Édeskömény burgonyával sütve

2010. április 30., péntek

Évek óta abban a hitben éltem, hogy nem szeretem az édesköményt.
Valószínűleg ez most is így lenne, ha múltkor a piacon nem mosolygott volna rám egy kedves zöld hajú édeskömény. Muszáj volt vennem. Hazahoztam ezt a fura szerzeményt, majd napokig csak szemeztem vele, hogy mi legyen a sorsa egy ilyen nem-szeretem-zöldségnek. Végül úgy döntöttem egyszerűen megsütöm, hiszen úgy minden zöldség finom. Ha mégsem, akkor Bundás kutyusom még mindig potenciális fogyasztója lehet ennek az ételnek.

A kelbimbós sült burgonyához hasonlóan álmodtam meg ezt is.
Sokszor készítek ilyen egyszerűen csak krumplival egy-egy zöldséget, hiszen kiadós ebéd lesz belőle, pillanatok alatt megvan és nagyon finom.
Igaz, ez utóbbival kapcsolatban most voltak fenntartásaim. Gyanúsan nyitogattam a sütő ajtaját sütés közben és nem túl sok bizalmat szavaztam az édesköménynek, miközben szimatoltam a levegőbe, de legalább Bundásnak lesz egy jó napja. :-)


Édeskömény burgonyával sütve
(2 főre)

1 nagyobb gumó édeskömény
6 szem közepes krumpli
2 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
néhány ek olívaolaj

borskömény
bazsalikom


1, A burgonyát héjastul bedobjuk a sütőbe és félig puhára sütjük.
2, Míg a krumpli sül, előkészítjük a többi hozzávalót: az édeskömény zöld haját levágjuk (ez még jó lesz salátába, én sajnáltam megsütni), a gumót megmossuk, félbevágjuk és kétujjnyi darabokra felkockázzuk. A hagymákat megtisztítjuk és szintén apróra vágjuk.
3, Ha elkészült a krumpli, meghámozzuk és akkora méretűre kockázzuk, mint az édesköményt.
4, Egy hőálló tálba halmozunk minden zöldséget a fűszerekkel együtt (a fűszerekkel bánjunk csínján, az édeskömény nem igényel sokat), majd az egészet meglocsoljuk néhány evőkanál olívaolajjal, alaposan átkeverjük, hogy mindenhol fűszeresek, olajosak legyenek és mehet is a 180 fokos sütőbe.
5, Kb 35-40 percig sütjük.
Az édesköményről tudni kell, hogy lassan puhul, sőt, nem is lesz igazán puha, hanem olyan enyhén roppanósra sül, úgyhogy vigyázzunk, hogy ne süssük túl (úgy, mint én. :-)


Természetes ezt az édesköményes burgonyát köretként is tálalhatjuk, bár ötletem sincs, hogy mivel, hiszen annyira jellegzetes íze van, hogy nem tudom mi illene hozzá. Szerintem így magában a legjobb, minden mással fogyasztva csak csökkentjük az élvezeti értékét.

Közben pedig rájöttem, hogy szerintem sosem ettem még édesköményt, nem is tudom, mi bajom volt vele, mert iszonyú jó. Ropogós, különleges aromájú, finom ínyencség.
Azóta már salátát is készítettem belőle (szezámkrémes édesköménysaláta), az is nagyon jó lett, úgyhogy a nem-szeretem-zöldségből igen hamar a kedvencek lista élére lépett ez a mosolygós zöldség.

Banán-kivi "kása"

Volt még néhány megmaradt kivim itthon, amik nem igazán értek meg, kicsit savanykásak maradtak és így nem szeretem, de azért veszni csak nem hagyom őket.
Az édes kivi felkockázott almával keverve nagyon, de nagyon finom, úgyhogy gondoltam, ezeket meg keverem banánnal, hátha lesz belőle valami. Lett is: egy könnyű, laktató vacsora.
Ráadásul remekül passzol egymáshoz a két gyümölcs.


Banán-kivi "kása"

1 banán
5 kivi
2 ek méz

A kiviket felkockázzuk és villával pépesített banánnal és ha szükséges néhány evőkanál mézzel összekeverjük.

Ez a tipikus fotózhatatlan-ronda-de-finom kategória. :-)

Vacsora Szildánál

2010. április 29., csütörtök

Vasárnap délután mi is megejtettük a Tofu a tortán játék első fordulóját.
Már nagyon vártam az első találkozót a csapattársaimmal (Siccike, Szilda, Zizi) és olyan lelkesen és izgatottan készültem a vacsorára, hogy minden igyekezetem ellenére csak sikerült elkésnem, de szerencsére megvártak a lányok a finomságokkal és nem maradtam le semmiről.
Kár is lett volna lekésni a csodás vendégváró falatokról.


