(Barbara Rütting, színésznő, könyvszerző, 2003 óta zöldpárti képviselő a bajor parlamentben)
Szeptember elseje van, több európai országban is ma ünneplik a teremtés napját. E nap alkalmából XVI. Benedek pápa Castel Gandolfóban a vasárnap (aug. 30.) déli Mária-imádság alkalmából mondott beszédében szólt a teremtett világgal szembeni felelősségről (ld. KEK 373) és a Föld jövője iránti felelős magatartásra kért mindenkit, de különösen a fejlett ipari államokat. A körülöttünk lévő világ ugyanis Isten ajándéka, amelyre vigyáznunk kell. (Forrás: Magyar Kurír)
Ezen kívül a Szentatya szeptember 10-ei beszédében hangúlyozta azt is, hogy Isten a teremtéssel az emberek kezébe adta a Föld kulcsát és elvárja tőlük, hogy felelősen és tisztelettel éljenek ezzel a nagy ajándékkal. A természet a Teremtőnek az emberiség iránti szeretetéről szól, amely Krisztusban teljesedik be az idők végén. Ha tiszteletben tartják az emberi ökológiát a társadalomban, az javára válik a környezeti ökológiának is. (Forrás: Magyar Kurir)
De mit tehetünk környezetünkért - mi egyszerű átlagemberek? Sokszor hallottuk már: mindig kapcsoljuk le a villanyt, energia-és víztakarékos mosást válasszunk, járjunk tömegközlekedési eszközökkel, ültessünk fát és minél több növényt, gyűjtsünk szelektíven szemetet, vigyünk mindig saját zacskót, amikor vásárolni megyünk, ne palackozott ásványvizet igyunk... stb. Ma már mindenhonnan halljuk ezeket a tippeket, egyvalamit azonban elfelejtenek még zárójelben is megjegyezni, nemhogy hangoztatni: Földünk egészsége (is), akárcsak a miénk, a tányérunkon dől el, ugyanis a környezetszennyezés és pusztítás legnagyobb hányadát a nagyüzemi állattartásnak és húsfeldolgozásnak köszönhetjük. A húsipar persze óriási biznisz, úgyhogy ezt nem is szabad hangoztatni, de azt hiszem, mégis jobb, ha tisztában vagyunk a tényekkel, mielőtt újra a marhapörköltöt kanalaznánk.Esőerdők pusztítása
Az Amazonas és Délkelet-Ázsia esőerdőit letarolják, ahol szarvasmarhafarmok létesülnek, vagy az állatok számára takarmányul szolgáló növényültetvények lesznek. Ezzel bolygónk fő oxigénszállító területeit pusztítják. Mindezt csak néhány évre, hiszen 2-3 éven belül ezekből a területekből sztyeppvidék vagy sivatag lesz. Az esőerdőkből naponta 30 000 hektár, azaz percenként 35 futballpályányi terület tűnik el, a sztyeppes és sivatagos területek naponta pedig 20 000 hektárral növekednek.
Jó ha tudjuk: egyetlen kg “esőerdő”-marhahús megtermelése érdekében 50 négyzetméternyi trópusi erdő esik áldozatul. Ez rendszeresen több növény-és állatfaj teljes kipusztulását is okozza, ami a biológiai egyensúly megbomlásához vezet és ez kiszámíthatatlan következményekkel jár (pl. emberre is veszélyes kártevők, vírushordozók elszaporodása természetes ellenségeik megszűnése miatt).
A talaj és a termőterületek pusztítása
A természetellenesen nagyszámú haszonállat-állomány olyan mértékű trágyát produkál, amitől már nem lehet normális úton megszabadulni, ezért kiöntik a földekre, de már nem trágyázás céljából, hanem hogy megszabaduljanak a rengeteg trágyalétől. Ez a túltrágyázás nemcsak a talaj termőképességét csökkenti, de fajok végleges kipusztulásához is vezet. "Egyes szakértők adatai szerint évente 35 000 faj tűnik el örökre a Földről." (Fischer Világatlasz 2004, 1334. tábla) Továbbá a trágyalé és az ürülék gázai a levegőbe kerülve távolabbi területeken savas eső formájában tovább károsítja a talajt.
A talaj termőképtelensége még humuszvesztéssel is jár, azaz a felső humuszréteg elveszíti természetes kompaktságát, tömörségét és mikroorganikus összeköttetését a mélyebb földréteggel. Ennek köszönhetően könnyen elhordja a szél, vagy elmossa a víz. A folyamat 85%-ban a hús-és tejtermelés számlájára írható. Az USA 1,7 milliárd tonna, a szovjet utódállamok 2,5 milliárd tonna éltető humuszt veszítenek el minden évben. A trópusi és egyenlítői övezetben a felgyorsult erózió tíz év alatt véglegesen kimeríti a talajt, s az ezredfordulóra a világ termőföldjeinek 35%-a válik végleg sivataggá.
