Böjt - 7. nap

"...az igazság szabaddá tesz benneteket." (Jn 8,32)

Igen, ezt érzem én is.
Teljesen felszabadultam. Reggel remekül ébredtem, majd a nap során annyi energiám lett, hogy hiába terveztem el, hogy az utolsó napon még pihenek egy kicsit, nem tudtam nyugton maradni. Olyan izgága sajtkukac voltam, hogy ki-be mászkáltam a kertbe, lefotóztam az összes virágot, játszottam a cicákkal, kergetőztem a kutyusommal, nekiálltam gazolni meg minden egyebet csak ne kelljen egy helyben ülnöm. Teljesen felpörögtem.

Fantasztikus érzés megérezni ezt a hihetetlen szabadságot.
Végtelenül könnyűnek, tisztának és tetterősnek érzem magam. Az az érzésem, hogy most bármit képes vagyok véghezvinni, hogy most már semmi sem lehetetlen. A gondolataim is kitisztultak, elcsendesedtek, nem lázítanak és nem lázonganak. Minden úgy szép, ahogy van. Megszabadultam mindentől, ami bemocskolt, ami megbetegített, ami hátráltatott, így most már könnyű előre nézni.

De a legjobb: megtapasztalni a saját bőrömön, hogy "Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik." (Mt 4,4) Nemcsak, hogy megéltem hét napig étel nélkül, de sikerült elengednem a kényszeres ragaszkodást, kötődést az ételhez. Sikerült megérteni, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítunk az ételnek és ez rávilágított ismét a jól ismert mondásra: ne azért élj, hogy egyél, hanem azért egyélj, hogy élj! Megértettem továbbá, hogy az ételkupacok mögött vannak fontosabb dolgok is, amit a kényszeres evéstől sokszor nem veszünk észre és megéltem, hogy Isten igéjével is jól lehet lakni, hogy Ő képes betölteni a lelket, ha hagyjuk.
Igazából csak keresem a szavakat, de képtelen vagyok leírni azt a túlcsorduló felszabadultságot és nyitottságot az újra, a jövőre, ami van bennem.

Úgyhogy inkább nézzük ma mivel öntöttem a garatra:

Reggeli: 1 ek méz
Délelőtt: 1,2 l kamillatea
Ebéd: alma-narancs-körtelé
Uzsonna: 1 ek méz
Vacsora: -


Muszáj volt ma ismét azt a gyümölcslevet innom, amit tegnap is készítettem, de ma igyekeztem egy jobb fotót csinálni róla kicsit más kompozícióban. :-)

Testi oldalról megközelítve a böjtöt, tényleg nagyon jól vagyok ma, elmúlt mindenféle rosszullét, émelygés, a bőröm szépen kitisztult, az arcbőröm hihetetlen puha és rugalmas. A kezeim nagyon ki voltak száradva a böjt előtt, most pedig olyan jó a puhák, a körmeim érezhetően erősebbek, a fogaim sokkal tisztábbak, a hasam beesett. :-)
Tegnap egyébként elgondolkoztam a testzsírszázalék mérés közben, hogyha ilyen rohamosan csökken a súlyom és a zsírszázalékom, akkor még további néhány napos böjt alatt elfogynék? Persze tudom, hogy nem így van, de miért? Na, ma megszületett a válasz. A súlyom csak fél kilóval kevesebb tegnap óta, a testzsírszázalékom viszont meglepő módon nagyon sokat emelkedett. Jelentem elhíztam tegnap óta a sok gyümölcslétől! :-) Ennek egészen egyszerűen egyébként az a magyarázata, hogy a szervezet átkapcsolt tartalékoló üzemmódra és innentől nem enged - pontosan a túlélési ösztön miatt. Milyen csodálatosan vagyunk megalkotva! Már csak azon gondolkodtam, hogyha a szervezet már mindent visszatart lenne-e értelme hosszabb böjtnek? Vagy a mérgeket azokat elengedi? Na, ezeket nem tudom, de már nem is fogom megtudni, mert holnaptól már enni kell.