Első házigazdánk Szilda volt, aki még előétel előtti étekkel is készült. :-)
A bemutatkozások és az egymásra csodálkozások (Siccike nekem: "Jé, azt hittem szőke vagy!" :-) után hamar falatozni kezdtünk. Engem már a különleges limonádé is lenyűgözött, hát még utána a többféle pástétommal tálalt kenyérfalatkák. Azt hiszem, már mind egy szálig megettük őket, amikor kiderült, hogy az előétel még csak ezután következik, ezek még csak a vendégváró falatkák voltak.
Ejha, egy nap alatt nem szoktam ennyit enni, amennyi most vár még rám ezek után, úgyhogy bár minden nagyon, de nagyon finom volt, azért vissza kellett fogni magam a mennyiség terén, hogy mindent végig tudjak kóstolni. A taktika bevált, mert még a desszert is jólesően lecsúszott. :-)


A vacsora egyébként remekül sikerült, a menü fantasztikus volt, a többiek kedvesek, aranyosak, jó volt velük találkozni, beszélgetni és nagyon jól éreztük magunkat. Már alig várom a következő találkozót Zizinél.
Többet viszont most nem mesélek. Inkább olvassátok el az este élménybeszámolóját a Tofu a tortán blogon Szilda tolmácsolásában és nézzétek meg milyen csodás ételeket ettünk:

1. rész: Élménybeszámoló
2. rész: Vendégváró falatok - Limonádé, házikenyér tofusalátás szendvicskrémmel, brokkoli és kukoricapástétommal
3. rész: Előétel - Kenyérhurka póréhagymaszósszal
4. rész: Főétel- Fűszeres kuszkusszal töltött sült paprika zellerpürével
5. rész: Desszert - Lúdláb torta

Fotók: Siccike

Bounty szelet

2010. április 27., kedd

Ez a sütemény volt az egész kókusz-cirkusz kiváltója.
Megálmodtam ugyanis ezt a finomságot már hónapokkal ezelőtt, hogy el kéne készíteni a hasonló nevű csokoládé mintájára, amit régebben nagyon szerettem. Sokat gondolkoztam a kókuszkrémen, hogy mitől lesz olyan, mint az eredetiben, végül a kókusztejből visszamaradó kókuszpép mellett döntöttem. A kókuszreszelék az áztatásnak, turmixolásnak köszönhetően nem marad olyan száraz és tömény, hanem finom, lágy, krémes, harmonikus ízű lesz. Pont olyan, mint az édenkert íze. :-)
A sütihez tésztának és máznak is a csokis sütőtökpiténél is használt tésztát és mázat vettem alapul, a végeredmény pedig tényleg olyan lett, mint a Bounty csokoládé, csak nem olyan tömény és édes. Nálunk rekordidő alatt elfogyott.


Bounty szelet

Tésztához:
320 g kukoricaliszt
4 ek kakaó
1 kk szódabikarbóna
12 dkg méz
0,5 dl olaj
1,3 dl víz



Kókuszkrémhez:
200 g kókuszreszelékből visszamaradó kókuszpép a kókusztejgyártás után
3-4 ek méz
2-3 ek kókusztej

Csokimázhoz:
70 g kakaó
6-7 ek méz
0,6 dl kókusztej vagy víz


1, Az itt leírt módon elkészítjük a kókusztejet, majd a tejet félretesszük, mert most csak a megmaradó kókuszpépre van szükségünk.
2, A kókuszpéphez keverjük a mézet és egy kevés kókusztejet, ezzel a sütemény krémje el is készült.
3, A sütőt bekapcsoljuk 180 fokra.
4, Elkészítjük a tésztát: a lisztet, kakaót és a szódabikarbónát alaposan elkeverjük, majd hozzáadjuk a mézet, az olajat és a vizet. Összegyúrjuk.
5, Vékonyan kiolajozunk egy hőálló tálat, piteformát, vagy amiben a süteményt készítjük és mivel ezt a tésztát nyújtani nem igazán lehet, ezért gombócnyi darabokat tépünk belőle és a tálba nyomkodjuk, úgy, hogy pereme is legyen. Szépen összeáll és ez még gyorsabban is megy, mint a nyújtás. :-)
6, A tésztát kb 20 perc alatt készre sütjük, majd félretesszük és megvárjuk, amíg kihűl.
7, A csokikrémhez a hozzávalókat alaposan elkeverjük, majd kb a harmadát a kihűlt (!) tésztára kenjük. Erre halmozzuk a kókuszkrémet, majd a tetejét bevonjuk a maradék csokival.
8, Hűtőbe tesszük néhány órára, ahol a kókuszkrém és a csoki is megszilárdul, a tészta kicsit megpuhul és könnyen szeletelhetővé válik.

Nagyon kókuszos golyó

Folytatódik a kókusz-sorozat. :-)
Ez a kókusztejből visszamaradó kókuszpép legegyszerűbb felhasználási módja.
Lehetne a dolgot még bonyolítani olajos magvakkal, például dióval, vagy gyümölcsökkel, vagy a szokásos módon kekszmorzsával, de én most így nagyon natúr készítettem: tömör kókuszos élvezet az egész, de az áztatásnak, turmixolásnak köszönhetően nem olyan száraz tömény kókusz cucc lett belőle, hanem finom, lágy, krémes, harmonikus ízű golyócskák.
Viszont kicsit szétesős a végeredmény, de akkor sem változtatnék rajta legközelebb, inkább kis falatnyi golyókat készítenék, hogy ne kelljen harapni.


Nagyon kókuszos golyó

kókusztej készítéséből megmaradt kókuszpép
néhány ek méz
néhány szem aszalt szilva (de lehet aszalt áfonya, vagy meggy is)

csokimázhoz:
70 g kakaó
6-7 ek méz
0,6 dl kókusztej vagy víz

1, A csokimázhoz a hozzávalókat alaposan összekeverjük.
2, A kókuszpépet kevés mézzel összekeverjük, majd kis golyócskákat formázunk belőle, úgy hogy a közepükbe egy fél aszalt szilvát, vagy egyéb aszalt gyümölcsöt teszünk.
3, A golyócskákat megforgatjuk a csokiban, majd a kókuszreszelékben és már készen is vagyunk.

