Ez persze ördögi kör: egy alattomos, kis sunyi betegség kimerít lelkileg, de minél rosszabb a lelkiállapotom annál többet és annál egészségtelenebbet eszem, amitől persze testileg még jobban kikészülök. Tudtam, hogy egy néhány napos böjt segíthetne, de annyira padlón voltam, hogy nem bírtam rávenni magam az önsanyargatás eme formájára. Olyan vigaszt jelentett az evés, hogy nem akartam még arról is lemondani, úgyhogy lebeszéltem magam a böjtölésről.
Ekkor olvastam Norka böjtre hívását és gondolkozás nélkül írtam neki, hogy benne vagyok egy közös böjtben. Pedig dehogy voltam benne! Egyetlen porcikám sem kívánta az egészet. A közös projekt nagyon jól hangzott, de a böjt már kevésbé lelkesített. Viszont mire észbe kaptam, már benne voltam a pácban, nem lehetett visszakozni: itt most böjtölni kell!
Napokig gondolkodtam azon, hogyan mondjam le és hogyan valljam be az egész blogger-világ előtt, hogy ehhez fikarcnyi kedvem sincs. És ahogy így teltek a napok, Norka lelkesedése átragadt rám is és végül úgy voltam vele, hogy pár napot ki fogok bírni, végül pedig már én is teljesen belelkesültem.
Nagyon jól fog esni most ez a böjt, nagy szükségem van rá. Igaz, nem sikerült minden körülményt teljesen elrendeznem a böjtre, nem fogok tudni annyira elvonulni, mint szerettem volna. Tisztában vagyok vele, hogy ez most testileg és lelkileg is megpróbáltatás lesz és azt hiszem, meg fogok feszülni közben, de végigcsinálom, mert ilyen mélységből, amikor már az imádság sem megy, csak radikális eszközökkel van kiút.
"Ez a fajta nem megy ki másként, csak imádság és böjt hatására." (Mk 9,29)
Szóval, nézzük az előkészületet!
Mostmár tényleg belelkesültem én is a böjtre, de tudom, hogy nehezen fogom bírni, úgyhogy most ajándékoztam magamnak néhány felkészülési napot is. Igazából ezt minden böjt előtt így kéne csinálni, de volt már rá példa nálam, hogy egy 7 napos böjtbe egyik napról a másikra vágtam bele mindenféle felkészülés nélkül. Azaz egyik nap még volt dínom-dánom, másnap reggel pedig kikóvályogtam a hűtőig, kinyitottam és úgy döntöttem, hogy most 7 napig nem eszem. Ez azért is különös volt, hiszen akkor még sosem böjtöltem ennyit és a hűtőben sem láttam semmi olyan borzalmasat, ami egy hétre elvette volna az étvágyamat. Egyszerűen csak így jött. Vagyis ha vallásos szempontból szeretném megközelíteni a dolgot, akkor igen, isteni sugallatra történt a dolog. Kaptam is sok-sok kegyelmet a 7 nap alatt, olyat is, ami gyökerestül megváltoztatta az életem...
De térjünk vissza ehhez a böjthöz.
Bízom benne, hogy felkészülve azért kicsit könnyebb lesz, úgyhogy a böjt előtti pár napot a felkészülésnek szánom. Amúgy sem szoktam olyan szörnyű dolgokat enni, hogy most sok mindenről le kéne mondanom a felkészülés alatt, egyszerűen csak csökkentettem a bevitt kalóriát, hogy ne érjen váratlanul a böjt. Lehetett volna a napi étkezések számát, vagy az adagokat is csökkenteni, de nekem egyik sem jön be, szörnyen haspók vagyok, egész nap eszem, úgyhogy a böjtre való felkészülésképpen megtartottam a napi öt étkezésemet, de közben szépen elhagytam a gabonákat és mindenféle zsírt az étrendemből, így a kalória is kevesebb és az emésztés is sokkal egyszerűbben és könnyebben megy.
Nézzük mi volt a mai menüm:
Reggeli: 2 banán
Délelőtt: 1 alma
Ebéd: korianderes zöldségek római tálban
Uzsonna: egy marék aszalt szilva
Vacsora: alma-banán saláta datolyaöntettel
Hűha, kicsit több zöldet is ehettem volna, de mostmár mindegy, majd holnap.
Egyébként nem okozott gondot ez a mai evészet, hiszen sokszor ösztönösen is így eszem egy-egy nehezebb étellel terhelt nap után.
Viszont így mindenféle zsiradék nélkül és sok-sok gyümölccsel már a mai nappal kicsit könnyebbnek érzem magam.
Azt hiszem, jó lesz ez a böjt. Még az is lehet, hogy menni fog. :-)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése