Lecsó

Még tart a paradicsomszezon - szerencsére, így nálunk sem maradhat el a kötelező nyári fogás: a lecsó.
Ez az egyik legegyszerűbb ételek egyike és valószínűleg már mindenkinek megvan a saját, megszokott lecsó-receptje, úgyhogy lehet, hogy kár is rá időt és bejegyzést pazarolni rá, mégis azt hiszem nincs gasztroblog lecsó nélkül, úgyhogy íme az én változatom:


Lecsó
(kb. 10 fő részére)

3 kg paprika
1,5 kg paradicsom
1 kg vöröshagyma
olaj
só
bors
pirospaprika
kömény
majoranna
petrezselyem
méz

1, Kevéske olajon megpirítjuk az apróra vágott hagymát és míg pirul előkészítjük a paprikát: csumáját kivágjuk és ízlésünk szerinti kockákra daraboljuk. Amikor a hagyma megpuhult, hozzáadjuk a paprikát, alaposan összekeverjük és lefedve pároljuk, néha megkeverjük.

2, Ha a paprika is megpuhult, hozzáadjuk a kockára vágott paradicsomot is, fűszerezzük sóval, borssal, pirospaprikával, kevés majorannával és petrezselyemmel. Már csak addig főzzük, amíg a paradicsom is megpuhul, de még nem esik atomjaira, vagyis ha még szabad szemmel látunk paradicsomdarabkákat a lecsónkban, akkor még jó.
Nagyon sok levet ereszt a paprika és a paradicsom is, úgyhogy ha nem szeretnénk annyira levesesre, akkor vegyük le főzés közben a fedőt róla és úgy kicsit sűrűbb lesz, nem utolsósorban pedig az egész lakásban érezni fogjuk a lecsó illatát.
3, Végül fűszerezzük még majorannával és petrezselyemmel. Ne féljünk a fűszerek mennyiségétől, a zöldfűszerek nagyon jó ízt adnak neki. Van, hogy akár egy-két maroknyi darabolt petrezselymet és majorannát is teszek bele. Ha minden megpuhult és még egyet összerottyant a fűszerekkel, lehúzzuk a tűzről, belekeverünk néhány evőkanál mézet és már kész is.
4, Én barnarizzsel tálaltam, de nagyon finom házikenyérrel vagy kölessel is, hajdinával pedig igazi különlegesség.

Ne ijedjünk meg a több kiló zöldségtől, hamar összeesik és nem lesz belőle akkora mennyiség, mint ahogy azt a zöldséghegy láttán gondolnánk. Viszont ha mégis soknak találjuk az elkészült lecsót, befőttesüvegben eltehetünk belőle télire is, úgy hogy a télire szánt lecsóba egy kevés tartósítószert vagy szalicilsavat (sajnos ez kell bele) keverünk, üvegekbe töltjük, dunsztoljuk és már mehet is az éléskamra polcára.

Nagyon hangulatos télen a meleg szobában a hóesésben gyönyörködve nyárízű lecsót kanalazni...

Kukoricapástétom

A pástétom hónapokkal ezelőtt szükséghelyzetben született. Történt ugyanis, hogy mindenáron valamilyen pástétomot szerettem volna enni a frissen sült házikenyérhez, de lévén nagybevásárlás előtti este, nem volt már semmilyen friss zöldség otthon, amiből hirtelen kenyér-kencét tudtam volna varázsolni, így került elő a fagyasztóból a kukorica.
Derengett nekem valami 'tejes kukorica' szókapcsolat az elmúlt évekből, úgyhogy reménykedtem, hogy mindenféle joghurt és tejszín hiányában lesz belőle valami krémesre turmixolható finomság és nemcsak véletlen kapta a 'tejes' jelzőt. Jelentem a kukorica jól vizsgázott, meghálálta a bizalmamat.
Azóta többször elkészítettem már ezt a pástétomot kísérletezve a megfelelő ízhatás érdekében, de most a héten sikerült először olyan igazira, amit már közzé is lehet tenni és nem kell rajta semmit módosítani, mert így lett nagyon finom és egyszerű.
Friss zöldfűszerek nyers felhasználására nagyon alkalmas recept, ugyanis jól illik hozzá minden frissen aprított fűszer, ez adja meg a jellegzetes ízét, karakterét. Készítettem már friss bazsalikommal, petrezselyemmel, zellerrel és petrezselyem-zeller kombinációval is, mindenhogy különleges és teljesen más ízvilágú lett. El tudom még képzelni snidlinggel, korianderrel is, vagy más fűszerekkel, a lényeg, hogy frissen vágjuk bele.


