Mivel indulok?

2010. január 31., vasárnap

A minap Szepyke hívott mindenkit játékba, hogy akinek kedve van most megmutathatja.
Ezt bizony nem lehet kihagyni, úgyhogy én is megmutatom.
Íme:


Nálam ezzel indul a nap.
Sosem kávéztam, teázni reggel valahogy nem esik jól, úgyhogy a banán maradt. :-)
Történt ez úgy, hogy a szüleim még a "rendes" reggelire szoktattak, hogy éhgyomorra sosem indulunk el, reggelizni muszáj. Minden reggel egy szelet vajas kenyér, felvágott, paprika vagy paradicsom került az asztalra, de mivel mindennap ingáznunk kellett így a reggelire olyan hajnali 6 óra tájban került sor. Rászoktunk erre, de egyre inkább nem esett jól ez a hajnali evészet, így szép lassan kitolódott az első evés olyan 9-10 óra tájra és a kenyeret a gyümölcs váltotta fel, majd később az egész ebédig tartó gyümölcsözés.
Mostmár semmi más nem megy le reggel a torkomon és a gyümölcsök közül is a banán a legjobb szerintem, ráadásul az, ami olyan jó érett, mint ahogy a képeken is látszik. 2-3 banán reggel nagyon jól felébreszt - engem is és a szervezetem is. Nagyon szeretem és már nem is tudom banán nélkül elképzelni a napom, annyira rászoktam.

Eddig kétszer-háromszor fordult elő az utóbbi években, hogy nem volt itthon banán. Kész rémálom! Hiába eszem meg helyette egy kiló almát, nem ugyanaz. Szóval, kell a banán. És nem is unom.
Sőt, ha valahová mennem kell, vagy valami elintéznivalóm akad, banán nélkül el sem indulok itthonról, mindig van 1-2 darab a táskámban. Bárhol, bármikor szükség lehet rá. :-)

Narancsos-mákos és meggyes-mákos fonott kalács (VKF. 31. forduló)

2010. január 23., szombat

A VKF 31. fordulójára való tekintettel megpróbálok kicsikarni magamból egy bejegyzést így két vizsga között (tegnap vizsga, holnap vizsga - jajj, jajj - ma teljes agyi leépülés). Remélem, menni fog és talán még értelmes, összefüggő mondatokat is sikerül most leírnom.
Szóval, a téma az 'újrahasznosítás színesen, tarkán' volt, ami így az ünnepek után igencsak aktuális. Ki is használtam a karácsonyi sütés-főzés után egyből, amikor a készételek már nem fértek be a hűtőbe a maradékoktól, ugyanis a sok sütemény készítéséből annyi alapanyag maradt, hogy sikerült összedobnom belőle még egy süteményt, méghozzá egy (jobban mondva kettő) fonott kalácsot.
A képeket nézve szolgáljon mentségemre, hogy sosem készítettem még ilyesmit. Nemcsak, hogy fonott kalácsot, de még kalácsot sem sütöttem sosem, sőt, még receptem sem volt hozzá. Találtam én a neten persze ezerszámra, de nem vegán és cukormentes változatban (pláne nem teljesőrlésű liszttel és kevés zsiradékkal készült változatban), úgyhogy még ezt is ki kellett ötlenem hozzá, csakúgy, mint a tölteléket, ugyanis sosem készítettem még mákos süteményt sem, mert sosem mákos, hanem mindig valamilyen másfajta bejglit készítünk. Persze cukormentes változat ilyen témában sem fellelhető sehol sem.
Ilyen előzmények után és a kalács elrettentő fazonja ellenére fantasztikusan finom lett az egész. A tészta is szépen megkelt, ízre is szuper volt, a töltelék is isteni, a kalács pedig szenzációsan finom lett. Igaz, kicsit elszámoltam az arányokat és annyi töltelék lett, hogy éppenhogycsak körbevette egy kevéske tészta, de efölött könnyen szemet hunytunk. Azért ezekből okulva legközelebb ugyanekkora mennyiségű tésztához, feleennyi tölteléket tennék és sütésnél tepsi helyett inkább valamilyen formában sütném a kalácsot, hogy ne terüljön szét ennyire, mint a nagy Alföld, mert így egy fonott mákos palacsintához hasonlított inkább.
A recept viszont mindenképp nagyon jó, ezért is bátorkodom most közzé tenni.
(Ja, és Garffyka, az összeállításnál még minden színes volt, de a végeredményen ez annyira nem látszik, azért remélem, így is elfogadod.)
No, nézzük a süteményt:


