11. nap 811-en

A reggeli felkelés még mindig nem megy tökéletesen: ólomsúlyúnak érzem reggelre a tagjaim és tiszta kába, gyenge vagyok. Csak arra tudok gondolni, hogy éjszaka olyan profi módon méregtelenít a szervezetem, hogy reggelre már meg sem tudok mozdulni a felszabadult mérgektől. :-)
Mindenesetre ma már kicsit jobb volt a helyzet, de a nehéz-fej-szindróma változatlanul folytatódik. :-)

A mai menü:

reggeli (9:30): egy kisebb banán
délelőtt (13 óra): 1 l zöldturmix (fejes saláta, rukola, karalábélevél, körte)

ebéd (15:30): 5 banán
délután (18:30): 2 narancs turmixolva
vacsora (20:30 óra): római saláta, 2 db burgonyás pogácsa :-(
mozgás: jóga (19 perc)

Azért ma már kicsit összeszedettebb voltam reggel.
Sőt, fél 10-kor olyan farkaséhség tört rám, hogy megettem egy kisebb banánt. Ebben nem lenne semmi fura, de aki ismer, az tudja, hogy évek óta nem eszem már délelőtt, mert egyáltalán nem vagyok éhes. Ma a szemeim kopogtak az éhségtől. Ha ez mindennapos lesz, lehet, hogy bevezetek reggelire is egy gyümölcsözést, úgyis jó lenne még egy étkezés a kalóriák növelése miatt.

Az eső változatlanul esett, a fejem változatlanul nehéz.
Úgy feszít belülről, mintha hatalmas légnyomás lenne benne. Ma még annyira sem volt kedvem jógázni, mint az előző napokban, de ezt a szörnyű érzést a fejemben nem bírtam már elviselni, úgyhogy rávettem magam ismét, hogy kicsit mozogjak. A jóga tényleg jót tett. Mindig jót tesz. Ma már jobban ment, mint tegnap: az ászanákat összeszedettebben és pontosabban sikerült kiviteleznem. Néhány ászanához pedig nem hajlékonyság, hanem olyan erőnlét kell, amit tegnap, tegnapelőtt még nem, de ma már sikerült újra megcsinálnom, így annyira átmozgatott most ez a fél óra jóga, mintha órákat tornáztam volna.
A fejfájásom csökkent és megint olyan erőre kaptam tőle, hogy utána alig bírtam ülni a fenekemen. Ez a zsongás most nem csökkent órák múlva sem, még délután öt óra felé is a kutyusommal kergetőztem, játszottam. Ez még hagyján, de az már lehet, hogy nem normális dolog, hogy indiánszögdelésben közlekedem a lakásban, majd megállok pár percre ugrókötél nélkül ugrókötelezést imitálva pattogni a nappaliban. Közben fél óránként kiszökellek a teraszra megnézni esik-e még, hogy nem lehetne-e a teraszon a friss levegőn is ugrálni egy kicsit. Persze a fejem változatlanul nehéz és fogalmam sincs, hogy mitől. Azt eddig is tudtam, hogy rengeteg ész szorult belé, de akkor eddig miért nem éreztem? :-)

Szóval, a reggeli nyűglődést és a fejemet leszámítva ma egész jól éreztem magam. Olyannyira, hogy sem kínzó éhség, sem főtt étel utáni vágyakozások nem gyötörtek. Tényleg nem kívántam a főtt kaját, pedig már tegnap elhatároztam, hogy ma azt vacsorázom, de ma valahogy nem kellett. Ez már odáig fajult, hogy délután megnézegettem a gasztroblogokat, hogy ki mit sütött-főzött mostanában. Nagyon ínycsiklandozó falatok kerülnek elő a vega konyhákból, de valahogy nem éreztem egyikhez sem, hogy úgy megkóstolnám.
Viszont ha már így rákészültem és megígértem magamnak, akkor vacsorára csak megettem azt a két pogácsát, hogy nekem nehogy visszajárjanak pogácsa-szellemek kísérteni a következő napokban. Amint fentebb olvasható, bűnözni is profi módon kell, úgyhogy a pogik előtt elrágcsáltam négy hatalmas, lelkiismeret furdalás csökkentő római saláta levélkét. :-)

Most már látom a fényt, már elhiszem, hogy lesz ez jobb is.
Remélem, innentől kezdve kifelé vezet az út a gödörből...


Sophia bejegyzése itt olvasható a 11. napról

10. nap 811-en

A várva várt javulás elmaradt.
Megint vacakul ébredtem: ilyenkor gyenge vagyok, levert, a fejem nehéz és feszít. Nem fáj, de olyan mintha valami szét akarná feszíteni belülről. Körülbelül olyan érzés ez minden reggel, mintha másnapos lennék. Igaz, még sosem voltam másnapos, de azt hiszem ilyesmi lehet. :-)

Furcsa dolog, amikor az ember néz, de nem lát.
Eddig minden reggel a nyúzott, szenvedős ábrázatom köszönt vissza a tükörből, erre ma reggel végre sikerült túllátnom a saját problémáimon és mit látok: most sem voltam épp túl jó bőrben, de az arcom gyönyörű lett. Reggelre sem zsírosodik, mint eddig és szinte nyomtalanul elmúltak a pattanások, gyulladások, sebek, amik a nem megfelelő emésztés miatt kínoztak. Ráadásul a fogaim is egyre tisztábbak. Végre valami pozitívum és egy halvány reménysugár, hogy mégis jó az, amit csinálok.

