4. nap 811-en

Most végre nem köhögtem, prüszköltem végig az éjszakát és olyan jót aludtam - tőlem szokatlan módon egész sokáig. 9-kor másztam ki az ágyból, de milyen jól esett.
Ma már a tükörbe nézve egész emberi ábrázatom volt: nincs felpuffadva, begyulladva az arcom, a vonásaim szépen elsimultak. Kezdek hasonlítani magamra. :-)

A mai menü így alakult:

reggeli (9:30): 1,2 l édesköménytea
délelőtt (13:00): 1 l zöldturmix (római saláta, fejes saláta, két körte)
ebéd (15:30): 5 banán
délután (18:30): 3 narancs és egy piros grapefruit összeturmixolva
vacsora (21 óra): almás-rukolás zöldsaláta


Ma reggeli után már sétáltunk is egyet a férjemmel.
Elmentünk egészen a gyógyszertárig az antibiotikumért. Muszáj lesz beszednem, bármennyire is nem akarom. Hangomról még mindig semmi hír, a tanárember pedig a hangjából él, úgyhogy nem érek rá gyógyulgatni és mindenféle házi praktikákat próbálgatni, mert szerdán már kiabálnom kell, hogy a jövő hónapban is legyen mit ennünk. :-(
Ma már bevettem a mai adagot, persze szigorúan probiotikum mellett, de így is nagyon kuruttyol és szenved a pocakom tőle. Nagyon féltem a gluténtól és a betegségtől érzékeny gyomromat és beleimet ettől a gyógyszertől, de nincs más választásom. Reméljük a legjobbakat.

A teáról viszont nem vagyok hajlandó lemondani.
Ma már így is jobban fáztam délután, mint egyébként. A nyers ételektől állandóan fázom és a reggeli tea nagyon jól felmelegít, hogy kibírjam a napot.

Viszont nem a fázás az egyetlen problémám, hanem az éhség. Iszonyúan éhes vagyok egész nap, jobban éhezem, mint tavaly a böjt alatt. Bármennyi gyümölcsöt eszem, alig nyelem le, már a gyomrom olyan, mintha üres lenne, majd fél óra múlva már a torkomat is szaggatja az éhség. Olyanok ezek a gyümölcsök nekem, mint a gyorsvonat: megállás nélkül áthalad rajtam. Meg sem érzem, hogy ettem, csak még éhesebb leszek. És ezt nem csak az elmúlt négy nap tapasztalata alapján mondom, hanem már régebben is próbálkoztam a 811-el hosszabb ideig is, meg gyümölcsnapokat is tartottam rendszeresen és mindig ezt tapasztaltam, de így vagyok a teljesen olaj nélküli salátákkal is.
Bezzeg a vacsorára fogyasztott kicsit zsírosabb, magokkal dúsított saláta az már jólesik. Az nem eltelít, hanem jólesően jóllakat és nem lehúz, hanem még az energiám is megnő tőle. Vacsora után sokkal tettrekészebbnek érzem magam, mint a gyümölcsök fogyasztása után...

Hallottatok már a metabolic typing-ról?
Jómagam is csak néhány hónapja Urbán Vali tanfolyamán hallottam erről először. Ez szó szerint annyit jelent magyarul, hogy anyagcsere-tipizálás, azaz mindenkinek másképp működik az anyagcseréje és mindenkinek az anyagcsere-típusának megfelelő táplálékot kellene fogyasztania, mert valaki a sok szénhidrátfogyasztástól kap erőre, azt tudja a szervezete a neki megfelelő módon emészteni és felhasználni, míg vannak, akiknek a kicsit fehérjedúsabb, zsírosabb táplálék a megfelelő, mert szervezete abból tudja a számára megfelelő energiát nyerni.
Az anyagcsere-típus megállapítás igen összetett és ezért elég átfogó, ugyanis az autonóm idegrendszer, a sejtanyagcsere, a hormonrendszer és a vércsoport szerint határozzák meg, de itt van egy jó cikk a témában, akit érdekel itt utánaolvashat: Le az egyendiétákkal! Itt a metabolic typing!

Igaz, nem mindenben tudok egyetérteni a cikkel, mégis azt kell mondjam, hogy tényleg sok igazság lehet benne, mert míg Sophia napok óta dugig van és jól lakik azzal a néhány banánnal és naranccsal, amit eszik, addig én veszett mód éhezem és le vagyok lassulva. Nem kívánós vagyok, hanem éhes. Már meg tudom különböztetni a kettőt.
Valinál ezzel kapcsolatban kitöltöttünk egy nagyon jó, rengeteg kérdésből álló tesztet is, hogy kiderítsük, melyikünk melyik anyagcseretípusba tartozik. Sokan voltak vegyes típusúak, nekem azonban teljesen egyértelmű volt, hogy a gyors égető típusba tartozom, ami azt jelenti, hogy szükségem van a fehérjedúsabb, zsírosabb táplálékra, hogy rendesen működni tudjak. Ennek ellenére Graham szerint a 811 a maga igencsak zsírszegény diétájával mindenkinek egyaránt a legmegfelelőbb.

Most kinek higgyek?
Sok-sok irányzat kering ma már világszerte táplálkozási módokról és még az egészséges életmódról is mindenkinek más-más fogalmai vannak, úgyhogy sosem tudjuk meg mi a helyes, de figyelemreméltó az a tény, amit Victoria Boutenko is állít, hogy a génjeink a majmokkal 99,9%-ban egyeznek, tehát azt kéne ennünk, amit a majmócák. Ők pedig egész nap gyümölcsöt és zöld leveleket rágcsálnak. Állítólag sokszor megfigyelhető, hogy a gyümölcsöket még zöld levélbe is csomagolják és úgy fogyasztják. Douglas Graham pontosan ezt az irányzatot képviseli és pontosan ugyanazt a táplálkozási módot írja le, amit az emberszabású majmok folytatnak. Náluk viszont nincsenek anyagcseretípusok, meg hogy egyik majomnak több fehérjére van szüksége, mint a másiknak... stb. Ott minden egyed ugyanazt eszi: amit épp a természetben találnak.

