Hózik zik zik...

...Szamóca meg fotózik zik zik.

Nem tudom, hogy hol milyen a hóhelyzet az országban, de itt egy hónapja esik kisebb megszakításokkal. Néha kicsit olvad is, de nem eleget. Mostanra már hihetetlen mennyiségű hó van mindenféle a környéken és természetesen most is szakad rendületlenül. Azért én már unom egy kicsit, de Bundás egyáltalán nem: most is úgy veti bele magát a hóba minden reggel, mint az első hóesésben.
A garázs elől félrelapátolt hókupac már magasabb nálam, pedig engem sem alacsony termettel áldott meg a sors.
Azt hiszem még sosem láttam egyszerre ennyi havat, úgyhogy egy rövid hójelentés következik képekben.

A kerti fenyők, tuják roskadoznak a hó súlya alatt, rengeteg hó van az ágakon:

És így néz ki alulról:

Van egy pici fenyőnk is, két éve ültettük. Belőle most ennyi látszik:

Ma reggelre pedig már ekkora sapkája lett:

Ez itt a kerti csap, azt hiszem egy darabig még nem fog üzemelni:

Ha már a csapnál tartunk, akad itt jégből is:

A szomszéd madáretetői és gyönyörűsége tujasora:

A jó szomszédsághoz persze hozzátartozik a megfelelő(en havas) kerítés:

És van egy nagy büszkeségem is a mi kertünkben: egy csodaszép, hatalmas fenyőfa.
Így néz ki éjszaka:

És így nappal:

Így pedig napsütésben:

Így pedig alulról:

Persze a szomszéd fenyője, ha nem is zöldebb, de tuti tobozosabb.
Annyira szép, ahogy csüngnek ki a hó alól a tobozok:

Itt még árnyéka is van a hatalmas fenyőágaknak:

Ez pedig szüleim kertje a szomszéd faluban. Nekem nagyon tetszik, olyan mesebeli:

A következő képek az utcánkban készültek nagyrészt a szomszédok "javairól".
Például itt egy "jukka-süni", ez a közvetlen szomszéd "háziállata":

Ők pedig a sapkás kórók, szerintem nagyon helyesek:

Még egy kerítés.
Nekem nagyon tetszik. Olyan mintha a Jancsi és Juliska meséjéből csöppent volna ide:

Ez pedig egy kúszófenyő teljesen behavazva:

Ez is egy mesebeli fa:

A megmaradt száraz virágok így hajladoznak a hósapkától:

Tessék helyet foglalni!

Ez pedig egy havas kilátás az utcánk végéből kicsiny városunkra és a templomra:

Nézzük a kertet ismét!
Jé, egy fehér kutya őrjöng odakint:


Aztán ezzel a nagy fehér Bundással építettünk egy hóembert.
De nem akármilyet: kapott egy szexi, lila izompólót a nagy hasára és egy Beatrice mintás, ősrégi edénykét a fejére, amit egészen a kavicsszeméig a fejébe húztunk. A kezébe egy kis gereblye és két fogkefe került. Most ez volt kéznél, de jövőre fakanalat adok neki - úgy stílusosabb.
Íme, a hómuki:

Természetesen Bundás is büszkén feszít újdonsült barátja mellett, hiszen rengeteget segített - rombolni.

Az építkezés után egy héttel hóbarátunkat ellepte egy újabb adag hó és ilyen szellem lett belőle:

Persze nem hagytam annyiban a dolgot és szemeket ismét kapott hóemberünk, bár férjem szerint ez már inkább egy hószörny és alig várja, hogy elolvadjon:

Nos, így vészeljük át ezt a telet.
Bár őszintén szólva már szívesebben fotóznám a hó alól előbújó nárciszokat, majd a pirosodó paradicsomokat...