Negyven napig 811-en

Amint olvashattátok már többször itt a blogon is, meg a facebook oldalamon is, egy hosszú betegség és egy hosszú diétával egybekötött gyógyulás után vagyok. Az orvosok azt mondták, továbbra is tartózkodjam a tejtermékektől és a búzaliszttől, de egyébként meggyógyultam, az eredményeim nagyon jók, a diétát abbahagyhatom és visszatérhetek a megszokott étrendemhez...

Na, itt a bökkenő!
Ez mind szép és jó, de egyáltalán nem érzem jól magam. Persze a súlyos tüneteim elmúltak, de eléggé le vagyok gyengülve. Nagyon igénybe vett ez a betegség, de hiába szedek vitaminokat, csodaszereket, valahogy nem kapok erőre hosszú hónapok óta. Lassan pedig el kezdtem visszatérni a szokásos étrendemhez és úgy erősödtek ismét a tüneteim.
Nem gyógyultam volna meg teljesen? Lehet, de igazából mindegy is, mert a régi étrendemtől lettem beteg, akármennyire jónak hittem is. Talán a glutén volt a baj, nem tudom, de a beleim, az emésztőrendszerem nem működik túl jól, elég érzékeny. Hiába próbálok visszaszokni egy gluténmentes vegán étrendre, nem megy. Nem csak a tüneteim erősödnek ismét, de a testem is nehezen bírja a megpróbáltatásokat és lázad.
Például nem rég az egyik órám közben erős fájdalom nyilallt a szívembe. Alig kaptam levegőt, pár pillanatra minden elsötétült, kivert a víz és a fájdalom iszonyú módon kisugárzott a bal vállamba és a karomba. Nagyon megijedtem, meg sem mertem mozdulni, beszélni nem tudtam. Még a gyerekek is látták, hogy valami nem stimmel, mert hirtelen olyan csendben lettek, amit még semmilyen fegyelmezési módszerrel sem sikerült elérnem. Kis idő múlva halkan, de sikerült beszélnem és pihegve lélegeznem, de még órák múlva is remegett a kezem, úgy megijedtem, hogy ott maradok.

Ez néhány hete volt, de pontosan egy héttel ezelőtt pedig elájultam ministrálás közben az oltár mellett a szentmise kellős közepén. Először csak kivert a víz, tetőtől-talpig hideg verítéket éreztem magamon, remegni kezdett a kezem, a lábam, majd homályosult a látásom, csak foltokat láttam magam előtt néhány méterre, aztán a hallásom is egyre tompább lett, csak sűrű, összemosódó hangokat hallottam a pap szavaiból. Mivel a férjem ott állt nem messze tőlem, valahogy eljutottam hozzá és utána már csak arra emlékszem, hogy a sekrestyében leültettek egy székre, majd felfektettek egy asztalra. Akkor már jobban lettem, de nagyon nehezen kaptam levegőt, a kezem görcsbe állva remegett, nem tudtam mozgatni az ujjaimat és csak néhány óra múlva nyugodtam meg teljesen.
Egy másik történet: néhány hónapja begyulladt egy fogam, gyökérkezelték. Múlt héten az ájulásom előtti napom szintén el kezdett fájni egy másik fogam, két nap múlva gyökérkezelték. Kezelés után belázasodtam, ami állítólag normális jelenség, de azt már nem tartom annak, hogy egymás után kell gyökérkezelni a fogaimat, azt meg pláne nem, hogy ezután a torkom is el kezdett fájni hozzá, köhögök, begyulladt az arcom, fáj a fülem, a hangom pedig úgy elment , hogy egy nyikkanásnyi hangot sem tudok kierőltetni magamból. Mindez egy hete tart és nem leszek jobban. Sőt, egyre rosszabb, úgyhogy ma már orvosnál jártam és szerencsére egyenlőre megkímélt az antibiotikumtól.

