Aranymártásban sült zöldségek

Igazi különleges mártásreceptet találtam az egyik szakácskönyvemben (Newstart-konyha címűben), amit ugyan egyből felturbóztam (mármint a mártást) egy kevés hagymával és fűszerekkel, de a recept ezek nélkül említi.
A szósz varázsa, hogy minden zöldséghez kiváló: nyáron így tüntettem el több kiló cukkinit, most pedig padlizsánt készítettem hasonlóképp, de más zöldséggel is ki fogom próbálni, mert a mártás egyedi ízébe egyből beleszerettem - és a színe is nagyon tetszik. :-)


Aranymártásban sült zöldségek
(kb. 3-4 főre)

Mártáshoz:
2 szál közepes sárgarépa
2-3 közepes burgonya
1 közepes fej vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma
5 ek. szezámmag (én megpirítottam kicsit, de nem muszáj)
2 ek. sörélesztőpehely
3 ek. citromlé
só
bors
kömény

Sült zöldségekhez:
cukkini vagy padlizsán, de szerintem nagyon finom lehet kelbimbóval, karfiollal, brokkolival vagy sárgarépával is.

1, A sült zöldségekhez valókat mossuk, tisztítjuk, pucoljuk, ami épp szükséges és ízlés szerinti méretre szeleteljük. Egy sütőpapírral bélelt (vagy vékonyan kiolajozott) hőálló tálba halmozzuk a zöldségeket és a sütőbe toljuk. Megmossuk a burgonyát és héjastul betesszük őket a zöldségek mellé és 180 fokon mindent készre sütünk, bár a zöldségeknek nem baj, ha csak félpuhák, ezért figyeljünk rá, hogy őket hamarabb kivegyük a krumpli mellől.
2, Megmossuk, megpucoljuk a sárgarépát is és egy kisebb lábasban megfőzzük, de ha kész, ne öntsük ki a főzővizét, mert azt még felhasználjuk.
3, A megsült krumplikat meghámozzuk és a mártás összes hozzávalójával együtt turmixgépbe tesszük. Egy kevés szezámmagot azért félretehetünk a tetejére díszítésnek. A sárgarépa főzővízét adagolva a mártáshoz palacsintasűrűségű szószt turmixolunk a hozzávalókból.
4, A sütőpapírtól megszabadított zöldségekre öntjük a mártást, megszórjuk a maradék szezámmaggal és 30-40 percre még visszatoljuk a sütőbe.
Így magában is nagyon finom, de tetszőleges körettel is fogyasztható, én például héjában sült burgonyát adtam mellé.

Megjegyzés:
Úgy is kínálhatjuk a mártást sült zöldségek mellé, hogy nem sütjük össze őket, csak tálalásnál öntjük rá a szószt. Ebben az esetben a mártást főzzük fel külön.

Kedvenc szakácskönyveim 1.

Csalami Lászlóné és Csalami László: Newstart-konyha
Receptek kizárólag növényi alapanyagok felhasználásával
(Kiadó: Advent Irodalmi Műhely, Budapest, 2007)


Ebben a könyvben csak vegán receptek vannak az egészen egyszerűtől a bonyolultabban elkészíthető fantáziadús ételkülönlegességekig országunk sajátosságaihoz, kultúrájához, ízléséhez igazítva. Igazi alapszakácskönyv vegánoknak.
A könyv a recepteket a következő csoportosításban tartalmazza:
● Fűszerek, ételízesítők
● Tejfélék, sajtfélék
● Reggeli
● Ebéd (levesek, egytálételek, tészták, feltétek, köretek, saláták)
● Öntetek, mártások
● Vajfélék, krémek, pástétomok
● Kenyerek (A kenyérsütés fortélyai)
● Sütemények
Ezen kívül heti étrendjavaslat, magyarázatok és tanácsok is találhatóak a könyv utolsó lapjain.

Részlet az első oldalakon található ajánlásból:
"A Csalami Lászlóné Veronika és férje által összeállított, „Newstart-konyha” receptgyűjtemény olyan ízletes ételeket tartalmaz, amelyek fogyasztásában minden, az egészségével törődő ember vagy mindaz, aki szereti a vegetáriánus ételeket, kedvét leli majd. Ezekből a receptekből elkészíthető ételek nemcsak ízletesek, hanem egyszerűek is, amelyek azzá teszik az étkezést, aminek valójában lenni kell, csupa öröm. A növényi alapú, rostban, vitaminokban, ásványi anyagokban gazdag és zsírban szegény étrend elegendő fehérjét biztosít. Mindez a szabadban végzett testmozgással, vízzel, pihenéssel, önuralommal és Istenbe vetett hittel egyesítve egy életre jó egészséget biztosít. Mint orvosok és egészségnevelők, szívből ajánljuk a „Newstart-konyha” által bemutatott ételeket és életmódot."

A Newstart konyháról terveim szerint majd egy külön bejegyzést is írok, röviden most csak annyit, hogy a 'newstart' egy angol szavak kezdőbetűiből álló rövidítés, amelyek megfogalmazzák a Newstart életmód alapelveit. Ezek magyarul a következők: táplálkozás, testmozgás, víz, napfény, mértékletesség, levegő, pihenés, bizalom Istenben.

