Sült zöldséges puliszkagombóc zöldfűszeres kelbimbómártással (VKF 29. forduló)

Néhány hete amikor a banános-kókuszos kukoricakását készítettem, akkor jöttem rá, hogy mióta tejtermékeket sem eszem, valahogy elmaradt a puliszka az étrendünkből, pedig a juhtúrós puliszkát nagyon szerettem.
Éppen egy juhtúró nélküli puliszkarecepten gondolkoztam tehát, amikor a VKF legújabb fordulójának kiírását olvastam Max konyhájában és azonnal jött az ötlet: olyan jól formázható a kukoricakása, hogy gombóc lesz belőle, már csak a tölteléket kéne kitalálni.
Sok lehetőség nem maradt a töltelékre: vegánként sós változatban valami zöldség kéne bele, aminek szintén van olyan jellegzetes, intenzív íze, mint a juhtúrónak, hiszen magában a puliszka nem sok meglepetést tartogat. Így esett a választásom a kelbimbóra, ami méretben és ízben (főleg sütve) is kitűnő a puliszkagombócokhoz.
Öntetnek is különleges és jellegzetes ízű mártást gondoltam ki, ami egyszerűsége ellenére meglepően jól sikerült és jól illett a kelbimbós puliszkához. Bizonyíték erre, hogy a férjem még a gombócok elfogyasztása után napokig emlegette, hogy milyen jót evett, sőt az egész rokonságban mindenkinek elmesélte, hogy milyen finom puliszkagombóc készült otthon ebédre. Házas pályafutásunk során hasonló esetre még sosem volt példa. :-)


Sült zöldséges puliszkagombóc zöldfűszeres kelbimbómártással
(23 gombóc lett belőle)

Puliszkagombóchoz:
3 pohár (most 2 dl-es) kukoricadara
1,8 l víz
só
bors
23 db kelbimbó
kevés olaj a sütéshez

Mártáshoz:
4 pohár (150 ml-es) szójajoghurt
kb 15-16 kelbimbó
3-4 fej közepes vöröshagyma
6-8 gerezd fokhagyma
2 ek. citromlé
1 marék snidlingszál
fél csokor petrezselyem
só
bors

1, A kelbimbókat és a hámozatlan hagymákat is egy sütőpapírral bélelt tűzálló tálba halmozzuk és a sütőben 180 fokon puhára sütjük.
2, A kukoricadarát 6 dl vízzel elkeverjük, a maradék vizet felforraljuk és a fűszerekkel együtt a darára öntjük. Közepes lángon, sűrűn megkeverve készre főzzük.
3, Ha a zöldségek és a puliszka is készen van, összeállítjuk a gombócokat. Kb egy fél tenyérnyi massza közepébe egy-egy kelbimbót teszünk és gombóccá formázzuk őket.
4, A kelbimbós tűzálló tálat vékonyan kiolajozzuk és ebbe sorakoztatjuk fel a gombócokat óvatosan meghempergetve őket az olajban.
5, 150 fokos sütőben sütjük őket negyed órát, majd 200 fokon még negyed órát. Erre azért van szükség, mert ha egyből 200 fokon sütjük őket, akkor szétesnek, kinyílnak...stb. Persze úgyis nagyon finom, csak már nem gombóc.

6, Míg a puliszka sül, elkészítjük a mártást: a maradék kelbimbókat és a hagymákat apróra vágjuk, majd kb a zöldség felét összeturmixoljuk só, bors, citromlé hozzáadásával a szójajoghurttal.
7, A sült zöldséges joghurthoz adjuk a zöldség másik felét és az apróra vágott friss snidlinget és petrezselymet. Tálalásig hűtőbe tesszük a mártást, hogy az ízek összeérjenek benne. Igazából néhány óra múlva fogyasztva az igazi.
8, A megsült gombócokat a mártással leöntve, friss petrezselyemmel díszítve tálaljuk.