Kukoricapástétom
(kb. 2 fő részére)

2 nagy marék fagyasztott kukorica (vagy 2-3 csöves kukoricáról frissen lemorzsolt) - főzés nélkül!
1 gerezd fokhagyma
olívaolaj
citromlé
só
bors
kömény
friss zöldfűszer (egyszerre csak egyféle)
újhagyma zöldje

A kukoricát az elkészítés előtt néhány órával kivesszük a fagyasztóból, hogy szobahőmérsékleten olvadhasson ki és ne kelljen mikrózni, főzni és egyéb turpisságokat elkövetni vele. Figyeljünk rá, hogy tényleg teljesen kiolvadjon, mert csak úgy lesz krémesre turmixolható.

A kukoricát beletesszük a turmixgépbe vagy az aprítóba (én ez utóbbival csináltam és úgy is nagyon jó lett), hozzáadjuk a citromlevet, fokhagymát, sót, borsot, köményt és egy kevés olívaolajat. Alaposan összeturmixoljuk és közben fokozatosan adjuk hozzá az olajat, amíg megfelelő állagú nem lesz a pástétomunk.
Kis tálkába szedjük és csak ekkor adjuk hozzá a frissen vágott zöldfűszerünket (nálam most bazsalikom) és az újhagyma apróra darabolt zöldjét. Összekeverjük és néhány órát (vagy amennyi időnk van) a hűtőben pihentetjük, hogy az ízek összeérjenek.
Frissen sült házikenyérrel, pászkával kínáljuk, vagy héjában sült burgonyához mártogatósnak adjuk.

Paradicsomsaláta újhagymával és rukolával

Rukola-rajongásom utóbbi hónapjaiban jöttem rá, hogy a rukola, a paradicsom és a hagyma (fokhagyma vagy újhagyma) nagyon jól harmonizálnak egymással - legalábbis, ami az ízüket illeti. Ez ihlette ezt a nagyon egyszerű, de annál finomabb salátát is.


Paradicsomsaláta újhagymával és rukolával
(kb. 2 fő részére)

10-12 szem érett, friss paradicsom
1 szál újhagyma
2-3 ek. hidegen sajtolt olívaolaj
1-2 ek. citromlé
só
1 marék rukola

A salátához negyedekbe vagy nagyobb darabokra vágjuk a paradicsomot, megszórjuk a felaprított újhagymával, enyhén megsózzuk és meglocsoljuk az olajjal, citromlével. Jól összekeverjük és pár órára a hűtőbe rakjuk, hogy az ízek összeérjenek. A salátát rukolaágyon tálaljuk.

Töltött paprika

A paradicsomos töltött paprika a lecsóhoz hasonlóan igazi nyári étel, ezért már több blogger kollegina (Dulmina, Rongybaba) konyhájában is készült különböző változatokban az utóbbi napokban, hetekben, most hétvégén pedig nálunk is ez volt a menü tepsis-sárgarépás változatban.
Tölteléknek a gombás rizst most nem kívántam, túl nehézzé tette volna ezt az egyébként könnyű étket. Olajos magokkal is gazdagíthattam volna a paprikábavalót, de ugyanilyen oknál fogva most inkább a sárgarépánál maradtam, aminek édeskés íze meglepően jól harmonizált a savanykás-édeskés paradicsomszósszal.