Padlizsánkrém (vinetta)

A padlizsánkrémnek is van már többféle változata, amik közül szerintem a majonézzel készülő erdélyi vinetta a legfinomabb. Máshol vöröshagymával, esetleg főtt tojással, vagy egyszerűen csak olívaolajjal készítik.
A padlizsánkrém természetesen akkor a legfinomabb, ha szabad tűzön egyben sütjük a zöldséget hozzá, ám erre nincs mindig lehetőség, viszont a padlizsánkrém minden körülmények között készítve megállja a helyét. Legfeljebb a füstös ízre vágyók só helyett füst ízű sóval ízesíthetik.


Padlizsánkrém (vinetta)
(3-4 főre)

2 közepes padlizsán
1 doboz szójajoghurt (150 ml-es)
3 gerezd fokhagyma
4 ek. citromlé
kb. 7-8 ek. hidegen sajtolt olívaolaj
só (vagy füst ízű só)
bors
kömény

1, A padlizsánt megmossuk, késsel néhány centinként becsíkozzuk az oldalát és 200 fokos sütőben megsütjük kb. 45-60 perc alatt. Ha nagyon nem akarna készre sülni, akkor lehúzzuk a héját és a padlizsán húsát egy hőálló tálban még tovább süthetjük, majd ha tényleg teljesen megpuhult, villával összetörjük.
2, Elkészítjük a majonézhelyettesítő szószt: a szójajoghurtot a fűszerekkel, a fokhagymával és a citromlével összeturmixoljuk, majd fokozatosan öntjük hozzá az olajat, amíg egy kicsit be nem sűrűsödik.
3, Villával összedolgozzuk a padlizsánt és a fokhagymás-joghurtos szószt és már készen is vagyunk.

Házikenyérből készült pirítóssal vagy pászkával tálaljuk, de felhasználható sült zöldségekhez, sült vagy rakott krumplikhoz is.

Zakuszka

Eljött a zakuszka készítés ideje: végre minden hozzávaló megfizethető áron kapható, úgyhogy gyorsan készítettem is néhány kiló zöldségből és el is tettem belőle télire néhány üveggel. Milyen jó is lesz januárba, februárba a zöldségelvonási tüneteimet egy kis zakuszkával kezelni...

Egy kis érdekesség:
Bármennyire is furcsának tűnik, az Erdély-szerte közkedvelt zakuszka nem magyar, nem román, nem szláv, hanem örmény étel. Erdélybe Moldván keresztül került be ez a rendkívül finom, laktató pástétomszerű eledel.
Az erdélyi zakuszkának többféle változata van, gyakorlatilag két egyforma zakuszka nincs, hiszen minden háziasszony másként készíti, másként fűszerezi. A többféle változat közül három nagy csoportot különböztetünk meg: a padlizsánost, a babost és a gombást. (Forrás és további zakuszka receptek az Új Kelet hetilap oldalán található.)

Ezek közül én a babos verziót favorizálom. A többi is biztosan nagyon finom, de még nem is kóstoltam őket, mert egy erdélyi barátnőmtől ezt a változatot tanultam és szerettem meg.


Zakuszka
(kb. 4 literes üveghez)

1 kg paradicsompaprika (kaliforniai paprika) vagy kápia
40 dkg vöröshagyma
40 dkg sárgarépa
40 dkg szárazbab
2 dl olaj
2 dl paradicsomlé
8 babérlevél
só
bors

1, A babot előző éjszaka beáztatjuk, majd másnap megfőzzük.
2, A paprikát kicsumázzuk, felkockázzuk és húsdarálón ledaráljuk.
3, Megtisztítjuk és apróra vágjuk a hagymát is és ezt is ledaráljuk, bár ezt már nem húsdarálón szoktam, mert kíméletesebbnek ítéltem a férjemmel és magammal szemben is az aprító használatát.
4, Egy nagy lábasban, amiben majd az egész zakuszka készül, a hagyma kétharmadát olajon megpirítjuk, majd hozzáadjuk a paprikát és puhára főzzük.
5, Megpucoljuk és felaprítjuk a répát is. Elvileg ezt is ledaráljuk, de nálam ez is az aprítóban kötött ki.
6, Egy másik lábasban szintén olajon megpirítjuk a maradék hagymát, majd a répával puhára dinszteljük. Egy kevés vizet azért szoktam adni a répához, bár nem szükséges.
7, Míg a zöldségek puhulnak, ledaráljuk a babot is. Ezt már egyszerűbb a húsdarálón.
8, Ha minden megpuhult, akkor a paprikához öntjük a répát, a babot, a maradék olajat, a paradicsomlevet és a fűszereket. Néha megkeverve még kb 45 percet főzzük.
9, Ha kész van, üvegekbe töltjük, mindegyik tetejére szórunk egy kevés szalicilt (nem kell megijedni tőle, ezt majd fogyasztáskor egy kiskanállal könnyen eltávolíthatjuk róla), majd mehet a dunsztba pár napra, míg ki nem hűl.
Felhasználható sült és rakott zöldségekhez is, de télen frissensült házikenyérrel fogyasztva fenséges vacsora, egyszerűen nem lehet abbahagyni.

