Rebarbarás-epres morzsasüti (crumble)

Gyermekkorom óta nem ettem rebarbarát, akkor is csak kompót formájában, de idén tavasszal valahogy eszembe jutott és nagyon megkívántam.
Persze hiába kerestem a zöldségeseknél, piacokon, sehol sem volt, vagy ha találtam is, olyan áron, hogy abból inkább több kiló más gyümölcsöt vettem. És most a napokban, amikor minden sütemény a barackok, dinnyék és a szilva körül forog, édesanyám beállított egy hatalmas csokor rebarbarával. Úgy meglepődtem, hogy hirtelen semmi ötletem nem volt, hogy mit készítsek belőle.
Szegény rebarbarát napokig csak kerülgettem, fogalmam sem volt mit kezdjek vele. A hétvégi sütés-főzés közben is még ott figyelt a konyhapulton, mikor is arra lettem figyelmes, hogy már-már könyörög egy kis eperért ill. crumble szeretne lenni.
Oké, ez tényleg nem hangzik rosszul, de rebarbarából morzsasütit? Augusztus közepén epret?
Végül annyira piszkálta a fantáziám ez az ötlet, hogy tegnap kikerült a mélyhűtőből a tavasszal lefagyasztott eper és elkészítettem ezt a különleges gyümölcspárosítású süteményt.
Az eredmény minden várakozásomat felülmúlta.


Rebarbarás-epres morzsasüti (crumble)

Morzsához:
200 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
200 g fehér liszt
200 g zabpehely
1 dl olaj
1 tk. szódabikarbóna
8-10 ek. méz + a tetejére néhány evőkanálnyi
kb 0,2 dl víz a gyümölcsök szaftosságától függően

Gyümölcshöz:
rebarbara és eper (összesen kb 4-500 g gyümölcs ízléstől függően)
méz

1, A rebarbarát megmossuk, lehúzzuk a külső burkát, hogyha szükséges és ujjnyi darabokra vágjuk. A rebarbara felét kevés vízzel feltesszük főni. Folyamatosan figyeljük, mert percek alatt megpuhul és szétesik. Ekkor hozzáadjuk a zöldség másik felét is és puhára pároljuk, de azt már ne hagyjuk szétfőni. A vizet folyamatosan pótoljuk alatta, egyáltalán nem baj, ha jó szaftos lesz, sőt, pont úgy a jó. Ha a rebarbara elkészült, ízlés szerint keverünk hozzá mézet, lefedjük és állni hagyjuk, amíg elkészítjük a morzsát.
2, A morzsát a crumble alapreceptje szerint összeállítjuk, majd egy hőálló tálban vagy egy magasabb falú tepsiben elrendezzük az epret, ráöntjük a rebarbarát, a tetejére morzsoljuk-szórjuk a morzsát. Néhány evőkanálnyi mézzel meglocsoljuk és már mehet is a sütőbe.
3, 180 fokon kb. 35-40 percig sütjük, míg egy kis színt kap és ropogóssá válik a teteje. A sütőből kivéve még néhány evőkanálnyi mézet csorgathatunk rá. Amint egy kicsit kihűlt, kockára vágjuk és már tálalhatjuk is.

Morzsasüti / crumble (alaprecept)

Tudom, tudom, mostanában még a csapból is crumble folyik, úgyhogy nálam sem maradhat el ez az angol sütemény, legfőképpen azért nem, mert már évek óta sütöm a különböző változatait és kísérletezem, hogy hogyan lehet ezt vegánul megvalósítani mindenféle cukor nélkül és hogyan a legfinomabb, a legropogósabb és a leggyorsabban elkészíthető. Íme, az eredmény!