Kókuszos banánturmix

2010. április 26., hétfő

Ez sem egy bonyolult recept, de annál finomabb.
Mióta nem fogyasztok tejet, nem is ittam banánturmixot, azt a szokásos tej-banán kombinációt, pedig régen nagyon szerettem és sokszor is készítettem. Gabona-, vagy magtejekből nem jutott eszembe ilyet alkotni, de most kipróbáltam kókusztejjel - szerencsére, mert sokkal jobb, mint az "eredeti" banánturmix. Lágy, krémes, habos és abbahagyhatatlan...


Kókuszos banánturmix

1 banán
2-3 dl házilag készült kókusztej
fahéj
esetleg 1-2 ek méz

A banánt, a kókusztejet és a mézet (ha teszünk bele, de enélkül is nagyon jó) összeturmixoljuk.
Fahéjjal megszórva, banánkarikával díszítve kínáljuk.

Kókuszos nyers gyümölcsleves

Ennek a finomságnak az ötlete Klarkattól származik.
Mikor megláttam a blogján ezt a gyümölcslevest, egyből tudtam, hogyha egyszer kókusztej-készítésre adom a fejem, akkor ez lesz az első, amit kipróbálok belőle. Így is lett és nem bántam meg: annyira ízlik, hogy három napig ezt ettem egyfolytában, amíg volt a tejből...
Ráadásul azon ritka ételek közé tartozik, amelyiket tovább tart megenni, mint elkészíteni. :-)


Kókuszos nyers gyümölcsleves

ízlés szerint gyümölcsök (nálam most banán, alma, körte)
2-3 dl házilag készült kókusztej
esetleg 1-2 ek méz

A gyümölcsöket feldaraboljuk és leöntjük a kókusztejjel. Kész.
Tehetünk bele ízesítésnek még mézet, vagy esetleg fahéjat, de önmagában is nagyon finom és laktató. Én néhány órát még állni hagytam, hogy a gyümölcsöket is jól átjárja a kókusz, de egyből elfogyasztva sem kellett rá panaszkodnom.
Legközelebb aszalt gyümölcsökkel (mazsolával, aszalt szilvával) is kipróbálom.

Most vacsorára fogyasztottam, de nyárra egy könnyű, hűsítő ebédnek is el tudom képzelni.

Kókusztej házilag

Nagyon megkívántam a kókuszt mostanában, úgyhogy rengeteg kókuszos finomság készült nálunk az utóbbi időben. A kókusztejet és a visszamaradó kókuszt is nagyon sokféleképpen fel lehet használni, de nézzük először az egésznek az alapját, a kókusztejet!

Kókusztejet nemcsak a bioboltokban kapható kókusztejporból lehet készíteni, hanem pofon egyszerűen kókuszreszelékből is, csak vigyázni kell vele, mert nagyon finom lesz.


Kókusztej házilag

200 g kókuszreszelék (ez pont egy zacskónyi)
kb. 1,5-2 l víz
6-7 ek méz

1, A kókuszreszeléket jó néhány órára (lehet akár egész éjszakára is) beáztatjuk.
2, A beáztatott kókuszreszeléket néhány deci vízzel alaposan összeturmixoljuk, majd a többi vizet és a mézet is hozzáadva jó pár percig turmixoljuk, hogy a finom kókuszíz kicsapódjon a reszelékből. (Állítólag megfelelő turmixgéppel még a kókuszzsír is kicsapódik, nálam ez nem volt látványos, csak egy-két borsószemnyi kókuszzsírt fedeztem fel a massza tetején.)
3, A művelet vége pedig az átszűrés: minél kisebb lyukú szűrőn átszűrjük a folyadékot.
A visszamaradó kókuszpépet kókuszgolyóhoz és süteményekhez használhatjuk fel, a kókusztejet pedig ízesíthetjük tetszés szerint, vagy csak úgy magában is fogyaszthatjuk, de keleti ételek ízesítésére is remek.
Hűtőben néhány napig eláll.

Tofu a tortán

2010. április 22., csütörtök

Mit keres a tofu a tortán?
Azt, amit a hal... :-)

Tofu a tortán - az ismert tv sorozatok mintájára vega változatban - csak úgy blogger módra. :-)


Az ötlet Verától származik.
Ő keresett fel még március elején minden vega bloggert, akikből végül tizenketten vállaltuk, hogy megvendégeljük egymást minden hónapban valaki másnál.