Szóval, nem tudom, hogy kinek lehet igaza, mindenesetre kísérletnek fogom fel ezt a 40 napot és becsülettel végig fogom csinálni, hogy megtudjam, jó-e nekem vagy sem. Azért az esti salátámat nem fogom teljesen zsírszegénnyé varázsolni még egy darabig, hiába esznek a majmok így. A könyvből kiderül, hogy a gyümölcs és a magvak (vagyis a szénhidrát és a zsír) együttes fogyasztásától kell tartózkodni, mert együttes emésztésük problémát okoz. Ezzel teljesen egyetértek, ezt tapasztaltam is. A zöldségek és a magvak párossal már nincs gond, úgyhogy egyenlőre úgy érzem, hogy ezt az alapelvet fogom magamévá tenni a könyvből és arra törekszem, hogy a gyümölcsök ne találkozzanak a zsírral. Mivel Graham szerint viszont a zsírok emésztése igen lassan történik, akár 12-24 órát elhúzódhat, mire kiürül az emésztőrendszerből és a vérből, ezért az esti zsírosabb vacsora után másnap csak későn eszem először gyümölcsöt. Azt hiszem, ez így elfogadható és ugyan nem teljesen 811, de azért köztes megoldás, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon.

Érdekelne a ti véleményetek is erről a témáról!
Aki elolvasta a fent ajánlott cikket, ne habozzon megírni a véleményét, hagy tanuljunk egymástól és a tapasztalatainkból!


Sophia bejegyzése itt olvasható a 4. napról

Almás-rukolás zöldsaláta

Ezt a finom és egyszerű saláta receptet Hugomumtól kaptam a minap.
A receptet némiképp átalakítottam kicsit, de a lényeg maradt: alma, sok zöld és a jó illatú aszalt paradicsomos öntet. Elképesztően finom ez így együtt, magam sem hittem volna, de ami a legjobb benne: rengeteg zöld levelet meg lehet így enni és bármilyen zöldből finom lehet még: spenót, mángold, madársaláta... stb.


Almás-rukolás zöldsaláta
(egy adag)

Salátához:
1 közepes alma
3 hatalmas levél római saláta
1 marék rukola

Öntethez:
2 tk. hidegen sajtolt olívaolaj
1 tk. citromlé
1 tk. méz
1 ujjnyi pritaminpaprika
1 gerezd fokhagyma
1 db aszalt paradicsom


Ezt a salátát vacsorára ettem, de már délelőtt elkészítettem az öntetet, hogy az ízek finoman összeérjenek.
1, Az aszalt paradicsomot apróra vágjuk és kevés vízbe áztatjuk.
2, Az olajat, citromlevet és a mézet kikeverjük.
3, Az öntethez való paprikát, hagymát szintén apróra daraboljuk és az olajos keverékhez adjuk. Néhány órát állni hagyjuk.
4, A paradicsomot áztatóvízével együtt az öntethez keverjük és megint hagyjuk állni néhány órát.
5, Felkockázzuk az almát, a zöld leveleket ízlés szerint csíkokra vágjuk és az egészet az öntetbe forgatjuk.

Már a saláta illata is nagyon csábító, de akkor igazán finom, ha még kibírjuk egy fél órát, hogy az alma is magába szívja az ízeket.
A tetejére szórhatunk szezám-, napraforgó-, vagy tökmagot, de nálam ez most elmaradt, anélkül is mennyei.

Még egyszer köszönet Hugomumnak a receptért.

3. nap 811-en

A mai napon már éberebben és vidámabban ébredtem, nem olyan betegesen, mint eddig.
Bár hangom még mindig nincs. Megmukkani sem tudok, de a közérzetem egyre jobb. Hát még a férjemé! Mindenkinek olyan örömmel újságolja, hogy milyen nyugalom van otthon, mióta az asszony nem tud beszélni. :-)

De nézzük inkább, mi volt ma terítéken:

reggeli (9:30): 1,2 l tea (gyógynövényekből vegyes)
délelőtt (12 óra): 1 l zöldturmix (római saláta, fejes saláta, banán, körte)
ebéd (15 óra): 5 banán
délután (18 óra): 4 narancs turmixolva
vacsora (21 óra): brokkolikrémleves (fél fej brokkkoli, fél marék napraforgómag, gerezd fokhagyma, lehelletnyi só, fehérbors), majd aszalt krékerek, fasírtok


Reggel az orvosnál kezdtem és próbáltam neki mindenféle jelekkel elmutogatni, hogy kérném vissza a hangomat. Helyette csak antibiotikumot írt fel, hogyha vasárnapig se javulnék, akkor majd kezdjem el szedni, hogyha szerdán már tanítani szeretnék.

A nap további része most is gyümölcsözéssel telt.
Jól esik nagyon, könnyű étel, nem kell órákat tölteni hozzá a konyhában, hogy legyen ebéd, bár nem is lakom jól tőle hosszú időre, de majd hozzászokok.
Mint látjátok, a mai étlapom kísértetiesen hasonlít a tegnapira. Ez nem a véletlen műve; ezeknek a gyümölcsöknek van szezonja. Olyan hatalmas variálási lehetőséget nem kínál most a természet. Még alma és kivi jöhet szóba ezeken a gyümölcsökön kívül, de ez nem baj. És szerintem nem is unalmas. Van egy nagyon jó rész (vagyis elég sok) Graham könyvében erről. Sajnos szó szerint nem tudom idézni, mert a könyvet kölcsönadtam, de arról szólt, amit azóta már többször is elolvastam, hogy ne a napi étkezések, hanem az évszakok váltakozása jelentse a változatosságot. Magyarán, ha télen csak háromféle gyümölcs van, akkor télen csak azt a három féle gyümölcsöt együk és ne arra törekedjünk, hogy a napi ötször étkezés mind más legyen és változatos. Majd lesz változás, ha beköszönt a tavasz, ha jön a friss eper, ha érik majd az őszibarack... stb. Most sokan biztos hátrahőkölve sikítanak, hogy "de hát az milyen egyoldalú táplálkozás és ásványi anyag hiány és... stb." De gondoljunk bele: az emberen kívül melyik élőlény táplálkozik még ennyire változatosan? Télen az erdőben az állatok mit találnak? Azt hiszem, reggel, délben, este ugyanazt. Majd másnap ugyanazt, és következő héten is ugyanazt. Úgy érzem, csak az elkényeztetett ízlelőbimbóink és az élelmiszeripar manipulációja eteti meg velünk nap, mint nap azt a gyártósorokról legördülő többszázféle ételt. Most akkor melyik jobb? Melyik a természetesebb?...