Töltött paprika
(kb. 5-6 személyre)

9 szép formás paprika

Töltelékhez:
500 g barnarizs
2-3 fej hagyma
3-4 gerezd fokhagyma
2-3 szál sárgarépa
kevés olaj
zeller
petrezselyem
majoranna
bors
kömény
só

Paradicsommártáshoz:
2 liter paradicsomlé (ennek hiányában sűrített paradicsom vízzel és mézzel elkeverve)
2 doboz sűrített paradicsom
5-6 szem paradicsom
méz
zeller
bors
kömény
só

1, Először elkészítjük a tölteléket: a vöröshagymát apróra vágjuk és kevés olajon megpirítjuk. Ha az olajat már felszívta, inkább még egy kis vizet öntsünk alá és úgy pároljuk tovább.
2, A sárgarépát is megpucoljuk és apróra vágjuk (én aprítóban daraboltam fel), a hagymához adjuk és néha megkeverve együtt pároljuk őket.
3, Közben megmossuk a barnarizst, lecsepegtetjük és a zöldségekhez adjuk, néha megkeverjük. Negyed óra múlva a töltelékhez adjuk a fűszereket, az apróra vágott fokhagymát és felöntjük kb. másfélszeres mennyiségű (lehetőleg forró) vízzel. Jól megkeverjük, lefedjük és közepes lángon puhára főzzük a rizst. Keverni közben nem szabad, nem fog leégni! Ha szükséges, vizet még tölthetünk utána, de nem baj, hogyha nem lesz teljesen puha, hiszen majd a paradicsomszószban puhul tovább.
Viszont ha már kész, félretesszük a fedőt, hagyjuk még a maradék vizet elfőni róla és csak ezután húzzuk félre a tűzről és csak ekkor keverjük meg.
4, A paprikát megmossuk, kicsumázzuk óvatosan, hogy tényleg csak a csumáját távolítsuk el és a húsa ne sérüljön. Megtöltjük őket a kész töltelékkel és egymás mellé egy magas falú tepsibe fektetjük a paprikákat. Ha maradt töltelékünk és egy kis hely is a tepsiben, akkor azt is belehalmozzuk és jöhet rá a mártás.
5, A paprikákon eloszlatjuk a fűszereket, még a zeller szárát is behajtogathatjuk közéjük, hogy az íze kifőjön. Meglocsoljuk mézzel a művünket, majd rákockázzuk a paradicsomokat is és a sűrített paradicsommal elkevert paradicsomlevet is ráöntjük.
6, Előmelegített 180 fokos sütőbe toljuk és addig sütjük, amíg a paprikák megpuhulnak. Ez nálam kb. egy óra volt.
Sülés közben néha rájuk nézünk és a paprikák kikandikáló részeit meglocsoljuk a szósszal, hogy a tetejére is süljön a paradicsomos mártásból.

Ezt még a férjem is mindenféle kivetnivaló nélkül ette, sőt meg is dicsérte, ami évente talán egyszer-kétszer szokott előfordulni nála, úgyhogy ne csodálkozzunk, ha hamar elfogy: nagyon könnyen csúszik és még finom is!

Bodzás-szilvás morzsasüti (crumble)

Nem állt szándékomban mostanában crumble-t sütni, de minden megmaradt gyümölcs így végzi nálunk. Persze még sosem bántam meg. ;-)
Most éppen egy kis bodza maradt még és megérkezett az érett, friss szilva is apósomék kertjéből. Mikor megláttam a ládányi mennyiségű szilvát, már akkor tudtam, hogy ez nemcsak lekvár-, de crumble-gyanús is.


Bodzás-szilvás morzsasüti (crumble)

Morzsához:
200 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
200 g fehér liszt
200 g zabpehely
1 dl olaj
1 tk. szódabikarbóna
8-10 ek. méz + a tetejére néhány evőkanálnyi
kb 0,2 dl víz a gyümölcsök szaftosságától függően

Gyümölcshöz:
bodza és szilva (összesen kb 4-500 g gyümölcs ízléstől függően)
méz

1, A kimagozott és félbevágott szilvákat, a lebogyózott bodzát kevés vízzel feltesszük főni. Folyamatosan figyeljük, hogy ne főjön szét, csak a bodzabogyók puhuljanak meg egy kicsit. Ha kész, lehúzzuk a tűzről és ízlés szerint keverünk hozzá mézet. Lefedjük, állni hagyjuk, amíg elkészítjük a morzsát.