Morzsasüti (crumble)

Morzsához:
200 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
200 g fehér liszt
200 g zabpehely
1 dl olaj
1 tk. szódabikarbóna
8-10 ek. méz + a tetejére néhány evőkanálnyi
kb 0,2 dl víz a gyümölcsök szaftosságától függően

Gyümölcshöz:
kb 4-500 g gyümölcs idénytől és ízléstől függően
méz

Készíthetjük ezt a sütit már kész lekvárból (lehetőleg minél hígabból) is, de ha friss gyümölcsből készítjük, akkor az eper kivételével igényel némi előkészítést.
1, A gyümölcsöt megmossuk, daraboljuk és kevés vízzel feltesszük főni, de éppen csak annyit főzzük, hogy kicsit megpuhuljon és levet eresszen. Az a jó, ha szaftos lesz, mert így fog a morzsa megpuhulni a tetején. Ha elkészült, lehúzzuk a tűzről, ízlésünk és a gyümölcs fajtája szerint belekeverünk néhány evőkanál mézet, majd lefedve kicsit állni hagyjuk, amíg összeállítjuk a tésztát.

2, A morzsa hozzávalóit a víz kivételével jól összegyúrjuk. Egyáltalán nem fog összeállni, de ettől ne ijedjünk meg, sülés közben szépen megdagad és megpuhul a gyümölcs szaftjától. Ha mégis nagyon száraznak érezzük egy kevés vizet adhatunk hozzá, de csak annyit, hogy ne álljon egybe a tészta, csak kisebb-nagyobb darabkák ragadjanak össze benne.

3, Egy hőálló tálba vagy egy magasabb falú tepsibe öntjük a gyümölcsöket (nem kell kiolajozni, nem fog leégni sem, szépen kiszedhető a sütemény belőle) és rámorzsoljuk-szórjuk a morzsát. Néhány evőkanálnyi mézzel még meglocsolhatjuk és már mehet is a sütőbe.

4, 180 fokon kb. 35-40 percig sütjük, míg egy kis színt kap és ropogóssá válik a teteje. A sütőből kivéve is csorgathatunk még néhány evőkanálnyi mézet a tetejére, hogy a tészta magába szívja a friss mézet.
Kockára vágjuk és már tálalhatjuk is. Frissen és langyosan a legfinomabb!

Megjegyzés:
Tulajdonképpen bármilyen gyümölcsből (sőt, zöldségből is), lekvárból vagy aszalt gyümölcsből készíthető ez a sütemény, mindennel nagyon finom. Nálunk készült már szilvás, szilvás-bodzás, epres, rebarbarás-epres, almás-szedres, őszibarackos, datolyás változat is, hamarosan pedig úgy érzem, ki kell próbáljam majd a körtés-mazsolás crumble-t is.
Variálhatjuk még a morzsasütit, hogyha a gyümölcsökre mazsolát is szórunk, vagy előfőzésnél ízesítjük a gyümiket fahéjjal, szegfűszeggel, esetleg kardamommal (én sosem fűszerezem). További lehetőségeket rejt magában, ha a tésztába mandulát, diót vagy mogyorót teszünk.
Csak fantázia kérdése, hogy milyen crumble-csodát alkotunk.

Nagyon zabos kelkáposztatekercsek

Eljött a történelmi pillanat: feltöltöm az első receptem mindenféle lelki trauma és gondolkodás nélkül, hogy mivel is debütáljak, hiszen adta magát a helyzet: ezt készítettem tegnap ebédre, így ma már megy is a blogra.

Nagyon szeretem a kelkáposztát minden formájában, úgyhogy rengeteg variációban megfordult már a konyhámban, de ez a legújabb változat. Az étel érdekessége, hogy hozzávalóit tekintve nagyon egyszerű: kelkáposzta, hagyma, zab és fűszerek (ja, és sörélesztőpehely, aki szereti), mégis nagyon finom lesz a végeredmény.
Kelkáposztarajongóknak kötelező! :-)

Nagyon zabos kelkáposztatekercsek

1 közepes fej kelkáposzta

Töltelékhez:
2 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
150-200 g szemes zab
borsikafű (csombor)
bors
kömény
majoranna
petrezselyem
só

