Böjt - 5. nap

"Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok?" (1Kor 6,19)

Na, végre, végre egy nyugis nap!
Ma sehová sem kellett mennem, testileg is egészen jól voltam és még az olajsütő is kellő távolságban (még mindig a teraszon) van tőlem, hogy ne zavarja köreimet. :-) Igaz, lelkileg még nem tisztult ki az ég teljesen, de már csendesedik a vihar és csendesedem én is. Nem igazán van most mondanivalóm sem...
Testileg viszont a lehetőségekhez képest jól éreztem magam. Reggel ugyan kicsit fáradtan és gyengélkedve ébredtem, de a teától és a délutáni gyümölcslétől már ez is elmúlt. Ugyan nem fogok most sportrekordokat felállítani, de a tegnapihoz képest tényleg remekül vagyok.

Így alakult a mai ivászat:

Reggeli: 1 ek méz
Délelőtt: 1,2 l májvédőtea
Ebéd: alma-lime-sárgarépalé
Uzsonna: 1,2 l csalántea
Vacsora: -


Délelőtt még tettem-vettem itthon, intéztem az apró-cseprő dolgaimat és a háziasszonyi teendőket, délután viszont sikerült egy kicsit pihennem és májpakolással együtt bebújtam a jó meleg ágyikóba, a cicák pedig dorombolva körbevettek. Kell ennél több?
Nem ide tartozik ugyan, de muszáj megmutatnom, hogy ezek a kis lurkók hogyan aludtak ma:

Azt hiszem tanulhatnánk tőlünk, hogyan kell békésen, önfeledten pihenni. Magamon is tapasztalom és biztos sokan vagyunk így vele, hogy mikor pihenhetnénk még akkor is mérgezzük a gondolatainkat mindenféle szeméttel. Ez egyrészt a tv-nek és idétlen filmeknek köszönhető, másrészt képtelenek vagyunk kikapcsolni, elengedni a napi gondokat, problémákat és még alvás közben is kattog az agyunk, hogy mit hogy kéne tenni. Tény, hogy cicáimnak az aztán az ég egy adta világon semmi gondjuk nincs azon kívül, hogy a kutya néha megrágcsálja őket, de annyira jó nézni őket, hogy így is lehet pihenni.

Ma rájöttem egyébként, milyen veszettül szerencsés vagyok, hogy nem kell se dolgoznom, se főznöm a böjt alatt. Így azért az elmúlt két nap ellenére is könnyebb a böjt. Hálás vagyok érte, hogy ilyen körülmények között böjtölhetek idén.
Viszont ha dolgoznom és főznöm kéne, akkor sem tartom megvalósíthatatlannak, hogy egy ilyenbe belevágjak. Például a munkát úgy oldanám meg, hogy szerintem márc. 15. körülre tervezném a böjtöt. Az első két napban még dolgoznék, mert az egész kibírható és akkor még nem zárkózik be az ember, akkor még nem ideges, feszült. Aztán kivennék két nap szabit valahogy a nemzeti ünnep és egy közeli hétvége környékére és máris lett még öt napom, amikor otthon, nyugodtan böjtölhetek és így egy hét napos kúrát megúsztam két nap szabival. Esetleg még egy harmadik szabadnap is jól jöhet az első felépítő napra.
A főzést pedig szerintem meg úgy oldanám meg, ha igényelné a család, hogy nem főznék. :-) Tényleg nem főznék. Nem az illatok miatt, hanem mert se kedvem, se energiám hozzá. Viszont a böjtöt megelőző néhány hétben biztosan felhalmoznék a fagyasztóban néhány egytálételt, ami bírja a fagyasztást (pl: paprikáskrumpli, pásztortarhonya, rizottó), vagy zöldségfasírtokat fagyasztanék le, amihez csak rizst, vagy krumplit kéne főznöm, így a káposzta is megmarad és a kecske is jól lakik.
Szóval, nem kivitelezhetetlen, csak egy kicsit több szervezést igényel.

Napok óta egyébként napi egy gyümilevet iszom.
Ez most jó így. Nem is kívánok többet. Igaz, hogy a böjt előtt még napi kettőt terveztem, de reggel még nem kívánom, este pedig már nem kívánom, úgyhogy most ez az egy lé remekül bevált. Sőt, még sok is, legalább is az elkészítését illetően. Nagyon uncsi ez a gyümölcsfacsarás és nagyon hosszadalmas. Tovább tart elkészíteni, mint azt a néhány deci levet meginni akármilyen lassan is iszom. Ma például ez volt a legnagyobb problémám, hogy már megint gyümölcslevet kell készíteni. (Mondom, hogy ma jó napom volt! :-)
Ja, és a petrezselyem és a hagyma változatlanul kísért, pedig nem is érzem az illatukat, de befészkelték magukat a gondolataimba. Nem tudom, miért pont ez a kettő, szeretem őket, de sok minden mást is szeretek még ennyire. Azt hiszem, ha már ehetek majd, valami nagyon petrezselymeset és nagyon hagymásat fogok enni. Lehet, hogy inkább egyszerűen csak egy petrezselymes hagymát? :-)

