Böjt - 6. nap

"Kevés az, hogy szolgám légy..." (Iz 49,6)

Köszönöm, ma remekül voltam.
Sőt, egyre jobban. Már nem szédültem, nincs émelygés, meglepően több energiám van, mint tegnap, bár még kicsit gyengébbnek érzem magam a szokásosnál, de nem számottevően. Az arcbőröm szépen kitisztult, olyan lett, mint a baba popsija. :-) Ugyan még mindig méregtelenít a szervezetem, mert egész nap szörnyű szájízem van, de ez elviselhető és természetes velejárója egy ilyen böjtkúrának. Délután óta kicsit ég a gyomrom is, amit nem igazán tudok hová tenni. Lehet, hogy nem kellett volna ennyi mindent össze-vissza zabálni?
Viszont a közérzetem, a hangulatom nagyon jó. Kicsit le is nyugodtam. Már nincs az a pár napja is tapasztalt idegeskedés és veszekedés minden miatt, nem aggodalmaskodom, bár még vannak kételyeim, de ez már más téma.

Ma ezeket iszogattam:

Reggeli: 1 ek méz
Délelőtt: 1,2 l borsmentatea
Ebéd: alma-narancs-körtelé
Uzsonna: 1,2 l hárstea
Vacsora: -


Egyre könnyebben megy le az 5,5 liter folyadék. A végére egész belejövök.
Ez a napi menetrend ivásügyileg egyébként nagyon bevált. Az utóbbi napokban nem is fáztam már, csak egy kicsit, de ezt amúgy is megszoktam. A mai gyümölcslé pedig isteni lett. Azt hiszem, az eddig alkotásaimból ez lett eddig a legjobb. Fantasztikusan összeillik ez a három gyümölcs és a színe is szemet gyönyörködtető (no nem a képen, hanem élőben!).
Lehet, hogy zöldségleveket is kéne innom egyébként, de nem nagyon kívánom. Nagyon jó illata van az uborkának a hűtőben, csodásan néz ki a káposzta is a spejzban, de jó helyen vannak ott, ahol vannak.

Méregettem magam ma is: érdekes és tanulságos az eredmény.
Tegnap óta 1,5 kilóval lettem könnyebb. Eddig ez a legmagasabb szám egyik napról a másikra. Egyébként az előkészítő szakasz alatt már két, majd a böjt alatt további három kiló ment le. Ennek nagy része egyébként majd vissza is jön, hiszen ezt nem a zsírpárnákból fogytam. Igazából ez a súly-kérdés még nem is érdekes, de a testzsírszázalékmérés azonban már igen. Pontos összehasonlító százalékokat nem tudok ugyan mondani, mert a kis szerkezet a súlyom arányában számolja a zsírszázalékot és mivel az is csökkent, így már mások az arányok.
Viszont, ahogy azt hétfőn jeleztem, megindult a zsír lebontása is, bár eléggé lassan. Na, azóta ez napról napra gyorsul, ami persze nem baj. Mint köztudott a szervezet a táplálékkal bevitt mérgeket (tartósítószerek, vegyszerek, adalékanyagok... stb.) ilyen nagy mértékben, ahogy esszük már nem tudja semlegesíteni és feldolgozni, ezért védekezésképpen, hogy ne mérgezze a szervezetet és a létfontosságú szerveket, zsírba csomagolja és úgy raktározza el. Ez az elhízás egyik, sőt szerintem legfőbb oka. Érdemes lenne megnézni, hogy néhány elhízott ember, lehet, hogy nem eszik sokat, ahogyan magukról állítják, na de az a nem sok az miből áll? Chips, kóla, vagy ilyen-olyan gyári sütemények? A fogyókúrák alatt egyébként a kevesebb bevitt kalória mellett a legtöbb rosszullét ennek köszönhető: a lebontott zsírból felszabadulnak a mérgek. Ugyanez igaz most nálam is: bontja a zsírt a szervezet - szerencsére elég hatékonyan - és így távoznak a mérgek még onnan is. Hú, de méregtelen leszek! :-)

A hittancsoportunk egyébként ma tartja a minden évben megült széder-estet.
A széder-est a zsidóknál szokásos vacsora az egyiptomi kivonulás ünnepén. Megemlékeznek arról, hogy hogyan szabadította meg őket az Úr a szolgaság földjéről. Meghatározott ételeket, meghatározott sorrendben esznek, amik között meghatározott imákkal és idevonatkozó ószövetségi részekkel emlékeznek a szabadulásra. Minden ételnek szimbolikus jelentése van. Nagyon kötött, szertartásos, de ünnepélyes és szép vacsora ez, ami egy ószövetségi részre (2Móz 12,1-14) vezethető vissza, amit maga az Úr kért így népétől.
Hogy ez a mi hittancsoportunkat miért érdekli annyira? Azért, mert a kivonulás ünnepe a zsidóknál a húsvét és mert Jézus és tanítványai zsidó lévén ezt a húsvétot ünnepelték és ezt a vacsorát tartották meg nagycsütörtökön. Ez volt maga az utolsó vacsora. (Persze a lábmosást és az Eucharisztia alapítását már Jézus tette hozzá, ez nem tartozik a zsidó szokások közé.)
Ezáltal mi nem elsősorban a kivonulásra, hanem az utolsó vacsorára emlékezünk ilyenkor, úgy, ahogyan az akkor történt a zsidó szertartások és szokások szerint. Ilyenkor eggyel több szék és teríték van az asztalnál egy gyertyával jelképezve Jézus jelenlétét. Nagyon meghitt vacsora ez és nagyon jól segít átélni a majdnem kétezer éve történt nagycsütörtöki eseményeket.
A menü egyébként (ilyen sorrendben): keserűfű (ez általában torma, saláta, retek, petrezselyem, zellerlevél, vagy ilyesmik) sós vízbe mártva, macesz vagyis pászka, harosszet, vagy magyarul tégla, ami almából, dióból és fehérborból áll, majd ezt követi a főtt tojás és a sült bárány. Ínycsiklandozó menü, igaz? :-)

