(Hú, ez nem is rossz ötlet! Ki kéne próbálni ugyanezt körtével is! - Azóta ki is próbáltam és itt található.)
Persze nem a megszokott állagú almás pite lett ebből a receptből, de nekem nagyon ízlik a rengeteg alma a fűszeres, ropogós tészta közé zárva. Érdemes egyszer kipróbálni ezt a változatot is, mert sokkal egészségesebb, mint a margarinnal készült társai. Azért egy hibája számomra mégis van: irdatlan mennyiséget meg tudok enni belőle egyszerre, nem lehet abbahagyni.
Almás pite
Tésztához:
600 g liszt (nálam 450 teljeskiőrlésű tönkölyliszt és 150 g finomliszt)
1 kávésk. szódabikarbóna
5 ek méz
4 ek citromlé
3,5 dl víz
fahéj
Töltelékhez:
4 közepes méretű alma
5 ek méz
60 g búza-vagy tönkölydara (nálam vegyesen kb 3:2 arányban a tönköly javára)
fahéj
Tetejére:
1 ek méz
1 ek víz
fahéj
1, Először a tölteléket készítjük el: megmossuk, kicsumázzuk az almákat és lereszeljük. Én sosem hámozom meg: sajnálom a héját kidobni és a sütibe sülve úgyis megpuhul, észre sem lehet venni benne.
2, Az almákhoz hozzáadjuk a mézet, a darát, fahéjat, összekeverjük és félretesszük, amíg elkészítjük a tésztát. Nem kell aggódni a dara miatt, hogy grízes ízű kemény tölteléket kapunk: nagyon jó almás tölti lesz belőle, ugyanis a dara elszívja az alma levét, nagyon szépen megpuhul benne és így nem kell kinyomkodni a gyümölcs levét.
3, A tészta hozzávalóit kimérjük, összegyúrjuk és két részre szedjük: egy kisebb és egy nagyobb részre.
4, Közben előmelegítjük a sütőt 180 fokra.
5, A nagyobbik darab lesz a süti alsó tésztája, ezt kinyújtjuk akkorára, hogy a tepsi oldalára is jusson egy kis perem belőle.
6, Az almatölteléket egyenletesen eloszlatva belekanalazzuk a tésztába, majd a másik tésztagombócot is kinyújtjuk, az előzőek tetejére igazítjuk, a felső tészta széleit a másik mellett körbe lenyomkodjuk.
7, A tetejére a kencéhez összekeverjük a hozzávalókat és egyenletesen megkenjük vele a süti tetejét, majd villával megszurkáljuk és mehet az egész az előmelegített sütőbe.
8, Háromnegyed órát sütjük, de kb. 35 perc múlva kivesszük a sütőből, újra átkenjük a tetejét a mézes vízzel, ismét megszurkáljuk villával a már előzőleg megszúrt helyeken (erre azért van szükség, mert a mézes víz eltömíti a lyukakat és még az utolsó 10 percben is meg tud emelkedni a tészta. Tapasztalatból mondom, ugyanis sikerült már így hatalmas vulkánt sütnöm.) és visszatesszük a sütőbe még a maradék időre. Ettől az utolsó kenéstől lesz olyan szép fényes és enyhén édes a teteje.
9, A sütit a tepsiben hagyjuk kihűlni és csak akkor szeleteljük, ha már tényleg teljesen kihűlt a hűtőben, különben még folyékony lesz a töltelék.
(A sütemény a Hagyományosat egészségesen c. szakácskönyv almáspite receptjéből kiindulva némi átalakítással született.)
4 megjegyzés:
Amikor a lányom kis korában tej allergiás volt, anyukám is mindíg ilyesmi almáspitét csinált neki, csak Ő fehér liszttel, illetve a tölteléknek csak a kicsavart almát tette.Imádtam én is!
Snöcy, köszi, hogy megerősítettél, hogy az almás pite így is milyen finom. Nálunk ugyanis ezt a változatot csak én eszem, a többieknek nem jön be, pedig én is odavagyok érte!
Szamóca!
Ne tudd meg hogy mennyit ettem ma ebből a sütiből!Tegnap a blogodat böngészve irtóra megkívántam,de csak fél adaggal csináltam,ami nagy hiba volt.Pedig vendégeket várok,így kénytelen leszek a többit eldugni magam elől.
Pilchard, el tudom képzelni! :-)
Tényleg hiba volt csak fél adaggal készíteni! Nekem ez a teljes mennyiség két adag, ugyanis a felét együltő helyemben lazán megeszem. Én is irtó sokat tudok ebből enni, de örülök, hogy már nem vagyok ezzel egyedül.
És a vendégeknek hogy ízlett? Maradt nekik egyáltalán? :-)
Megjegyzés küldése