Mártáshoz:
zabliszt (vagy amilyen zabos dolog épp van "raktáron"*)
zabpehely
sörélesztőpehely
1 fej vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma
borsikafű (csombor)
petrezselyem
kömény
majoranna
só
bors
víz

1, A káposztát leveleire szedjük és enyhén sós vízben a leveleket majdnem puhára főzzük vagy pároljuk. Itt következne, hogy közben elkészítjük a tölteléket, de most nem készítjük el, mert ahhoz majd a káposzta főzővizét fogjuk felhasználni, így tehát megvárjuk míg a káposzta megfő. Kicsit hosszadalmasabb így, de finomabb is. Ha a levélkék megpuhultak, félrerakjuk őket és ezután következik a tölteléket.

2, Kevés olajon megpároljuk az apróra vágott vöröshagymát, majd rádobjuk a szintén apróra vágott fokhagymát is. Ha leragadna, kevés vizet öntünk alá. Közben ha van maradék kelkáposztánk (pl előző főzésekből vagy most nem használtunk fel mindet, vagy a káposzta közepe megmaradt), akkor apróra vágjuk és a hagymához adjuk. Ne felejtsünk el vizet önteni alá, hogyha szükséges. Kicsit pároljuk.
3, Közben kiválogatjuk, megmossuk a zabot és a fűszerekkel meg a káposzta főzővizével együtt a párolódó hagymás káposztához adjuk, úgy hogy a lé körülbelül a zab kétszerese legyen. Óvatosan megkeverjük és közepes lángon hagyjuk puhulni. Nem baj, hogyha szétfő vagy nagyon puha lesz, tölteléknek így is nagyon finom.

4, Míg a zab fő, elkészítjük a mártást. A zablisztet vízzel felfőzzük úgy, hogy palacsintatészta sűrűségű masszát kapjunk. Lehúzzuk a tűzről és hozzáadjuk az apróra darabolt hagymákat, sörélesztőpelyhet ízlés szerint és a fűszereket. Lefedve félretesszük és állni hagyjuk, hogy az ízek összeérjenek, amíg elkészítjük a káposztatekercseket.
5, A megfőtt káposztaleveleket kettesével-hármasával egymásra rakjuk, megtöltjük őket a főtt zabbal úgy, hogy középre halmozunk egy csíkot belőle és feltekerjük őket, mint a palacsintát.

Persze készíthetünk kis batyukat is úgy, hogy a levelek közepébe rakunk egy zabkupacot és négyfelől ráhajtogatjuk a káposztát. A tekercseket (vagy a káposztabatyukat) vékonyan kiolajozott hőálló tálba rakjuk.

6, A mártásba belekeverünk ízlés szerint néhány evőkanál zabpelyhet, majd leöntjük ezzel szósszal a káposztát és a tetejét még megszórjuk egy kevés zabpehellyel.
7, Majdnem 200 fokos sütőben kb 30-40 percig sütjük, amíg a teteje színt kap és a kikandikáló káposztalevelek ropogósak lesznek. Nekem 10 nagy, dagadt tekercs lett belőle.

Így magában is nagyon finom, de vegitejföllel leöntve és friss salátával is el tudom képzelni.