Változatok:
* Nem muszáj a puliszkát megsütnünk, anélkül is finom, hiszen már a kukoricadara és a kelbimbó is készre van főzve, sütve benne.
* Tölteléknek kelbimbó helyett bármilyen más jellegzetes ízű zöldséget használhatunk. Például én már kipróbáltam azóta sült sárgarépadarabokkal is. Úgyis nagyon finom, de el tudom képzelni sült brokkolival vagy sült zellerrel is, aki szereti.
* Nem szükséges gombócokat gyártanunk, készíthetjük a juhtúrós puliszkához hasonló módon is: a puliszka felét kiolajozott tűzálló tálba öntjük, ráhalmozzuk a zöldséget, majd a puliszka másik felét és készre sütjük.
* A mártást is rásüthetjük a puliszkára, én most csak a zöldfűszerek friss íze miatt nem szerettem volna sütni, de biztosan úgyis finom lehet.
* A mártáshoz snidling és petrezselyem helyett bármilyen más zöldfűszert is használhatunk, nekem jelenleg most ezek voltak itthon, de szerintem medvehagymával, vagy kaporral is nagyon jó lehet.
* Édes változatban is elkészíthetjük ezeket a gombócokat, ha tölteléknek gyümölcsöt használunk, mártás helyett pedig lekvárral és/vagy növényi tejszínnel díszítjük. Így a szilvás gombóc gluténmentes alternatívája is lehet.

RÁADÁS GOMBÓCOK :-)
Őket nem én sütöttem, főztem. Mi csak néhány hete fogadtunk be két tündéri, csíkos kiscicát, akik alvó pozíciójukat elnézve nagyon jól ismerték a VKF aktuális fordulójának témáját.

Miért jó fiatalnak lenni?

Benzsi tette fel nekem a kérdést még 1-2 héttel ezelőtt, hogy szerintem miért jó fiatalnak lenni.

Sokat gondolkoztam, vajon mennyire igaz az a már-már közhelynek számító gondolat, hogy annyi évesek vagyunk, amennyinek érezzük magunkat. Van benne igazság, de azt hiszem, mégsem teljesen. Tényleg fontos, hogy az éveink számának növekedésével ne savanyodjunk be, hogy ne vegyünk mindent túlságosan komolyan, hogy tudjunk még szívből nevetni és lélekben fiatalosak maradni, hogy megértsük a mostani fiatalok gondolatait, problémáit is. Fontos, hogy még 40, 50 vagy akár 60 év múlva is tudjunk mosolyogva ébredni és hálát adni egy újabb szép napért, hogy mindig képesek legyünk reménytelien tekinteni a jövőbe, hogy bizakodva tekintsünk a változásokra, hogy legyenek céljaink, álmaink, amiről tudjuk és elhisszük, hogy igenis még megvalósíthatóak. Hiszen, ahogy egyik kedvencem, az Edda is énekli: "ha feladod az álmaid meghalsz, élve halsz meg..." Igen, azt hiszem ez az a pont, ahol az ember elkezd öregedni, ha már nem érzi, hogy van miért élni, hogy még hozhat újat és szépet a holnap.
Ha meg tudjuk őrizni magunkat ebben a lelki fiatalságban, akkor még egész idősen is fiatalok lehetünk, ami természetesen kisugárzik a lélekből és fiatalos, üde arcbőrt biztosít. :-)