2, A morzsát a crumble alapreceptje szerint összeállítjuk, majd egy hőálló tálba vagy egy magasabb falú tepsibe öntjük a bodza-szilva keveréket, a tetejére morzsoljuk-szórjuk a morzsát. Néhány evőkanálnyi mézzel meglocsoljuk és már mehet is a sütőbe.
3, 180 fokon kb. 35-40 percig sütjük, míg egy kis színt kap és ropogóssá válik a teteje. A sütőből kivéve még néhány evőkanálnyi mézet csorgathatunk rá.
4, Amint egy kicsit kihűlt, kockára vágjuk és már tálalhatjuk is.

Snidlinges paradicsomsaláta pászkával és zöldfűszeres aiolival

Ez amolyan gombhoz a kabátot jellegű vacsora volt a napokban.
Tavasszal tíz tő paradicsomot ültettünk a kertbe kíváncsiságból, hogy megmarad-e a rossz minőségű talajunkban. Végül úgy megmaradt, hogy egész nyáron kilószámra ontja a szép, piros gyümölcsöket, de befőzni sajnálom, mert annyira finom. Így olyan vacsorát kellett kitalálnom, amihez rengeteg ilyen nyers, piros bogyót meg lehet enni, de mégis tartalmas és nem nyomja el a frissen szedett paradicsomban a délutáni nap melegét és zamatát.


Snidlinges paradicsomsaláta pászkával és zöldfűszeres aiolival
(kb. 2 fő részére)

Paradicsomsalátához:
10-12 szem érett, friss paradicsom
10-12 szál snidling (ez szintén a kertből volt)
2-3 ek. hidegen sajtolt olívaolaj
1-2 ek. citromlé
só

Aiolihoz:
3-4 gerezd fokhagyma
1 közepes fej vöröshagyma
olívaolaj, amennyit felvesz
citromlé
só
bors
kevés méz
friss petrezselyem
snidling

A salátához negyedekbe vagy nagyobb darabokra vágjuk a paradicsomot, megszórjuk a felaprított snidlinggel, enyhén megsózzuk és meglocsoljuk az olajjal, citromlével. Jól összekeverjük és pár órára a hűtőbe rakjuk, hogy az ízek összeérjenek.

Az aiolit is elkészítjük az eredeti recept utasításai szerint, úgy hogy a felaprított, friss zöldfűszereket csak a végén keverjük hozzá, amikor már nem turmixoljuk tovább. Petrezselyem helyett saját ízlésünk szerint is fűszerezhetjük. A salátához hasonlóan az aiolit is néhány órára félretesszük, lehetőleg olyan helyre, ahol nem zavar bennünket a fokhagyma átható illata. :-)
A paradicsomsalátát aiolival enyhén megkent pászkával tálaljuk.

Tipp:
A paradicsomsalátát is variálhatjuk a zöldfűszerekkel. Snidling helyett tehetünk bele petrezselymet vagy koriandert is, de természetesen friss bazsalikommal a legfinomabb.

Vegán aioli (fokhagymaszósz)

Az eredeti aioli a marseille-i konyha fokhagymás majonéz-jellegű mártása és tojássárgájával, mustárral vagy esetleg majonézzel készítik és sült húsokhoz használják. A provanszál változat már vegán, de tulajdonképpen csak olajjal turmixolt fokhagymáról van szó. (Forrás: Wikipédia)
Fokhagymarajongóként a fokhagyma felhasználásának minden területe érdekel, ezért kicsit vegánosítottam az eredeti receptet és ez lett belőle:


Vegán aioli

7-8 gerezd fokhagyma
2-3 ek. citromlé
2-3 ek. szójajoghurt vagy zab-vagy rizstejszín (ami épp van otthon)
kb. fél dl olívaolaj, vagy amennyit felvesz (ha nem sütjük a mártást, akkor lehet hidegen sajtolt olaj)
só
bors