Íme, a mai menü:

reggeli: -
délelőtt (12:30): 1 l zöldturmix (spenót, karalábélevél, körte)
ebéd (15 óra): 6 kisebb, jó érett banán

délután (18:30): 2 alma
vacsora (20:30 óra): szezámkrémes édesköménysaláta
mozgás: jóga (19 perc)

Ma reggel végre sétálhattunk volna egy nagyot, de esett az eső rendületlenül. Na, ez betett nekem egész napra. Napok óta esik és ez nem igazán kedvez a hangulatomnak. Normális esetben nem igazán szokott befolyásolni az időjárás, de most nem normális eset van. A szokásosnál kicsit érzékenyebben reagálok dolgokra, úgyhogy ma is olyan nyomott és semmilyen hangulatom volt. Nem tudom, hány napig tart még ez, de azt hiszem, ennél rosszabb már nem lehet, innen már csak felfelé lehet továbbmenni...

Se kedvem, se erőm nem volt megmozdulni délelőtt, de valahogy ma is elvonszoltam magam a jógaszőnyegig. Annyira feszített a fejem és tudtam, hogy jót fog tenni, ha mozgok egy kicsit. Nehéz elkezdeni, de tegnap is olyan jól esett. Hát ma még jobban esett! Az eső is, meg a jóga is. Jól átmelegített és úgy kitisztult a fejem tőle, ráadásul annyi erőt adott, hogy utána úgy éreztem most bármire képes lennék. Ha odakint kellemes, napsütötte idő lett volna, lehet, hogy még futni is nekiindulok. Teljesen feltöltődtem és napsütés hiányában a szobában ugrándoztam, táncikáltam, mint egy idióta. Nem mondanám, hogy tele voltam energiával, de olyan mozoghatnékom volt.

Ez a lelkesedés persze csak néhány órát tartott. Délutánra megint bepunnyadtam és úgy lemerültem, hogy állva el tudtam volna aludni. A fejem ismét elnehezült és a pocim már kicsit kuruttyolt ugyan egész nap, de délutánra még jobban mocorgott, pedig eddig semmi gondom nem volt a sok gyümölccsel. Vacsora után már a gyomrom is égett. Nagyon furcsa, ugyanis mióta vegán lettem, évek óta nem éreztem ilyet. Erre 10 nap gyümölcsevés után újra előkerül a gyomorégés. Nem igazán tudom ezt a jelenséget most hová tenni, de azt hiszem, nem is tudjuk teljesen felmérni, hogy mi megy végbe több év terhelés, rombolás, zabálás után egy ilyen hatalmas tisztulás és átalakulás során a szervezetben. Hosszabb böjtökről is hallottam már olyan furcsa történeteket, hogy mit produkál a szervezet, amikor megújítja és újjáépíti magát. Szóval, ilyen apróságokon, mint a gyomorégés nem kell fennakadni...

Ma sem voltam tehát kicsattanó formában, de legalább egy kis ízelítőt kaptam belőle.
Azt hiszem viszont, hogy nem szenvednék ennyire napok óta, ha ennék végre egy jót. Napok óta főtt ételeken jár az agyam, kínoznak ezek a gondolatok egész nap, csorgatom a nyálam, mikor a férjem vacsorázik... Igen, megkívántam a főtt kaját, de annyira eltüntettem mindent a 811 útjából, hogy még bűnözni sem tudok. Először nem is akartam, mondván, hogy kibírom, de most már értem, hogy Iván miről beszélt nekünk vasárnap, amikor azt mondta, hogy ha megkívánjuk inkább együk meg, mint hogy napokig kínozzon és ne tudjunk másra gondolni. Együk meg nyugodtan, élvezzük ki és másnap álljunk fel és felemelt fővel menjünk tovább a 811 útján. Lehet, hogy már semmi bajom nem lenne, ha ettem volna egy jót valamelyik kedvenc kajámból.

Sophia jót evett ma.
És kérem, neki volt igaza. Ő már holnapra el is felejti a dolgot, én meg itt szenvedek még mindig. Iván is határozottan állította, hogy heti két főtt étellel könnyebb átvészelni az átmeneti időszakot. Azt hiszem, holnap én is készítek magamnak valami finomat...

Ma ismét mértem testzsír%-ot és igen megdöbbentem az eredményen. Másra számítottam, de ez a zsírszázalék változás mindig tartogat meglepetéseket. Tényleg nem ismerjük még igazán, hogy milyen ételek hatására mi játszódik le odabent és hogy reagál a szervezet.

A mai mérés eredménye:

Súly: 68 kg (változatlan)
Testzsír%: 29,9%
Azaz a zsír: 19,7 kg (csökkent).