*Zabliszt készítési kálváriám története
Zabliszt hirtelen nekem sem volt otthon, de nem estem kétségbe: zablisztet könnyedén lehet készíteni. A zabszemeknek ilyenkor zöld az út a kávédarálóig és pikk-pakk liszt lesz belőle. Igen ám, de egy adag ledaralása után elfogyott a zab. Na, nem baj, még nincs vész: lesz liszt zabpehelyből. Így is tettem, de a zabpehely darálása közben elromlott a kávédaráló. Mostmár azért én is zabos voltam egy kicsit, nemcsak a káposztatekercsek. Hogy lesz így zabos mártásom? Az első blogra szánt receptemmel ilyen csúfos kudarcot vallani azért nem mindennapi eset. De már kész a káposzta, a töltelék, valamilyen mártást csak elő kéne állítani valahogy. Pillanatok alatt végignéztem az egész konyhai gépparkot, de egyik sem csinál nekem lisztet hirtelen, még az aprító sem, akármennyire hajtom, úgyhogy az az ötletem támadt, hogy megfőzöm a zabpelyhet, mint ahogy a zablisztet szándékoztam és utána botmixerrel pürésítem az egészet, legfeljebb még felöntöm vízzel utána, hogyha szükséges.
Szóval, ez lett a zabliszt helyett, de így is nagyon jól sikerült mártást alkottam hirtelen. :-)

Hogy is kezdjem?

Mi is legyen az első bejegyzés?
Talán röviden leírnám miért is éreztem úgy, hogy létre kell hoznom egy blogot és mi is a célom vele. Tudom, nagyon sok hasonló jellegű honlap és blog van már, de azért reménykedem, hogy én is ki tudok sütni-főzni valami újat.

Mióta vegetáriánus lettem, azóta főzök is, mióta férjhez mentem, azóta meg pláne. Beszereztem jó pár szakácskönyvet és elég hamar megtanultam, melyik alapanyag mire jó, mit tud, úgyhogy hamarosan jöttek a saját kreálmányok, ételvariációk, receptek.
Mikor vegán lettem az első hetekben a sok kikísérletezett és bevált sajtos, tejfölös recept fölött csak álltam és fogalmam sem volt, hogy mit egyek, ami esetleg még finom és jó ízű is. Az meg még hagyján, hogy én mit eszek, de mit eszünk? Mit főzzek a férjemnek, hogy ne kelljen mindennap kétfélét főzni, de ne is kényszerítsem szegényt, hogy vegán legyen miattam.Szakácskönyveket eleinte alig találtam ebben a témában, úgyhogy paprikáskrumplival, káposztástésztával és egyszerű zöldségekkel rakott krumplival, zöldségpörkölttel indult a vegán pályafutásom. Majd jöttek az újabb és újabb receptötletek és ételcsodák, amiket muszáj volt lefényképezni és a recepteket feljegyezni, hogy legközelebb is el tudjam készíteni.

Sokan kérdezik tőlem, miután meghallják, hogy nem eszem semmilyen állati eredetű dolgot, hogy akkor mit eszem: csak zöldséget meg gyümölcsöt rágcsálok egész nap? A környezetemből is többen érdeklődtek receptek után, hogy néha szeretnének ilyen egészségesen főzni vagy csak egyszer-egyszer valami húsmenteset enni, vagy nagyböjt idején így táplálkozni. Ilyenkor nehéz a többszáz, változatos recept közül egyet-egyet kiragadni és azt javasolni, ezért jött az ötlet, hogy mindenki számára hozzáférhetővé kéne tenni őket. Ha már úgyis gyűlnek a receptek, fotók, akkor miért ne tehetném közkinccsé őket? Talán tényleg van, akit érdekelhet - vagy ezt csak a saját megnyugtatásomra gondolom így?

Hogy jön ide ezek után a kereszténység? Tapasztalatom szerint nagyon is idetartozik.
Nagyon sok vegánál megjelenik valami ezoterikus, keleti... stb. azt a benyomást keltve, hogy a vegaság valamilyen keleti és misztikus dologhoz köthető, amit egy kereszténynek messzire el kell kerülnie.
Sajnos az egyház hozzáállása ehhez az állatokhoz és a velük bánásmódhoz nem igazán egyértelmű, ugyanis már a Katolikus Egyház Katekizmusában is ezt olvashajuk: "A hetedik parancsolat megköveteli a teremtés épségének tiszteletben tartását. Az állatok, csakúgy mint a növények és az élettelen tárgyak, természetüknél fogva a múlt, a jelen és az eljövendő emberiség közös javára rendeltettek... Az uralom, amelyet a Teremtő az embernek az élettelen dolgok és más élőlények fölött adott... megköveteli a teremtés épségének vallásos tiszteletben tartását. Az állatok Isten teremtményei, gondviselő gondoskodásával veszi körül őket. Már puszta létükkel is áldják és dicsőítik Őt. Az embereknek is jóakarattal kell közeledniük hozzájuk. Emlékezzünk csak, milyen gyengédséggel bántak az állatokkal a szentek, így Assisi Szent Ferenc vagy Néri Szent Fülöp." (2415-2416)