Narancsos-mákos és meggyes-mákos kalács

Tésztához:
540 g liszt (nálam kb 360 g és 180 g arányban a teljes kiőrlésű tönkölyliszt javára, a több finomliszt)
60 dkg méz
5 ek olaj
2,6 dl víz
1 cs porélesztő
csipet só

Narancsos-mákos töltelékhez:
20 dkg darált mák - terveztem, de idén sem készült bejgli belőle, úgyhogy megmaradt
1 narancs héja mézzel kandírozva a húsával és levével hígítva (ennek receptje majd később, bocsi!) - a diós-narancsos bejgliből maradt
100 g méz
pici víz, ha szükségét érezzük a hígításnak

Meggyes-mákos töltelékhez:
20 dkg darált mák - ismét mákos bejgli hiányában maradt meg
fél meggybefőtt - a meggyes-marcipános bejgliből maradt
100 g méz
pici víz, ha szükségét érezzük a hígításnak

1, A tészta hozzávalóit a kenyérsütőgépbe pakoljuk és a többi teendőt rábízzuk (a nyújtást azért inkább már magunk csináljuk). Gép hiányában az élesztőt mézzel, vízzel felfuttatjuk, összekeverjük a többi hozzávalóval és néhány órát kelesztjük.
2, Közben összeállítjuk a töltelékeket: a narancsos és a meggyes töltelék hozzávalóit is összekeverjük (lehetőleg külön-külön tálban) és kész is. Nem főztem külön, minek? Úgyis sül majd a kalácsban, de így magában is finom, úgyhogy a töltelékfőző procedúrától megkíméltem magam.
3, Ha a tészta kész, lehetőleg ne kapjunk frászt a gépbe nézve, ugyanis a tészta veszettül ragad (valószínűleg a méztől) és a keléstől pókhálószerűen beterít mindent. :-) Ha sikerül mindenféle praktikával kivarázsolnunk a tálból, egy kicsit összegyúrva, meglisztezve már tudunk vele dolgozni.
4, Szóval, a tésztát kétfelé vesszük, majd mindegyik felét 3-3 részre osztjuk. Na jó, magyarul: hatfelé szedjük a tésztát.
5, Három tésztadarabkát kinyújtunk, az egyik tölteléket eloszlatjuk rajtuk, majd mindegyiket felcsavarjuk külön-külön és a rudacskákat összefonjuk, úgy hogy lehetőleg ne hasadjanak ki.
6, A kész fonatot, ha lehet nem tepsiben, hanem valami erre alkalmasabb sütőformába rakjuk, például római tálba, vagy egy nagyobb jénaiba... stb. Én szilikon főzőlapon sütöttem, de ennek hiányában vékonyan kiolajozott és lisztezett formában sütném.
7, Ugyanígy elkészítjük a másik kalácsot is, a sütőt előmelegítjük 180 fokra.
8, 1-2 evőkanál mézet elkeverünk egy kevés vízzel és ezzel kenjük meg a kalácsok tetejét, majd a sütőben (ha jól emlékszem) 35-40 perc alatt készre sütjük.