Ilyenek a szüleim is: édesanyám egy-két ránctól eltekintve úgy néz ki, mint az érettségi tablóképén. Évekig nem értettem, hogyan csinálja, de mostmár látom: olyan gyermeki örömmel tud örülni minden apróságnak, minden kedves szónak, ajándéknak, telefonhívásnak, mint a gyerekek. Együtt járunk bevásárolni, bioboltba és képesek vagyunk záróra felé, telepakolt bevásárlókocsikkal rodeóversenyt rendezni az egyik hipermarket parkolójában a maradék autók között. Aztán persze nagyokat kacagunk magunkon, hogy nem vagyunk normálisak. Évek óta együtt járunk rockkoncertekre és minden évben együtt megyünk el az állatkertbe. Már nem tudom, hogy édesanyám viszi a "kislányát", vagy én rángatom magammal őt a zoo-ba, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy mindig együtt megyünk: édesanyám és én. Talán elsőre furcsa, de nem az: ugyanolyan fiatalok vagyunk lélekben.
Édesapám is azóta fiatalodik, mióta öcsémmel felcseperedtünk annyira, hogy kétkerekű biciklit lehetett alánk rakni. Azóta együtt járunk futni, úszni. Futóversekenyen és teljesítménytúrákon veszünk részt és sokat járunk biciklitúrázni is. Már szinte az egész országot bebicajoztuk és képesek vagyunk egy vasárnap délutáni kis biciklis kiruccanás keretében 40-50 km után elhatározni, hogy levezetésképpen feltekerünk még Dobogókőre, ahol persze ránk esteledett, de feltekertünk együtt: édesapám és én. Elsőre talán furcsa lehet, de miért is lenne, hiszen ugyanolyan fiatalok vagyunk lélekben.
Szüleimmel együtt járunk nyaralni és ha időnk engedi, együtt ülünk le társasozni is egyet.
Én is így szeretnék majd öregedni, ahogy ők: minél több a gyertya a tortájukon, annál fiatalabbnak érzik magukat.


De hogy miért is jó fiatalnak lenni? Azt hiszem, ez a kérdés nem a fent leírt lelki fiatalságra vonatkozhat, hiszen az, mint láttuk, nem függ életkortól. Ugyan az is jó, hiszen saját lelki békénket, nyugalmunkat és környezetünk harmóniáját őrizhetjük meg, de szerintem a kérdés másról szól. Mert ugyan fiatal vagyok én is és annak is érzem magam így 25 évesen, de talán ez a fiatalság már más, mint néhány évvel ezelőtt.
Itt nem arra gondolok, hogy képes voltam idétlen ruhákban és frizurákkal kimerészkedni az utcára, vagy barátnőimmel fülsüketítő kacajjal végigvonulni az utcán. Ilyen is volt persze, szerintem mindenkinél, de most nem erre gondolok. De akkor vajon mi változott azóta?
Sokat gondolkoztam ezen és rájöttem, hogy a fiatalság lényege, a szabadság szele és a mindent lehet életérzés változott meg, akaratomon kívül korlátozódott ill. módosult és alakult a körülményekhez képest. Mert ez az, ami a fiatalságunkat adja: az életkörülmények...
Mert 3 évvel ezelőtt, mikor befejeztem az iskolát elkezdtem dolgozni, férjhez mentem és összeköltöztünk, otthagytam a szülői házat, a megszokott biztonságot. Szinte egyszerre történt minden és ezzel le is zárult az igazi fiatalságom. Persze, ahogy említettem, most is fiatal vagyok, csak másképp. Most a körülményekhez képest másként és máshol kell ezt megélni. Így sem rossz, csak más, illetve a változás szelei már nem viharként tombolnak, csak szellőként lengedeznek: kevesebb és kisebb mértékű a változás, ugyanis valószínűleg ugyanígy évi néhány nap szabadsággal fogok dolgozni hátralévő életemben, ugyanígy itt lesz (remélhetőleg) a férjem mellettem 60 évesen is, mint most 25 évesen. A célokat és a lehetőségeket ez a keret adja, ami hol segít, hol akadályoz, de mindenképpen meghatároz.
Ezzel csak azt szerettem volna mondani, hogy a munka és az életkörülményeink milyen meghatározóak még akkor is, ha lelkileg fiatalnak érezzük magunkat. Jelenleg 20 nap szabadságom van egy évben, évekkel ezelőtt hónapok adódtak és a suli utáni délutánok is az enyémek voltak. Mindig volt idő a barátokkal sétálni, beszélgetni, vagy teázni egyet hétköznapokon is.
A nyár meg igazi nyár volt. Nem az iroda ablakán keresztül láttam és nem csak a naptár oldalairól értesültem, hogy már tombol a nyár, hanem meg is éltük: strand, vízpart, napsütés, játék és szabadság volt hónapokig. Szerettem a nyári táborokat, akár úszótáborról, akár természetjáró táborról volt szó.
Jó volt fiatalnak lenni, mert tudatlanabb voltam: nem ismertem a kemény farkastörvényeket, amik a megélhetést nehezítik, nem érdekelt és nem is kellett foglalkoznom a legújabb adótörvényekkel, vagy hogy az SZJA be van e fizetve. Messzire elkerültek a számlák és a rezsi végösszegei, fogalmam sem volt milyen egész nap gürcölni, hogy meglegyen a napi betevőre való.
A szülő házban sokkal szabadabb és gondtalanabb az ember, felhőtlenebbek a mindennapok. Persze segítettem a házimunkában mindig, de mégis akkor jöttem, mentem, amikor akartam. Nem volt munkaidő, nem volt határidő, nem volt olyan kötött a napi rutin. Több volt a lehetőség és kevesebb a felelősség.
Sokkal több időm volt a barátaimra, magamra és arra, hogy egy kicsit megálljak: álmokat, terveket szőni, gondolkodni, elmélkedni, elcsendesedni, imádkozni.
Más világ volt, könnyebb, lazább és komolytalanabb. Most is csak annyi változott, hogy a tapasztalatokkal és az élet terheivel megrakva nehezebb ugyanolyan szabadon szállni. De talán most ez a szép benne: hogy a körülményekhez képest lélekben ugyanolyan fiatal tudtam maradni, ugyanúgy és ugyanakkora lelkesedéssel tudom megélni az örömteli, felemelő pillanatokat, tudok ugyanolyan felhőtlenül nevetni, mintha soha semmi rossz sem történne ebben a világban. Leperegnek rólam a problémák és csak ott és akkor komolyodom meg és foglalkozom velük, ha nagyon muszáj. Lehet, hogy túl naiv is vagyok néha, de talán ez sem baj, hiszen Jézus is azt mondja: "Ha... nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába." (Mt 18,3) Azaz olyanok, akik teljesen egyszerűek és előítéletmentesek, akik tudnak úgy szeretni és úgy barátkozni, hogy minden előzetes megismerést, korlátot félre tudnak tenni. Ez a hosszú évek élményeivel, megismeréseivel egyre nehezebb, de ha sikerül, akkor hamar megtapasztalhatjuk, miért jó fiatalnak lenni...
("...mert ilyeneké az Isten országa." Lk 18,16)