Megjegyzés:
- A zakuszka lényege a paradicsompaprika, vagy ha az nem kapható vagy csak horroráron jutnánk hozzá, akkor kápiával helyettesíthető, de étkezési zöldpaprikával semmiképen sem lesz ugyanolyan.
- Lényeges, hogy a zöldségeket előbb külön-külön dinszteljük és csak utána öntsük össze.
- Természetesen készíthetünk nagyobb mennyiséget is, de csak óvatosan. Tavaly én is 5 paprikához igazított mennyiséget csináltam, de azt olyan sokáig kellett főzni, hogy pár nap múlva megbuggyant mind a 20 üveg zakuszka.

Köszönet, Juc, a receptért!

"Magozatlan" szilva zabpehelyköntösben

Az idei utolsó szilvaszállítmány érkezett apósomtól a hétvégén, így most ebből valami különlegeset szerettem volna készíteni, már csak azért is, mert ismét vendégek jöttek.
Ennek a szilvás finomságnak az alapjául Dulmina keksze szolgált kicsit átalakítva, de el tudom képzelni ezt az édességet nyersevőknek aszalva is valami gyümölcsös-hajdinás alapból.


"Magozatlan" szilva zabpehelyköntösben
(20 db lett belőle)

Kekszhez:
10 dkg zabpehely
15 dkg liszt (nálam 10 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt és 5 dkg finomliszt)
3-4 ek. méz
0,8 dl olaj
1 kis marék mazsola
víz

Töltelékhez:
10 szem szilva
20 szem mandula
néhány ek. méz
fahéj

1, A mandulát néhány evőkanál fahéjjal elkevert mézbe áztatjuk éjszakára.
2, Másnap a keksz hozzávalóit tésztává gyúrjuk annyi vízzel, hogy egy jól gyúrható, de nem ragacsos masszát kapjunk.

3, A tésztából szilvaméretű kis kosárkákat formázunk, sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük őket és 180 fokra előmelegített sütőbe toljuk negyed órára (ez még nem a készre sütés).
4, Közben kimagozzuk a szilvát és amint félkészre sült a tészta, mindegyik kosárba a egy-egy fél szilvát teszünk vágott felükkel felfelé. A mag helyére egy-egy mézbe áztatott, de lecsöpögtetett mandulát helyezünk és még pár perce visszatoljuk a kekszeket a sütőbe, amíg a tészta ropogósra sül és a szilva is megpuhul egy kicsit.

5, A még meleg sütiket meglocsoljuk a manduláról visszamaradt fahéjas mézzel és amint kihűlt, tálalhatjuk - ha még van belőle. :-)

Szerencsére ennek a sütinek is akkora sikere volt, hogy már csak a nyomait (értsd: mosogatnivalót) találtam estére. Azért egy hibája a többi szilvás sütihez hasonlóan ennek is van: a szilvát ki kell magozni...

Sárgarépás hajdinafasírt - olaj-és gluténmentes

Éppen ezt a hajdinafasírtot majszoltam a múlt héten, amikor Gitta felrakta a blogjára az ő nyers és fűszeres változatát. Közben, míg ezt a posztot írom, látom, hogy Klarkat is hajdinás bejegyzést írt a minap és néhány napja Benzsinél is hajdinagombóc készült. Úgy látszik, most mindenki hajdinát eszik...
Én is megkívántam, mert nagyon sok "nehéz" gabonát ettünk mostanában és már valami könnyű ételre vágytam sok-sok nyers zöldséggel. Így esett a hajdinára a választásom, amiből végül olaj nélkül sült fasírt lett.


Sárgarépás hajdinafasírt
(kb. 4-5 főre)

3 marék hajdina
3 szál sárgarépa
3 közepes fej hagyma
9 ek. hajdinaliszt
6 ek. lenmagpehely
só
bors
kömény
majoranna

1, A hajdinát beáztatjuk 2-3 órára. Nem kell neki sok, tényleg hamar megpuhul.
2, Az apróra vágott hagymát kevés vízben "megpirítjuk", hozzáadjuk az apróra darabolt (én aprítóval oldottam meg a répa aprítását) sárgarépát, a hajdina áztatóvizét és kevés sóval puhára pároljuk a zöldségeket.
3, Ha a répa is megpuhult, elfőzzük még róla a maradék vizet, hogyha szükséges, félrehúzzuk a tűzről, fűszerezzük és hozzáadjuk a hajdinalisztet, a lenmagpelyhet és még néhány evőkanál hajdinát.
4, A maradék hajdinát krémesre turmixoljuk és ezt is a répás keverékhez adjuk.

5, Alaposan összedolgozzuk a masszát és fél órát pihentetjük. A massza sűrűségét további hajdinaliszt hozzáadásával szabályozhatjuk.
6, A sütőt előmelegítjük 180 fokra, a tepsit kibéleljük sütőpapírral vagy szilikonos sütőlappal és a masszából kis gombócokat pakolunk rá. Kilapítjuk őket, hogy legalább az alakja legyen fasírthoz hasonló. :-)
7, Sütőben 20-25 percet sütjük, majd megfordítjuk a korongokat és további 10-15 perc sütés után készen vannak a zsiradékmentes, egészséges hajdinafasírtjaink.

