Kényszerszünet...

Már biztosan reménykedtetek, de ezúton jelentem: nem, még nem tűntem el. :-)
Csak vizsgaidőszak van. Azt hiszem, ezzel mindent megmagyaráztam.
Nagyon sok vizsgám van és sok az anyag is, úgyhogy főzés helyett tanulás van és a mosogatnivaló helyett most a tankönyvek tornyosulnak az asztalon, valahogy így:

Persze ennél sokkal több az anyag, de a többi mind általam kinyomtatott jegyzetben van meg, aminek állapota miatt egy-kettő már nem túl fotogén, így átmenetileg azokat kiszedtem a toronyból. :-)

Azért előfordul, hogy így vizsgaidőszakban is eszünk valamit, úgyhogy szoktam főzőcskézni, de csak pikk-pakk ételeket, amik pillanatok alatt elkészülnek, vagy pár perc alatt összekészítem és a sütő megoldja a többit. Már elég sok ilyen vizsgaidőszakra tartogatott gyorsétel van a tarsolyomban, amiket most lefotózgatok és már szépen gyűlnek a fotómasinámban, de letölteni még nem volt időm.

Mit ne mondjak, azért hiányzik a főzés és a vele járó blogolás, de most tényleg a tanulásra kell koncentrálnom. Eddig még sikült megúsznom éjszakázás nélkül szerencsére, de azért már érzem, hogy kezdek becsavarodni a sok tanulástól. A májusi vizsgaidőszakban ez nem szokott ilyen gond lenni, mert akkor a kutyusommal kiterülünk a teraszon a friss, tavaszi napsütésben és nemcsak, hogy szép barna leszek, de a tanulás is könnyebben megy, most viszont össze vagyok zárva ezzel a halom könyvvel a lakásban és így bizony nem akar az anyag a fejembe kúszni, főleg nem az íróasztalnál. Sosem tudtam íróasztalnál tanulni, mindig a földön, vagy nyáron a fűben tanultam.

Azért most is vannak kedvenc tanulóhelyeim, például néhány éve kaptunk egy kis hintaszéket, ami a kanapénk színéhez lett kárpitozva. Eddig sosem használtam, de most betettem az egyik kisszobánkba, ahol írtó sárga a fal, mellé állítottam egy nagy pálmát és egy konvektort, amivel befűtök nyári melegre és már kezdődhet is a tanulás. Kezembe kapok egy jó vastag tankönyvet kötőtű helyett és szép komótosan elhintázgatok órák hosszat. Egy dologgal azonban nem számoltam: nemcsak én szeretem a jó melegben a pálma árnyékában való sütkérezést, így a legtöbb esetben foglalt a hintaszék. :-)

Úgyhogy, mint a régi szép időkben, megint a földön vagyok kénytelen tanulni. Bár néha sikerül megelőznöm ezeket a csíkos szőrmókokat és mire elhelyezkedek már gyűlnek is az ölembe dorombolni. Erre persze előkerül a kutyus is, odatelepszik a lábamhoz és mondanom sem kell, így már nem lehet tanulni, de egy jót aludni annál inkább. :-)

Mindent összevetve: ha lesz egy szusszanásnyi időm a vizsgák (és a hintaszékben alvás) között, el kezdem feltölteni a karácsonyi menüt, amivel még adós vagyok és jövök a vizsgaidőszakos receptekkel is.