Az első fordulók most hétvégén lesznek, de nehogy valaki lemaradjon róla, létrehoztunk egy blogot is, ahol a vega vacsoracsaták eseményeit követhetitek nyomon. Íme:


Nézegessétek, olvasgassátok, szurkoljatok! :-)

Mustáros töltött burgonya

2010. április 21., szerda

Ezt a receptet a napokban találtam meg a gépemen.
Az étel és a béna fotók is jó néhány évvel ezelőttről, kezdő háziasszony koromból származnak, amikor még napi 10-12 óra munkával (plusz 3-4 óra utazással, majd házi munkával) tengettem napjaim, így a bevásárlás és a főzés minimálisra redukálódott, ha egyáltalán volt rá lehetőségem. Abban az időben készítettem ilyen pofon egyszerű, kevés munkával is pikk-pakk összedobható ételeket.
Ez a finomság azóta is rendszeresen készül nálunk, mert a rohanós hétköznapokon is gyorsan az asztalra varázsolható (főleg, ha a ház ura is besegít egy kicsit), ráadásul nagyon finom, legalább is, mi nagyon szeretjük.
A tölteléknek használt zöldség pedig ízlés és idény szerint variálható. Tapasztalatom szerint a kukorica mellett még reszelt sárgarépával, vagy gombával is nagyon finom. A mustáros gomba amúgy is remek páros.


Mustáros töltött burgonya

néhány szem nagyobb burgonya
csemegekukorica (nekem most a fagyasztóból)
olívaolaj
fokhagyma
ízlés szerint (házilag készült) mustár

bors
majoranna
ízlés szerint egyéb fűszerek

1, A krumplit megmossuk és héjában főzzük, vagy sütjük nem egészen puhára.
2, Ezután a krumplikat félbevágjuk, közepüket egy kiskanállal kivájjuk úgy, hogy a burgonyának azért egy kis pereme is maradjon.3, A kivájt krumplit összekeverjük egy kevés olívaolajjal, felaprított fokhagymával, mustárral. Hozzáadjuk a kukoricát is és ízlés szerint fűszerezzük.
4, A masszát a kivájt krumplikba töltjük.
5, A töltött burgonyákat egy hőálló tálba sorakoztatjuk és grillezőben vagy 180 fokos sütőben készre (kb. 20 perc) sütjük.

Önmagában is nagyon finom és laktató, de zöldség- vagy gabonafasírttal is tálalhatjuk. Azt hiszem egy jó nagy tál friss salátával történő fogyasztásától sem kell ódzkodni.
Nagy étkűek fogyaszthatják köretként, nem (egészen) vegánok süthetnek rá sajtot is. Mindenhogyan nagyon jó, elrontani pedig szinte lehetetlen.

Mustár házilag

2010. április 20., kedd

Mielőtt a fejemhez vágnátok, hogy ez már túlzás, elismerem, tényleg az! :-)
Viszont ha már valamit csinálok, akkor azt következetesen teszem, úgyhogy nem eszem cukrot, ecetet ilyen formában sem. Márpedig a bolti mustár összetevői: mustármag, cukor, ecet és néhány adalékanyag, például egy kevés színezék, hogy csábítóan sárga és fényes legyen.
Pedig mustárt házilag előállítani nem egy nagy ördöngösség még a legfőbb hozzávalói nélkül sem. Igaz, ugyan, hogy a cukor helyett mézzel és az ecet helyett citromlével készült otthoni változat nem pont ugyanolyan, mint a megszokott. Aki tehát csak a mustár miatt eszik virslit, az valószínűleg nem fog kiegyezni ezzel a változattal, de szendvicsekbe, vagy ételekbe ízesítőnek ez is tökéletes. Az íze hamar megszokható, sőt a hozzávalók mennyisége szerint alakítható is.
Egy hibája van: hirtelen összedobva csak csípős és borzalmas méz íze van, úgyhogy kell érni hagyni legalább egy napot a hűtőben, mire tényleg mustár lesz belőle.
Én már egész megszerettem, érdemes tenni egy próbát vele!


Mustár házilag

30 g őrölt fehér mustármag
2 kiskanál citromlé
2 kiskanál méz
kevéske só és fehérbors
víz

1, A hozzávalókat kevéske vízzel alaposan elkeverjük. Ha jót akarunk magunknak, akkor ebben a fázisban még ne kóstoljuk meg a mustárkezdeményt, mert nagyon gyorsan és nagyon hosszú időre kiábrándulhatunk ebből az egész mustár-hadműveletből. Inkább tegyük a hűtőbe, hogy ízei összeérjenek.
2, Másnapra az egész massza be fog sűrűsödni, sőt keményedni, úgyhogy ilyenkor keverhetünk még hozzá egy kevés vizet - ezzel is tetszés szerinti sűrűségűre alakítva és kicsit tompítva az erősségét, mert a fenti mennyiségek alapján készítve egy brutál dijonihoz hasonlít leginkább. Víz hozzáadása után ismét hagyjuk állni kicsit, hogy megfelelő állagúvá sűrűsödjön!
3, Még az ízén is variálhatunk további méz és/vagy citromlé hozzáadásával. Leginkább egyébként még méz szükségeltetik bele, mert elég erős (szerintem), ebben az esetben a méz hozzáadása után ismét tegyük a hűtőbe érni kicsit, hogy a méz jellegzetes íze homogénné váljon a mustárral.
Így elkészítése végül néhány napot igénybe vehet, de hűtőben hetekig eláll, úgyhogy készíthetünk nagyobb adagot egyszerre.

Felhasználhatjuk a szokásos mustár helyettesítésére a megszokott módon.
(Mustáros receptötletek hamarosan!)

Tipp:
A hozzávaló őrölt mustármag fűszerként a legtöbb helyen már kapható. Ha mégsem jutunk őrölt változathoz, egész mustármagot akkor is biztosan tudunk szerezni és kávédarálóban pikk-pakk porrá lehet őrölni.