A fentieket összeturmixolom, vagy aprítóban összedolgozom úgy, hogy az olajat csak apránként adom hozzá. Krémes állaga a hozzáadott joghurttal vagy tejszínnel szabályozható.
Felhasználható sült zöldségekhez (pl.: rakott padlizsán), sült vagy főtt krumplikhoz, salátákhoz, melegszendvicshez, vagy aki bírja a fokhagymát egyszerűen csak kenyérre kenve pástétomként friss salátával. Ilyenkor lehet ízesíteni friss zöldfűszerekkel és akár kevés mézzel is, majd néhány órát hagyjuk összeérni (hűtőben csak jól lefedve ajánlom - nálunk a konyhaszekrényben pihent inkább) és akkor az erős fokhagyma szaga és íze is mérséklődik.
Ha mégis túl erősnek ítéljük a sok fokhagymát, akkor néhány gerezd helyett egy kisebb fej vöröshagymát turmixolhatunk bele és akár a joghurtot el is hagyhatjuk.

Pászka - a gyors kenyér (alaprecept)

Az a megfigyelésem, hogy hiába a ropogós héjú, illatozó, frissensült házikenyér, vannak olyan pástétomok, melyek frissen sütött pászkával az igaziak. Például a padlizsánkrém, a kukoricakrém, a humusz... stb. Elkészítése pedig roppant egyszerű és a végeredmény nagyon-nagyon finom.

A pászka (más néven macesz vagy kovásztalan kenyér) a zsidóktól ered. Az egyiptomi fogság idején ez volt a szegények és a rabszolgák eledele, ezért nyomorúság kenyerének is nevezik. A fogságból menekülő zsidók szintén ezt fogyasztották, mert nem volt idejük és módjuk keleszteni a tésztát.
Éppen ezért ma a pászka inkább a szabadságra és a szabadulásra emlékezteti a zsidóságot, amire pészah (zsidó húsvét, pászkaünnep), azaz az egyiptomi kivonulás ünnepén, vagy más néven a kovásztalan kenyerek ünnepén emlékeznek. A zsidók már a pészah előtti héten gondosan készülnek a szigorú tisztasági előírások betartása mellett készülő pászkasütésre, ami csak lisztből és vízből készülhet. (Forrás: Wikipédia)
A kovásztalan kenyerek ünnepéről a Szentírás is ír, elsősorban a Kiv 12-13. fejezetben, ami az ünnep előírásait tartalmazza. Később az Újszövetségben ez az ünnep Jézus halálának előestéjén, mint utolsó vacsora jelenik meg (Mt 26,17-18; Mk 14,12; Lk 22,7-13), ahol a kovásztalan kenyér Jézus szavai nyomán teljesen új értelmet nyer: "Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: Vegyétek és egyétek, ez az én testem!" (Mt 26,26)
A keresztényeknél az utolsó vacsora emlékére megült pászka-vacsorát Széder-vacsorának nevezzük, ahol az említett ószövetségi igehelyek alapján zajlik az étkezés, a megemlékezés, az imádságok és a Szentírás közös olvasása.


Pászka (macesz)
(kb. 5 tenyérnyi darab lesz belőle)

5 ek. teljes kiőrlésű tönkölyiszt
5 ek. fehér liszt
víz

1, A lisztet annyi vízzel gyúrjuk össze, hogy ne ragacsos, hanem egy könnyen gyúrható tésztát kapjunk.
2, Közepes hőfokon odakészítünk egy serpenyőt a tűzhelyre, majd kis gombócokat tépünk a tésztából, amiket tenyérnyi méretű lapos koronggá formálunk és a forró serpenyőbe tesszük.
3, Pár perc alatt mindkét oldalukat ropogósra sütjük.
Ha nagyon ragaszkodó lenne a tészta (ami könnyen előfordul a formázás közben), egy kis lisztbe nyugodtan forgassuk bele, így biztosan nem ragad le sütés közben sem.
Zöldség-vagy hüvelyespástétommal és friss zöldséggel tálaljuk, de fogyaszthatjuk főzelékekhez, lecsóhoz, töltött paprikához... stb.