Főzelékekhez feltétnek kiváló, diétázóknak friss salátával is finom ebéd lehet, de én most héjában sült krumplival és római salátaágyon kínált sárgarépás tzatzikivel tálaltam.

Vegán tzatziki sárgarépával

A tzatziki tulajdonképpen a görög uborkasaláta, ami fokhagymával, sóval, borssal fűszerezett tejfölös vagy joghurtos reszelt uborkát jelent.
Természetesen ez is elkészíthető vegánul is, sőt többféle zöldséggel talán még finomabb, úgyhogy érdemes kipróbálni a különböző változatait. Uborka helyett készítettem már cukkinival is cukkinitzatzikit, de az uborka-kukorica verzió is nagyon finom, a férjem kedvence mégis a sárgarépás tzatziki akár uborkával, akár cukkinivel.


Sárgarépás tzatziki
(kb. 4 főre)

3 kisebb szál sárgarépa
1 kígyóuborka
2 pohár szójajoghurt (150 g-os)
3 gerezd fokhagyma (apróra vágva, vagy nyomón áttörve)
só
bors
tehető még bele: kömény, majoranna, kapor

1, A szójajoghurtot elkeverjük a fokhagymával és a fűszerekkel.
2, Lereszeljük az uborkát (én sosem hámozom meg) és a sárgarépát is. Utóbbinak a reszelése nekem felér egy komoly büntetéssel, úgyhogy én inkább az aprítóban oldom meg a répa ízekre szedését.
3, Összekeverjük az öntetet a zöldségekkel és néhány órára a hűtőszekrénybe tesszük.
Én római salátaleveleken tálaltam.

Pizza vegánul és gyorsan (alaprecept)

Mióta Velencében sikerült ennem egy valódi margharita pizzát a maga különleges olasz fűszerezésével és vékony, de ízletes tésztájával, azóta nagy rajongója lettem. Kerestem és próbáltam is több pizzareceptet az évek során, de egyik sem lett olyan igazán olasz - sem a tésztája, sem a szósza.
Láttam én, hogy a tésztát félig a pultról lelógatva és forgatva nyújtják olyan szép vékonyra, tudtam, hogy ők nem paradicsomsűrítményből, hanem igazi paradicsomból készítik a szószt és tisztában voltam azzal is, hogy melyek az olasz fűszerek, amiket használnak, mégsem lett olyan a pizzám sosem, mint amilyet ott ettem abban az útszéli kis velencei pizzázóban.
Azért vettem Olaszországban egy pizzafűszerkeveréket, ami ugyan már elfogyott, de az összetevőit lejegyeztem és a következőkből állt: chilipaprika, fokhagyma, bazsalikom, oregánó, metélőpetrezselyem, metélőhagyma, tengeri só. Ezt használva alapként egyre jobb pizzákat sikerült készítenem vegán módon is, míg végül ez a gyorsan elkészíthető változat lett a kedvencünk:


Pizza vegánul
(2 nagy pizzához)

Tésztához:
50 dkg liszt (nálam 30-35 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt és 15-20 dkg finomliszt)
kb. 1 dl olívaolaj
só
kevés fűszer (majoranna, bazsalikom, kakukkfű, bors)
víz

Paradicsomszószhoz:
2 dl paradicsomlé
2 konzerv sűrített paradicsom
2-3 apróra vágott paradicsom
1-2 fej apróra vágott vöröshagyma
2-3 gerezd apróra vágott fokhagyma
néhány evőkanál olívaolaj
fűszerek ízlés szerinti arányban: chili, bazsalikom, oregánó, petrezselyem, snidling, majoranna, kakukkfű, só, bors

Vegán sajtszószhoz:
2-3 nagy marék kukorica (napraforgóból, mogyoróból, kesudióból is készíthető, de a kukorica is nagyon jól turmixolható és jó alap a szószhoz, főleg, ha feltétként is használunk kukoricát)
kb. 3-4 evőkanál sörélesztőpehely
1 fej vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma
olívaolaj
citromlé
szerecsendió
só

Feltétnek:
Bármilyen zöldség lehet, nálam általában karikára vágott hagyma, paprika, fokhagyma és kukorica kerül rá, de tehetünk rá még a következőkből is: cukkini, padlizsán, sárgarépa, zöldborsó, gomba, brokkoli, kelbimbó, articsóka, bab... stb. Arra figyeljünk, hogy sokkal ízletesebb a pizza, ha feltétnek egyszerre 2-3 zöldségnél nem használunk többet.