Mindezt nem azért írtam le, hogy untassalak benneteket, hanem azért, mert ma az egész napom erről szólt lévén én vagyok az egyik szervező. Szerencsére azért a férjem sok intézkedést levett a vállamról, de az elméleti hátteret nekem kellett összeállítanom.
A felsorolt finomságokból (lehet, hogy valakinek az) én a keserűfüvet viszem minden évben. Érthető módon valahogy nincs kedvem tojást főzni, vagy bárány sütni. A keserűfű az nekem való feladat szokott lenni. Tavaly például, hogy jó keserű, legyen pitypangot tettem bele, de rengeteget és nemcsak a levelét, de még a virágját is. Hú, de keserű volt. Idén azért enyhítettem a dolgon, hogy kicsit megkíméljem a többiket, úgyhogy most retekből és petrezselyemből állt a saláta, ahogyan az a nagykönyvben is meg van írva.
Viszont böjt lévén nincs itthon semmi ilyesmi, így délelőtt felkerekedtem beszerezni az alapanyagokat. Kicsit tartottam ettől a sétától, mert nem a szomszédban van a bolt, de nem volt semmi gond. Nagyon kellemeset sétáltam. Kicsit éreztem, hogy gyengébb vagyok, de jólesett és nagyon felemelő volt. Ugyan esett az eső, de nekem sütött a nap. Nagyon remekül voltam, jólesett a friss levegő, a mozgás és teljesen felszabadultam. Olyan könnyűnek és boldognak éreztem magam... Úgy látszik sikerült elengednem néhány dolgot a böjt alatt.

Délután pedig elkészítettem a salátát, bár nem volt egyszerű négy csokor petrezselymet felaprítani! A petrezselyem még mindig kísért, főleg így, hogy ott volt a kezeim a között, éreztem az illatát... Nyami-nyami. Nem sok kellett, hogy beleharapjak, de beértem az illatával és elképzeltem a böjt utánra azt a csodálatos petrezselymes hagymát, amit beígértem magamnak. Egyébként tényleg nem vagyok éhes, még maga az étkezés, az étkezések megszokott rendje sem hiányzik, de azért most már úgy érzem, harapnék valamit, ha egyáltalán még tudom használni a fogaim. :-)

A nap hátralévő részében a széder-est történetéről írtam és gyűjtöttem információkat, illetve arról, hogy az egyes ételek mit jelképeznek, de ezt majd a férjem fogja megosztani a többiekkel, ugyanis ez az este része, csak eddig nem volt összegyűjtve.
Sokat gondolkoztam rajta, hogy elmenjek-e, biztosan várnak és számítanak rám, de végül úgy láttam jobbnak, hogy mindenki csak nyerhet rajta, ha idén távol maradok. Mindenkinek kellemetlen, hogy a többiek esznek, én meg nézem, főleg így a szertartásosan elfogyasztott ételeknél. Már tavaly is elég furcsán jött ki, hogy a maceszig még eljutottam, de a tégla a sok fehérbor miatt már nem ízlik, aztán tojást sem kérek, az utána következő bárányból pedig pláne nem. A szertartás végeztével pedig megeszünk mindent rizzsel, krumplival, amire tavaly én már vittem magammal töltött padlizsánt, mert nem volt kedvem az előző évekhez hasonlóan krumplit enni keserűfűvel. Persze mindenkit az én vacsorám érdekelt. Tény, hogy sokkal jobban nézett ki, mint az a büdös bárány.
Idén viszont nem szerettem volna bambán végigülni a szertartást, majd a vacsorát egy kancsó vízzel. Bár még ez is elment volna, csakhogy részt vegyek az imákban, énekekben, de ha belegondolok, hogy egész este a főtt tojás és a bárány szaga vett volna körül... Na, ehhez már nem volt kedvem, hogy a böjtöm 6. napjának estéjét egy döglött büdös bárány társaságában töltsem. Bár lehet, hogy még ez is elment volna, csak így hogy egyre érzékenyebben érzem a szagokat, nem tudom, hogyan reagáltam volna és azt hiszem mindenkinek jobb, ha nem fintorgok ott egész este, ráadásul lehet, hogy még rosszul is lettem volna tőle. Úgy gondoltam, ezt most kihagyom. Jézus is elvonult negyven napra a pusztába, akkor erről az estéről, azt hiszem, én is elvonulhatok egy kicsit. Majd jövőre ott leszek és viszek magammal valami ehetőt...

