nyomtalanul elmúltak a pattanások, gyulladások, sebek, amik a nem megfelelő emésztés miatt kínoztak. Ráadásul a fogaim is egyre tisztábbak. Végre valami pozitívum és egy halvány reménysugár, hogy mégis jó az, amit csinálok.
Íme, a mai menü:
reggeli: -
délelőtt (12:30): 1 l zöldturmix (spenót, karalábélevél, körte)
ebéd (15 óra): 6 kisebb, jó érett banán
délután (18:30): 2 almavacsora (20:30 óra): szezámkrémes édesköménysaláta
mozgás: jóga (19 perc)
Ma reggel végre sétálhattunk volna egy nagyot, de esett az eső rendületlenül. Na, ez betett nekem egész napra. Napok óta esik és ez nem igazán kedvez a hangulatomnak. Normális esetben nem igazán szokott befolyásolni az időjárás, de most nem normális eset van. A szokásosnál kicsit érzékenyebben reagálok dolgokra, úgyhogy ma is olyan nyomott és semmilyen hangulatom volt. Nem tudom, hány napig tart még ez, de azt hiszem, ennél rosszabb már nem lehet, innen már csak felfelé lehet továbbmenni...
Se kedvem, se erőm nem volt megmozdulni délelőtt, de valahogy ma is elvonszoltam magam a jógaszőnyegig. Annyira feszített a fejem és tudtam, hogy jót fog tenni, ha mozgok egy kicsit. Nehéz elkezdeni, de tegnap is olyan jól esett. Hát ma még jobban esett! Az eső is, meg a jóga is. Jól átmelegített és úgy kitisztult a fejem tőle, ráadásul annyi erőt adott, hogy utána úgy éreztem most bármire képes lennék. Ha odakint kellemes, napsütötte idő lett volna, lehet, hogy még futni is nekiindulok. Teljesen feltöltődtem és napsütés hiányában a szobában ugrándoztam, táncikáltam, mint egy idióta. Nem mondanám, hogy tele voltam energiával, de olyan mozoghatnékom volt.
Ez a lelkesedés persze csak néhány órát tartott. Délutánra megint bepunnyadtam és úgy lemerültem, hogy állva el tudtam volna aludni. A fejem ismét elnehezült és a pocim már kicsit kuruttyolt ugyan egész nap, de délutánra még jobban mocorgott, pedig eddig semmi gondom nem volt a sok gyümölccsel. Vacsora után már a gyomrom is égett. Nagyon furcsa, ugyanis mióta vegán lettem, évek óta nem éreztem ilyet. Erre 10 nap gyümölcsevés után újra előkerül a gyomorégés. Nem igazán tudom ezt a jelenséget most hová tenni, de azt hiszem, nem is tudjuk teljesen felmérni, hogy mi megy végbe több év terhelés, rombolás, zabálás után egy ilyen hatalmas tisztulás és átalakulás során a szervezetben. Hosszabb böjtökről is hallottam már olyan furcsa történeteket, hogy mit produkál a szervezet, amikor megújítja és újjáépíti magát. Szóval, ilyen apróságokon, mint a gyomorégés nem kell fennakadni...
Ma sem voltam tehát kicsattanó formában, de legalább egy kis ízelítőt kaptam belőle.
Azt hiszem viszont, hogy nem szenvednék ennyire napok óta, ha ennék végre egy jót. Napok óta főtt ételeken jár az agyam, kínoznak ezek a gondolatok egész nap, csorgatom a nyálam, mikor a férjem vacsorázik... Igen, megkívántam a főtt kaját, de annyira eltüntettem mindent a 811 útjából, hogy még bűnözni sem tudok. Először nem is akartam, mondván, hogy kibírom, de most már értem, hogy Iván miről beszélt nekünk vasárnap, amikor azt mondta, hogy ha megkívánjuk inkább együk meg, mint hogy napokig kínozzon és ne tudjunk másra gondolni. Együk meg nyugodtan, élvezzük ki és másnap álljunk fel és felemelt fővel menjünk tovább a 811 útján. Lehet, hogy már semmi bajom nem lenne, ha ettem volna egy jót valamelyik kedvenc kajámból.
Sophia jót evett ma.
És kérem, neki volt igaza. Ő már holnapra el is felejti a dolgot, én meg itt szenvedek még mindig. Iván is határozottan állította, hogy heti két főtt étellel könnyebb átvészelni az átmeneti időszakot. Azt hiszem, holnap én is készítek magamnak valami finomat...
Ma ismét mértem testzsír%-ot és igen megdöbbentem az eredményen. Másra számítottam, de ez a zsírszázalék változás mindig tartogat meglepetéseket. Tényleg nem ismerjük még igazán, hogy milyen ételek hatására mi játszódik le odabent és hogy reagál a szervezet.
A mai mérés eredménye:
Súly: 68 kg (változatlan)
Testzsír%: 29,9%
Azaz a zsír: 19,7 kg (csökkent).
A meglepetés számomra, hogy a súlyom semmit sem változott. Egy dekát sem. Viszont a zsírraktáram szépen apadt: pont fél kg zsír olvadt le rólam kedd óta. De akkor hogy lehet, hogy a súlyom ugyanannyi? Meg sem mozdultam napok óta, úgyhogy izmot biztos nem építettem. Na, mindegy. Végül is a súly nem számít, a testzsírszázalék az, amire oda kell figyelni, hogy rendben legyen.
Sophia bejegyzése itt olvasható a 10. napról
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése