Kókusztej házilag

Nagyon megkívántam a kókuszt mostanában, úgyhogy rengeteg kókuszos finomság készült nálunk az utóbbi időben. A kókusztejet és a visszamaradó kókuszt is nagyon sokféleképpen fel lehet használni, de nézzük először az egésznek az alapját, a kókusztejet!

Kókusztejet nemcsak a bioboltokban kapható kókusztejporból lehet készíteni, hanem pofon egyszerűen kókuszreszelékből is, csak vigyázni kell vele, mert nagyon finom lesz.


Kókusztej házilag

200 g kókuszreszelék (ez pont egy zacskónyi)
kb. 1,5-2 l víz
6-7 ek méz

1, A kókuszreszeléket jó néhány órára (lehet akár egész éjszakára is) beáztatjuk.
2, A beáztatott kókuszreszeléket néhány deci vízzel alaposan összeturmixoljuk, majd a többi vizet és a mézet is hozzáadva jó pár percig turmixoljuk, hogy a finom kókuszíz kicsapódjon a reszelékből. (Állítólag megfelelő turmixgéppel még a kókuszzsír is kicsapódik, nálam ez nem volt látványos, csak egy-két borsószemnyi kókuszzsírt fedeztem fel a massza tetején.)
3, A művelet vége pedig az átszűrés: minél kisebb lyukú szűrőn átszűrjük a folyadékot.
A visszamaradó kókuszpépet kókuszgolyóhoz és süteményekhez használhatjuk fel, a kókusztejet pedig ízesíthetjük tetszés szerint, vagy csak úgy magában is fogyaszthatjuk, de keleti ételek ízesítésére is remek.
Hűtőben néhány napig eláll.

Mustár házilag

Mielőtt a fejemhez vágnátok, hogy ez már túlzás, elismerem, tényleg az! :-)
Viszont ha már valamit csinálok, akkor azt következetesen teszem, úgyhogy nem eszem cukrot, ecetet ilyen formában sem. Márpedig a bolti mustár összetevői: mustármag, cukor, ecet és néhány adalékanyag, például egy kevés színezék, hogy csábítóan sárga és fényes legyen.
Pedig mustárt házilag előállítani nem egy nagy ördöngösség még a legfőbb hozzávalói nélkül sem. Igaz, ugyan, hogy a cukor helyett mézzel és az ecet helyett citromlével készült otthoni változat nem pont ugyanolyan, mint a megszokott. Aki tehát csak a mustár miatt eszik virslit, az valószínűleg nem fog kiegyezni ezzel a változattal, de szendvicsekbe, vagy ételekbe ízesítőnek ez is tökéletes. Az íze hamar megszokható, sőt a hozzávalók mennyisége szerint alakítható is.
Egy hibája van: hirtelen összedobva csak csípős és borzalmas méz íze van, úgyhogy kell érni hagyni legalább egy napot a hűtőben, mire tényleg mustár lesz belőle.
Én már egész megszerettem, érdemes tenni egy próbát vele!


Mustár házilag

30 g őrölt fehér mustármag
2 kiskanál citromlé
2 kiskanál méz
kevéske só és fehérbors
víz

1, A hozzávalókat kevéske vízzel alaposan elkeverjük. Ha jót akarunk magunknak, akkor ebben a fázisban még ne kóstoljuk meg a mustárkezdeményt, mert nagyon gyorsan és nagyon hosszú időre kiábrándulhatunk ebből az egész mustár-hadműveletből. Inkább tegyük a hűtőbe, hogy ízei összeérjenek.
2, Másnapra az egész massza be fog sűrűsödni, sőt keményedni, úgyhogy ilyenkor keverhetünk még hozzá egy kevés vizet - ezzel is tetszés szerinti sűrűségűre alakítva és kicsit tompítva az erősségét, mert a fenti mennyiségek alapján készítve egy brutál dijonihoz hasonlít leginkább. Víz hozzáadása után ismét hagyjuk állni kicsit, hogy megfelelő állagúvá sűrűsödjön!
3, Még az ízén is variálhatunk további méz és/vagy citromlé hozzáadásával. Leginkább egyébként még méz szükségeltetik bele, mert elég erős (szerintem), ebben az esetben a méz hozzáadása után ismét tegyük a hűtőbe érni kicsit, hogy a méz jellegzetes íze homogénné váljon a mustárral.
Így elkészítése végül néhány napot igénybe vehet, de hűtőben hetekig eláll, úgyhogy készíthetünk nagyobb adagot egyszerre.

Felhasználhatjuk a szokásos mustár helyettesítésére a megszokott módon.
(Mustáros receptötletek hamarosan!)

Tipp:
A hozzávaló őrölt mustármag fűszerként a legtöbb helyen már kapható. Ha mégsem jutunk őrölt változathoz, egész mustármagot akkor is biztosan tudunk szerezni és kávédarálóban pikk-pakk porrá lehet őrölni.