Spenótturmix

2010. április 19., hétfő

Mostanában kígyót-békát kiabálnak a spenótra, miszerint az mégsem olyan egészséges, mint hisszük. Igen, sok benne a vas, ugyanakkor magas az oxálsav tartalma is, ami viszont gátolja a benne található vas és kalcium felszívódását és beépülését. Ja, meg egyébként is: a kalcium is gátolja a vas felszívódását.
Most akkor felesleges spenótot enni? Vagy ne is együnk egyáltalán? Hogy is van ez?

Szerény véleményem szerint: fogalmam sincs.
Ha csak logikusan gondolkozom, hogy milyen csodákra képes a természet, hogy milyen erő és életigenlés van benne, hogy milyen csodálatosan vagyunk megalkotva és milyen káprázatos módon harmonikusan és összetetten működik a szervezetünk és minden, de minden milyen harmóniában és isteni rendben van ebben a világban, akkor egyszerűen elképzelhetetlennek tartom, hogy a spenót ilyen szerencsétlennek lett teremtve, hogy ugyan tele van vassal, de az mehet a csudába, mert úgysem szívódik el.
Annyira tökéletesen lett minden megteremtve, nem hiszem, hogy a spenót lenne a kivétel és Teremtőnk pont a spenóttal kísérletezett vagy kivételezett volna.
Szóval, szerintem nem érdemes túlzásba vinni (ahogyan mást sem) a fogyasztását, de azért ne is mellőzzük.

Egy kis kutatómunka után pedig ezt a cikket tartom a leghihetőbbnek és legértelmesebbnek ebben a témában:
Oxálsav, kalcium és vas - van összefüggés?
De várom a hozzászólásokat, hogy ti mit tudtok, vagy gondoltok erről!


Spenótturmix

1 banán
fél narancs
2 marék spenót
1 marék fejes saláta
víz

A fenti hozzávalókat alaposan összeturmixoljuk és már fogyaszthatjuk is.

Életem része díj


Ajjaj, megint teljesen lemaradtam.
Ezt a kedves, macis díjat még márciusban kaptam DeeDee-től, akinek Citromhéj blogja ugyan napok óta eltűnt, de remélem, miharabb előkerül, mert nagyon szerettem olvasni a sok-sok vega, vagy könnyen vegásítható receptjét, ötletét.
DeeDee, ezúton is köszönöm szépen a díjat és térj vissza mielőbb!

Mivel szegény díj gondatlanságomból kifolyólag már elég régen körbement, így most nem adnám tovább, de ígérem, legközelebb figyelmesebb és gyorsabb leszek. :-)

Kelbimbós sült burgonya

2010. április 14., szerda

Amikor úgy alakul, hogy csak magamra kell sütnöm-főznöm, akkor általában ilyen könnyű dolgokat dobok össze. Pillanatok alatt el lehet készíteni és nagyon finom a maga egyszerűségében.
Természetes ezt a kelbimbós burgonyát köretként is tálalhatjuk valamilyen zöldségfasírt mellé, de így önmagában is elég kiadós ebéd.


Kelbimbós sült burgonya
(2 főre)

kb 6-7 szem közepes méretű burgonya
1-2 fej hagyma
2-3 gerezd fokhagyma
kelbimbó ízlés szerint
néhány ek olívaolaj

bors
majoranna
bazsalikom

1, A burgonyát héjastul bedobjuk a sütőbe és félig puhára sütjük.
2, Míg a krumpli sül előkészítjük a többi hozzávalót: a kelbimbót kivesszük a fagyasztóból (ha nincsen friss), a hagymákat megtisztítjuk és csíkokra vágjuk. Persze lehet apróra is. Ha tudom, hogy a férjem is eszik belőle, akkor apróra vágom (mármint a hagymát :-), hogy ne tudja kiválogatni, de én szeretem a nagy hagymadarabokat benne.
3, Ha elkészült a krumpli, meghámozzuk, felkockázzuk, egy hőálló tálba halmozzuk a kelbimbóval, a hagymákkal és a fűszerekkel együtt.
4, Az egészet meglocsoljuk néhány evőkanál olívaolajjal, alaposan átkeverjük a zöldségeket, hogy mindenhol fűszeresek, olajosak legyenek és mehet is vissza a 180 fokos sütőbe.
5, Addig sütjük, amíg a kelbimbó is megpuhul. Ez kb fél óra.

A kelbimbónak remek az illata sütés közben, úgyhogy alig bírtam megvárni, amíg kegyeskedett végre megsülni. Utána pedig csak nemes egyszerűséggel a jénaiból pusziltam be az egészet. Pedig két napi éteknek szántam...

Öregítenek és megbetegítenek rossz étkezési szokásaink

Nem szokásom más tollával ékeskedni, de most muszáj örömömet kifejezni, hogy milyen jó cikket találtam egy független (mármint nem vega vagy vegán) oldalon.
A cikkben leírják, hogy kutatásokkal sikerült igazolni a zsírok, cukrok, meg az egészségtelen étkezés nagyfokú romboló hatását. Vannak benne régi, de új ismeretek is a káros hatásokról, például, hogy hogyan öregít a zsírban gazdag táplálkozás és hogy hogyan öl a cukor.
Nagyon érdekes cikk és minden sorával egyet tudok érteni. Tetszik.