A vacsorán változtattam. Nem kellett volna.
Kevés beáztatott napraforgómagot és brokkolit turmixoltam az új szuper gépemmel. Persze először nem akart működni, de megküzdöttünk és végül elkészítette a vacsorámat. Sajnos. Mert hogy borzasztó lett. Épp most eszem, de nagyon nehézkesen megy le minden falat. Ilyet még az ellenségeimnek sem kívánnék, olyan iszonyatos íze van.
Hogy lehet, hogy nekem sosem sikerül finom nyers ételt készíteni? Már rég nyersevő lennék, ha tudnék mit enni. Hogy lehet, hogy potluckon minden finom és más ételei is finomak, az enyém meg borzasztó?! Azt hiszem ezért tetszik Graham 811-e, mert itt nem nagyon kell alkotni a konyhában, a gyümölcsöket meg csak nem tudom elrontani.

Hú, nagyon gyilkos ez a leves!
Elszaladtam egy kis életmentésért, azaz Ákostól kapott aszalványokat hívtam segítségül. Na, így már mindjárt jobb, így nem érzem a leves ízét. Ezeket a finom nyers aszalványokat egyébként a Gitta konyhájából meg is tudjátok rendelni házhoz szállítással, vagy postán.

A leves viszont megy a kutyusnak, mert nekem lassan visszafelé jön. Aki jót akar magának, ki ne próbálja ezt a receptet! A kutyának bezzeg ízlik, ennek a szőrmóknak minden ízlik, ami nyers zöldségből vagy gyümölcsből van, még a brokkoli torzsáját is ő rágcsálta el egy fél órája.

Szóval, játékot hirdetek: itt megjegyzésben vagy facebook oldalamon kommentben várom a különféle egyszerű, de finom, zsírszegény, friss, nyers zöldséges recepteket, hogy legyen mit ennem vacsorára. Lehet ez bármiféle leves, turmix, saláta... stb. A legjobb receptek beküldőinek nyereménye pedig az öröm, hogy megmentettek engem és a többi blogolvasót valami általam kreált újabb szörnyűségtől, illetve receptjét elkészítve, lefotózva, névvel ellátva felteszem majd ide a blogra.


Sophia bejegyzése itt olvasható a 3. napról

2. nap 811-en

Na, a mai nappal belecsaptunk a lecsóba, vagyis inkább a gyümölcsökbe. Kis hazánk ilyenkor még nem bővelkedik dúsgazdag gyümölcstermésben és szilváktól, barackoktól roskadozó fákat sem lenget a tavaszi szél, de nem lehet okunk panaszra, így is van miből választani, úgyhogy nem éheztem ma.

Ez volt a menü:

reggeli (11 óra): 1,2 l kamillatea
délelőtt (13 óra): 1 l zöldturmix (spenót, körte)

ebéd (15 óra): 5 banán
délután (18 óra): 4 narancs, ebből legnagyobb meglepetésemre 3 vérnarancs volt :-)

vacsora (21 óra): saláta (jégsaláta, fejes saláta, újhagyma, erős paprika, pritaminpaprika, cukkini, petrezselyem, kevés hidegen sajtolt repceolaj, só, fehérbors), zöldségfasírt (még Ákostól kaptam a legutóbbi potluckon)


Ma már jobban voltam kicsit, délután fel is keltem az ágyból, jólesett egy kis mozgás, séta, sőt, még a házból is kinéztem és meglepődve tapasztaltam, hogy milyen tavaszias lett a hőmérséklet. Hjaj, pont futóidő van! Úgy szeretnék már futni, bárcsak ne lennék ilyen kripli. A torkom és a hangom (vagyis a némaságom) változatlan, de ma már határozottan jobb volt a közérzetem.
Jólesett a sok gyümölcs is, habár bevallom, étkezések között bizony éhes voltam és alig vártam már, hogy újra egyek. A délutáni narancsokat összeturmixoltam egy kevés vízzel és úgy fogyasztottam el, na, attól pukkadásig jóllaktam!

A gyümölcsözön után a vacsora viszont nem éppen 811 szerinti, abba ugyanis nem férnek bele az aszalt dolgok, az olajok, de még a fűszerek sem, úgyhogy a vacsorán még finomítani fogok, de a meglévő aszalványaimat most már megeszegetem.
A saláta igen erős és fűszeres lett. Lehet, hogy csak a tegnapi lénap után éreztem így, de ma nagyon nem esett jól, a fasírt szintén. Jó étvággyal, lelkesen fogtam neki, de a vége már nagyon nehezen ment le és utána olyan szomjas voltam, hogy szerintem többet ittam, mint amúgy egész nap.

Ígértem, hogy megint lesz testzsírszázalék-mérés.
Bizony, ha már van ilyen kis kütyüm, akkor használjuk ki, meg nagyon kíváncsi vagyok a változásokra is, hogy hogyan alakul az ember "összetétele" ilyen étkezés hatására.
Ennek örömére még a hét elején mértem magam, de az eredménynek már kevésbé örültem. Röviden és tömören a lényeg: jajj!!! Hogy követni lehessen a változásokat, most megosztom veletek ezt a legféltettebb kis titkomat, de nehogy visszaéljetek az információkkal! :-) Szóval:

Súly: 72 kg
Testzsír%: 29,6%

Ez azt jelenti, hogy a 72 kg-ból jelenleg 21,31 kg a zsír.
Ha valakit nagyon érdekelne, akkor mindehhez 176 cm magas vagyok.
Ezek az adatok pedig azért szörnyűek, mert iszonyúan meglátszik rajta, hogy milyen puding lettem az elmúlt másfél évben, hogy milyen keveset mozogtam és milyen jókat ettem. Ugyanis amikor még rendszeresen sportoltam és a legjobb formámban voltam, amikor nagyon jól éreztem magam a bőrömben, akkor voltam 60 kg és ehhez 20-21% testzsír társult. Érdekes, sokan azt mondják, hogy meg sem látszik rajtam, a gyerekektől is folyton azt hallom az órán, hogy "Timi néni, olyan vékony vagy", bár ők valószínű a többi nénihez hasonlítanak. :-)
Nos, tehát ez a 40 nap nem fogyókúra, nem szoktam fogyózni és nem is aggódom, mert tudom, hogy amint újra el kezdek edzeni, pikk-pakk leugrik rólam ez a néhány kg, de most kíváncsi vagyok, hogy a sok gyümölcs hogyan hat majd a zsírsejtekre.

