2. nap 811-en

Na, a mai nappal belecsaptunk a lecsóba, vagyis inkább a gyümölcsökbe. Kis hazánk ilyenkor még nem bővelkedik dúsgazdag gyümölcstermésben és szilváktól, barackoktól roskadozó fákat sem lenget a tavaszi szél, de nem lehet okunk panaszra, így is van miből választani, úgyhogy nem éheztem ma.

Ez volt a menü:

reggeli (11 óra): 1,2 l kamillatea
délelőtt (13 óra): 1 l zöldturmix (spenót, körte)

ebéd (15 óra): 5 banán
délután (18 óra): 4 narancs, ebből legnagyobb meglepetésemre 3 vérnarancs volt :-)

vacsora (21 óra): saláta (jégsaláta, fejes saláta, újhagyma, erős paprika, pritaminpaprika, cukkini, petrezselyem, kevés hidegen sajtolt repceolaj, só, fehérbors), zöldségfasírt (még Ákostól kaptam a legutóbbi potluckon)


Ma már jobban voltam kicsit, délután fel is keltem az ágyból, jólesett egy kis mozgás, séta, sőt, még a házból is kinéztem és meglepődve tapasztaltam, hogy milyen tavaszias lett a hőmérséklet. Hjaj, pont futóidő van! Úgy szeretnék már futni, bárcsak ne lennék ilyen kripli. A torkom és a hangom (vagyis a némaságom) változatlan, de ma már határozottan jobb volt a közérzetem.
Jólesett a sok gyümölcs is, habár bevallom, étkezések között bizony éhes voltam és alig vártam már, hogy újra egyek. A délutáni narancsokat összeturmixoltam egy kevés vízzel és úgy fogyasztottam el, na, attól pukkadásig jóllaktam!

A gyümölcsözön után a vacsora viszont nem éppen 811 szerinti, abba ugyanis nem férnek bele az aszalt dolgok, az olajok, de még a fűszerek sem, úgyhogy a vacsorán még finomítani fogok, de a meglévő aszalványaimat most már megeszegetem.
A saláta igen erős és fűszeres lett. Lehet, hogy csak a tegnapi lénap után éreztem így, de ma nagyon nem esett jól, a fasírt szintén. Jó étvággyal, lelkesen fogtam neki, de a vége már nagyon nehezen ment le és utána olyan szomjas voltam, hogy szerintem többet ittam, mint amúgy egész nap.

Ígértem, hogy megint lesz testzsírszázalék-mérés.
Bizony, ha már van ilyen kis kütyüm, akkor használjuk ki, meg nagyon kíváncsi vagyok a változásokra is, hogy hogyan alakul az ember "összetétele" ilyen étkezés hatására.
Ennek örömére még a hét elején mértem magam, de az eredménynek már kevésbé örültem. Röviden és tömören a lényeg: jajj!!! Hogy követni lehessen a változásokat, most megosztom veletek ezt a legféltettebb kis titkomat, de nehogy visszaéljetek az információkkal! :-) Szóval:

Súly: 72 kg
Testzsír%: 29,6%

Ez azt jelenti, hogy a 72 kg-ból jelenleg 21,31 kg a zsír.
Ha valakit nagyon érdekelne, akkor mindehhez 176 cm magas vagyok.
Ezek az adatok pedig azért szörnyűek, mert iszonyúan meglátszik rajta, hogy milyen puding lettem az elmúlt másfél évben, hogy milyen keveset mozogtam és milyen jókat ettem. Ugyanis amikor még rendszeresen sportoltam és a legjobb formámban voltam, amikor nagyon jól éreztem magam a bőrömben, akkor voltam 60 kg és ehhez 20-21% testzsír társult. Érdekes, sokan azt mondják, hogy meg sem látszik rajtam, a gyerekektől is folyton azt hallom az órán, hogy "Timi néni, olyan vékony vagy", bár ők valószínű a többi nénihez hasonlítanak. :-)
Nos, tehát ez a 40 nap nem fogyókúra, nem szoktam fogyózni és nem is aggódom, mert tudom, hogy amint újra el kezdek edzeni, pikk-pakk leugrik rólam ez a néhány kg, de most kíváncsi vagyok, hogy a sok gyümölcs hogyan hat majd a zsírsejtekre.

Délután, mikor felkeltem egy kis sétára, kicsit átalakítottam a konyhát is. Rájöttem ugyanis, hogy mindenért berohangálok a spejzba, miközben a konyhában ott van néhány polc tele olyan élelmiszerekkel, amiket nem is eszünk már ezer éve. Így kiselejteztem néhány kukacos lisztet, búzadarát, a rizs beköltözött a spejzba, a cukros üveg már évek óta nem látott barna cukrot, úgyhogy minden csatos üveget szépen elmosogattam...


... és feltöltöttem magvakkal:

Most ők sorakoznak a konyhapolcon.

A kenyérsütőgéptől pedig érzékeny búcsút vettem.
Néhány napja szüleim gépe megsütötte az utolsó kenyerét is és elköltözött az örök kenyérsütőmezőkre, úgyhogy most a miénk átköltözik oda, mi már úgysem használtuk rég. Ha mégis úgy adódna, hogy azonnal kenyérre lenne szükségünk, akkor meg sütök a sütőben gyorsan és kész.
A kenyérsütőgép által felszabadított terület helyére pedig beköltözött a legújabb masinám:

Bizony, ez egy 1,2 literes aprítógép.
Szülinapomra kaptam néhány hete a másik helyett, ami a múltkori potluckra készülés közben feladta. Van ehhez citrusfacsaró, meg zöldség-és gyümölcsreszelő, de ami a legjobb: turmixgépre is lehet cserélni a tetejét. És ami még jobb: az egész szerkentyű 800 W teljesítményű! Ezzel már a kövekből sódert is tudok csinálni. Végre nem kávédarálón kell aprítanom a magokat, hanem ebbe bedobálok mindent és kész a nyers kenyérke tésztája, a sütik alapja... stb. A zöld turmix végre nem marad majd darabos, olyan krémesre fogja turmixolni a leveleket... nyami-nyami.
Holnap ki is próbálom.

Jó látni, hogy Sophiának már most mennyi energiája van. Azt hiszem, ez az energiatúltengés nálam még várat magára, de ma már jobban voltam és nagyon lelkesen nézek az elkövetkező 38 nap elébe.


Sophia bejegyzése itt olvasható a 2. napról