1, Először is összeállítjuk a paradicsomos szószt: csak alaposan összekeverjük a hozzávalókat és állni hagyjuk, amíg elkészítjük a pizza többi részét is. Így főzés nélkül gyorsabb a szósz elkészítése és ugyanolyan finom lesz.
2, A feltéthez szükséges zöldségeket előkészítjük, hámozzuk, mossuk és daraboljuk, ami épp szükséges.
3, A tepsi méretére sütőpapírt vágunk vagy előkészítjük a szilikonos sütőlapot (mindkettő megfelelő erre a célra) és a sütőt előmelegítjük 180 fokra.
4, Jöhet a tészta: a hozzávalóit összegyúrjuk annyi vízzel, hogy jól nyújtható tésztát kapjunk. Igen, tapasztalataim szerint élesztő, sütőpor és minden egyéb nélkül lesz a tészta olyan finom, vékony és ropogós, ahogy az olaszoké. A fűszerezést itt el is hagyhatjuk, de szerintem így finomabb.

5, A tésztát kétfelé szedjük (lehet többfelé is, ha sok kis pizzát szeretnénk készíteni), a sütőpapíron vagy a sütőlapon kinyújtjuk kb 3-4 mm vastagra, a széleit kicsit visszahajtjuk, hogy ne tudjon a szósz lefolyni róla és papírostul/lapostul áthelyezzük a tepsibe.
6, A tésztára öntjük a paradicsomos szószt, megpakoljuk a zöldségekkel és már mehet is a sütőbe 20-25 percre.
7, Amíg sül, elkészítjük a sajtszószt: aprítóba vagy turmixgépbe pakoljuk az összes hozzávalót a sörélesztőpehely kivételével és alaposan összeturmixoljuk. Ha szükségét érezzük egy kevés vízzel hígíthatjuk. A sörélesztőpelyhet a végén keverjük hozzá, majd ha megsült a zöldséges pizza, a sajtszószt is eloszlatjuk rajta és még 10-15 percre visszatoljuk a sütőbe, amíg a sajt pirulni nem kezd a tetején.
8, A pizzát felszeleteljük és zöld levelesekkel vagy salátával tálaljuk. Én rukolával bőségesen megszórva fogyasztottam.

Tényleg gyors és egyszerű pizza, mert az összeállítása kb. 20 perc, így a nekiveselkedéstől számított egy órán belül már fogyaszthatjuk is - ilyen gyorsan még a pizzafutár sem hozza házhoz és ugyebár az nem is ilyen finom és valószínű nem is vegán. :-)

Zöldségleves gazdagon

Nagyon szeretjük a leveseket, de a hagyományos leves-főétel-desszert kombinációja nem játszik nálunk.
Nem tudunk már egyszerre ennyi mindent összeenni, így a leves főétellé lépett elő. Nagyon tartalmasan és általában sűrűre készítem (előfordult már, hogy villával is lehetett enni, olyan jól sikerült), hogy főfogásként is megállja a helyét és ne kívánkozzon utána már más uzsonnáig vagy akár vacsoráig.

Az alábbi leves tulajdonképpen édesanyám húslevese, csak állati részek nélkül. Teljesen úgy készítem, ahogyan még tőle tanultam és annyira szeretjük, hogy a férjem néhány hetente rendszeresen ezt kéri már évek óta. Szerencsémre - ugyanis annyira egyszerű elkészíteni, mert semmiféle rántás, habarás, olajon égetés nem kell bele, csak összedobom a zöldségeket és megvárom, míg megfő.


Zöldségleves gazdagon

zöldségek, ami épp van otthon (nálam szóba jöhető fajták: brokkoli, cukkini, fehérrépa, fokhagyma, karalábé, karfiol, kelbimbó, kelkáposzta, krumpli, kukorica, póréhagyma, sárgarépa, zöldbab, zöldborsó)
egy bio leveskocka
fűszerek (nálam legtöbbször: majoranna, tárkony, petrezselyem, kömény, bors, só, mustármag, koriandermag, kurkuma, de előfordul még: zeller, lestyán, bazsalikom is a levesben)
kevés olaj
cérnametélt

1, A zöldségeket előkészítés után egy lábasba pakoljuk. A krumplit csak meghámozva egészben szoktam beletenni, a brokkolit és a karfiolt nagy rózsákra szedve, a póréhagymát és a répát karikára vágva, a többit ízlés szerint darabolva.
2, Hozzáadjuk a leveskockát és a fűszereket: a zöldfűszerekből mindig annyit teszek amennyit nem sajnálok. Nagyon jó ízt ad a levesnek és szeretem, amikor a zöldségek között ott úszkálnak a tányéromban. A mustármagot és a koriandermagot egy teatojásba zárom és úgy teszem a lábasba, kurkumát pedig a színe miatt teszek bele.
3, Hozzáadunk még néhány evőkanál olajat is. Ezt valószínűleg el is lehetne hagyni, de már így szoktuk meg. Bevallom ugyanis, hogy mikor először készítettem, szerettem volna az "aranyló húsleves"-hez hasonlót alkotni és ezt olajjal és kurkumával értem el. :-)
4, Felöntjük annyi vízzel, amilyen sűrűre szeretnénk a levest. Én általában csak annyi vizet adok hozzá, hogy a zöldségeket elfedje.
5, Magas lángon, néha azért megkeverve felforraljuk, majd közepes lángon addig főzzük, amíg a zöldségek megpuhulnak.
6, Míg a zöldségek főnek, kifőzzük a tésztát is és a kész levest cérnametélttel tálaljuk.

