"Magozatlan" szilva zabpehelyköntösben

Az idei utolsó szilvaszállítmány érkezett apósomtól a hétvégén, így most ebből valami különlegeset szerettem volna készíteni, már csak azért is, mert ismét vendégek jöttek.
Ennek a szilvás finomságnak az alapjául Dulmina keksze szolgált kicsit átalakítva, de el tudom képzelni ezt az édességet nyersevőknek aszalva is valami gyümölcsös-hajdinás alapból.


"Magozatlan" szilva zabpehelyköntösben
(20 db lett belőle)

Kekszhez:
10 dkg zabpehely
15 dkg liszt (nálam 10 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt és 5 dkg finomliszt)
3-4 ek. méz
0,8 dl olaj
1 kis marék mazsola
víz

Töltelékhez:
10 szem szilva
20 szem mandula
néhány ek. méz
fahéj

1, A mandulát néhány evőkanál fahéjjal elkevert mézbe áztatjuk éjszakára.
2, Másnap a keksz hozzávalóit tésztává gyúrjuk annyi vízzel, hogy egy jól gyúrható, de nem ragacsos masszát kapjunk.

3, A tésztából szilvaméretű kis kosárkákat formázunk, sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük őket és 180 fokra előmelegített sütőbe toljuk negyed órára (ez még nem a készre sütés).
4, Közben kimagozzuk a szilvát és amint félkészre sült a tészta, mindegyik kosárba a egy-egy fél szilvát teszünk vágott felükkel felfelé. A mag helyére egy-egy mézbe áztatott, de lecsöpögtetett mandulát helyezünk és még pár perce visszatoljuk a kekszeket a sütőbe, amíg a tészta ropogósra sül és a szilva is megpuhul egy kicsit.

5, A még meleg sütiket meglocsoljuk a manduláról visszamaradt fahéjas mézzel és amint kihűlt, tálalhatjuk - ha még van belőle. :-)

Szerencsére ennek a sütinek is akkora sikere volt, hogy már csak a nyomait (értsd: mosogatnivalót) találtam estére. Azért egy hibája a többi szilvás sütihez hasonlóan ennek is van: a szilvát ki kell magozni...