Így most szabad volt az estém, kicsit ismét pihenhetek. Vettem egy jóleső fürdőt is ledörzsöléssel. Gondoltam ma beöntésre ismét, de volt székletem rendesen, úgyhogy remélve, hogy minden kijött, aminek ki kell jönnie, ez elmaradt.

Tegnap egyébként fantasztikus módon Norkával egymástól függetlenül szinte ugyanarról írtunk a böjti bejegyzésben. Nagyon együtt böjtölünk még lélekben is... Amit viszont ő említett, én meg mára szántam, az az, hogy miért is kezdtem el ezt a böjtöt és hogy mit is várok tőle. Ebben is nagyon hasonlóak vagyunk, úgyhogy le sem írom, olvassátok el nála. :-)
Na jó, azért pár gondolatot mégis.
Szóval, én is engedékenyebb voltam magamhoz az elmúlt hónapokban az étkezés terén (no, húst, sajtot meg ilyeneket azért nem ettem), kezdtem észrevenni magamon a régen elfeledett apró, kellemetlen tüneteket, mint az orrdugulás, torokviszketés, viszketés a combon, karon... stb. Lelkileg sem voltam teljesen rendben, kicsit zűrös hónapjaim voltak, valószínű ezért is kezdtem el inkább enni, mint megoldani a dolgokat. Mennyivel könnyebb és élvezetesebb ez, nem igaz? De ez nem vezet sehová, úgyhogy be kellett húzni a vészféket, méghozzá ilyen drasztikusan. Ez a böjt most helyretesz.
A másik pedig, hogy így munkanélküliként, ahogy nézegetem a rosszabbnál rosszabb, egyre inkább elborzasztóbb álláshirdetéseket, körvonalazódott bennem, hogy mit is szeretnék csinálni, mivel szeretnék foglalkozni, de a hogyanját még nem látom. Nem tudom, hogyan kezdjem el. Tudom, hogy az Úr hív erre, egyre erősebben érzem, hogy ezt kell csinálnom, de azt is tudom, hogy én nem igazán értek ehhez, hogy nincs tehetségem hozzá és emiatt hatalmas ellenállás és kétségek vannak bennem, hiába szeretném ezt csinálni. Bízom benne, hogy a böjt során Isten megajándékoz elég erővel, talentummal, kitartással és főleg alázattal, hogy el tudjam kezdeni azt, amire Ő hív.
Persze azért azt tudni kell, hogy ez nem így működik, hogy böjttel majd kicsikarom Istenből, amit szeretnék. Ő nem egy automata, hogy bedobom a böjtöt és kidobja a megoldást. Ez nem ilyen egyszerű. Sőt, a böjt nem arra jó, hogy kérjünk és kapjunk ezt-azt, vagyis inkább úgy fogalmazok, hogy nem azért kapunk iránymutatást, vagy bármit, mert böjtölünk.
Az Úr folyamatosan közelít felénk, mindig velünk van, mindig elhalmoz szeretetével és kegyelmeivel, csak mi nem vesszük Őt észre. El vagyunk telve evilági vágyakkal, gondolatokkal, érzésekkel és már nem vesszük észre a nagy zajban, felfordulásban, rohanásban azt a szelíd hangot, amely mindig szól hozzánk. Ha úgy érezzük elhagyott az Isten, akkor csak velünk van baj, ha úgy érezzük, hogy nem halljuk szavát, akkor csak a mi lelkünk süket. Ha nem látjuk a helyes irányt, ha nem látjuk az Úr akaratát, akkor lelki szemeink vannak behunyva.
A böjt sokat segít, hogy elcsendesedjünk, kicsit megálljunk, elengedjük a világ vágyakat, gondolatokat és egy kicsit Rá figyeljünk. A böjtben nem Isten fog megszólalni, hanem mi fogjuk végre meghallani Őt. Nagy különbség.

Az irány felől tehát nincs kétségem, de nem merek belevágni, nem merek elindulni és megtenni az első lépést. Úgy érzem, hogy az első lépés olyan lenne, mintha a szakadék széléről kéne egyet előre lépnem. Tényleg félek, még úgy is, hogy tudom, nem zuhanok le, mert az Úr keze megtart és felemel. Erre értettem: "Kevés az, hogy szolgám légy..." Tudom, hogy többet kellene tennem.
Miért nem lépek akkor? Talán mégsem bízom Benne eléggé? Annyi mindenben rábíztam már magam, most mégsem merek ráhagyatkozni? Mégsem hiszem, hogy megtart? Talán kevés a hitem? Az a hit, amivel gyógyítani is tudnánk és akár hegyeket is képesek lennénk elmozdítani? Inkább ne is erőt adj, Uram, ne kitartást és ne talentumot, hanem apostolaidhoz hasonlóan csak egyet kérek: "Növeld bennünk a hitet." (Lk 17,5)
Azt hiszem, ez a böjt lényege...