Télen is gond nélkül elkészíthető ez a leves, ilyenkor a legtöbb hozzávalót a fagyasztóból dobálom bele.
Tészta nélkül gluténérzékenyek is fogyaszthatják.

A táplálkozásunk nem magánügy 1. - Környezetvédelem és környezetszennyezés

"Az első lépést egy tudatosabb, ökologikusabb, és az egész kozmoszt szolgáló életmód felé, a legegyszerűbben a táplálkozási mód megváltoztatásával lehet elkezdeni..."
(Barbara Rütting, színésznő, könyvszerző, 2003 óta zöldpárti képviselő a bajor parlamentben)

Szeptember elseje van, több európai országban is ma ünneplik a teremtés napját. E nap alkalmából XVI. Benedek pápa Castel Gandolfóban a vasárnap (aug. 30.) déli Mária-imádság alkalmából mondott beszédében szólt a teremtett világgal szembeni felelősségről (ld. KEK 373) és a Föld jövője iránti felelős magatartásra kért mindenkit, de különösen a fejlett ipari államokat. A körülöttünk lévő világ ugyanis Isten ajándéka, amelyre vigyáznunk kell. (Forrás: Magyar Kurír)
Ezen kívül a Szentatya szeptember 10-ei beszédében hangúlyozta azt is, hogy Isten a teremtéssel az emberek kezébe adta a Föld kulcsát és elvárja tőlük, hogy felelősen és tisztelettel éljenek ezzel a nagy ajándékkal. A természet a Teremtőnek az emberiség iránti szeretetéről szól, amely Krisztusban teljesedik be az idők végén. Ha tiszteletben tartják az emberi ökológiát a társadalomban, az javára válik a környezeti ökológiának is. (Forrás: Magyar Kurir)

De mit tehetünk környezetünkért - mi egyszerű átlagemberek? Sokszor hallottuk már: mindig kapcsoljuk le a villanyt, energia-és víztakarékos mosást válasszunk, járjunk tömegközlekedési eszközökkel, ültessünk fát és minél több növényt, gyűjtsünk szelektíven szemetet, vigyünk mindig saját zacskót, amikor vásárolni megyünk, ne palackozott ásványvizet igyunk... stb. Ma már mindenhonnan halljuk ezeket a tippeket, egyvalamit azonban elfelejtenek még zárójelben is megjegyezni, nemhogy hangoztatni: Földünk egészsége (is), akárcsak a miénk, a tányérunkon dől el, ugyanis a környezetszennyezés és pusztítás legnagyobb hányadát a nagyüzemi állattartásnak és húsfeldolgozásnak köszönhetjük. A húsipar persze óriási biznisz, úgyhogy ezt nem is szabad hangoztatni, de azt hiszem, mégis jobb, ha tisztában vagyunk a tényekkel, mielőtt újra a marhapörköltöt kanalaznánk.

Esőerdők pusztítása
Az Amazonas és Délkelet-Ázsia esőerdőit letarolják, ahol szarvasmarhafarmok létesülnek, vagy az állatok számára takarmányul szolgáló növényültetvények lesznek. Ezzel bolygónk fő oxigénszállító területeit pusztítják. Mindezt csak néhány évre, hiszen 2-3 éven belül ezekből a területekből sztyeppvidék vagy sivatag lesz. Az esőerdőkből naponta 30 000 hektár, azaz percenként 35 futballpályányi terület tűnik el, a sztyeppes és sivatagos területek naponta pedig 20 000 hektárral növekednek.
Jó ha tudjuk: egyetlen kg “esőerdő”-marhahús megtermelése érdekében 50 négyzetméternyi trópusi erdő esik áldozatul. Ez rendszeresen több növény-és állatfaj teljes kipusztulását is okozza, ami a biológiai egyensúly megbomlásához vezet és ez kiszámíthatatlan következményekkel jár (pl. emberre is veszélyes kártevők, vírushordozók elszaporodása természetes ellenségeik megszűnése miatt).

A talaj és a termőterületek pusztítása
A természetellenesen nagyszámú haszonállat-állomány olyan mértékű trágyát produkál, amitől már nem lehet normális úton megszabadulni, ezért kiöntik a földekre, de már nem trágyázás céljából, hanem hogy megszabaduljanak a rengeteg trágyalétől. Ez a túltrágyázás nemcsak a talaj termőképességét csökkenti, de fajok végleges kipusztulásához is vezet. "Egyes szakértők adatai szerint évente 35 000 faj tűnik el örökre a Földről." (Fischer Világatlasz 2004, 1334. tábla) Továbbá a trágyalé és az ürülék gázai a levegőbe kerülve távolabbi területeken savas eső formájában tovább károsítja a talajt.
A talaj termőképtelensége még humuszvesztéssel is jár, azaz a felső humuszréteg elveszíti természetes kompaktságát, tömörségét és mikroorganikus összeköttetését a mélyebb földréteggel. Ennek köszönhetően könnyen elhordja a szél, vagy elmossa a víz. A folyamat 85%-ban a hús-és tejtermelés számlájára írható. Az USA 1,7 milliárd tonna, a szovjet utódállamok 2,5 milliárd tonna éltető humuszt veszítenek el minden évben. A trópusi és egyenlítői övezetben a felgyorsult erózió tíz év alatt véglegesen kimeríti a talajt, s az ezredfordulóra a világ termőföldjeinek 35%-a válik végleg sivataggá.
Sok szakember szerint a legsürgetőbb problémák közé tartozik a termőterületek fenyegető csökkenése és az ezzel egyidejű megállíthatatlan népességnövekedés.