A meglepetés számomra, hogy a súlyom semmit sem változott. Egy dekát sem. Viszont a zsírraktáram szépen apadt: pont fél kg zsír olvadt le rólam kedd óta. De akkor hogy lehet, hogy a súlyom ugyanannyi? Meg sem mozdultam napok óta, úgyhogy izmot biztos nem építettem. Na, mindegy. Végül is a súly nem számít, a testzsírszázalék az, amire oda kell figyelni, hogy rendben legyen.


Sophia bejegyzése itt olvasható a 10. napról

9. nap 811-en

Sajnos a helyzet változatlan: szörnyű ébredésem volt. Alig tértem magamhoz, teljesen gyenge voltam, a kezem alig bírtam megmozdítani. El kellett telnie néhány órának, mire összeszedtem magam annyira, hogy összedobjam a reggeli zöld turmixomat.

Aztán így alakult a mai menü:

reggeli: -
délelőtt (12:00): 1 l zöldturmix (fejes saláta, madársaláta, narancs, alma)
ebéd (14:30-18:30): 5 banán
délután (20 óra): 2 alma
vacsora (21:30 óra): szezámkrémes édesköménysaláta

mozgás: jóga (19 perc)

Mint látszik, nem adtam fel.
Nagyon kibuktam tegnap, de azért még folytatom, ha nehezemre esik akkor is. Kicsit hőzöngök, lázadok, méltatlankodok, meg haragszom magamra, hogy ennyi eszem volt, hogy így belevágtam, de Szamóca nem ad fel semmit. Főleg, ha már ennyit szenvedtem érte, akkor most már befejezem. Már csak kíváncsiságból is, mert iszonyúan érdekel, hogy milyen változások történnek az emberben ilyen étkezés hatására, hogy milyen erők, energiák szabadulnak fel, ahogy tisztul a test.
Igen, tisztul, méregtelenít... Ennek tudom be most ezt a mélypontot is. Talán tényleg csak a megindult méregtelenítés a baj és majd szépen elmúlik, legalább is enyhül ez a nyomott hangulat és gyengeség.

Viszont ha méregtelenítés, akkor rá kéne segíteni egy kicsit a szervezet munkájára. Úgy vettem észre, hogy ez mozgással a legegyszerűbb és a leghatásosabb. Igen ám, de semmi erőm nincs. Tim VanOrder honlapján is a napokban olvastam, hogy egyáltalán nem ajánlja a sport és a nyersevés együttes elkezdését pont a méregtelenítés miatt, ami annyira elgyengíti a szervezetet átmenetileg, hogy csak többet ártunk magunknak, ha még sporttal is terheljük a testet, amelyik épp a mérgekkel küzd. Idézem is Tim szavait:

"I was raw for a year before I started to train. I don't think it's a good idea to be on a training regimen when you are starting a raw diet. The detox can be pretty intense, and the exercise can further the stress on your immune system."

Gondolom ő azért itt kemény edzésekre és sportra gondol. Nem hiszem, hogy egy laza séta, kirándulás vagy úszás annyira megterhelő lenne a szervezetnek. Ez inkább segíti a mérgek kiürülését és távozását a szervezetből. Úgyhogy délelőtt megembereltem magam egy kicsit és jógáztam fél órát. Nagyon nehezen indult a dolog, alig volt bennem erő, hogy bármit is csináljak, de tudom, hogy az ászanák segítségével olyan mértékben tisztul a bélrendszer és a belső szervek, hogy megéri akár fokcsikorgatva is nekiállni.
Igazam lett, egész belejöttem a végére. Bár az erőnléti gyakorlatok nehezen mentek, de az általam összeállított speciális ászanasort végül mégiscsak sikerült valahogy kivitelezni és annyira kitisztult tőle a fejem, mintha kicseréltek volna. Olyan, mint egy vérátömlesztés. Kicsit erőre is kaptam, felszabadultam tőle és ez kitartott késő délutánig. Ez nem azt jelenti, hogy napközben minden happy volt és tele voltam energiával. Nem, csak a tegnapi naphoz és a reggeli kezdéshez képest lettem sokkal jobban. Például ma már könnyebben ment a séta a munkahelyemig és vissza.

Este hazaérve azonban ismét megzuhantam.
Nagyon fárasztó volt a délután, a munkában is nehéz napom volt, minden osztályban gondok voltak, a két legrosszabb gyerek szülei is pont ma kerestek fel, úgyhogy volt minden, aminek nem kellett volna lennie. Még nyugodtan enni sem volt időm, a szokásos banánjaimat napközben kapkodva sikerült magamba tömnöm, de az utolsót már csak hazaérve ettem meg. Ezért is uzsonnáztam azt a két almát olyan későn.

Hazaérve ismét nagyon fáztam.
Majd az almákat ettem épp, amikor azt vettem észre, hogy már nem fázom, sőt, egész jó idő van. Az arcom teljesen kipirult és hirtelen egész jól éreztem magam. Kísértetiesen hasonlított ez az egész jelenet a tavalyi böjtöm 4. napjának délutánjára. Ott ugyanez történt: a reggeli rosszullét és mélypont után délután nagyon jól lettem és utána ez kitartott már a böjt végéig. Most ez a 811 is valamennyire böjt, hiszen egy nagy változás és tisztulás a szervezetnek. Lassabban, lassított változatban, de úgy érzem, most is a böjthöz hasonló tünetek, érzések, tapasztalatok bukkannak fel.
Csak remélni merem, hogy akkor ez alapján most szebb és könnyebb napok jönnek végre. Ma bekaptam az utolsó antibiotikumot is, nincs több gyógyszer, úgyhogy kezdődhet a javulás. Állok elébe!