Ez eddig rendben is van, teljes mértékben egyet tudok érteni vele, de így folytatódik: "Isten annak a gondjára bízta az állatokat, akit saját képére teremtett. Törvényes tehát az állatok táplálkozásra és ruházat készítésére való fölhasználása. Megszelídíthetők, hogy segítsék az embert munkájában és szórakozásában is. Az állatokon végzett orvosi és tudományos kísérletek erkölcsileg elfogadhatók, ha értelmes keretek között maradnak és hozzájárulnak emberi életek gyógyításához vagy megmentéséhez." (2417)
Ennek ellenére már Assisi Szent Ferencnél is egy teljesen más dimenzióban jelenik meg az állatokkal és a természettel való bánásmód és ez nem merül ki a már fentebb említett gyengédségben. (Erről egy külön bejegyzés majd később.)
Hová lett hát a keresztény vegetarianizmus eszméje, az élet tiszteletének értéke, a könyörületesség és irgalmasság Isten minden teremtményét illetően? Miért nem számít már testünk, mint a bennünk lakó Szentlélek templomának (ld: 1Kor 6,19) tisztán és egészségben tartása, hogy a legtöbb lelki, szellemi és testi erővel szolgálhassuk Istent és embertársainkat?...

Sajnos aki teljes mértékben vallja a Katekizmus utóbb említett sorait, az sosem lesz vegetáriánus (hacsak nem egészségügyi okokból), aki pedig tiszteli és szereti annyira Isten minden teremtményét, hogy ne egye meg az állatokat, az a 2417-es bejegyzés alapján nem marad meg a kereszténységnél, mert nem tud azonosulni és egyetérteni vele, majd ezek alapján később az egyház többi tanítását is megkérdőjelezi. Több ismerősömnél is ez történt és történik most is.
Persze nem az állatok szeretete és tisztelete a legfőbb ok a vegetarianizmusra, ez talán csak az én túlzott elkötelezettségemet mutatja az állatok iránt.
A legnyomósabb érv az, hogy a húsevés ma már nem magánügy. Olyan világban élünk, ahol a táplálkozásunkkal már nem csak magunknak, hanem szeretteinknek és a többi embernek, a környezetünknek és a Földünknek is ártunk - sajnos nem is csak kis mértékben. (Erről egy külön, részletes bejegyzés majd később.) Ezen tények ismeretében egy felelős keresztény nem mehet el úgy e téma mellett, hogy ne gondolja át és ne vállaljon felelősséget étkezési szokásaiért.
A vegetarianizmussal szembeni idegenkedés ellenére a hús nélküliség nem újdonság Jézus követőinek a körében: igenis történelme van és a kereszténységben is van (sajnos elfeledett) létjogosultsága. Például sok szerzetesi közösségben is így táplálkoznak és az adventistáknál Ellen G. White is a növényi táplálkozást ajánlja. (Ezekről egy külön bejegyzés majd később.) Szeretném hangsúlyozni tehát, hogy a kereszténységben meggyökerezve is lehet vegetáriánusként élni – bár még kicsit újnak, különlegesnek számít, de egymást segítve, támogatva, egymásért imádkozva sikerülhet.

Jó böngészést, főzőcskézést és lelki feltöltődést kívánok!
Hamarosan jönnek a receptek is!