Azt hiszem itt-ott kicsit eltértem a tárgytól, de remélem, valamennyire sikerült megválaszolnom, hogy miért is jó fiatalnak lenni. Továbbadnám a kérdést Evanak.

(A képen a szüleim a sümegi vármúzeumban. :-) )

Mogyorós-sárgarépás stefániavagdalt

Nem igazán sütök már semmit olajban, így a fasírtokat is inkább sütőben készítem. Ezúttal egy egybensült változat (stefániavagdalt) készült közepében egy szál sárgarépát rejtve.
A színe és a kinézete miatt is igazán vidám feltét lett, a mogyorótól pedig különleges, de nagyon harmonikus ízvilágú.


Mogyorós-sárgarépás stefániavagdalt
(2 őzgerincnyi adag)

500 g sárgarépa + 4-5 szál sárgarépa "tölteléknek"
200 g földimogyoró
300 g élesztőmentes tönkölyzsemlemorzsa (ennek híján a "rendes" zsemlemorzsa is jó, esetleg keverhetjük is a kettőt)
3 ek lenmagliszt
2 fej vöröshagyma
5 dl víz
só
bors
kömény
1, A lenmaglisztet 3-4 ek vízzel elkeverjük, félretesszük.
2, A sárgarépát és a hagymát megtisztítjuk, majd a mogyoróval együtt az aprítóban felaprítjuk.
3, A sárgarépás keverékhez adjuk a zsemlemorzsát, a lenmagos vizet, a fűszereket és a vizet.
4, Alaposan összegyúrjuk és kicsit félretesszük állni.
5, Addig a maradék sárgarépát kevés sóval megpároljuk.
6, Következik a fasírt összeállítása. Készíthetjük őzgerincformában is: két formát vékonyan kiolajozunk, beletöltjük a massza felét, középre belehelyezzük a sárgarépákat, majd a maradék masszával befedjük őket.