Sophia bejegyzése itt olvasható a 9. napról

Szezámkrémes édesköménysaláta

Az édeskömény igen sokoldalú növény.
Kaporhoz hasonló levelét és magját fűszerként használják, magja például a kínai ötfűszer egyik alapanyaga.
A gumós kömény a Földközi-tenger környékéről származik, ezért Dél-Európában igen elterjedt, míg hazánkban egyenlőre alig ismert. Olaszországban az articsókához hasonló módon párolva, grillezve, levesként, vagy pizzafeltétként is fogyasztják.
Ropogós, jellegzetes aromájú zöldség, íze leginkább az ánizshoz hasonlítható, bár szerintem enyhébb és finomabb annál.
Különleges aromája miatt figyeljünk a fűszerezésére és más alapanyagokkal való kombinálásra, hogy ízét ne elnyomjuk, hanem kiteljesítsük. Salátaként, nyersen fogyasztva remekül illik hozzá szerintem minden semleges ízű zöld levél és szezámmag, amely enyhe kesernyésségével kellemesen egészíti ki az édeskömény édes aromáját.
Nagyon különleges, finom és laktató saláta kerekedett így belőle.


Szezámkrémes édesköménysaláta
(2 főre)

Salátához:
1 édesköménygumó felkockázva
1 csokor petrezselyemzöld apróra vágva
2 vékony szelet pritaminpaprika felkockázva
1 marék madársaláta

Szezámkrémhez:
1 marék szezámmag
a petrezselyem szára
1 szeletke pritaminpaprika
egy félujjnyi újhagyma zöldje és fehér része vegyesen
1 tk citromlé
só
bors
kömény
római kömény
kurkuma

1, A szezámmagot néhány órára beáztatjuk.
2, Addig az édesköményt és a paprikát felkockázzuk, a petrezselymet apróra vágjuk és egy tálban összekeverjük. Félretesszük, amíg az öntetet elkészítjük.
3, A beáztatott szezámmagról leszűrjük az áztatóvizét, majd a citromlével és ha szükséges kevés vízzel krémesre turmixoljuk.
4, Hozzáadjuk a paprikát, a hagymát, a petrezselyem szárát, a fűszereket és ismét jól összeturmixoljuk.
5, A krémet az édesköményhez keverjük és óvatosan a salátába forgatjuk még a madársalátát is, ügyelve arra, hogy ne törjön össze.

Én vacsorára ettem rengeteg madársalátával.

8. nap 811-en

Megint vacakul ébredtem.
Úgy látszik ilyen ez az átmeneti időszak: egyszer fent, egyszer lent. Tegnap minden szép és jó, ma meg úgy ébredtem, mint akit fejbe vertek, szédültem, alig volt energiám megmozdulni és nekikezdeni a napnak. Bár azt nem szabad elfelejteni, hogy még mindig szedem az antibiotikumot és valószínű ez is közrejátszik a dolgokban...

Azért ma is ettem, méghozzá a következőket:

reggeli: -
délelőtt (12:30): 1,2 l zöldturmix (római saláta, fejes saláta, rukola, körte)
ebéd (15:30 óra): 5 banán
délután (18:30): Sophia narancsos almalevese (2 almából, 2 narancsból)
vacsora (20:30): Cukkinis napraforgópástétom paprikacsónakban rengeteg rukolával


A reggeli turmix jó sűrűre sikerült, rengeteg zöld került ma bele, mégis nagyon finom volt. Kezdem megszokni az ízét.
Munka közben sikerült benyomnom a szokásos banánmennyiséget is, de mire hazaértem már alig vártam, hogy ehessek valamit.
A vacsora remekül sikerült, bár utána fél órával el kezdett szúrni a szívem, ami azóta is tart. Volt már ilyen régebben is, ha valami nagyon nehéz vagy hatalmas mennyiségű ételt ettem. Na, mindegy, reggelre elmúlik...

Elkezdődtek a dolgos hétköznapok, úgyhogy mozgásra ma nem volt semmi időm, igaz, energiám sem lett volna hozzá. Délelőtt újra nagyon fáztam, majd ahogy elindultam dolgozni, két perc séta után már kivert a víz és úgy éreztem hőgutát kapok.

Pont egy hete kezdtük Sophiával ezt a 811-et. Tudom, egy hét nem sok idő, mégis arra számítottam, hogy ennyi idő alatt azért történik már valami. Például nagyon rosszul leszek a beindult méregtelenítés miatt. Vagy jobban leszek a sok egészséges, lédús gyümölcstől. De nem, egyik sem. Nem történt semmi. Ugyanolyan félig ramaty állapotban vagyok, mint eddig, csak ehhez még állandóan éhezem és fázom. Akkor most megéri?
Történhetne már valami változás, mert ilyenkor az ember komolyan elgondolkozik, hogy miért is csinálja ezt az egészet és van-e értelme. Látok másokat, milyen jókat esznek-isznak és köszönik jól vannak. Én meg itt aszketikus életmódot folytatva sem vagyok jól. Nagy a csábítás, hogy akkor én is inkább a dorbézolást válasszam, hogyha az eredmény ugyanaz.

