Hogy is kezdjem?

Mi is legyen az első bejegyzés?
Talán röviden leírnám miért is éreztem úgy, hogy létre kell hoznom egy blogot és mi is a célom vele. Tudom, nagyon sok hasonló jellegű honlap és blog van már, de azért reménykedem, hogy én is ki tudok sütni-főzni valami újat.

Mióta vegetáriánus lettem, azóta főzök is, mióta férjhez mentem, azóta meg pláne. Beszereztem jó pár szakácskönyvet és elég hamar megtanultam, melyik alapanyag mire jó, mit tud, úgyhogy hamarosan jöttek a saját kreálmányok, ételvariációk, receptek.
Mikor vegán lettem az első hetekben a sok kikísérletezett és bevált sajtos, tejfölös recept fölött csak álltam és fogalmam sem volt, hogy mit egyek, ami esetleg még finom és jó ízű is. Az meg még hagyján, hogy én mit eszek, de mit eszünk? Mit főzzek a férjemnek, hogy ne kelljen mindennap kétfélét főzni, de ne is kényszerítsem szegényt, hogy vegán legyen miattam.Szakácskönyveket eleinte alig találtam ebben a témában, úgyhogy paprikáskrumplival, káposztástésztával és egyszerű zöldségekkel rakott krumplival, zöldségpörkölttel indult a vegán pályafutásom. Majd jöttek az újabb és újabb receptötletek és ételcsodák, amiket muszáj volt lefényképezni és a recepteket feljegyezni, hogy legközelebb is el tudjam készíteni.

Sokan kérdezik tőlem, miután meghallják, hogy nem eszem semmilyen állati eredetű dolgot, hogy akkor mit eszem: csak zöldséget meg gyümölcsöt rágcsálok egész nap? A környezetemből is többen érdeklődtek receptek után, hogy néha szeretnének ilyen egészségesen főzni vagy csak egyszer-egyszer valami húsmenteset enni, vagy nagyböjt idején így táplálkozni. Ilyenkor nehéz a többszáz, változatos recept közül egyet-egyet kiragadni és azt javasolni, ezért jött az ötlet, hogy mindenki számára hozzáférhetővé kéne tenni őket. Ha már úgyis gyűlnek a receptek, fotók, akkor miért ne tehetném közkinccsé őket? Talán tényleg van, akit érdekelhet - vagy ezt csak a saját megnyugtatásomra gondolom így?

Hogy jön ide ezek után a kereszténység? Tapasztalatom szerint nagyon is idetartozik.
Nagyon sok vegánál megjelenik valami ezoterikus, keleti... stb. azt a benyomást keltve, hogy a vegaság valamilyen keleti és misztikus dologhoz köthető, amit egy kereszténynek messzire el kell kerülnie.
Sajnos az egyház hozzáállása ehhez az állatokhoz és a velük bánásmódhoz nem igazán egyértelmű, ugyanis már a Katolikus Egyház Katekizmusában is ezt olvashajuk: "A hetedik parancsolat megköveteli a teremtés épségének tiszteletben tartását. Az állatok, csakúgy mint a növények és az élettelen tárgyak, természetüknél fogva a múlt, a jelen és az eljövendő emberiség közös javára rendeltettek... Az uralom, amelyet a Teremtő az embernek az élettelen dolgok és más élőlények fölött adott... megköveteli a teremtés épségének vallásos tiszteletben tartását. Az állatok Isten teremtményei, gondviselő gondoskodásával veszi körül őket. Már puszta létükkel is áldják és dicsőítik Őt. Az embereknek is jóakarattal kell közeledniük hozzájuk. Emlékezzünk csak, milyen gyengédséggel bántak az állatokkal a szentek, így Assisi Szent Ferenc vagy Néri Szent Fülöp." (2415-2416)

Ez eddig rendben is van, teljes mértékben egyet tudok érteni vele, de így folytatódik: "Isten annak a gondjára bízta az állatokat, akit saját képére teremtett. Törvényes tehát az állatok táplálkozásra és ruházat készítésére való fölhasználása. Megszelídíthetők, hogy segítsék az embert munkájában és szórakozásában is. Az állatokon végzett orvosi és tudományos kísérletek erkölcsileg elfogadhatók, ha értelmes keretek között maradnak és hozzájárulnak emberi életek gyógyításához vagy megmentéséhez." (2417)
Ennek ellenére már Assisi Szent Ferencnél is egy teljesen más dimenzióban jelenik meg az állatokkal és a természettel való bánásmód és ez nem merül ki a már fentebb említett gyengédségben. (Erről egy külön bejegyzés majd később.)
Hová lett hát a keresztény vegetarianizmus eszméje, az élet tiszteletének értéke, a könyörületesség és irgalmasság Isten minden teremtményét illetően? Miért nem számít már testünk, mint a bennünk lakó Szentlélek templomának (ld: 1Kor 6,19) tisztán és egészségben tartása, hogy a legtöbb lelki, szellemi és testi erővel szolgálhassuk Istent és embertársainkat?...

Sajnos aki teljes mértékben vallja a Katekizmus utóbb említett sorait, az sosem lesz vegetáriánus (hacsak nem egészségügyi okokból), aki pedig tiszteli és szereti annyira Isten minden teremtményét, hogy ne egye meg az állatokat, az a 2417-es bejegyzés alapján nem marad meg a kereszténységnél, mert nem tud azonosulni és egyetérteni vele, majd ezek alapján később az egyház többi tanítását is megkérdőjelezi. Több ismerősömnél is ez történt és történik most is.
Persze nem az állatok szeretete és tisztelete a legfőbb ok a vegetarianizmusra, ez talán csak az én túlzott elkötelezettségemet mutatja az állatok iránt.
A legnyomósabb érv az, hogy a húsevés ma már nem magánügy. Olyan világban élünk, ahol a táplálkozásunkkal már nem csak magunknak, hanem szeretteinknek és a többi embernek, a környezetünknek és a Földünknek is ártunk - sajnos nem is csak kis mértékben. (Erről egy külön, részletes bejegyzés majd később.) Ezen tények ismeretében egy felelős keresztény nem mehet el úgy e téma mellett, hogy ne gondolja át és ne vállaljon felelősséget étkezési szokásaiért.
A vegetarianizmussal szembeni idegenkedés ellenére a hús nélküliség nem újdonság Jézus követőinek a körében: igenis történelme van és a kereszténységben is van (sajnos elfeledett) létjogosultsága. Például sok szerzetesi közösségben is így táplálkoznak és az adventistáknál Ellen G. White is a növényi táplálkozást ajánlja. (Ezekről egy külön bejegyzés majd később.) Szeretném hangsúlyozni tehát, hogy a kereszténységben meggyökerezve is lehet vegetáriánusként élni – bár még kicsit újnak, különlegesnek számít, de egymást segítve, támogatva, egymásért imádkozva sikerülhet.

Jó böngészést, főzőcskézést és lelki feltöltődést kívánok!
Hamarosan jönnek a receptek is!