Készíthetjük viszont stefániavagdalthoz hasonló módon is: sütőpapírral vagy szilikonos sütőlappal bélelt tepsibe a massza feléből két hosszú téglalapot formázunk, a sárgarépákat a közepükbe igazítjuk, majd a maradék fasírtot a tetejükre formázzuk.
7, 200 fokos sütőben kb 40 percig sütjük, majd kihűtve szeleteljük.

Nálunk a sárgaborsófőzelék feltétje volt, de a főzelékeken kívül bármilyen körethez illik, vagy csak friss salátával fogyasztva könnyű ebéd vagy vacsora lehet.

Sárgaborsófőzelék

Nagyon régen ettem sárgaborsófőzeléket, pedig nagyon szeretem. Leginkább azért, mert pofonegyszerű elkészíteni, ugyanis nem kell rántani, habarni, mert besűríti saját magát - főleg másnapra. Egy volt kolléganőm egész egyszerűen csak betonfőzeléknek hívta. Persze kevesebb borsóval, vagy több vízzel nem kell tartanunk a betonosodástól.
Egyébként én mindig sárgarépával készítem: nem is az íze miatt, de feldobja a főzelék színét és legalább "rejtett" zöldséget is tartalmaz, amire zöldségutáló férjek és gyerekek miatt lehet szükség.


Sárgaborsófőzelék
(3-4 főre)

600 g sárgaborsó
2 szál sárgarépa
1 nagy fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
só (ha van, akkor füstölt só)
bors
kömény
majoranna
petrezselyem
1,5 l víz
1, A sárgarépát, a vöröshagymát és a fokhagymát megtisztítjuk, apróra vágjuk és a megmosott sárgaborsóval együtt egy nagyobb lábasba tesszük.
2, Felöntjük másfél liter forró vízzel, fűszerezzük sóval, borssal, köménnyel, majorannával és néha megkeverve puhára főzzük benne a borsót. Én mindig addig főzöm, amíg már kicsit szétfő benne a borsó, mert így besűríti magát a főzelék.
3, Hozzáadjuk a petrezselymet is, rottyantunk rajta még egyet, lehúzzuk a tűzről és már fogyasztható is.

Én mogyorós sárgarépavagdalttal tálaltam, de bármilyen más feltét is illik hozzá.

Karfiolleves

Íme, ismét egy leves, ami olyan sűrű lett (főleg másnapra), hogy egy főzelékhez jobban hasonlított, de mi így szeretjük és főételként is így tökéletes. Persze nem muszáj ennyire besűríteni, vagy kihagyhatjuk belőle a tésztát és akkor gluténérzékenyek is fogyaszthatják.
Mindenesetre a mi karfiollevesünk (főzelékünk?) imigyen hangzék:


Karfiolleves
(főételként fogyasztva 8 főre)

1,5 fej közepes karfiol
3-4 közepes krumpli
4 szál vékony sárgarépa
1 fej vöröshagyma
2 pohár (150 ml-es) szójajoghurt
5 ek. barnarizsliszt
2-3 ek. citromlé
250 g tönköly reszelt tészta (vagy, ha van affinitásunk, készíthetünk galuskát)
petrezselyem (lehetőleg friss)
só
bors
kömény
majoranna
4 babérlevél
4,5 l víz
1, A krumplit meghámozzuk, kockákra vágjuk, a répát karikára szeleteljük, a hagymát apróra daraboljuk, leöntjük 4,5 dl forró vízzel és feltesszük főni.
2, Közben előkészítjük a karfiolt: megmossuk és rózsáira szedjük. Én hagytam benne nagyobb rózsákat is, mert nagyon szeretem a hatalmas karfiolokat a levesben.
3, A karfiolt és fűszereket is (a petrezselyem kivételével) a zöldségekhez adjuk.
4, Ha a zöldségek már félig megpuhultak, a leveshez adjuk a tésztát is és továbbfőzzük.

5, A habaráshoz a joghurtot elkeverjük a liszttel, hozzáadjuk a citromlevet és az apróra vágott petrezselymet is, majd, ha a zöldségek és a tészta is majdnem jó, behabarjuk vele a levest.
6, Visszaforraljuk a levest, pár percig még hagyjuk rotyogni, majd azonnal tálaljuk, mert a karfiol terjengő illatától már kínzásnak számít tovább váratni a családot.