Egyébként is mind fizikailag, mind lelkileg ez az utóbbi néhány és az elkövetkező három hónap a legmegterhelőbb most számomra. Sosem volt még ennyire stresszes, feszült és zsúfolt időszak az életemben, mint most és persze a hajnali 2-3 óra felé való fekvést és 7 órás kelést is elég nehezen viselem. Az első hónapokban még ment, de most már nagyon megvisel. Nem is csodálkozom egy pillanatig sem, hogy állandóan beteg vagyok, illetve, hogy nem tudok meggyógyulni. Csak azon csodálkozom, hogy jutott eszembe épp most belevágni ebbe a 811-be, mert szenvedek rendesen, mint mókus az erdőtűzben. Lelkileg egyáltalán nem vagyok én most erre is felkészülve. Hiába tudom, hogy jó lenne ez, a sok teendő, határidő alatt ahelyett, hogy felszabadítana csak teherként nehezedik rám a 811 is, mert elég nehezen viselem, hogy a sport, a szabadidőm, az imádság, a pihenés, az alvás, a szórakozás, a hétvégéim, a magánéletem megvonása után most még az utolsó kapaszkodómat, egy finom tál ételt sem ehetek meg...

Szóval, lelkileg nem a legjobb az időzítés. Kitartó embernek tartom magam, de ezt lelkileg most nehezen viselem. Nem szokásom dolgokat feladni, sőt, nem is emlékszem, hogy valaha valamit feladtam volna, de komolyan gondolkozom rajta, hogy ezt most abbahagyom. Talán még néhány napig tudnám csinálni, de olyan időszak jön most az életemben, hogy nem fogom tudni következetesen tartani és a nehézségek közepette belőlem áradó feszültséget és negatívumot sem szeretném a világhálóra árasztani. Nem véletlen nem írtam a blogot sem mostanában. Úgy érzem, ezt most egyedül kell elszenvednem. Egyedül kell megküzdenem...


Sophia bejegyzése itt olvasható a 8. napról

Cukkinis napraforgópástétom paprikacsónakban

Ma ez a vacsorám.
Tulajdonképpen nincs benne semmi ördöngösség, csak a napraforgópástétomon (recept holnap) lazítottam egy kicsit és új köntösben tálaltam, hogy főétellé lépjen elő és ne hiányozzon mellőle semmiféle kenyér.
Nyáron friss, zamatos paradicsomba töltve is el tudom képzelni ezt a finomságot.


Cukkinis napraforgópástétom paprikacsónakban
(1 főre)

Pástétomhoz:
1 marék napraforgómag
1 vékony szelet paradicsompaprika
1 gerezd fokhagyma
fél csokor friss petrezselyem (szárastul)
egy kisebb cukkini fele
1 tk citromlé
só
fehér bors
kömény
római kömény
kurkuma

Tálaláshoz:
2 paprika
rukola


1, Ha ezt az ételt vacsorára készítjük, akkor a napraforgómagot reggel beáztatjuk.
2, Este a magokat a citromlével krémesre turmixoljuk.
3, A krémhez adjuk a felkockázott cukkinit, paprikát, fokhagymát, petrezselymet és a fűszereket ízlés szerint. A zöldségeket is alaposan a krémbe turmixoljuk.
4, A pástétomot félbevágott, kicsumázott paprikákba töltjük és rukolaágyon tálaljuk.

7. nap 811-en

Ma már kipihentebben és energikusabban keltem, mint eddig. Még nem tökéletes, de már javuló tendenciát mutatok. Végre egy nyugodtabb, letisztultabb napom volt mind testileg, mind lelkileg. Nem voltam éhes, nem szenvedtem főtt étel hallucinációktól és ma már kevésbé fáztam, mint tegnap.
És mindehhez csodálatosan sütött a nap és remek idő volt.

A következőket ettem ma:

reggeli: -
délelőtt (12:00): 1 l zöldturmix (fejes saláta, rukola, körte)
ebéd (15 óra): 5 banán
délután (18:30): 2 alma
vacsora (20:30): tarator nyersen: uborka, fokhagyma, kapor és öntetnek turmixolt kendermag enyhén sózva, borsozva. Dióval biztosan még finomabb lett volna, de az most nem volt itthon.

mozgás: 6 km séta (kb 1 óra)

Ma már sokkal jobban éreztem magam.
Olyannyira, hogy folytattuk Sophiával a jól megszokott reggeli sétánkat, bár ma még kicsit lightosra vettük a figurát. Nem mertem még nagyon nekiindulni, úgyhogy csak ide a közeli tóhoz mentünk és róttuk a köröket körbe-körbe. Végül kicsit több, mint egy óra alatt 6 km-t sétáltunk.