Azért lássuk be: hiába gyógyultam meg, amint újra a megszokott ételeket akartam enni, kezdődtek a fenti dolgok, úgyhogy a régi étrendhez való visszatérés felér egy öngyilkossággal. Már a szívfájdalomnál nagyon megijedtem, de most az ájulásos jelenetnél komolyan elhatároztam, hogy radikális változásra van szükség, mert ennek a fele sem tréfa. Visszatérni a régi étrendemhez tehát őrültség lenne, valami másra van szükség. Kéne kicsit sportolni, mozogni ismét, de amíg így gyengélkedek, nem megy. Még kéne erősödni kicsi mondjuk a táplálkozás változtatásával, de nem tudok addig szépen fegyelmezetten enni, amíg nem sportolhatok. A kettő valahogy nagyon összefügg nálam és ez így ördögi kör.

Hetekkel ezelőtt Sophiával elkezdtünk napi szinten sétálni, majd egyre hosszabb sétákat teszünk most már, de ez még mindig nem egy nagy szám régebbi önmagamhoz képest. Most nagyon jól esik és kiskutyám is élvezi a sétákat, kezdetnek jó, aztán majd, ha megerősödöm jöhet a futás és a többi...


Táplálkozásban pedig úgy látom, nincs más hátra, mint előre: nyers étkezés. Teljes nyers étkezés...
Régóta piszkálja már a fantáziám ez a táplálkozási mód, de sosem gondoltam, hogy teljesen nyers legyek, most viszont ezt látom az egyedüli megoldásnak. Annyi jót hallottam már róla és nem is idegen tőlem ez a dolog, ugyanis próbáltam már többször többféleképpen is az elmúlt években. Volt, hogy napi egyszer azért ettem főtt ételt, vagy teljesen nyersen ettem a Boutenko könyv hatására, de akkor úgy lefogytam egy hónap alatt, hogy magam is megijedtem. Aztán tavaly próbáltam szintén a gyógyulásom miatt nyerset enni. Ettem, mindent, ami nyers, de az nagyon nem vált be, semmit nem enyhültek a tüneteim, nem lettem jobban. Egy nyers kenyeres, napraforgómagpástétomos, zöldséges vacsora után ugyanúgy beszédültem, mintha főtt ételt ettem volna. Ekkor akadt újra a kezembe Dr. Douglas Graham: 80/10/10 című könyve, ami már évekkel ezelőtt is nagy hatást tett rám (részletek erről később), most pedig a megoldást látom benne. Persze a könyv elég szigorú az étkezést illetően és nem is európai, mérsékelt övi éghajlatra íródott, de szerintem az alapelveket szem előtt tartva egyszerűen adoptálható ránk is. Nem tűnik megvalósíthatatlannak...

Bár nagyon szeretem a főtt ételeket, szeretek enni, de nagyon szeretnék most már egészen meggyógyulni is, nagyon szeretnék újra sportolni és természetesen veszett mód kíváncsi vagyok, hogy milyen változásokat okozna bennem ez a fajta nyers étkezés. Próbálkoztam én már ezzel az utóbbi években és az utóbbi hónapokban is, de a környezet hatására ma már sajnos könnyebbnek és természetesebbnek tűnik főtt ételeket enni, ezért újra és újra ettem mindig főtteket is. Ez még nem lenne olyan nagy baj, több nyersevőtől hallottam, hogy olykor esznek főtt ételeket, vagy ételeik kisebb százaléka főtt, de hangsúlyozom: ettől még sem lettem jobban. Valamilyen más radikális változásra is szükség van még és a 811 felé közelítő étkezésnél jobb megoldást nem látok most a gyógyulásra. Sok helyen olvastam róla, utánanéztem, utánakérdeztem és ki kell próbálnom...