Olvassátok ti is:
"A fogyókúrázók rémének tartott cukros, zsíros, finomított és feldolgozott élelmiszerek nemcsak kilóink számát gyarapítják, de éveket vehetnek el életünkből - derült ki egy új kutatásból. A szervezet belső működését nem az életkor, hanem a táplálkozás határozza meg, amely csaknem az összes szervünk működésére befolyást gyakorol..."
Folytatás a LifeNetwork oldalán.

Kalonji magos hajdinazsemlék (VKF 33. forduló)

2010. április 12., hétfő

Két dolgot kell bevallanom ezekkel a nagyon finom zsemlékkel kapcsolatban.
Először is: nem én találtam ki, hogy a péksütibe kalonji magot rakjak, vagy ahogyan még nevezik ezt az Afrikában és Indiában is elterjedt és sokat használt fűszert: kalinji, fekete hagymamag, nigella, kerti katicavirág, parasztbors vagy akár kandilla.
Másodszor pedig be kell ismernem, hogy tőlem szokatlan módon egy hipermarketben vettem magos zsemlét még hetekkel ezelőtt. Igazából péksütiket sem nagyon szoktam enni, venni pedig egyáltalán nem vettem már évek óta, most mégis megkívántam. Szerencsére, ugyanis a várakozásaimmal ellentétben nagyon finom zsemlék voltak. Volt bennük valami különleges és egyedi. Először azt hittem valami ízfokozóval, vagy valamilyen adalékanyaggal feljavított zsemlébe botlottam. Hetekig vettem és ettem ugyanonnan, de nem jöttem rá, hogy mi ez a különleges, de nagyon finom íz. Láttam ugyan a péksüti tetején a sok-sok magot, de a feketékre azt hittem, hogy fekete szezámmag. Összeszedtem hát néhányat és megkóstoltam külön. Fekete szezámmagot még sosem ettem, de ennek nagyon ismerős volt az íze. Egyik kedvenc ételemre, egy indiai sütőtökös étel ízére emlékeztetett és akkor esett le, hogy ez bizony egy olyan fűszer, ami nekem is ott lapul a polcon, de így külön még nem ettem, csak más indiai fűszerek társaságában.

Viszont akkor ilyen zsemléket én is tudok készíteni!
Nem is vártam vele sokáig. Beszereztem a hétvégén még néhány zacskó kalonji magot és ma már sültek is az illatos finomságok. Persze legnagyobb igyekezetem ellenére sem lett olyan, mint a bolti, mert sokkal finomabb lett. :-)


Kalonji magos hajdinazsemlék
(7 db zsemléhez)

370 ml víz
1 tk só
2 ek méz
2 ek olívaolaj
540 g liszt a következőképpen:
* 50 g búzasikér, lenmagliszt vegyesen
* 140 g hajdinaliszt
* 240 g teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
* 110 g finomliszt
1 cs porélesztő (fél kg liszthez való)

5 ek szezámmag
3 ek kalonji mag
3 ek lenmag

kalonji mag

1, Egy nagyobb tálba tesszük a liszteket és a sót. Összekeverjük, majd a liszthalom közepén egy mélyedésbe halmozzuk a mézet és az élesztőt és egy kis vízzel elvegyítjük. Köré öntjük a maradék vizet és az olajat. Félretesszük és meleg helyen kelesztjük.

2, Közben a szezámmagot és a kalonjit egy serpenyőben szárazon enyhén megpirítjuk. Addig pirítsuk csak amíg a szezámmag egy kevés szint kap, a hagymamagok pedig el kezdenek illatozni.
3, Ha kihűltek a magok, hozzákeverjük a lenmagot is.

3, Amint az élesztő megkelt (ez meleg helyen általában kb. 20 perc), hozzáadjuk a magok kb. kétharmadát és alaposan összegyúrjuk a tésztát. Cipót formázunk belőle és ismét félretesszük. Néhány órát meleg helyen kelesztjük, amíg kb. a másfélszerese-kétszerese nem lesz a cipó mérete.
4, Vékonyan kiolajozunk, majd enyhén kilisztezünk egy kerek sütőformát. Nálam ez most a kerámia piteformám volt.
5, Ha megkelt a tészta, lisztezett felületre borítjuk, egy éles késsel 7 felé vágjuk.
6, Az egyes darabkákból gombócokat formázunk, a maradék magkeverékbe nyomjuk őket és a piteformában virág alakzatban elhelyezzük őket.

7, Megint félretesszük a zsemlécskéket és ismét néhány órát kelesztjük őket.
8, Ha már valahogy így néznek ki...

...mehetnek a 180 fokra kapcsolt sütőbe és kb. 30-35 percet sütjük őket, de ez attól függ, hogy kinek hogyan melegszik a sütője.

9, A zsemléket a formában hagyjuk kihűlni.

Frissen nagyon finom, ropogós.
Valamilyen pástétommal, vagy egy könnyű salátával isteni vacsora.

Vadrizzsel sült kelkáposzta (VKF 33. forduló)

Már nagyon régóta szerettem volna kipróbálni a vadrizst, vagy más néven indián rizst, még másabb nevén "botrizs", de ez csak a férjem verziója, mert mikor meglátta azt hitte, hogy apróra tördelt ágakat vettem rizs néven.
Hónapok óta volt már itthon egy pici zacskó botrizsem és a Limara által kiírt, 33. VKF témájának köszönhetően most érkezett el a felhasználásának az ideje.
Volt itthon még egy hatalmas fej kelkáposztám is, úgyhogy ez az egyszerű, de nagyszerű, kevés munkával is elkészítő, nagyon káposztás és nagyon nagy mennyiségű étel lett belőle.