Délután, mikor felkeltem egy kis sétára, kicsit átalakítottam a konyhát is. Rájöttem ugyanis, hogy mindenért berohangálok a spejzba, miközben a konyhában ott van néhány polc tele olyan élelmiszerekkel, amiket nem is eszünk már ezer éve. Így kiselejteztem néhány kukacos lisztet, búzadarát, a rizs beköltözött a spejzba, a cukros üveg már évek óta nem látott barna cukrot, úgyhogy minden csatos üveget szépen elmosogattam...


... és feltöltöttem magvakkal:

Most ők sorakoznak a konyhapolcon.

A kenyérsütőgéptől pedig érzékeny búcsút vettem.
Néhány napja szüleim gépe megsütötte az utolsó kenyerét is és elköltözött az örök kenyérsütőmezőkre, úgyhogy most a miénk átköltözik oda, mi már úgysem használtuk rég. Ha mégis úgy adódna, hogy azonnal kenyérre lenne szükségünk, akkor meg sütök a sütőben gyorsan és kész.
A kenyérsütőgép által felszabadított terület helyére pedig beköltözött a legújabb masinám:

Bizony, ez egy 1,2 literes aprítógép.
Szülinapomra kaptam néhány hete a másik helyett, ami a múltkori potluckra készülés közben feladta. Van ehhez citrusfacsaró, meg zöldség-és gyümölcsreszelő, de ami a legjobb: turmixgépre is lehet cserélni a tetejét. És ami még jobb: az egész szerkentyű 800 W teljesítményű! Ezzel már a kövekből sódert is tudok csinálni. Végre nem kávédarálón kell aprítanom a magokat, hanem ebbe bedobálok mindent és kész a nyers kenyérke tésztája, a sütik alapja... stb. A zöld turmix végre nem marad majd darabos, olyan krémesre fogja turmixolni a leveleket... nyami-nyami.
Holnap ki is próbálom.

Jó látni, hogy Sophiának már most mennyi energiája van. Azt hiszem, ez az energiatúltengés nálam még várat magára, de ma már jobban voltam és nagyon lelkesen nézek az elkövetkező 38 nap elébe.


Sophia bejegyzése itt olvasható a 2. napról

1. nap 811-en

Hamvazószerda van, megváltásunk legnagyobb ünnepére készülődésnek, azaz a nagyböjtnek első napja. Egyházi hagyomány szerint ez a nap szigorú böjti, ami nálam már évek óta léböjtben nyilvánul meg. Nem volt ez ma sem másként.

Így a menü a következőképpen alakult:

délelőtt: 1,2 l bodzás kamillatea
délután: 1,2 l bodzás cickafarkfűtea
este: 1,2 l bodzás hárstea
napközben: annyi víz (ez már nem bodzás), amennyit csak a fájós torkomon le tudtam küzdeni.

Rendszeres böjtölőként nem jelentett gondot ez a mai nap, de azért délután már szólt a pocakom, hogy éhes, úgyhogy válaszként este kapott még egy adag teát, attól általában csendben marad. :-)

Ilyen léböjtös nappal kezdtük tehát Sophiával a 811-projektet, ami igazából majd holnap kezdődik komolyan, ma csak megalapoztuk a dolgokat. Így nagy változásokról egyenlőre nem tudok beszámolni, de nekem már az is nagy szó, hogy ugyan egész nap nyomtam az ágyat, köhögtem, fújtam az orrom, hangom még mindig nincs egy nyikkanásnyi sem, de nem voltam ma már lázas. Gyengélkedem ugyan, de lázam már nem volt, úgyhogy talán megúszom azt az antibiotikumot.

Délután egyfolytában azon járt az agyam, hogy miket kéne majd ennem, hogy milyen ételek, finomságok illeszthetőek be a 811-be és rájöttem, hogy sok-sok új, eddig számomra ismeretlen íz és recept lesz terítéken az elkövetkező hetekben, úgyhogy nagyon lelkes vagyok és nagyon várom a folytatást, de most legfőképpen azt, hogy holnap jó étvággyal nekiessek a spejzban felhalmozott gyümölcskészletnek. :-)


Sophia bejegyzése itt olvasható az 1. napról

Negyven napig 811-en

Amint olvashattátok már többször itt a blogon is, meg a facebook oldalamon is, egy hosszú betegség és egy hosszú diétával egybekötött gyógyulás után vagyok. Az orvosok azt mondták, továbbra is tartózkodjam a tejtermékektől és a búzaliszttől, de egyébként meggyógyultam, az eredményeim nagyon jók, a diétát abbahagyhatom és visszatérhetek a megszokott étrendemhez...

Na, itt a bökkenő!
Ez mind szép és jó, de egyáltalán nem érzem jól magam. Persze a súlyos tüneteim elmúltak, de eléggé le vagyok gyengülve. Nagyon igénybe vett ez a betegség, de hiába szedek vitaminokat, csodaszereket, valahogy nem kapok erőre hosszú hónapok óta. Lassan pedig el kezdtem visszatérni a szokásos étrendemhez és úgy erősödtek ismét a tüneteim.
Nem gyógyultam volna meg teljesen? Lehet, de igazából mindegy is, mert a régi étrendemtől lettem beteg, akármennyire jónak hittem is. Talán a glutén volt a baj, nem tudom, de a beleim, az emésztőrendszerem nem működik túl jól, elég érzékeny. Hiába próbálok visszaszokni egy gluténmentes vegán étrendre, nem megy. Nem csak a tüneteim erősödnek ismét, de a testem is nehezen bírja a megpróbáltatásokat és lázad.
Például nem rég az egyik órám közben erős fájdalom nyilallt a szívembe. Alig kaptam levegőt, pár pillanatra minden elsötétült, kivert a víz és a fájdalom iszonyú módon kisugárzott a bal vállamba és a karomba. Nagyon megijedtem, meg sem mertem mozdulni, beszélni nem tudtam. Még a gyerekek is látták, hogy valami nem stimmel, mert hirtelen olyan csendben lettek, amit még semmilyen fegyelmezési módszerrel sem sikerült elérnem. Kis idő múlva halkan, de sikerült beszélnem és pihegve lélegeznem, de még órák múlva is remegett a kezem, úgy megijedtem, hogy ott maradok.