A hozzá fogyasztott pástétomtól függően sózhatjuk, fűszerezhetjük is a tésztát, de így magában is nagyon finom.

Infó:
Mindenképpen frissen készítsük és frissen fogyasszuk, mert néhány óra állás után már megkeményedik, vagy gumiszerű ehetetlen valami lesz. Frissen viszont nagyon finom!

Elkészítési változat:
Mivel egyesével sütöm őket, ezért a fent leírt módon nagyon sokáig tart kisütni annyi pászkát, hogy mindannyian jól lakjunk vele, így mostmár más módszerrel sütöm ki őket.
Tepsibe szilikonlapot (lehet, hogy a sütőpapír is jó) teszek és erre fektetem a kis lepénykéket. 180 fokra előmelegített sütőben sütöm pár percet, majd megfordítom és úgy is sütöm még néhány percet.
Sokkal többet lehet így sütni egyszerre, jobban átsül és kicsit lazább, finomabb lesz. Érdemes így is kipróbálni.

Tökös-bazsalikomos burgonya

Mielőtt azt hinnétek, hogy csak édességeken élünk, gyorsan közzéteszem az elmúlt napok ebédjét.
Idő hiányában nem volt nagyobb főzőcskézés, de ez az egyszerű és gyorsan elkészíthető étel is nagy sikert aratott.


Tökös-bazsalikomos burgonya
(kb. 3-4 fő részére)

6-7 nagy szem burgonya
1 közepes patisszon vagy tök
4 fej vöröshagyma
6 gerezd fokhagyma
2 közepes paprika
2 doboz (150 ml-es) szójajoghurt
néhány evőkanál olívaolaj
majoranna
bazsalikom
kömény
bors
só

1, A burgonyát héjastul félig puhára főzzük, vagy a sütőben 180 fokon 15-20 percet sütjük, majd meghámozzuk (ha újburgonyáról van szó, akkor ez a művelet el is maradhat), kockára vágjuk és egy nagyméretű tepsibe halmozzuk. Befűszerezzük és nagyon kevés olívaolajjal összekeverjük úgy, hogy a burgonya mindenhol fűszeres és olajos legyen.
2, A patisszont is meghámozzuk, kockára vágjuk, a burgonyán szétterítjük.
3, Apróra daraboljuk a paprikát illetve a vöröshagyma és a fokhagyma felét is. Ezt is a krumplira tesszük és enyhén megsózzuk.
4, 180 fokos sütőbe toljuk a zöldségeket és addig sütjük, amíg mindegyik át nem sült rendesen, vagy meg nem pirult egy kicsit a teteje. Ez körülbelül 30-35 perc, addig elkészítjük rá a mártást.
5, A szójajoghurtot is a zöldségekhez használt fűszerekkel befűszerezzük, hozzákeverjük még a maradék hagymákat apróra vágva és a tepsis sültre öntjük.
6, Néhány percre (ez kb negyed óra) még visszatoljuk a sütőbe (mostmár lehet 200 fokon is), amíg a finom mártás rásül a ropogós zöldségekre.
Friss salátával tálaljuk. Én római salátát kínáltam mellé.

Megjegyzés:
Ez nagyon változatosan elkészíthető étel, variálhatjuk a fűszerezését és a zöldségeket is. Fűszerezhetjük rozmaring-kakukkfű párossal, vagy borsikafűvel, petrezselyemmel, tárkonnyal, tavasszal feldobhatjuk medvehagymával, de én kaporral is nagyon szeretem. Tehetünk bele padlizsánt, cukkinit, paradicsomot, kukoricát, sárgarépát, vagy ami épp van otthon. Szósz nélkül is nagyon finom, de megszórhatjuk pirított szezámmaggal, vagy egyéb magokkal is.
Megunhatatlan és nagyon gyorsan elkészíthető, mert keveset kell foglalkozni vele.