Ezenkívül más ma nem történt.
Viszont a fent is idézet bibliai idézettel futottam ma össze és megint gondolkozásra késztetett olyan téren, hogy mennyire fontos az egészségünk, mennyire kell rá figyelni, hiszen mégiscsak a lelki dolgok lennének a fontosabbak. Sokszor látok keresztény embereket, akik magasról tojnak az egészségükre, mert az úgysem számít, míg nekem elég sokat jelent. Vajon helyes ez így? Vajon ezt várja tőlem az Isten, hogy ennyire odafigyeljek arra, hogy mit eszem? Vajon nem viszem túlzásba a lelki fejlődés hátrányára? Megkaptam már néhányszor, hogy túl sokat figyelek az egészségemre és hogy túl sokat foglalkoztat a téma.
Egyáltalán van-e értelme ennek a böjtnek? Van-e értelme ennek az önsanyargatásnak? Valószínű azért is foglalkoztat ez most ennyire, mert néhány héttel ezelőtt a legutóbbi gyónásom alkalmával lelkivezetőm arra kért, hogy hagyjam abba ezt aszketizmust és foglalkozzam többet a szeretet tetteivel és inkább azon keresztül próbáljak meg embertársaim felé fordulni.
Kényes az egyensúly az biztos, de nem hiszem, hogy bármelyik is elhanyagolható lenne.

Ha Jézus 40 napra visszavonult a pusztába böjtölni, hogy az Atyával legyen, letisztázza a gondolatait, hogy tudatosítsa küldetését, hogy meghallja Isten akaratát, akkor ezzel egyben nem példát adott nekünk is, hogy mi is így tegyünk? Sokakat zavar, hogy most nem eszem pár napig, de vajon miért olyan nagy baj ez? Nem ártok vele senkinek.
A másik nyomós érv pedig, ami miatt nem elhanyagolható az egészségünk, az az, hogy a test és a lélek szétválaszthatatlan. Még a Katolikus Egyház tanítása is ez, amikor azt állítja, hogy testben támadunk fel.
Ráadásul ismeretes, hogy a böjt hatással van a lélekre is. Ugyanolyan hatással, mint a testre: tisztít, méregtelenít, gyógyít, erősít. Szétválaszthatatlan a kettő.
Ugyanígy nem mindegy tehát, hogy amikor eszünk, mit eszünk. Ami ártalmas a testnek, az árt a léleknek is (ez fordítva is igaz egyébként), legjobb példája ennek az alkoholos italok, de kicsiben ugyanez igaz a húsra, cukorra...stb. Egyébként ez azonnal érezhető például egy jó kiadós vasárnapi ebéd után. Mindenki fújtatva dől a sok kajától jobbra-balra, de kinek van kedve akkor zsolozsmázni? A túlterhelt gyomor mellett nehezen kulcsolódik imára a kéz. A túlherhelt emésztőrendszer hatására a lélek sem vágyódik Isten után. A túlsúllyal és plusz kilókkal küszködve nemcsak a test, de a lélek is elnehezedik. Nem mindegy hát, hogy mit eszünk, csak nem szabad, hogy az egészség kérdése vegye át a gondolataink felett a hatalmat.
Másik nagyon fontos érv, ami miatt vigyázni kéne testi jólétünkre, az a szeretet. Igen, a legfőbb parancs! Mert betegen, elhízottan, állandó náthával, allergiával küszködve, hogyan szolgálunk? Hogyan látjuk el szeretteinket? Hogy szeretjük őket és adunk elég figyelmet nekik, ha mindig a mi bajunkkal kell foglalkozni? Felelősséggel tartozunk másokért, szeretteinkért, gyermekeinkért és vajon eszükbe jutnak-e hozzátartozóink, amikor leülünk enni? Ha nagyon le szeretném sarkítani a dolgot, akkor úgy is mondhatnám, hogy minden egyes egészségtelen falat csak saját önzésünkből, falánkságunkból történik - őellenük.
Ezzel nem azt mondom, hogy a beteg ember nem ér semmit. Csak az szeretném hangsúlyozni, hogy igen is, nem elhanyagolható az egészségünkre való odafigyelés, de emellett nem árt tudni, hogy vannak, akiket éppen betegségükben hívott el az Úr arra, hogy szenvedéseikben és állhatatosságukban mutassák meg az Úr dicsőségét!

Ráadásul Szent Pál is mondja: "testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma". Nem mindegy hát, hogy miben lakik. A templomok szépen ki vannak díszítve, dekorálva, hogy szép, értékes és méltó legyen az Isten házára, de mint az idézetből látszik, ugyanez igaz a testünkre is. Ha vendégek jönnek, kitakarítjuk a lakást, ha közeleg a húsvét, böjtölünk és bűnbánatot tartunk, hogy megtisztítsuk testünket és lelkünket is, de ha testünk egész évben a Szentlélek temploma, miért nem fordítunk rá kicsit több figyelmet, hogy méltó lakhelye lehessen? Valószínű észre sem vesszük egyébként a sok zsírréteg és méreg alatt Isten lelkét bennünk. Sajnos egy túltáplált, sok-sok étellel teletömött testben nehéz keresni és megtalálni az Urat. Persze nem lehetetlen. Semmi sem lehetetlen, de azért nem túlzásba véve, csak kicsit odafigyelve az étkezésünkre, sokat tehetünk a lélek egészségéért is.
A gondolatmenet végére:
"Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen szellemi hódolatotok." (Róm 12,1)

Mára nem telt többre. Talán majd holnap.
Azt hiszem ma végre időben lefekszem szunyókálni és majd igyekszem úgy előadni ezt is, mint a cicáim. :-)