Ez néhány hete volt, de pontosan egy héttel ezelőtt pedig elájultam ministrálás közben az oltár mellett a szentmise kellős közepén. Először csak kivert a víz, tetőtől-talpig hideg verítéket éreztem magamon, remegni kezdett a kezem, a lábam, majd homályosult a látásom, csak foltokat láttam magam előtt néhány méterre, aztán a hallásom is egyre tompább lett, csak sűrű, összemosódó hangokat hallottam a pap szavaiból. Mivel a férjem ott állt nem messze tőlem, valahogy eljutottam hozzá és utána már csak arra emlékszem, hogy a sekrestyében leültettek egy székre, majd felfektettek egy asztalra. Akkor már jobban lettem, de nagyon nehezen kaptam levegőt, a kezem görcsbe állva remegett, nem tudtam mozgatni az ujjaimat és csak néhány óra múlva nyugodtam meg teljesen.
Egy másik történet: néhány hónapja begyulladt egy fogam, gyökérkezelték. Múlt héten az ájulásom előtti napom szintén el kezdett fájni egy másik fogam, két nap múlva gyökérkezelték. Kezelés után belázasodtam, ami állítólag normális jelenség, de azt már nem tartom annak, hogy egymás után kell gyökérkezelni a fogaimat, azt meg pláne nem, hogy ezután a torkom is el kezdett fájni hozzá, köhögök, begyulladt az arcom, fáj a fülem, a hangom pedig úgy elment , hogy egy nyikkanásnyi hangot sem tudok kierőltetni magamból. Mindez egy hete tart és nem leszek jobban. Sőt, egyre rosszabb, úgyhogy ma már orvosnál jártam és szerencsére egyenlőre megkímélt az antibiotikumtól.

Azért lássuk be: hiába gyógyultam meg, amint újra a megszokott ételeket akartam enni, kezdődtek a fenti dolgok, úgyhogy a régi étrendhez való visszatérés felér egy öngyilkossággal. Már a szívfájdalomnál nagyon megijedtem, de most az ájulásos jelenetnél komolyan elhatároztam, hogy radikális változásra van szükség, mert ennek a fele sem tréfa. Visszatérni a régi étrendemhez tehát őrültség lenne, valami másra van szükség. Kéne kicsit sportolni, mozogni ismét, de amíg így gyengélkedek, nem megy. Még kéne erősödni kicsi mondjuk a táplálkozás változtatásával, de nem tudok addig szépen fegyelmezetten enni, amíg nem sportolhatok. A kettő valahogy nagyon összefügg nálam és ez így ördögi kör.

Hetekkel ezelőtt Sophiával elkezdtünk napi szinten sétálni, majd egyre hosszabb sétákat teszünk most már, de ez még mindig nem egy nagy szám régebbi önmagamhoz képest. Most nagyon jól esik és kiskutyám is élvezi a sétákat, kezdetnek jó, aztán majd, ha megerősödöm jöhet a futás és a többi...


Táplálkozásban pedig úgy látom, nincs más hátra, mint előre: nyers étkezés. Teljes nyers étkezés...
Régóta piszkálja már a fantáziám ez a táplálkozási mód, de sosem gondoltam, hogy teljesen nyers legyek, most viszont ezt látom az egyedüli megoldásnak. Annyi jót hallottam már róla és nem is idegen tőlem ez a dolog, ugyanis próbáltam már többször többféleképpen is az elmúlt években. Volt, hogy napi egyszer azért ettem főtt ételt, vagy teljesen nyersen ettem a Boutenko könyv hatására, de akkor úgy lefogytam egy hónap alatt, hogy magam is megijedtem. Aztán tavaly próbáltam szintén a gyógyulásom miatt nyerset enni. Ettem, mindent, ami nyers, de az nagyon nem vált be, semmit nem enyhültek a tüneteim, nem lettem jobban. Egy nyers kenyeres, napraforgómagpástétomos, zöldséges vacsora után ugyanúgy beszédültem, mintha főtt ételt ettem volna. Ekkor akadt újra a kezembe Dr. Douglas Graham: 80/10/10 című könyve, ami már évekkel ezelőtt is nagy hatást tett rám (részletek erről később), most pedig a megoldást látom benne. Persze a könyv elég szigorú az étkezést illetően és nem is európai, mérsékelt övi éghajlatra íródott, de szerintem az alapelveket szem előtt tartva egyszerűen adoptálható ránk is. Nem tűnik megvalósíthatatlannak...

Bár nagyon szeretem a főtt ételeket, szeretek enni, de nagyon szeretnék most már egészen meggyógyulni is, nagyon szeretnék újra sportolni és természetesen veszett mód kíváncsi vagyok, hogy milyen változásokat okozna bennem ez a fajta nyers étkezés. Próbálkoztam én már ezzel az utóbbi években és az utóbbi hónapokban is, de a környezet hatására ma már sajnos könnyebbnek és természetesebbnek tűnik főtt ételeket enni, ezért újra és újra ettem mindig főtteket is. Ez még nem lenne olyan nagy baj, több nyersevőtől hallottam, hogy olykor esznek főtt ételeket, vagy ételeik kisebb százaléka főtt, de hangsúlyozom: ettől még sem lettem jobban. Valamilyen más radikális változásra is szükség van még és a 811 felé közelítő étkezésnél jobb megoldást nem látok most a gyógyulásra. Sok helyen olvastam róla, utánanéztem, utánakérdeztem és ki kell próbálnom...

Ésl mivel ketten minden könnyebb, ezért Sophiával addig fűtöttük egymást, míg elhatároztuk, hogy akármi lesz is, az elkövetkező 40 napot a 811 jegyében igyekszünk majd együtt végigcsinálni. Sophia bevezetőjét itt olvashatjátok. 40 nap nem olyan sok idő, tarthatónak, teljesíthetőnek tűnik, de elég idő ahhoz, hogy kiderüljön bírjuk-e, jó-e, beválik-e. Ennyi idő alatt kiderül, hogy ez a típusú nyers étkezés legyengít, vagy megerősít, hogy hullává fogyunk, vagy beáll-e egy egészséges, egyéni tartható testsúly. Nagyjából már kitaláltam, átgondoltam, hogy hogyan tudnám ezt az egészet megvalósítani, a napirendemhez igazítani és hogy ízlésemben hogyan tudnám magamra alakítania a dolgot, bár még biztosan hoz majd változást, alakulást az elkövetkező néhány nap, hét, főleg az elején. Nagyon kíváncsi vagyok már rá, hogyan hat ez az étkezés majd az egészségemre, mert követői már ódákat zengenek róla, nekem mégis kicsit idegen és elképzelhetetlen az a hatalmas kicsattanó testi egészség és erő, amit hallani róla. Éppen ezért muszáj kipróbálnom.