Ésl mivel ketten minden könnyebb, ezért Sophiával addig fűtöttük egymást, míg elhatároztuk, hogy akármi lesz is, az elkövetkező 40 napot a 811 jegyében igyekszünk majd együtt végigcsinálni. Sophia bevezetőjét itt olvashatjátok. 40 nap nem olyan sok idő, tarthatónak, teljesíthetőnek tűnik, de elég idő ahhoz, hogy kiderüljön bírjuk-e, jó-e, beválik-e. Ennyi idő alatt kiderül, hogy ez a típusú nyers étkezés legyengít, vagy megerősít, hogy hullává fogyunk, vagy beáll-e egy egészséges, egyéni tartható testsúly. Nagyjából már kitaláltam, átgondoltam, hogy hogyan tudnám ezt az egészet megvalósítani, a napirendemhez igazítani és hogy ízlésemben hogyan tudnám magamra alakítania a dolgot, bár még biztosan hoz majd változást, alakulást az elkövetkező néhány nap, hét, főleg az elején. Nagyon kíváncsi vagyok már rá, hogyan hat ez az étkezés majd az egészségemre, mert követői már ódákat zengenek róla, nekem mégis kicsit idegen és elképzelhetetlen az a hatalmas kicsattanó testi egészség és erő, amit hallani róla. Éppen ezért muszáj kipróbálnom.

A másik érzékeny kérdés számomra ebben a témában: a sport.
Nagy sportőrült vagyok, a lételemem a mozgás, tiszta depis és befelé forduló tudok lenni, ha nincs edzés. Sajnos ez volt az utóbbi lassan már két évben, mióta kényszerpihenőn vagyok, de nagyon szeretnék újra futni és olyan intenzitással sportolni, ahogyan azelőtt. Bevallom, valamiért nem igazán tudom elképzelni, hogy a nyers étkezés mellett hogyan lehet keményen edzeni. Tudom, hogy lehet, értem a miértjét és a hogyanját is, csak éppen hihetetlen számomra. Viszont ott van ennek az életstílusnak két leghíresebb követője: Douglas Graham (honlapja: FoodnSport) és Tim VanOrden (honlapja: Running Raw). Eszméletlen a két fickó sportteljesítménye és a neten még rengeteg példát és videót találni raw sportolókra, akik ultratávokat, maratonokat futnak... stb.
Szóval, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi megy végbe az emberi szervezetben ilyen étkezés hatására, hogy emberek ilyen teljesítményre lesznek képesek. Muszáj kipróbálnom, különben sosem tudom meg. Úgyis addig fúrná a dolog az oldalamat, míg egyszer úgyis kipróbálnám. És ez az egyszer most van itt. Most van itt a helye, ideje...

Teljesen egyet tudok érteni a 811-el, jónak tartom, de vannak kétségeim, fenntartásaim is ezzel kapcsolatban, viszont sosem tudom meg, hogy mi igaz, mi nem, hogyha nem próbálom ki. Úgyhogy legyen az elkövetkező 40 nap egy kísérlet, egy próba. Úgy tervezzük Sophiával, hogy minden nap leírjuk az aznapi menünket, hogy mit ettünk és hogy mik a tapasztalataink, mik a változások, úgyhogy érdemes lesz az ő blogját is figyelni nap, mint nap. Mivel eddig szinte rendszeresen ettem főtt ételt is, ezért nagyon jó tapasztalat lesz arra vonatkozóan is, hogy milyen elkezdeni a nyers étkezést, milyen áttérni. Rendszeresen mérem majd a súlyom és a testzsírszázalékom is a változásokról, ahogyan tavaly a böjtnél is, mert érdekel, hogy milyen változásokat okoz a szervezetben. Változás, tapasztalás pedig lesz bőven, hiszen az utóbbi hetekben, napokban elkeseredésemben nem csak főttet, de liszteset, sőt még tejeset is ettem. A hasam fáj tőle, az arcbőröm pedig katasztrófa lett: úgy nézek ki, mint egy tinédzser. Látszik, hogy nem tudom ezeket az ételeket megemészteni, szenvedek az evésük után rendesen, de kíváncsi vagyok, hogy holnaptól hogyan reagál majd, hogyan változik, hogyan újul meg a szervezet, az emésztés és hogyan nő az energia, a sportteljesítmény és hogyan futom le 40 nap múlva a maratont. :-D

Most itt ülök lázasan, némán, fájós torokkal, de lelkileg teljesen felkészülve a sok gyümölcsre, zöldre, nyers, éltető finomságokra. Akkor vágjunk is bele!
Viszlát főtt kaja, üdv 811!...