Már nagyon hiányzott a mozgás.
Jól esett újra sétálni egy nagyot és beszívni a tavasz illatát és érezni az éltető napfényt. Mikor utoljára sétáltam kint még tél volt, hideg, ropogott a hó a lábam alatt és beteg voltam. Most ahogy kiléptem az ajtón, mellbe vágott a tavaszi, üde levegő és ahogy megéreztem a napfény melegét, első gondolatom az volt, hogy már ez a fény mennyire gyógyító és nyugtató hatású. Ha egyetlen gyógymódot sem ismernénk a betegségekre, akkor is csak ki kéne ülni kicsit ebbe a hatalmas erőt sugárzó fénybe és hagyni, hogy szívünkig, lelkünkig hatoljon a napfény...

Ennél már csak egyetlen jobb dolog van: a nyári, reggeli, ébredező napfényben FUTNI... Na, annál nincs jobb. Alig várom már, hogy annyi erőre kapjak, hogy újra futni tudjak!

Szerencsére már ma sem szenvedtem attól a kínzó éhségtől. Sőt, délután már el is felejtettem enni, csak két almát kaptam be gyorsan, de a vacsora nagyon jól esett ismét. Szomjúságot szintén kevésbé érzek. A sok lédús gyümölcs annyi vízhez juttat, hogy néha inni is elfelejtek mellé, de egész nap a kezem ügyében van egy palack víz, úgyhogy az eszembe juttatja, hogy inni kell.

Azt hiszem, ma megtörtént egy kis áttörés is: az eddigi napjaim elég szenvedősre sikerültek az étkezést és ezt az egész 811-et illetően. Ma éreztem először igazán, hogy ebből mégis csak valami jó dolog fog kisülni, hogy ezt meg tapasztalni. Ezt eddig is tudtam, de ma éreztem is. Kezdek új erőre kapni és valami olyan belső tüzet, energiát kezdek érezni magamban, amit egyenlőre még nem tudok megmagyarázni...

Ma ismét méredzkedtem:

Súly: 68 kg
Testzsír%: 29,9%
Azaz a zsír: 20,3 kg.

Érdekes eredmény.
Legalább is szerintem tanulságos. Csütörtök óta kereken 4 kg-val vagyok kevesebb, de csak 1 kg fogyás történt zsírból. A többi fogyás valószínűleg víz és méreganyagok, amik felszabadultak a szervezetben. De bármi legyen is, tényleg könnyebbnek és üdébbnek érzem magam...


Sophia bejegyzése itt olvasható a 7. napról

6. nap 811-en

Ma már megjött a hangom, bár egyenlőre elég halk, vékony és vinnyogós. Férjem rám is szólt, hogy inkább suttogjak még egy darabig, mert ezt nem bírja hallgatni. :-)

Ez volt ma terítéken:

reggeli: -
délelőtt (11:30): 1 l zöldturmix (római saláta, fejes saláta, körte)
ebéd (15 óra): 5 banán
délután (18 óra): Sophia narancsos almalevese (2 almából, 2 narancsból)

vacsora (20:30): cukkinisaláta (cukkini, paprika, fokhagyma, kendermag, petrezselyem, só), két szelet napraforgós-káposztás kenyér


Mint látjátok, reggel kimaradt a tea.
Fáztam is veszettül utána a zöld turmix ivás közben és úgy egyébként is: egész nap fáztam. A tea eddig megadta a napi meleget, de ma nagyon fáztam. Megettem ebédre a szokásos banánmennyiséget és utána is fáztam. Meg utána is. Állandóan. És utálok fázni!!!
Viszont szívmelengető a gondolat, hogy a tavalyi böjtömnél az utolsó 1-2 nap már ott sem fáztam, úgyhogy bízom benne, hogy a hőközpont ugyan csak néhány év alatt jön teljesen rendbe, de azért remélem ez a fázás már hamarabb múlik majd.

Ráadásul ugyanaz a zöldturmix napok óta.
Én nem unom, de ez így nem jó. Váltogatni kéne a zöldeket, de egyszerűn két napja nem jutok hozzá más zöldhöz, pedig több helyen is kajtattam már érte. Ma a kertbe is kimentem bogarászni a fűbe, de még nincs semmi ehető. A tyúkhúr már kihajtott, de még olyan pici, hogy nem akartam megtépázni. Adok neki még néhány napot, hogy szépen sokasodjon és legyen belőle több turmixra való.
Na, azért ez már egy kicsit meredek, hogy jobban örülök ennek a gaznak, mint annak, hogy közötte már bújnak elő a krókuszok, jácintok. :-)

Viszont történt ma jó dolog is.
Például a menü nagyon fincsi volt ma. Mind az uzsonna, mind a vacsora nagyon jól sikerült és nagyon jól esett.
Aztán a nap fénypontja, hogy ma már nem akartam éhen halni. Persze eddig sem akartam, de eddig úgy éreztem, hogy igen csak megvan rá az esély. Ma már nem voltam annyira éhes. Nem tudom, hogy ez most csak a tegnapi beszélgetésre adott pszichés reakció, vagy pedig tényleg jobban bírtam a mai napot, de nem is fontos: jobb volt így. Sőt, már egész jó volt. Kezdem jól érezni magam.
Igaz, meg kéne fogadni Iván kalóriaszámolgatós tanácsát, mert egészen biztos, hogy sem Sophia, sem én nem esszük meg a napi 2000 kalóriát és szerintem meg sem közelítjük. Tudom, hogy növelni kellene a gyümölcsök és a zöldek fogyasztását, de egyszerűen nem bírok már több gyümölcsöt, zöldséget hazacipelni. Ahhoz még erősödnöm kell kicsit...