A másik érzékeny kérdés számomra ebben a témában: a sport.
Nagy sportőrült vagyok, a lételemem a mozgás, tiszta depis és befelé forduló tudok lenni, ha nincs edzés. Sajnos ez volt az utóbbi lassan már két évben, mióta kényszerpihenőn vagyok, de nagyon szeretnék újra futni és olyan intenzitással sportolni, ahogyan azelőtt. Bevallom, valamiért nem igazán tudom elképzelni, hogy a nyers étkezés mellett hogyan lehet keményen edzeni. Tudom, hogy lehet, értem a miértjét és a hogyanját is, csak éppen hihetetlen számomra. Viszont ott van ennek az életstílusnak két leghíresebb követője: Douglas Graham (honlapja: FoodnSport) és Tim VanOrden (honlapja: Running Raw). Eszméletlen a két fickó sportteljesítménye és a neten még rengeteg példát és videót találni raw sportolókra, akik ultratávokat, maratonokat futnak... stb.
Szóval, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi megy végbe az emberi szervezetben ilyen étkezés hatására, hogy emberek ilyen teljesítményre lesznek képesek. Muszáj kipróbálnom, különben sosem tudom meg. Úgyis addig fúrná a dolog az oldalamat, míg egyszer úgyis kipróbálnám. És ez az egyszer most van itt. Most van itt a helye, ideje...

Teljesen egyet tudok érteni a 811-el, jónak tartom, de vannak kétségeim, fenntartásaim is ezzel kapcsolatban, viszont sosem tudom meg, hogy mi igaz, mi nem, hogyha nem próbálom ki. Úgyhogy legyen az elkövetkező 40 nap egy kísérlet, egy próba. Úgy tervezzük Sophiával, hogy minden nap leírjuk az aznapi menünket, hogy mit ettünk és hogy mik a tapasztalataink, mik a változások, úgyhogy érdemes lesz az ő blogját is figyelni nap, mint nap. Mivel eddig szinte rendszeresen ettem főtt ételt is, ezért nagyon jó tapasztalat lesz arra vonatkozóan is, hogy milyen elkezdeni a nyers étkezést, milyen áttérni. Rendszeresen mérem majd a súlyom és a testzsírszázalékom is a változásokról, ahogyan tavaly a böjtnél is, mert érdekel, hogy milyen változásokat okoz a szervezetben. Változás, tapasztalás pedig lesz bőven, hiszen az utóbbi hetekben, napokban elkeseredésemben nem csak főttet, de liszteset, sőt még tejeset is ettem. A hasam fáj tőle, az arcbőröm pedig katasztrófa lett: úgy nézek ki, mint egy tinédzser. Látszik, hogy nem tudom ezeket az ételeket megemészteni, szenvedek az evésük után rendesen, de kíváncsi vagyok, hogy holnaptól hogyan reagál majd, hogyan változik, hogyan újul meg a szervezet, az emésztés és hogyan nő az energia, a sportteljesítmény és hogyan futom le 40 nap múlva a maratont. :-D

Most itt ülök lázasan, némán, fájós torokkal, de lelkileg teljesen felkészülve a sok gyümölcsre, zöldre, nyers, éltető finomságokra. Akkor vágjunk is bele!
Viszlát főtt kaja, üdv 811!...

Napraforgós-káposztás nyers kenyér

A múltkori isteni finom kenyérkém sikerén felbuzdulva most egy saját változatot próbáltam ki.
Nagyon szeretem a káposztát, de nyersen ropogtatni valahogy nem igazán jön be, de talán aszalva vagy kenyérbe rejtve biztos jó lehet. Ekkor láttam meg Móninál is az ő káposztás kenyérkéit, úgyhogy nem vacilláltam tovább, az előző kenyérkém receptje nyomán elkészült nálam is a káposztás változat.
Most már ez ízlik jobban: kevésbé fűszeres, könnyebb, kicsit ropogósabb. A káposztát nem igazán érezni rajta, pedig rengeteg van benne, mégis összességében nagyon finom, téli kenyeret sikerült alkotni megint.


Napraforgós-káposztás nyers kenyér

2 csésze napraforgómag
fél csésze lenmag
egy közepes fej fejes káposzta fele
2 kisebb alma
fél dl hidegen sajtolt olívaolaj
2 ek citromlé
só
bors
kömény
borsikafű (csombor)
majoranna

1, A napraforgómagot és a lenmagot egy éjszakára beáztatjuk.
2, Másnap szétterítjük az aszaló tálcáján vagy a sütő tepsijén (nálam ez utóbbi) és néhány óra alatt 40 fok körüli hőmérsékleten kiszárítjuk. Ne ijedjünk meg, a lenmag a nyálkája miatt már most krékerszerűvé aszalódik.
3, A kiszáradt napraforgómagot kávédarálóban lisztté daráljuk.
4, A káposztát felcsíkozzuk és aprítóban darabosra dolgozzuk.
5, Az almát, az olajat, a citromlevet és a fűszereket turmixgépben, vagy aprítóban összedolgozzuk, ha szükséges egy kevéske vizet tehetünk hozzá.
6, Az almás masszát a káposztára öntjük, hozzáadjuk a napraforgómaglisztet is és kézzel alaposan összedolgozzuk.
7, 20-30 percet állni hagyjuk a tésztát.
8, A masszát egyenletesen szétterítjük az aszaló tálcáján. Ennek hiányában a tepsibe szilikonos sütőlapot fektetünk és ezen oszlatjuk el a káposztás tésztát.
9, Egy nedves késsel már most méretre vágjuk a kenyérkéket és 40 fokos sütőbe tolva aszaljuk. Én légkeveréses funkciót használtam és a sütő ajtaját résnyire nyitva hagytam.
10, 7-8 órát szárítjuk így a kenyérkéket, majd megfordítjuk őket és még néhány óra aszalással a kívánt állagúra aszaljuk.