Vadrizzsel sült kelkáposzta
(min. 6 főre)

1 fej kelkáposzta
500 g barnarizs
100 g vadrizs
2 fej hagyma
2-3 gerezd fokhagyma

bors
csombor (borsikafű)
bors
kömény
majoranna
pici kakukkfű

1, A kétféle rizst megmossuk, összekeverjük és tepsibe öntjük. Így szárazon betesszük a 180 fokos sütőbe és kb 10-15 percet elősütjük. Közben néhányszor átkeverjük, vagy rázzuk.
2, A hagymát, fokhagymát megtisztítjuk, apróra vágjuk és az elősütött rizshez adjuk a fűszerekkel együtt. Alaposan összekeverjük az egészet.

3, A káposztát is megmossuk, megszabadítjuk néhány külső levelétől, ha szükséges, majd az egészet hat gerezdre vágjuk úgy, hogy minden gerezdre jusson a torzsából is, mert az tartja össze a leveleket.

4, A káposztagerezdeket beigazítjuk a tepsibe a rizs közé, majd az egészet felöntjük vízzel (kb 1,5 literrel).

5, Alufóliával letakarva mehet is a káposztás rizs vissza a sütőbe. Kb. 40-50 percet sütjük, majd a fóliát levéve sütjük készre, csak vigyázzunk nehogy megégessük a káposzták tetejét (úgy, mint én).

6, A tetejére sajt helyett rizslisztből, kevés olajból, fűszerekből és vízből készített besamelmártást öntöttem és sütöttem rá (ez látszik az első és az utolsó képen), de ez nekem nem jött be. Valahogy nem lett finom vele.
Viszont másnap egy zöldfűszeres-fokhagymás joghurtot kevertem be hozzá és azzal már nagyon ízlett. Szerintem ti is inkább ezzel próbáljátok ki: szójajoghurt, apróra vágott fokhagyma, friss petrezselyem, kevés só, bors és kömény. Így már tényleg jó és könnyen csúszik. :-)

Böjt összefoglaló (2010 tavasz)

2010. április 8., csütörtök

Összegyűjtöttem egy csokorba az egyes napok beszámolóját és még néhány hasznos infót a böjti teákról és könyvekről.


Böjt előkészítő szakasz:
1. nap (márc. 23. kedd)
2. nap (márc. 24. szerda)
3. nap - gyümölcsnap (márc. 25. csütörtök - Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe)

Böjt:
1. nap (márc. 26. péntek)
2. nap (márc. 27. szombat)
3. nap (márc. 28. vasárnap - Virágvasárnap)
4. nap (márc. 29. - nagyhétfő)
5. nap (márc. 30. nagykedd)
6. nap (márc. 31. nagyszerda)
7. nap (ápr. 1. nagycsütörtök)

A böjt megtörése:
1. nap - zöld turmixnap (ápr. 2. nagypéntek)
2. nap - gyümölcsnap (ápr. 3. nagyszombat)
3. nap (ápr. 4. húsvétvasárnap - Urunk Feltámadása)


Általam ivott a teák a böjt alatt:
(dőlt betűvel szedtem azokat a hatásokat, amelyek miatt a böjt alatt is hasznosak ezek a teák)

Borsmentatea
Emésztés- és étvágyjavító hatású. Alkalmazzák gyomor-, epe-, bélbántalmak ellen, de ismert szélhajtó, görcsoldó, idegnyugtató, fejfájás-csillapító, fertőtlenítő, vértisztító hatása is. Használják a a légúti megbetegedések kezelésében is.


Cickafarkfűtea

Étvágygerjesztő hatású, ajánlják gyomor-, bél- és epebántalmak, gyomorhurut enyhítésére, görcsoldó és nyugtató hatású, gyulladásgátló, vértisztító és vérképző hatású, alkalmazható még meghűlés, reumatikus fájdalmak, aranyér és gyomorvérzés esetén, és a veseműködést is szabályozza, ezért húgyúti panaszok ellen is jó.

Csalántea
Erősítő, vértisztító, vizelethajtó hatású. Hólyaghurut, reuma, köszvény, bőrbetegségek, hajhullás, magas vérnyomás, gyomorhurut kezelésére igen hatékony gyógyír. Vértisztító, mert alaposan átmossa a veséket.

Édesköménytea
Hatása nyálkaoldó, szélhajtó, ízjavító, görcsoldó, serkenti az emésztést, tejszaporító, vizelethajtó.

Hárstea
Meghűléses betegségek esetén kiváló izzasztószer, köhögéscsillapításra is kiválóan alkalmas. Köptető, nyákoldó hatású. A népi gyógyászat szerint idegerősítő és vértisztító hatása is jelentős.

Kamillatea

Enyhíti a gyomorpanaszokat, csökkenti a hányinger érzetet. Gyulladáscsökkentő, menstruációs görcsök enyhítésére, vajúdás lerövidítésére is alkalmazzák.