Vízszennyezés
A világon felhasznált víznek több mint a felét haszonállatok fogyasztják el. Egyetlen szarvasmarha tartásához annyi vízre van szükség, amennyin vízre bocsátható lenne egy óceánjáró. Egy amerikai statisztika szerint 106 liter víz szükséges 1 kg búza nyeréséhez, 150 liter 1 kg burgonya, 40-60 liter 1 kg alma előállításához, azonban 9700 literre van szükség 1 kg disznóhús és 32 100 literre 1 kg marhahús kitermeléséhez (tömegtartás, istállótakarítás, vágóhíd... stb). A hústermelésnél elpazarolt és beszennyezett víz, az állati ürülékkel együtt a termőföldeken landol, ami onnan bekerül a patakokba, folyókba, tavakba és a talajvízbe, így azzal végső soron az ivóvizünkbe - együtt az összes peszticiddel, nehézfémmel és más egyéb káros anyaggal, mint ammónia, salétromsav, nitrát és hasonlók. A trágyaléfertőzés miatt egyre gyakoribbak a halpusztulások a patakokban és tavakban.
Kicsit utánagondolva: sokat halljuk, hogy csínján bánjunk a vízzel, mert fogytán a Föld ivóvízkészlete. Ha nem számítjuk a vízszennyezést, csak a vízpocsékolást a következőkre juthatunk: a mosógépem 45-50 liter vízzel intéz el 4-5 kg ruhát, de én mindig azt a programot használom, ami csak 35 liter fogyaszt egy mosásra. A mosogatáshoz mosogatógépünk van, ami sokkal víztakarékosabb (egy mosás 12 liter és 4-5 étkezés-főzés edényei férnek bele), mint folyóvíz alatt mosogatni, amihez alkalmanként akár 40-60 liter vizet is elfolyathatunk. Fogmosáshoz átlagosan 2-4 liter víz kell, de ha pohárral mosunk fogat, akár 1 liter víz is elég lehet, míg kádban fürdéshez 200- 300 liter kell, de ha a zuhanyozást választjuk, akkor csak 40 liter vizet használunk. Egy WC tartály öblítése során 6-9 liter víz is szükséges lehet, de víztakarékos tartályokkal ez akár 1-3 literre is csökkenthető.
Nézzünk egy átlagos napot: ruhamosás, mosogatás, fogmosás, legyen kb. 5 wc használat, egy fürdés. Ez naponta több, mint 400 liter vízfelhasználás. Ha mindenből a víztakarékos megoldást választjuk, akkor ez naponta alig 100 liter vizet jelent. Nagy átlagban így napi 300 liter vizet spórolhatunk, persze tisztában vagyok vele, hogy nem mosunk ruhát és nem működik a mosogatógép mindennap, viszont ebédelni mindennap szoktunk.
A fenti adatok alapján tehát egy 200 grammos marhasteak előállításához 6420 liter víz szükséges, míg ha ehelyett fél kg burgonyát választunk ebédre egy jó kis búzapörkölttel, akkor annak előállításához 85 liter víz szükségeltetett, magyarán egy ebéddel 6335 liter vizet spórolhatunk. Döbbenetes szám ez a háztartásban elhasznált vízhez képest!
Bármilyen gondosan ügyelünk is a vízfogyasztásra a háztartásunkban, bárhogy is igyekszünk vizet spórolni, szinte semmit sem ér az igyekezetünk, ha mellette húst eszünk. Ennél számomra még döbbenetesebb az a tény, hogy felhívják a világ figyelmét arra, hogy ne folyóvízzel mossunk fogat és vásároljuk meg a legújabb, legszuperebb víztakarékos mosógépet, mert azzal mennyi jót teszünk a környezetnek, de elfelejtik hangsúlyozni, hogy a legtöbbet a táplálkozással tehetünk vízkészletünk megóvása érdekében.