Sophia bejegyzése itt olvasható a 6. napról

Sophia narancsos almalevese

Sophia napok óta ilyen levest eszik ebédre és már úgy megkívántam, hogy muszáj volt nekem is elkészítenem, bár egy kicsit változtattam rajta.
Most már értem, miért eszi ezt napok óta: azt hiszem ez a leves függőséget okoz, annyira finom. Ráadásul nagyon laktató és bátran tenném vendégek elé is az asztalra, akár nagy családi összejövetelen is. Nyáron pedig fantasztikus hűsítő lehet belőle.


Sophia narancsos almalevese

2 alma
2 narancs

1, A narancsokat meghámozzuk és turmixgépben víz hozzáadása nélkül alaposan összeturmixoljuk, de az sem baj, ha darabos marad.
2, Az almákat felkockázzuk.
3, A narancsot az almákra öntjük, összekeverjük és már kész is.

5. nap 811-en

Szörnyű ébredésem volt.
Arra keltem, hogy megint ugyanúgy fáj az oldalam, a belem, mint a betegségem alatt az elmúlt másfél évben. Alig bírtam megmozdulni, el sem tudtam képzelni, hogyan fogok így kimászni az ágyból. Az a szemét antibiotikum! Már két szem belőle így elintézett. Nem hiába féltem a beleim, nincsenek még tökéletesen rendben.
Szerencsére ébredés után egy kis séta és mozgás hatására jobb lett a helyzet, majd a reggeli almák elmulasztották a fájdalmat, de azért igen megijedtem, hogy megint kezdődik elölről az egész.

A mai menü nem túl szerencsésen, de így alakult:

reggeli: -
délelőtt (9:30): 2 alma, 4 kivi

ebéd (12:30): 5 banán
délután (17:30 óra): két marék natúr, sós burgonyachips, néhány kocka 70%-os étcsoki
vacsora (20:30 óra): zöldturmix (római saláta, fejes saláta, körte)

Ma nagyon érdekes nap volt.
Lelkileg-testileg egyaránt mélységek és magasságok... Erről nem is kívánok többet szólni, de azt hiszem, ennek eredménye lett, hogy délután muszáj volt valami brutál egészségtelen, bolti vacakhoz nyúlnom egy kis megnyugvásért. Tudom, rossz szokás, rossz beidegződés: ha ideges vagy szomorú vagyok, eszem. Nem is akármit. Ez van. Bízom benne, hogy a 811 majd leszoktat erről. Mindenesetre nem önkínzó 40 napot vállaltam, hanem egy naplót a kezdetekről, a 811 kipróbálásáról, megingásokról, örömökről, bukásokról...
A chips+csoki páros egyébként nagyon jól esett - egészen odáig míg le nem nyeltem. Mert fél óra múlva már szédültem, remegett a kezem és fájt a szívem tőle. Sőt, iszonyúan el kezdett rázni a hideg, de hát az ilyen esetekből tanul az ember.
De öröm az ürömben: Sophia is krumplizott, csokizott délután. :-) Nagyon egy húron pendülünk, nem véletlen kezdtük el együtt ezt a 811-et.

Ma történt még egy érdekes esemény is.
Még mindig a hatása alatt vagyok, nem igazán tudtam még feldolgozni a dolgot, ezért nem is írnék róla véleményt és nem szeretném, hogy a saját érzelmeim, tapasztalataim vezessenek, ezért igyekszem objektíven beszámolni róla. Szóval, délután Sophiával Sáfár Ivánnál jártunk Leányfalun. Aki ismeri a 811-et, annak azt hiszem, nem kell bemutatnom. Aki még nem ismeri, annak elárulom, hogy Iván Graham könyvének fordítója, magyarországi kiadója és a 811 első és legismertebb itthoni követője. Érdemes honlapját is böngészni, mert sok információt megtalálhattok itt a 811-ről és a magyarországi "változatáról", hogy itthon ezt hogyan lehet megvalósítani. Iván honlapja: Vibrant egészség
Én is tervezek majd egy összefoglaló bejegyzést írni a 811-ről, amint visszakapom a könyvem, de addig is böngésszétek Iván honlapját!

Nagyon örülök, hogy ma személyesen is találkozhattunk és beszélhettünk Ivánnal. Rengeteg kérdést feltettünk neki és rengeteg sok olyan új dolgot is megtudtunk, amit nem is kérdeztünk. :-) Nem olyan bonyolult a 811, eddig is értettem a lényegét, a könyvben nagyon jól le van írva minden, mégis most jobban átlátom már. Iván nagyon sokat mesélt még nekünk az átállásról és a kezdeti nehézségekről, amiből szintén nagyon sokat tanultam és megnyugtató volt, amiket ezzel kapcsolatban mondott.
Röviden szeretnék tehát a teljesség igénye nélkül egy-két infót leírni abból, amit Ivántól hallottunk és ami újdonságként hatott rám, amitől most kicsit másképp látom a dolgokat.