Zöldség-vagy magpástétomokkal, salátákkal, sok-sok zöldséggel egyaránt nagyon finom és hűvös, jól szellőző helyen hónapokig eláll.

Mandulás-fűszeres nyers kenyérke

Jelentem: elkészült életem első nyers kenyere!
Nem gondoltam volna, hogy nekem is sikerül, de hétvégén Vali tanfolyamán újra belelkesültem és megpróbáltam ismét aszaló nélkül készíteni, mert az ott evett szendvics nagyon-nagyon ízlett. Voltak már sikertelen próbálkozásaim ezügyben, de most nem bíztam semmit a véletlenre, úgyhogy (majdnem) szó szerint követtem az ott tanult receptet és ez lett belőle:


Mandulás-fűszeres nyers kenyérke

2 csésze mandula
fél csésze lenmag
fél csésze aszalt paradicsom
2 kisebb cukkini
2 kisebb alma
fél dl hidegen sajtolt olívaolaj
2 ek citromlé
só
bors
egy csokor friss petrezselyem
provance-i fűszerezés (rozmaring, kakukkfű, borsikafű, bazsalikom, tárkony)
majoranna

Mivel sem nagy teljesítményű aprítóm, sem aszalógépem nincsen, ezért az elkészítés módján változtattam kicsit, de még így is bonyolultabb leírni, mint elkészíteni. :-)
1, A mandulát és a lenmagot egy éjszakára beáztatjuk.
2, Másnap szétterítjük az aszaló tálcáján vagy a sütő tepsijén (nálam ez utóbbi) és néhány óra alatt 40 fok körüli hőmérsékleten kiszárítjuk. Ne ijedjünk meg, a lenmag a nyálkája miatt már most krékerszerűvé aszalódik.
3, A paradicsomot is beáztatjuk.
4, A kiszáradt mandulát kávédarálóban lisztté daráljuk.
5, Az almát és a cukkinit kockára vágjuk.
6, Összeállítjuk a tésztát: az almát, a cukkinit, a paradicsomot, a lenmagot, az olajat, a citromlevet és a fűszereket turmixgépben, vagy aprítóban összedolgozzuk. Én kénytelen voltam egy kevés vizet is adni a masszához, mert a turmixgépem már nagyon küzdött a feladattal.
7, Ha szuper turmixgépünk vagy aprítónk van, akkor a mandulalisztet is a masszához adjuk. Én egy tálba öntöttem a tésztát és a mandulalisztet már kézzel dolgoztam hozzá, hogy megkíméljem a konyhai kütyüimet a végkimerüléstől.
8, 20-30 percet állni hagyjuk a tésztát.
9, A masszát egyenletesen szétterítjük az aszaló tálcáján. Ennek hiányában a tepsibe szilikonos sütőlapot fektetünk és ezen oszlatjuk el a mandulás tésztát.
10, Egy nedves késsel már most méretre vágjuk a kenyérkéket és 40 fokos sütőbe tolva aszaljuk. Én légkeveréses funkciót használtam és a sütő ajtaját résnyire nyitva hagytam.
11, 7-8 órát szárítjuk így a kenyérkéket, majd megfordítjuk őket és még néhány óra aszalással a kívánt állagúra aszaljuk.


Az eredmény iszonyúan finom, az ízvilága remek, sokkal, de sokkal jobban ízlik, mint az igazi kenyér. Egyszerűen megunhatatlan. Ráadásul jól szellőző, hűvös helyen hónapokig eláll.
Én napraforgópástétommal és sok-sok zöldséggel fogyasztottam.
Mennyei lakoma!

Nyersétel tanfolyam Urbán Valinál

Nagyon szuper, jó hangulatú és tanulságos nyersétel tanfolyamon jártam ma Urbán Valinál. Vali nemrég jött haza Amerikából, ahol szintén nyers ételekkel foglalkozott. Hallottam róla, hogy újra indít tanfolyamokat, gondoltam is rá, hogy majd egyszer elmegyek megnézni, de azt sosem gondoltam volna, hogy már az elsőn ott leszek.
Hogy hogyan kerültem oda mégis, az kicsit más történet. Hugomum szólt, hogy ő is ott lesz és menjek én is, legalább tudnánk végre találkozni és közben egy csomó nyers finomságot kóstolhatunk, készíthetünk. Sajnos előző este derült ki, hogy Hugomum mégsem tud eljönni, így nekem sem sok kedvem volt hozzá, de végül elmentem és nem bántam meg.

Urbán Vali honlapja: www.nyersetel.hu

Még sosem jártam ilyen tanfolyamon, nem tudtam mire számítsak, de tele voltam kíváncsisággal. Maga a tanfolyam Vali lakásában volt, ahol anno Victoria Boutenko is aludt, mikor Magyarországon járt. :-)
Amíg mindenki megérkezett addig nyers ételekkel kapcsolatos magyar és külföldi könyveket lapozgattunk a nappaliban illetve ismerkedtünk a többiekkel.
Mikor mindenki megérkezett, átköltöztünk a konyhába, körbeültünk, bemutatkoztunk, hogy ki hogyan étkezik, miért van itt, szeretne-e nyersen táplálkozni... stb. A bemutatkozások után Vali szólt néhány szót a nyers étkezésről, kihangsúlyozva azt, hogy az egészségünk a mi kezünkben van, nekünk kell tennünk érte, máshonnan nem várhatunk egészséget.

Közben megkaptuk nyomtatva a mai ételek receptjeit is, úgyhogy már előre lehetett várni a finom fogásokat.

Előétel: ZÖLDTURMIX
Először természetesen zöld turmixal kezdtünk. Ebből mindjárt két félét is csinált nekünk Vali és Gabi, aki az egész este folyamán segédkezett az ételek körül. De ez nem ám olyan zöld turmix volt, amit itthon szoktam készíteni. Ebbe aztán került mindenféle Amerikából hozott zacskós szuperétel, különféle porok és egyéb csodaszerek, amikből csak a kakaóbabot, a virágport és a lícium gyümölcsöt sikerült beazonosítanom. Csak lestem. Eddig nálam a zöld turmix 1-2 féle zöldet és 1-2 féle gyümölcsöt jelentett.
Most ezek mellé még kb négyféle zöld került: római saláta, petrezselyem és még két számomra ismeretlen salátaféle. A nevükre azóta sem emlékszem.
Az elkészült turmix viszont nekem nem ízlett. Egyik sem. Ez már túlfűszerezett, túlízesített ital, ami ennyi mindent összedobálva szerintem már messze áll a Victoria-féle egészséges zöld turmixtól.