Változatok a habarásra:
Barnarizsliszt helyett használhatunk bármilyen más lisztet is.
Sőt, akár liszt nélkül is be lehet habarni: a levesből kihalászott néhány darabkra krumplit villával összetörjük, hozzákeverjük a joghurtot és ezzel habarjuk be a levest. Ez is nagyon jól sűrít, bár nem annyira, mint a liszt.
Ha főzünk bele tésztát is, akkor akár el is hagyhatjuk a lisztet, mert a tészta úgyis eléggé besűríti.

Körtés pite

Elkészítettem hát az almás pite körtés változatát - ahogy megígértem.
Szinte semmit sem változtattam a recepten a gyümölcsön kívül, csak annyit, hogy a körte egy részét inkább daraboltam a reszelés helyett, hogy ne engedjen sok levet, illetve a fahéj mellé egy kevés szegfűszeget is tettem a tésztába és a töltelékbe is. Ez jobban kihozta a körte aromáját. A süti többi része ugyanúgy készült. Íme:


Körtés pite

Tésztához:
600 g liszt (nálam 450 teljeskiőrlésű tönkölyliszt és 150 g finomliszt)
1 kávésk. szódabikarbóna
5 ek méz
4 ek citromlé
3,5 dl víz
fahéj
szegfűszeg

Töltelékhez:
5 közepes méretű körte
5 ek méz
90 g búza-vagy tönkölydara (nálam vegyesen kb 3:2 arányban a tönköly javára)
fahéj
szegfűszeg

Tetejére:
1 ek méz
1 ek víz
fahéj

1, Először elkészítjük a tölteléket: megmossuk, kicsumázzuk a körtéket, a héjukat meghagyjuk és két körtét lereszelünk, a maradék hármat pedig kis kockákra daraboljuk. Azért készítettem most így, mert a darabolásnál nem enged a gyümölcs annyi levet, kevesebb dara elég hozzá, de a reszelt körték miatt mégis szaftos és egynemű lesz a töltelék.
2, A körtékhez hozzáadjuk a mézet, a darát, a fűszereket, összekeverjük és félretesszük, amíg elkészítjük a tésztát.
3, A tészta elkészítése és a sütemény további összeállítása az almás piténél leírt módon történik.

Ha kibírjuk, hogy nem esünk neki azonnal ennek a fűszeres, illatos süteménynek, akkor várjunk még a szeleteléssel és fogyasztással a sütés után egy 5-6 órát, mert addigra érnek össze az ízek különlegesen finomra a töltelékben.

Banános-kókuszos kukoricakása

Még sosem csináltam kukoricakását édesen.
A múlt héten viszont eljött az ideje annak, hogy kipróbáljam ezt a nagyon egyszerű és nagyon gyors, pár perc alatt elkészíthető, egészséges édességet.
Most banánnal és kókusszal készítettem a déli országok napsütötte, nyári hangulatát idézve, hátha felmelegít kicsit ebben a cudar időben... Viszont készülhet kukoricakása bármilyen más friss vagy aszalt gyümölccsel, olajos magvakkal is.


Banános-kókuszos kukoricakása
(2 főre)

1 bögre kukoricadara
3 bögre víz
5 ek méz
2 banán
5 ek kókuszreszelék

1, A kukoricadarát elkeverjük egy bögre vízzel, a maradék vizet felforraljuk és úgy adjuk a darához. Így biztosan csomómentes lesz.
2, Sűrűre főzzük (fedő alatt mindenképp, különben eláraszt bennünket a kukorica), amíg a dara megpuhul benne. Közben néha megkeverjük, ha már nagyon köpköd.
3, Ha kész, lehúzzuk a tűzről, fedő alatt pihentetjük még pár percet, majd belekeverjük a mézet, a kókuszreszeléket és az apróra vágott banánt is.
Lehűtve, kókuszreszelékkel megszórva és banánkarikákkal díszítve tálaljuk.