Szóval, nem szabad hinni az ilyen ijesztgetéseknek, amiket böjt alatt hallunk, hogy éhen fogunk halni, csak tönkretesszük magunkat, és legyengülünk. Egyik sem igaz. Ha ilyeneket hallunk, feleljük nyugodtan azt, amit Jézus is felelt a kísértőnek: "Nemcsak kenyérrel él az ember..." Ez olyan igazság, amivel nem lehet vitatkozni. Különben is épp a napokban olvastam, hogy ma már könnyebb halálra zabálni magunkat, mint éhen halni. Sajnos ez a világ egyes részein nem, de nyugati társadalmunkban túlságosan is igaz. Ma már addig eszünk, míg meg nem betegszünk. De miért csak akkor kapunk észbe (vagy van, aki még akkor sem)? Miért várunk addig? Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb betegség erre vezethető vissza, hiszen csak azóta épülünk le és korcsosulunk ilyen mértékben, amióta már minden élelmiszer bármikor elérhető. Már megeszünk mindent, ami elénk kerül.
Na, már megint itt tartok. Ne haragudjatok, de nagyon idegesít, hogy sokakat az ízlelőbimbóik vezetnek és az étvágyuk az istenük. Ők nagyon nehezen hallják meg ezt a szelíd életre hívó hangot: "Nemcsak kenyérrel él az ember..."

Délután egyébként megejtettük a szokásos heti nagybevásárlást.
Azt hittem, majd vadul mindent meg akarok venni, mert mindent megkívánok, ami elém kerül, de nem így történt. Bevetettem magam a zöldségrészlegre és összeszedtem mindent, ami zöld és illatos: petrezselyem, bazsalikom, kapor, rukkola és természetesen tonnányi medvehagyma!!! Végre itt a medvehagyma!!! Annyira, de annyira szeretem. Ja, és a kapornak különösen jó illata van most, azt hiszem egy lightos tökfőzelékkel kéne próbálkoznom majd az elkövetkező napokban, persze szigorúan csak a petrezselymes hagyma után. :-)

Este elmentünk a nagycsütörtöki misére is.
Nagyon szeretem a nagyheti szertartásokat. Azon kívül, hogy nagyon hosszúak, nagyon tartalmasak, szépek és kifejezőek. Rengeteg szimbolikus jelentésű esemény és a pap minden egyes mozdulata is Jézust jelenítik meg közöttünk utolsó napjaiban. Az pedig, hogy ministrálhatok még elevenebbé és ünnepélyesebbé teszi számomra a szertartást.
Ma is egy ilyen gyönyörű misén voltunk. Azt hiszem, ez méltó lezárása lehetett így a böjtnek egy kegyelmekben gazdag kétszín alatti szentáldozással, ahol eszembe ötlöttek Ady Endre sorai: "Csöndesen és váratlanul átölelt az Isten."
Igen, már nem félek. Nincs bennem kétség, félelem, gyötrelem, hogy mi vár rám. Ugyan nem tudom, mit hoz a jövő, ugyan nem tudom, hova vezet az első lépés, fogalmam sincs, hogy értek-e hozzá vagy sem, de Ő tudja és az Úr vezet ösvényein. Még a sötétségben sem eshetek el, hiszen Ő fogja a kezem. Megtartott Igéjén kenyér nélkül hét napig, akkor miért ne tartana meg, ha Őt követve a szakadékba lépek?
Igen, az elkövetkező hetekben lépek egyet előre a szakadék széléről...

Norka, köszönöm a böjtrehívást, jó volt együtt böjtölni testben és lélekben egyaránt. Igazán jó ötlet volt tőled. ;-)
És köszönöm mindenkinek, aki olvasott, az imákat, a lelkesítést, a kommenteket. Még néhány nap felépítő nap következik, de aztán jelentkezem új receptekkel. Úgy látszik a böjt kreatívvá is tesz, mert már sok finomságot kitaláltam megint.