Szilvás és epres gombóc

Évek óta készülök a sárgabarackos gombóc elkészítésére és most úgy éreztem, a héten ennek is eljött az ideje. Életemben először fogok gombócot készíteni, ráadásul a kedvenc gyümölcsömből. Már teljesen beleéltem magam, amikor szembesülnöm kellett a valósággal: sehol nem kapni sárgabarackot. Bejártam a környék összes zöldségesét, boltját, hipermarketjét, de még rothadófélben lévő, megmaradt, horroráras barackokat sem lehetett találni sehol.
Erről megint lemaradtam, várhatok egy évet ismét a sárgabarackos gombócra.
Viszont férjemmel annyira belelkesültünk a gombóctémára, hogy mégiscsak ezt készítettem, de a megszokott szilvás változatot. Az elmúlt hétvégi rebarbarás-epres crumble sikerén felbuzdulva pedig a rebarbara helyett most a férjem könyörgött egy kis eperért is, így lett terítéken szilvás és epres gombóc is - természetesen szigorúan csak mézzel, cukor nélkül...


Szilvás és epres gombóc

Tésztához:
burgonya
teljes kiőrlésű tönkölyiszt
fehér liszt
olaj
só

Töltelékhez:
szilva
eper
méz
fahéj

Prézlihez:
olaj
zsemlemorzsa
búzacsíra

1, A burgonyát megmossuk és enyhén sós vízben megfőzzük.
2, Ha megpuhult, lehúzzuk a héját és krumplinyomón áttörjük. Kevés olajat adunk hozzá és annyi lisztet (nálam a teljes kiőrlésű és a fehér liszt aránya kb 3:2, vagyis kicsit több mint a fele tönkölyliszt), hogy formázható, de nem túl lágy masszát kapjunk.
3, Közben egy lábasban enyhén sós vizet forralunk a gombócok főzéséhez és elkészítjük a prézlit is. Lábasban vagy serpenyőben nagyon kevés olajat forrósítunk és ebbe tesszük a zsemlemorzsát és a búzacsírát (én fele-fele arányban tettem), majd folyamatosan kevergetve ízlésünknek megfelelőre pirítjuk.
4, A legtöbb recept szerint a tésztát kinyújtjuk, de én ettől eltekintettem és a lisztes kezemben egy gombócnyi tésztát laposra húzgáltam és úgy töltöttem meg. A gombócok közepébe tesszük a gyümölcsöt, egy fél teáskanál mézet és egy szórásnyi fahéjat. Jól lezárjuk tésztát, nehogy a finom fahéjas méz a főzővízben végezze és gombóccá formázzuk.
5, A lobogó forró vízbe tesszük a gombócainkat, óvatosan megkeverjük, nehogy leragadjon a lábas aljára, majd amikor feljöttek a víz tetejére még pár percet hagyjuk főni, végül a prézliben megforgatjuk őket.
6, Tálaláskor egy kis mézzel leöntjük és fahéjjal enyhén megszórjuk.

Megjegyzés:
Mivel tényleg először készítettem ilyet, semmit nem bíztam a véletlenre, úgyhogy az első gombócot egymagában főztem meg, majd mindjárt meg is kóstoltam, hogy eléggé megfőtt-e, illetve szükséges-e még egy kis liszt a tésztába. Jó volt a megérzésem, mert a tészta kicsit kicsit lágy lett, így még gyúrtam bele egy kevés lisztet, hogy megfelelő legyen az állaga, de lágyan is nagyon finom, úgyhogy mindenkinek az ízlésére van bízva, hogy hogyan készíti, ezért is nem írtam mennyiségeket a hozzávalókhoz.

A prézlit pedig évek óta (eddig leginkább mirelit derelyékhez) búzacsírával készítem és még a legfanatikusabb antiegészségpárti táplálkozó ismerőseim, rokonaim sem vették észre a turpisságot, úgyhogy nyugodtan készítsük így, sosem derül ki.

Kicsit aggódtam viszont amiatt, hogy milyen lesz a gombóc mézzel, de rá kellett jönnöm: sokkal finomabb, mint porcukorral. Mindenkinek bátran ajánlom ezt a változatot!