Rizságyon sült snidlinges karfiol

Végre, végre beköszöntött a karfiolszezon!
A piacokat elárasztották a szebbnél szebb karfiolok, úgyhogy zsákszámra hordtam haza őket a múlt héten. Nagyrészét elraktam a fagyasztóba télire, másik részéből pedig karfiol készült karfiollal - és még mindig nem unjuk...

Szerettem volna valami nagyon egyszerűt és nagyon karfiolosat összedobni múlt héten. Semmi kedvem nem volt még köretet sem csinálni, úgyhogy bedobtam mindent egy tepsibe, nyakon öntöttem egy kis fűszeres szósszal és háromnegyed óra múlva már kész is volt az ebéd és közben szinte semmi munka nem volt vele.
A rizs olyan szépen befőtt a zöldség közé, annyira jól nézett ki és olyan jól összeértek az ízek benne sütés közben, hogy azt hiszem legközelebb kelbimbóval is ki fogom próbálni ezt az összeállítást.


Rizságyon sült snidlinges karfiol
(5-6 főre)

500 g barnarizs
1 közepes fej karfiol
sok snidling
só
bors
kömény
majoranna

Öntethez:
2-3 ek. barnarizsliszt
0,5 l víz
1 fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
snidling
só
bors
kömény

1, A rizst megmossuk, egy magas falú tepsibe szórjuk és így szárazon betoljuk a sütőbe pár perce 180 fokon, amíg előkészítjük a karfiolt. Közben néha átkeverjük.
2, Másfél liter vizet forralunk, közben a karfiolt megmossuk, kisebb és nagyobb rózsákra szedjük, a torzsáját apróra vágjuk.
3, Ha már egy kicsit megpirult a rizs, kivesszük a sütőből, fűszerezzük a snidlinggel és a többi fűszerrel, felöntjük a forró vízzel, megkeverjük és a karfiol rózsákat a rizs közé igazítjuk.
4, Alufóliával lefedjük, visszatesszük a sütőbe kb 30-40 percre, amíg a rizs és a karfiol is megpuhul.

5, Addig elkészítjük a mártást: a barnarizslisztet csomómentesre keverjük egy kevés vízzel, majd a többi vizet is hozzákeverjük és sűrűre főzzük. Sóval, borssal, köménnyel fűszerezzük.
6, Ha a mártás elkészült, hozzákeverjük az apróra vágott vöröshagymát, fokhagymát és a snidlinget, majd az egészet a karfiolra öntjük és alufólia nélkül még 15-20 percre visszatoljuk a sütőbe, amíg a teteje egy kis színt kap.

Friss snidlinggel megszórva tálaljuk.

Texasi négyborsos mártás

Érdemes néha a rend ellenére is még nagyobb rendet rakni a spejzban, mert rég nem látott dolgokra bukkanhatunk. Legalábbis nálam így történt és találtam néhány Uncle Ben's üveges mártást, ami persze régen lejárt, mert évek óta nem eszünk ilyeneket.
Az egyik üveg egyébként egy texasi négyborsmártás, amit régebben nagyon szerettem, így megkívántam most is, de az összetevők listáját végignézve értetlenül állok a dolog előtt, hogy hogyan tudtam én ezt valaha is megenni: nemcsak a tejszín és tejszármazékok miatt, de a rengeteg cukor, színezék, és mindenféle kivonat meg stabilizátor miatt is.
Viszont nem hiszem, hogy van benne olyan összetevő, amit ne tudnék helyettesíteni, úgyhogy irány a konyha, mert ez nemcsak Ben bácsikánk kiváltsága, ugyanis seperc alatt nálam is elkészült a saját négyborsos mártásom.