9, Mielőtt végleg elkészülne, előtte egy 5-10 perccel még átkenjük a maradék mézes vízzel a kalácsot és visszadugjuk egy kicsit sülni. Ettől lesz szép barna és fényes a teteje, mintha tojásfehérjével kentük volna le.
10, Ha elég aszkéták vagyunk, hogy az illatözönben meg bírjuk állni, amíg a kalács kihűl, akkor szerencsések vagyunk, mert kihűlve szebben szeletelhető a végeredmény.

Tipp:
Ha esetleg a kalácsunk fogyasztása után társaságba mennénk, mosolyogjunk bátran, hátha más is elkéri a receptet és akkor nyugodtan hivatkozzatok rám. :-)

Kényszerszünet...

2010. január 9., szombat

Már biztosan reménykedtetek, de ezúton jelentem: nem, még nem tűntem el. :-)
Csak vizsgaidőszak van. Azt hiszem, ezzel mindent megmagyaráztam.
Nagyon sok vizsgám van és sok az anyag is, úgyhogy főzés helyett tanulás van és a mosogatnivaló helyett most a tankönyvek tornyosulnak az asztalon, valahogy így:

Persze ennél sokkal több az anyag, de a többi mind általam kinyomtatott jegyzetben van meg, aminek állapota miatt egy-kettő már nem túl fotogén, így átmenetileg azokat kiszedtem a toronyból. :-)

Azért előfordul, hogy így vizsgaidőszakban is eszünk valamit, úgyhogy szoktam főzőcskézni, de csak pikk-pakk ételeket, amik pillanatok alatt elkészülnek, vagy pár perc alatt összekészítem és a sütő megoldja a többit. Már elég sok ilyen vizsgaidőszakra tartogatott gyorsétel van a tarsolyomban, amiket most lefotózgatok és már szépen gyűlnek a fotómasinámban, de letölteni még nem volt időm.

Mit ne mondjak, azért hiányzik a főzés és a vele járó blogolás, de most tényleg a tanulásra kell koncentrálnom. Eddig még sikült megúsznom éjszakázás nélkül szerencsére, de azért már érzem, hogy kezdek becsavarodni a sok tanulástól. A májusi vizsgaidőszakban ez nem szokott ilyen gond lenni, mert akkor a kutyusommal kiterülünk a teraszon a friss, tavaszi napsütésben és nemcsak, hogy szép barna leszek, de a tanulás is könnyebben megy, most viszont össze vagyok zárva ezzel a halom könyvvel a lakásban és így bizony nem akar az anyag a fejembe kúszni, főleg nem az íróasztalnál. Sosem tudtam íróasztalnál tanulni, mindig a földön, vagy nyáron a fűben tanultam.

Azért most is vannak kedvenc tanulóhelyeim, például néhány éve kaptunk egy kis hintaszéket, ami a kanapénk színéhez lett kárpitozva. Eddig sosem használtam, de most betettem az egyik kisszobánkba, ahol írtó sárga a fal, mellé állítottam egy nagy pálmát és egy konvektort, amivel befűtök nyári melegre és már kezdődhet is a tanulás. Kezembe kapok egy jó vastag tankönyvet kötőtű helyett és szép komótosan elhintázgatok órák hosszat. Egy dologgal azonban nem számoltam: nemcsak én szeretem a jó melegben a pálma árnyékában való sütkérezést, így a legtöbb esetben foglalt a hintaszék. :-)

Úgyhogy, mint a régi szép időkben, megint a földön vagyok kénytelen tanulni. Bár néha sikerül megelőznöm ezeket a csíkos szőrmókokat és mire elhelyezkedek már gyűlnek is az ölembe dorombolni. Erre persze előkerül a kutyus is, odatelepszik a lábamhoz és mondanom sem kell, így már nem lehet tanulni, de egy jót aludni annál inkább. :-)

Mindent összevetve: ha lesz egy szusszanásnyi időm a vizsgák (és a hintaszékben alvás) között, el kezdem feltölteni a karácsonyi menüt, amivel még adós vagyok és jövök a vizsgaidőszakos receptekkel is.
Related Posts with Thumbnails
 
Vegánságok. Design by Pocket