Főétel: MAKADÁMDIÓS-KESUS KRÉMSAJTOS, ZÖLDSÉGES MANDULA SZENDVICS
Először a mandulás kenyérke tésztáját készítettük el - vagyis Vali készítette mi meg néztük, figyeltük és jegyzeteltünk, ha szükséges volt. A különféle magokból és zöldségekből készült tészta felkerült az aszaló tálcáira szépen elsimítva és közben megcsodáltuk az aszalót is. Én személy szerint most láttam először ezt a híres Excalibur aszalót és most láttam először, hogy mi az a tapadásmentes teflex lap és hasonlók.
Mivel az aszalási idő kb. 8 óra, ezért azt nem vártuk meg, hanem Vali már tegnap aszalt nekünk egy adagot, amit most kóstolhattunk. A sajtkrém ugyanígy készen várt már bennünket, csak megbeszéltük a hozzávalókat, hogy mi micsoda és hogy aprítógépben ezeket össze kell dolgozni és kész is van.
Ezekből a finomságokból állítottuk össze a szendvicset. A kenyérkéket háromszögalakúra vágtuk, megkentük sajtkrémmel, jó alaposan megpakoltuk zöldségekkel, csírákkal és a tetejére nyomtunk egy másik szelet kenyérkét és már kész is volt.
Hú, nekem ez nagyon bejött! Eszméletlen finom volt, még finomabb is, mint egy rendes, hagyományos szendvics. Bárcsak tudnék ilyet készíteni otthon is és akkor meg lenne oldva a vacsorám és tudnék egész nap nyerset enni.

Desszert: ALMÁS-FAHÉJAS SÜTI
Mivel a sütemény is aszalással készült, így már ez is készen várt minket, de a receptje megvan és nagyon egyszerű, úgyhogy nem bánom, hogy ezzel már nem pepecseltünk, csak furcsálltam kicsit, hogy agavé szirup vagy juharszirup kell az édességbe. Nyers ételekben ilyet még nem láttam.
A süti viszont nagyon finom volt: egy mandulás, almás, édes, fahéjas keverék kekszkorongokká aszalva. Elég édesszájú vagyok, de ez már nekem is túl édes volt és a szendvicsre nem is esett túl jól, de attól még nagyon finom. Uzsonnára, csak úgy magában el tudnám képzelni.

Már igen elszaladt az idő, de evés után még megcsodáltuk Vali gépparkját. Sosem láttam még ilyen aprítót. Hát ezért szenvedek annyit az enyémmel, mert ezt ilyen gépen kellene készíteni? Felírtam egy-két dolgot még aszalóval, turmixgéppel és aprítóval kapcsolatban, bár igazából engem csak ez utóbbi érdekelne, de az nagyon.

Összességében tetszett a tanfolyam, teljesen fel vagyok most dobva tőle. Igaz, nem tudtam elfogadni mindent abból, amit Vali mondott, vagy azt, ahogy egy-két dolgot csinál, de tény, hogy sok újat tanultam ma és remélem, használni is fogom tudni.
Újra fellelkesültem a nyers ételek iránt és a múltkori kísérletezések, kudarcok után úgy érzem, újra megpróbálom elkészíteni ezeket az ételeket, hátha most sikerül.

Kifőztük Karácsony

"Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek..." (Mt 25,40)

Biztosan mindenkinek ismerős Jézusnak ez a mondása a Szentírásból:
"Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna? A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek." (Mt 25,34-40)

Nem látjuk Őt éhezni, sem szomjazni...
Nem látjuk embertársainkat sem éhezni, szomjazni...
Mégsem kell messzire mennünk, ugyanis Magyarországon is rengeteg család és gyermek él szegénységben, nélkülözésben, napi betevő nélkül nem csak vidéken, de a fővárosban is. Abban a városban, ahol üzletek, pékségek polcai roskadoznak az élelmiszerek súlya alatt. Hiába csukjuk be a szemünket, vannak emberek, akik minden nap éheznek a jóllakott, elhízott emberek között a város közepén... Felfoghatatlan számomra, hogy a 21. században, a bőség századában a túltermelésről híres Európában, a kontinens szívében, kicsiny hazánkban emberek éheznek, de sajnos így van.

Közeleg a karácsony...
Most karácsonykor ajándékozzuk meg azokat is, akiknek a legnagyobb szükségük van rá, akiket Jézus legkisebb testvéreinek nevez (ld. Mt 25,34-40) és akik nekünk éppúgy testvéreink.

A havonta megjelenő gasztromagazinjáról ismert Kifőztük csapata idén egy új ötlettel állt elő: 115 gasztroblogger közreműködésével összeállítottak egy karácsonyi kiadványt, melyben karácsonyi ételek, italok, karácsonyi gasztro- és kézműves ajándékötletek kaptak helyet. A remek körültekintő és figyelmes szervezésnek köszönhetően sok vega és vegán ötlet és recept is szerepel a magazinban, köztük tőlem is egy finomság.


Az újság némi adomány fejében letölthető a honlapról, ahol az adományozás menetének részletei is megtalálhatóak. A befolyt összeget a Magyar Élelmiszerbank osztja szét a rászoruló gyerekek és családjuk között.

A befolyt összeg már most több, mint 800 ezer forint így az ünnep előtt egy hónappal. Én is buzdítom tehát minden kedves olvasómat, hogy lehetőségeitekhez mérten támogassátok a kezdeményezést, hogy karácsonykor amikor szenteste családunk körében tömjük a pocakunkat és mézeskalács illata lengi be a lakást, amikor néhány nap múlva már rosszul vagyunk a bejgli gondolatától, a sütemények illatától, amikor a máktól már csak émelygünk a több napos evészet után, akkor a szegény családok asztalán is lehessen néhány falat étel, amiért hálát tudnak adni. Segítsünk, hogy legalább karácsonykor az éhező gyermekek is hagy érezzék az étel illatát, az evés örömét, hogy ne korgó gyomorral, hanem jóllakottan, boldog énekszóval várhassák ők is Jézus érkezését.

Isten fizesse meg az adományozóknak nagylelkűségét!