Nézzük először az átállást.
Jó volt hallani, hogy még Iván is azt mondta, hogy az átállás irtó nehéz. Nem megy egyik napról a másikra, úgyhogy nyugodtan együnk több magot, ha azt kívánjuk. Sőt, az elején még szükség is van rá, kívánja is az ember, amíg átáll a szervezet, utána pedig szép lassan lehet csökkenteni a mennyiségét. A 811 ugyanis eredetileg főleg édes gyümölcsökből és zöldekből áll, kevés nem édes gyümölccsel és magokkal kiegészítve. Ez a magmennyiség napi 3 dkg, azaz kb egy marék lehet, a napi kalóriát ugyanis elsősorban a rengeteg gyümölcsből kéne fedeznünk, a fehérjét és a gyümölcsökből hiányzó ásványi anyagokat, nyomelemeket pedig a zöldek adják.
Javasolta is Iván, hogy az elején hasznos, ha számoljuk a kalóriákat, hogy meglegyen a napi 2000 kalória. Persze az első időkben lehetetlen megenni ennyi gyümölcsöt, de majd bele fogunk jönni.
Sőt, ami még számomra nagyon pozitív volt, hogy mesélt arról is, hogy iszonyú nehéz abbahagyni a főtt ételek evését. Az ember úgy sóvárog utána, mint a drogfüggők a drog után és ez még sokáig kísérteni fog, de ha megkívánjuk együk meg. Ez legfőképpen valamilyen vegán főtt legyen inkább és heti két ilyen megingás "engedélyezett", azaz heti két étkezésre még lehet főttet enni, mert azt a nyers ételen élő szervezet gond nélkül ki tudja javítani, többet már nem. Előbb-utóbb pedig úgyis tapasztalni fogjuk, hogy milyen rosszul esik a főtt étel és akkor már könnyebb végleg leszokni róla.

Kérdeztük tőle még azt is, hogy lehet, hogy Sophia egyáltalán nem éhes, én meg állandóan éhezem ugyanattól az étrendtől. Erre is érdekes, amit mondott, mert még erről sem hallottam. Étvágytalanságot okozhat az, hogy beindult a méregtelenítés és a felszabadult, szervezetbe került mérgek kipucolásával van a test elfoglalva és emiatt nem kér újabb üzemanyagot egyenlőre.
A túlzott étvágy pedig lehet attól, hogy a szervezet még nem tudja tökéletesen feldolgozni a gyümölcsöt és még nem tanult meg abból építkezni és energiát nyerni, de ez is el fog múlni, és higgyük el, hogy jól lehet lakni rengeteg gyümölcsön. Elhisszük, azért mentünk oda. Sőt, kíváncsiak is vagyunk erre, azért vágtunk bele.

A másik számomra nagyon érdekes dolog, amit a fázásról mondott. Mert hogy én fázom, néha jobban, néha kevésbé, de három pulcsi, két zokni és derékmelegítő nélkül a fűtött lakásban is hideg kezem-lábam és ráz a hideg.
Szóval, a legfontosabb: nem a táplálékok fűtik a testet, azok csak az alapanyagokat adják a test működéséhez. A test maga végzi a szervezet optimális hőmérsékletének fenntartását, méghozzá úgy, hogy a testnek van egy hőközpontja, ami főtt ételen élőknél legtöbbször nem működik helyesen. Ha fázunk az átállás időszakában, akkor segíthet a mozgás, az alapos beöltözés, forró lábfürdő, vagy kicsit több olajos mag evése, de a lényeg, hogy el kell viselnünk, amíg a hőközpont működése rendbejön. De 811-en rendbe fog jönni.
A szomorú az, hogy ez kb 2-3 év, viszont állítólag utána remekül elviselhető minden extrém hideg és meleg időjárás. Na, erre nagyon kíváncsi lennék. Mert most még nyáron is tudok hideg kezet produkálni, vagy nagyon melegben a hőguta kerülget. Ez azt jelenti, hogy akkor néhány év múlva én is át tudnám úszni a jeges Dunát? :-)

Ami még nagyon tetszett, hogy Iván sem szó szerint követi a könyvet, hanem magyar viszonyokra alkalmazva és a 811 alapelvét követve étkezik, tehát nem veti el az aszalást teljesen, hiszen a legjobb tartósítási mód, de azért nem kell túlzásba vinni, hiszen a zöldségekben, gyümölcsökben található víz (ami aszalással távozik) az egyik legegészségesebb folyadék a testnek.

Tehát az egész beszélgetés lényege és tanulsága számomra, hogy a 811 által javasolt ételtársításokra (édes gyümi+mag tilos, de zöldség vagy nem édes gyümi+mag lehet, a zöldek pedig mindennel társíthatóak) figyeljünk, együnk rengeteg gyümölcsöt és zöldet, a többi pedig majd jön magától. Nem kell görcsösen akarni, számolgatni, megfeszülni, hagyjunk időt a testnek az átállásra, együk, amit megkívánunk és jól esik - az alapelveket szem előtt tartva - és majd belejövünk.
Igen, csak lazán. Hát legyen így...


Sophia bejegyzése itt olvasható a 5. napról