Texasi négyborsos mártás
(4 főre)

6 szál sárgarépa
3 fej vöröshagyma
2 db étkezési paprika (lehet kaliforniai is, akkor szebb színe lesz a mártásnak)
fél szál póréhagyma
1 fehérbab konzerv
2-3 evőkanál citromlé
kevés olaj
só
kömény
négyféle bors (feketebors, fehérbors, zöldbors, rózsabors) lehetőleg frissen őrölve
zeller
petrezselyem
majoranna

1, Néhány evőkanál olajon és vízen megfuttatjuk az apróra vágott vöröshagymát.
2, Amint a hagyma kicsit üvegesre pirult, hozzáadjuk az apróra darabolt sárgarépát és ha szükséges még egy kis vizet is.
3, Feldaraboljuk a póréhagymát és a paprikákat, majd ha a répa kicsit megpuhult, ezeket is a zöldségekhez adjuk és mindent puhára párolunk. Fűszerezzük sóval, köménnyel, zellerrel, majorannával és egy kevés borssal is.
4, A fehérbab konzervről leöntjük a levét és a citromlével elturmixoljuk. Hozzákeverjük a petrezselymet és fűszerezzük a négyféle borssal. Ne sajnáljuk a borsot, csak a fekete bors annyira erős, úgyhogy ne tévesszen meg a mennyiség, nyugodtan adjunk az ételhez, hiszen ennek kell dominálnia a mártásban.
5, A fűszeres-babos masszát lassan a zöldségekhez adjuk és néha megkeverve még pár percig főzzük. Főtt tésztával, burgonyakrokettel, héjában sült vagy főtt krumplival tálaljuk, de akár sült vagy párolt zöldségekhez is kínálhatjuk.

Tipp:
Ha esetleg sűrűbbre szeretnénk a mártást, akkor a leturmixolt fehérbabot keverjük el néhány evőkanál liszttel és ezzel habarjuk be a zöldségeket.
Fehérbab konzerv helyett természetesen használhatunk frissen főtt babot is, de akár szójajoghurtot is.

Sült zöldséges krumplikrémleves

Mint már említettem, sűrűn és tartalmasan szeretjük a leveseket, nincs ez másként a krémlevesekkel sem. Sűrűnek ugyan elég sűrű, de nagyon zavar, hogy nincs benne mit rágni, csak nyelni kell és mégis kanállal vacakolunk vele, amikor akár meg is lehetne inni.
Szóval a krémleves csak a fogyasztásával okoz nekem némi problémát (mert pirítóst is csak a hagymakrémleveshez szeretek enni), úgyhogy nálunk a krémleves is darabos, most éppen jó krumplis.
Ez a leves egyébként kitűnően beválik minden megmaradt zöldség eltüntetésére, bátran variáljuk hát benne az összetevőket, csak a színekre figyeljünk, mert könnyen összehozhatunk egy szemet nem igazán gyönyörködtető kulimászt is...


Sült zöldséges krumplikrémleves
(6 főre)

1 fél cukkini
2 tök vagy patisszon (nálam mindkettő)
3 fej vöröshagyma
1 fej fokhagyma
13 szem krumpli
3 szál sárgarépa
3 darab paprika
fél fej kisebb brokkoli (vagy kelbimbó)
só
bors
petrezselyem
2-3 ek citromlé

1, A zöldségeket sütőbe tesszük. Én csak a sárgarépát pucoltam, a tököknek, cukkininek csak a végüket vágtam le és villával kicsit megszurkáltam, a paprikáknak a csumáját szedtem ki és egybe dugtam őket, de a fokhagymát, hagymát és a krumplit csak úgy beraktam a sütő rácsára.

2, 200 fokon sütjük 45-60 percig és ami időközben elkészült, azt kivesszük. Például a fokhagyma, a paprika, a cukkini és a tökök hamarabb átsülnek.
3, Ha minden megsült, meghámozzuk a krumplit, a vöröshagymákat, a fokhagymát pedig kinyomkodjuk a héjukból. A zöldségeket és a krumpli felét kisebb darabokra vágjuk és mindezt egy nagyobb lábasba halmozzuk.
4, Felöntjük forró vízzel, fűszerezzük sóval, borssal és felforraljuk.
5, Botmixerrel összeturmixoljuk a levest, hozzáadjuk a petrezselymet, a citromlevet és a maradék krumplit kockára vágva.
6, Ismét felforraljuk, majd pár percet még főzzük, hogy az ízek kellőképpen összeérjenek. Petrezselyemmel megszórva tálaljuk.