Házi vaníliaaroma

Azt hiszem ezt már mindenki elkészítette előttem és már mindenki blogján szerepel ez az egyszerű, de nagyszerű ötlet. Azért én is felrakom az enyémet, hogy itt is meglegyen.
Azt hiszem még pontosan négy évvel ezelőtt Chili & Vanilia indította útjára itthon is ezt a finomságot ezzel a bejegyzésével, ami hatalmas vaníliaőrületet váltott ki a gasztroblog világban. Ehhez képest én csak tavaly októberben készítettem ilyet, amikor sikerült jó áron vaníliához jutnom. Azóta viszont folyamatosan használom - főleg süteményekbe.


Házi vaníliaaroma

1 üveg vodka
néhány szál vaníliarúd

A vaníliarudakat egy éles késsel hosszában felhasítjuk és a vodkába tesszük.
Néhány hónapot állni hagyjuk, közben néha felrázzuk és már készen is van.
Ha fogyóban van az aroma, akkor a vodkát bármikor után tölthetjük, vagy a vaníliarudakat is lehet cserélgetni benne, így mindig lesz otthon vaníliaaroma. Úgy is mondhatjuk, hogy ez szinte sosem fogy el. :-)

Felhasználás:
Legtöbbször sütemények tésztájába és krémjébe használom egyszerre csak 1-2 evőkanálnyi mennyiségben. Valószínű több vaníliarúddal erősebb kivonat készíthető és akkor kevesebb is elég.
Mivel nem szeretem az alkohol ízét, ezért csak sütött vagy főzött ételekbe teszem, hogy a hőkezeléstől az alkohol íze elpárologjon az ételből. Ha már sütés-főzés után, utólag szeretnék vaníliával ízesíteni, akkor a vaníliás mézet használom.

Vanilíás méz (VKF 30. forduló)

Olyan bonbon csodák születtek már erre a Chef Viki által kiírt VKF fordulóra, hogy én már csak remegő kézzel pötyögöm be szerény kis gasztroajándékaimat. Remélem, megajándékozottjaim nem kísérik figyelemmel ezt a fordulót és így talán örülni fognak az én egyszerű vaníliás ill. kökényes mézemnek is.

Természetesen én is elkészítettem a házi vaníliakivonatot, amit már oly sokan előttem. A vodka tényleg nagyon jól kivonja a vanília aromáját és jól használható sütéshez, főzéshez.
Igen ám, de hogyan lesz vaníliás egy olyan krém, turmix vagy bármi egyéb, amit nem főzök, úgy, hogy ne érezzem benne az alkoholt - ti. nagyon nem szeretem az ízét még kis mennyiségben sem.

Napokig gondolkoztam azon, hogyan lehetne még a vaníliarudakat alkohol nélkül megbűvölni, amikor is édesanyám pont arról mesélt, hogy nagymamám hogyan készítette otthon a vaníliáscukrot: egy kiló kristálycukorba dugott 1-2 rúd vaníliát és egy hónap múlva állítólag az egész cukor vaníliaízű volt. Hm, nem is rossz ötlet, csak éppen nem eszem cukrot, de innen már hamar jött az ötlet, hogy mézet viszont igen. Ráadásul mézet teszek minden süteménybe, turmixba... stb, amit vaníliásítani szeretnék.
Szóval, másnap már ott lebegtek a vaníliarudak az akácmézben és kíváncsian vártam, hogy mi fog történni. Persze a vodkás vanília után azt vártam, hogy a méz is bebarnul, de hát miért tenné: a vaníliás cukor sem barna! Úgyhogy így majdnem egy hónap után is méz színe van, de az íze csodálatos lett.
A méznek köszönhetően pedig sokáig eláll, úgyhogy szép üvegbe töltve karácsonyra gasztroajándéknak is kiváló! Még éppen el is készül az ünnepekre, ha pár napon belül belőjük otthon a mézünket egy kis vaníliával.

Én egyébként egy volt lenmagolajos üvegcsébe (de az olívaolajaknak is nagyon szép üvegük van) töltöttem, aminek még az olajkitöltést segítő műanyag kis bigyuszkája is megvan, így a méz adagolása is egyszerű és nem folyik szerteszét, ráadásul az üveg és a konyha sem ragad tőle használat után.


Vaníliás méz

2-3 dl akácméz (vagy bármilyen más méz, ami nem cukrosodik)
1 rúd (olyan 15 centis) vanília

A vaníliarudat egy éles késsel hosszában bevágjuk, beledugjuk a mézbe és állni hagyjuk minimum 3-4 hetet, utána felhasználhatjuk a vaníliakivonat helyettesítésére süteményekre, krémekbe, turmixokba... stb.
Ha már fogyatkozik a méz az üvegből, nyugodtan utántölthetjük, vagy cserélhetjük a vaníliarudat benne, így mindig lesz vaníliás méz otthon.
Hm, milyen finom is az a vaníliás banáturmix...