Annipanni nyerskonyhájából repült hozzám ez a díj egyik nap.
Panni, nagyon szépen köszönöm és jólesett tőled ez az elismerés, hiszen én is nagyon szeretem a blogodat!
Úgy látszik, nagyon kreatív lehetek, mert idén
már kaptam egy hasonló díjat, hasonló feltételekkel, csak a kép volt más. Nem tudom, hogy ez ugyanaz-e, de inkább felteszem újból. Már csak azért is, mert az előző díjat önző módon megtartottam és nem adtam tovább, most viszont még időben kapcsoltam és így tovább is adhatom.

A díjjal járó kötelezettségek:
1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte.
2. A logót ki kell tennem a blogomba.
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.
4. Írni kell magamról 7 dolgot.
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak.
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról
Ezek alapján eleget teszek megint a 4. pontnak és írok magamról ismét 7 dolgot, bár most igyekszem ezt kicsit szűkszavúbban megvalósítani, mint a múltkor. Az
előző díjnál inkább belső dolgaimról írtam, azaz inkább a mit szeretek és nem szeretek dolgokról, úgyhogy most jöjjön néhány "külső" információ:
1, Orrpiercingem van.
Ezeken kívül csak a jegygyűrűmet hordom, más ékszerem nem igazán van. Néhány éve még teleaggatam magam mindenféle csingi-lingivel, nagy színes fülbevalókkal, karkötőkkel, de ma már nem érzem szükségét ékszerek mögé rejteni magam.
2, Szoknyamániám van.
Télen-nyáron, hóban-sárban, szélben-fagyban is állandóan szoknyát hordok, a nadrág nem az én világom, de azért biciklizéshez, futáshoz melegítőnacit húzok, bár ezekre is volt már szoknyás próbálkozás :-)
Van aki cipőket, vagy táskákat gyűjt, én bizony szoknyákat, abból is csak a különlegeseket, aminek egyedi a szabása, színe, mintája. A rövid szoknyákat nem szeretem (vagyis szeretem, de azt már nem, amikor megbámulnak benne, így inkább nem veszem fel), csak a térd alá érőket, vagy a nagyon hosszúakat.
Bárhová utazunk bel-vagy külföldre, mindig újabb szoknyaszerzeménnyel térek haza, így minden nyaraláshoz fényképek helyett egy-egy szoknyát tudok kötni, amiről eszembe jutnak az utazás élményei. Persze már elárasztanak itthon a szoknyák, de sosem tudok ellenállni egy újabb különleges darabnak. Viszont nem hiába veszem őket, hiszen mindet hordom is.
Az ismerőseim már nem is úgy köszönnek, amikor találkozunk, hogy "szia, hogy vagy?", hanem legtöbbször már így fogadnak: "szia, csak nem megint egy újabb szoknyacsoda?"...
3, Utálom a rövid ujjú pólókat.
Furcsa szokásom, hogy nem szeretek semmilyen pólót, vagy felsőrészt, ami rövid ujjú. Vagy legyen hosszú ujjú, vagy teljesen ujjatlan. Annyira zavar és idegesít a rövid ujjú, hogy már egyetlen ilyen darabom sincs. Ha az időjárás mégis egy ilyen darabot kívánna meg éppen, akkor felveszek egy ujjatlant és egy kendőt terítek a vállamra.
4, Göndör a hajam.
Iszonyú göndör, vastagszálú, fenékig érő hajam van. Sokan csodájára járnak, az utcán idegenek leszólítanak, csakhogy beletúrhassanak, vagy elkérjék a fodrászom telefonszámát, vagy csak megkérdezzék, hogy igazi-e. Ezúton tudatom mindenkivel, hogy a hajam valódi, nincs benne semmi trükk, nem csinálok vele a hajmosáson kívül semmit, ugyanis így nő ki a fejemből! :-)
Egyébként gyerekként nagyon utáltam a hajam. Kész rémálom volt minden fésülködés és sokat csúfoltak is a gyerekek miatta, ráadásul nagyon idegesített a sok néni is, akik állandóan a hajam miatt elegyedtek szóba velem. Így körülbelül a középiskola utolsó éveiben elegem lett és az egészet levágattam teljesen rövidre és 1-2 centis haj göndörödött a fejemen. Nagyon praktikus volt, de nem éreztem magam elég nőiesnek és nem is állított meg senki az utcán miatta. Már-már hiányoztak az elmaradó hajcsodáló nénik. :-)
Egyébként édesapámtól örököltem, de akármilyen szép is, a fésülködést és a hajmosást még az ellenségemnek sem kívánnám, de azért mára már megbarátkoztam a loboncommal.
5, Szeretek egyedül lenni.
Ahogy
Annipanni is írta, nekem is szükségem van arra, hogy egyedül legyek. Sőt, nagyon szeretek egyedül lenni, csak a saját kis dolgaimmal és gondolataimmal foglalkozni. Ha ezt sokáig nem engedhetem meg magamnak, egészen egyszerűen félőrült leszek, ideges és kibírhatatlan - még saját magam számára is. :-)
6, Nagyon szeretem a nyarat.
Már megbarátkoztam a téllel is, az őszben is tetszenek a színek, a tavaszban az ébredés, de mégis a nyár az igazi. Nagyon szeretem a hőséget, az igazi, nyári fullasztó meleget, amikor a forróságtól már remeg a levegő. Tetszik a nyári zsongás és az életnek ez a hatalmas túláradó ereje. Ráadásul a piacok és a gyümölcspultok is ilyenkor a legszebbek. Órákig tudok sétálni ilyenkor a piacon és gyönyörködni azokban a színekben, amiket a természet produkál.
7, Optimizmus
Állandó jókedvem van, mindig tudok örülni valaminek és folyton mosolygok valamin. Vagy ha mégsem, akkor vagy eszem vagy alszom. Bár legtöbbször ezek sem tudnak megakadályozni.
Még akkor is tudok emberekre mosolyogni, amikor szomorú vagyok. Ez persze nem mindig jó, mert így sosem venni észre, ha engem is bánt valami, vagy ha mégis, akkor már nem is veszik komolyan.
Továbbadom a díjakat régi és új kedvenceimnek:
DeeDeenek Citromhéjáért ösztönzésképpen, hogy nehogy abbahagyja a blogolást. Bár mióta ez felmerült benne, azóta aktívabb, mint azelőtt. :-)
Kenyinek,
Labdarózsának,
LiliNortianyunakMindennapi Mannának különleges paszulyáért,
Extraszűz
Norkának és
Zizinek izgalmas kalandjaiért.