Üvegház-gázok és klíma felmelegedés
Hihetetlen, de igaz, hogy a klíma-változás oka legfőképpen a húsevésben keresendő. A hústermelés a legnagyobb szén-dioxid- és metángáz-termelők közé tartozik, ugyanis a kérődzők, mint a szarvasmarhafélék, juhok és kecskék, emésztésük során nagy mennyiségű metángázt bocsátanak ki.
Ez eddig még komolytalannak és viccesnek is tűnhet, de a tények a következők: 716 000 tehénnél (2002-es adat) Svájc metánkibocsátása naponta 226, évente 82 500 tonna. Ebből 53 500 tonnát a szarvasmarhák, kecskék, birkák és kisállatok termelnek. Ezek svájci adatok, de világszinten sem jobb a helyzet: "A világszerte tartott 1,5 milliárd szarvasmarha évente 80 millió tonna metánt juttat a levegőbe, aminek 23-szor nagyobb az üvegházhatást növelő potenciálja, mint a CO2-nek." (Focus magazin, 2007. 9. szám)
Megdöbbentő tény, de a FAO (világélelmezési szervezet) tanulmánya alapján az állattartás világszinten károsabb a klímára, mint a közlekedés!
A klímára nemcsak a metángáz kibocsátás, de az esőerdők letarolása, a talajpusztítás, vízszennyezés is hatással van, amelynek következményei az üvegházhatás, elsivatagosodás, áradások, pólusok olvadása... stb. Mindezek hátterében pedig nem a leölésre tenyésztett szerencsétlen állatok állnak, hanem a húsevő emberek (valószínű legtöbbjük akaratlanul az információ hiánya miatt, mert nincs értesülésük ezen tényekről).
Ismét döbbenetes számomra, hogy mindenhol azt halljuk, hogy veszélyben a Föld, globális felmelegedés van, el fogunk pusztulni, úgyhogy válasszuk a tömegközlekedést, ne utazzunk egyedül az autónkban, töltsük meg mindig utasokkal (...stb.), de ismét a lényeg elmarad: ha felelősen átgondolod, hogy mit eszel ma ebédre, többet tehetsz, mintha hazafelé buszra szállnál...

Elég súlyos problémák a fentebb feszegetett kérdések és nincs messze már az az idő, amikor a túlélésünk érdekében nem engedhetjük meg többet a húsevést. (Forrás: Armin Risi és Ronald Zürrer: Vegetáriánus Élet c. könyve alapján, ill. néhány kiegészítő adat Govinda vegetáriánus konyhájából Bányai Géza írásából és az internetről)

El kell gondolkoznunk tehát táplálkozási szokásainkon, mert környezetünk védelme érdekében ezzel tehetünk a legtöbbet. Ezen tények ismeretében nem vonogathatjuk tovább a vállunkat, hogy úgysem számít az a kevéske, amit én teszek, nem mutogathatunk a szomszédra, hogy ő is autóval jár és nem háríthatjuk másra a felelősséget, hogy majd a másik gyűjti szelektíven a szemetet. Nem várhatunk arra, hogy majd más megteszi helyettünk, amit nekünk kéne. Mindannyiunknak tennünk kell valamit, hiszen a Föld megóvása és gyermekeink jövője közös érdekünk.
Nem mondhatjuk többet, hogy nincs időm fát ültetni, meg buszra várni, vagy nincs pénzem környezetkímélő tisztítószerekre. Válasszuk a legegyszerűbb, legolcsóbb, legegészségesebb és számunkra is azonnal megtérülő megoldást: csökkentsük a hús és állati eredetű termékek fogyasztását, amennyire csak lehet. Ha eddig napi 3x is került hús az asztalunkra, törekedjünk arra, hogy csak napi kétszer forduljon ez elő, később pedig már csak egyszer és már úgy is nagyon sokat teszünk. Ha erre mégsem vagyunk képesek, hogyan képzeljük el világunk globális problémáinak megoldását, ha mi magunk ennyit sem tudunk tenni? Ne mástól másoktól várjuk a megoldást! Ne reménykedjünk, hogy majd rajtunk kívül lesz elég vegetáriánus, akik megmentik a Földet! Ne álltassunk magunkat, hogy attól az egy-két elfogyasztott csirkecombtól nem lesz rosszabb a világ! Ha mi nem változtatunk, más sem fog, de ha mi változtatunk, talán más is követi a példánkat.

Tulajdonképpen nem a táplálkozási szokások ellen beszélek. Mindenki azt evett, amit akart és amit a lelkiismerete megengedett, egészen eddig, mert táplálkozási szokásaink annyira elkorcsosultak, hogy ezzel embertársainkat, környezetünket, Földünket, jövőnket veszélyeztetjük visszafordíthatatlanul, hogyha ezen sürgősen nem változtatunk. A Katolikus Egyház Katekizmusa is figyelmeztet: "...az embernek tisztelnie kell minden teremtmény sajátos jóságát, és kerülni kell a dolgok rendetlen használatát, ami megveti a Teremtőt, s mind az emberek, mind a környezet számára pusztító következményeket hoz magával." (339)

Több szakértő szerint is a Föld túlélési esélye csak növényevő életmóddal lesz lehetséges. Előbb utóbb mindenkinek így kell majd táplálkoznia, különben elpusztítjuk a saját (és gyermekeink) élhető környezetünket. Ezért mondom, hogy a táplálkozásunk ma már nem magánügy, igenis óriási hatása van, ezért Földlakóként és keresztényként úgyszintén felelősséggel tartozunk a jövendő nemzedékekért (KEK 2456) és világunkért, mely Isten dicsőségére teremtetett - szeretetből. (KEK 293 és 295)

A fentiek alapján felelősek vagyunk tehát minden egyes villánkra tűzött falatért is - akár tetszik, akár nem. Gondoljunk erre legközelebb saját magunk, környezetünk védelme és gyermekeink jövője érdekében, mielőtt a következő rántott húsba harapnánk.