Sok szakember szerint a legsürgetőbb problémák közé tartozik a termőterületek fenyegető csökkenése és az ezzel egyidejű megállíthatatlan népességnövekedés.
VízszennyezésA világon felhasznált víznek több mint a felét haszonállatok fogyasztják el. Egyetlen szarvasmarha tartásához annyi vízre van szükség, amennyin vízre bocsátható lenne egy óceánjáró. Egy amerikai statisztika szerint 106 liter víz szükséges 1 kg búza nyeréséhez, 150 liter 1 kg burgonya, 40-60 liter 1 kg alma előállításához, azonban 9700 literre van szükség 1 kg disznóhús és 32 100 literre 1 kg marhahús kitermeléséhez (tömegtartás, istállótakarítás, vágóhíd... stb). A hústermelésnél elpazarolt és beszennyezett víz, az állati ürülékkel együtt a termőföldeken landol, ami onnan bekerül a patakokba, folyókba, tavakba és a talajvízbe, így azzal végső soron az ivóvizünkbe - együtt az összes peszticiddel, nehézfémmel és más egyéb káros anyaggal, mint ammónia, salétromsav, nitrát és hasonlók. A trágyaléfertőzés miatt egyre gyakoribbak a halpusztulások a patakokban és tavakban.
Kicsit utánagondolva: sokat halljuk, hogy csínján bánjunk a vízzel, mert fogytán a Föld ivóvízkészlete. Ha nem számítjuk a vízszennyezést, csak a vízpocsékolást a következőkre juthatunk: a mosógépem 45-50 liter vízzel intéz el 4-5 kg ruhát, de én mindig azt a programot használom, ami csak 35 liter fogyaszt egy mosásra. A mosogatáshoz mosogatógépünk van, ami sokkal víztakarékosabb (egy mosás 12 liter és 4-5 étkezés-főzés edényei férnek bele), mint folyóvíz alatt mosogatni, amihez alkalmanként akár 40-60 liter vizet is elfolyathatunk. Fogmosáshoz átlagosan 2-4 liter víz kell, de ha pohárral mosunk fogat, akár 1 liter víz is elég lehet, míg kádban fürdéshez 200- 300 liter kell, de ha a zuhanyozást választjuk, akkor csak 40 liter vizet használunk. Egy WC tartály öblítése során 6-9 liter víz is szükséges lehet, de víztakarékos tartályokkal ez akár 1-3 literre is csökkenthető.
Nézzünk egy átlagos napot: ruhamosás, mosogatás, fogmosás, legyen kb. 5 wc használat, egy fürdés. Ez naponta több, mint 400 liter vízfelhasználás. Ha mindenből a víztakarékos megoldást választjuk, akkor ez naponta alig 100 liter vizet jelent. Nagy átlagban így napi 300 liter vizet spórolhatunk, persze tisztában vagyok vele, hogy nem mosunk ruhát és nem működik a mosogatógép mindennap, viszont ebédelni mindennap szoktunk.
A fenti adatok alapján tehát egy 200 grammos marhasteak előállításához 6420 liter víz szükséges, míg ha ehelyett fél kg burgonyát választunk ebédre egy jó kis búzapörkölttel, akkor annak előállításához 85 liter víz szükségeltetett, magyarán egy ebéddel 6335 liter vizet spórolhatunk. Döbbenetes szám ez a háztartásban elhasznált vízhez képest!
Bármilyen gondosan ügyelünk is a vízfogyasztásra a háztartásunkban, bárhogy is igyekszünk vizet spórolni, szinte semmit sem ér az igyekezetünk, ha mellette húst eszünk. Ennél számomra még döbbenetesebb az a tény, hogy felhívják a világ figyelmét arra, hogy ne folyóvízzel mossunk fogat és vásároljuk meg a legújabb, legszuperebb víztakarékos mosógépet, mert azzal mennyi jót teszünk a környezetnek, de elfelejtik hangsúlyozni, hogy a legtöbbet a táplálkozással tehetünk vízkészletünk megóvása érdekében.
Üvegház-gázok és klíma felmelegedésHihetetlen, de igaz, hogy a klíma-változás oka legfőképpen a húsevésben keresendő. A hústermelés a legnagyobb szén-dioxid- és metángáz-termelők közé tartozik, ugyanis a kérődzők, mint a szarvasmarhafélék, juhok és kecskék, emésztésük során nagy mennyiségű metángázt bocsátanak ki.
Ez eddig még komolytalannak és viccesnek is tűnhet, de a tények a következők: 716 000 tehénnél (2002-es adat) Svájc metánkibocsátása naponta 226, évente 82 500 tonna. Ebből 53 500 tonnát a szarvasmarhák, kecskék, birkák és kisállatok termelnek. Ezek svájci adatok, de világszinten sem jobb a helyzet: "A világszerte tartott 1,5 milliárd szarvasmarha évente 80 millió tonna metánt juttat a levegőbe, aminek 23-szor nagyobb az üvegházhatást növelő potenciálja, mint a CO2-nek." (Focus magazin, 2007. 9. szám)
Megdöbbentő tény, de a FAO (világélelmezési szervezet) tanulmánya alapján az állattartás világszinten károsabb a klímára, mint a közlekedés!
A klímára nemcsak a metángáz kibocsátás, de az esőerdők letarolása, a talajpusztítás, vízszennyezés is hatással van, amelynek következményei az üvegházhatás, elsivatagosodás, áradások, pólusok olvadása... stb. Mindezek hátterében pedig nem a leölésre tenyésztett szerencsétlen állatok állnak, hanem a húsevő emberek (valószínű legtöbbjük akaratlanul az információ hiánya miatt, mert nincs értesülésük ezen tényekről).
Ismét döbbenetes számomra, hogy mindenhol azt halljuk, hogy veszélyben a Föld, globális felmelegedés van, el fogunk pusztulni, úgyhogy válasszuk a tömegközlekedést, ne utazzunk egyedül az autónkban, töltsük meg mindig utasokkal (...stb.), de ismét a lényeg elmarad: ha felelősen átgondolod, hogy mit eszel ma ebédre, többet tehetsz, mintha hazafelé buszra szállnál...
Elég súlyos problémák a fentebb feszegetett kérdések és nincs messze már az az idő, amikor a túlélésünk érdekében nem engedhetjük meg többet a húsevést. (Forrás: Armin Risi és Ronald Zürrer: Vegetáriánus Élet c. könyve alapján, ill. néhány kiegészítő adat Govinda vegetáriánus konyhájából Bányai Géza írásából és az internetről)
El kell gondolkoznunk tehát táplálkozási szokásainkon, mert környezetünk védelme érdekében ezzel tehetünk a legtöbbet. Ezen tények ismeretében nem vonogathatjuk tovább a vállunkat, hogy úgysem számít az a kevéske, amit én teszek, nem mutogathatunk a szomszédra, hogy ő is autóval jár és nem háríthatjuk másra a felelősséget, hogy majd a másik gyűjti szelektíven a szemetet. Nem várhatunk arra, hogy majd más megteszi helyettünk, amit nekünk kéne. Mindannyiunknak tennünk kell valamit, hiszen a Föld megóvása és gyermekeink jövője közös érdekünk.
Nem mondhatjuk többet, hogy nincs időm fát ültetni, meg buszra várni, vagy nincs pénzem környezetkímélő tisztítószerekre. Válasszuk a legegyszerűbb, legolcsóbb, legegészségesebb és számunkra is azonnal megtérülő megoldást: csökkentsük a hús és állati eredetű termékek fogyasztását, amennyire csak lehet. Ha eddig napi 3x is került hús az asztalunkra, törekedjünk arra, hogy csak napi kétszer forduljon ez elő, később pedig már csak egyszer és már úgy is nagyon sokat teszünk. Ha erre mégsem vagyunk képesek, hogyan képzeljük el világunk globális problémáinak megoldását, ha mi magunk ennyit sem tudunk tenni? Ne mástól másoktól várjuk a megoldást! Ne reménykedjünk, hogy majd rajtunk kívül lesz elég vegetáriánus, akik megmentik a Földet! Ne álltassunk magunkat, hogy attól az egy-két elfogyasztott csirkecombtól nem lesz rosszabb a világ! Ha mi nem változtatunk, más sem fog, de ha mi változtatunk, talán más is követi a példánkat.
Tulajdonképpen nem a táplálkozási szokások ellen beszélek. Mindenki azt evett, amit akart és amit a lelkiismerete megengedett, egészen eddig, mert táplálkozási szokásaink annyira elkorcsosultak, hogy ezzel embertársainkat, környezetünket, Földünket, jövőnket veszélyeztetjük visszafordíthatatlanul, hogyha ezen sürgősen nem változtatunk. A Katolikus Egyház Katekizmusa is figyelmeztet: "...az embernek tisztelnie kell minden teremtmény sajátos jóságát, és kerülni kell a dolgok rendetlen használatát, ami megveti a Teremtőt, s mind az emberek, mind a környezet számára pusztító következményeket hoz magával." (339)
Több szakértő szerint is a Föld túlélési esélye csak növényevő életmóddal lesz lehetséges. Előbb utóbb mindenkinek így kell majd táplálkoznia, különben elpusztítjuk a saját (és gyermekeink) élhető környezetünket. Ezért mondom, hogy a táplálkozásunk ma már nem magánügy, igenis óriási hatása van, ezért Földlakóként és keresztényként úgyszintén felelősséggel tartozunk a jövendő nemzedékekért (KEK 2456) és világunkért, mely Isten dicsőségére teremtetett - szeretetből. (KEK 293 és 295)
A fentiek alapján felelősek vagyunk tehát minden egyes villánkra tűzött falatért is - akár tetszik, akár nem. Gondoljunk erre legközelebb saját magunk, környezetünk védelme és gyermekeink jövője érdekében, mielőtt a következő rántott húsba harapnánk.