Teakeverék:
Májvédő teakeverék (készen is lehet kapni, de a következőkből áll: máriatövis termés, borsmentalevél, citromfű, közönséges párlófű virágja, orbáncfű virágja, cickafark virágja, gyermekláncfűgyökér) hatásai: májvédő, májsejt regeneráló, epeműködést serkentő hatású. Csökkenti az emésztőrendszer nyálkahártyájának gyulladását és enyhébb görcseit.

Még egy vesevédő teakeveréket jó lett volna beszerezni, de enélkül sem volt semmi gond. A fentebb felsorolt teák között is van sok, amelyik segíti a vese munkáját.

Teainfók nagy része a Gyógyteák honlapról.


Ajánlott könyvek a böjtöléshez:

Böjtölés élvezettel
(Mérték Kiadó, 2003, szerkesztette Zsolnai Margit, további infó)
Amilyen pici, vékony könyv, annyira hasznos is. Minden benne van, amit a böjtölésről tudni kell egészen a felkészüléstől a böjt felépítő szakaszának receptjeiig. A böjt egyes napjait külön-külön is említi, hogy mikor mivel fogunk találkozni és mit tegyünk olyankor. A gyógyteák hatásaikkal táblázatba szedve találhatók meg, de ugyanígy illóolajok és minden más praktika is említésre kerül a könyvben, amivel könnyebben vészelhetjük át a böjt nehezebb napjait.
Nekem ez volt az első böjtös könyvem és a mai napig ezt lapozom fel további információkért.

Ruediger Dahlke: A böjtölés nagykönyve
(Édesvíz kiadó, 2010, további infó)
Elég részletesen ír Dahlke a böjtről erről a könyvben. Mindenféle megvilágításban megközelíti a böjtöt hozzáfűzve böjtorvosi tapasztalatait. A böjt lelki és szellemi hatásairól, nehézségeiről, buktatóiról, ugyanakkor gyógyító hatásairól is sokat olvashatunk ebben a könyvben, külön említve a böjt alatt is hasznos homeopátiás szereket. Emellett még a böjt kialakulásáról, történetéről, a böjt női vonaláról is találunk olvasmányos fejezeteket.
Véleményem szerint kevésbé praktikus és gyakorlati, mint az előbb említett könyvecske, de érdemes forgatni, lapozgatni, a böjt alatt elmélyülni benne, viszont Dahlke többi írásához hasonlóan nekem kicsit túl ezoterikus.

Dr. Bucsányi Gyula: Koplalókúra és részkoplalás
(Hermit Kiadó, 2009, további infó)
Nem kifejezetten böjtös könyv, sőt, nem is könyv, csak egy vékony füzetecske, ugyanakkor nagyon meggyőzően ír a nyerskosztról és a böjtről, amit a szerző csak koplalásnak nevez. Igaz, van különbség, de ez a könyv még 1932-ben íródott és az orvos szerző tapasztalatait írja le, aki koplalással, majd utána nyerskoszttal gyógyította betegeit. Ez a nézet még ma is sokaknak elfogadhatatlan és érthetetlen, hát még több, mint 70 évvel ezelőtt mekkora botrány lehetett ebből, mégis akkor is és most is ugyanolyan érvényes és gyógyító hatású a böjt.
A szerző orvos véleményét, tapasztalatait és néhány esetét tartalmazza ez a kis füzet.

P. Slavko Barbaric: A böjt
A Böjtölés élvezettel c. kis könyvecske mellett ez a másik nagy kedvencem. Véletlen akadtam rá egyszer a Szent István Társulat boltjában. Míg az előbbi könyv főleg a böjt testi oldaláról, tapasztalatairól szól, addig ez a kis füzet lelki oldalról közelíti meg a témát. A ferences szerzetes atya elsősorban a Szentírásra és a Medjugorje azon jelenéseire építi mondanivalóját, amelyben a Szűzanya heti kétszeri böjtnapot kér a hívektől. Ezen kívül olvashatunk a böjt és az ima kapcsolatáról is, úgyhogy egy nagyon jól összeszedett, tartalmas kis füzet a keresztény böjt Istenre figyelő oldaláról. Szerintem hiánypótló kötetről van szó.

Jentezen Franklin: A böjt
(Immanuel Alapítvány, 2009, további infó)
A szerző szintén Bibliai alapokra építve osztja meg véleményét és tapasztalatait a böjtről, ugyanis jómaga is évente tart egy 21 napos böjtöt. Elsősorban a böjt és az istenkapcsolat áll a könyv központjában és ezért elsősorban a böjt lelki, Istenben megélt oldaláról olvashatunk.
Keresztény könyvről van szó, de néhol nekem túl erős vagy erőltetett, vagy túl karizmatikus, vagy nem is tudom, de elég furcsa Isten-kép jön le belőle, nem mindennel értek egyet benne, ugyanakkor sok új nézőpontból is rávilágít a böjt csodás hatásaira, úgyhogy érdemes elolvasni.

***

Még egy utolsó gondolat ehhez a böjthöz:
Mint említettem, húsvéthétfőn is egy teljesítménytúrán jártunk, csakúgy, mint a böjt alatt.
Általában 20-25 km-eket szoktunk menni, nem is mentem még többet sosem, most viszont volt 30 és 40 km-es táv is. Édesapám 40 km-t szeretett volna menni. Belementem hát én is, ugyanis 30 km-nél is ki lehetett szállni, ha valaki ott szeretné befejezni a túrát.
Én még a 30 km-t is sokalltam. Tartottam attól, hogy böjt után szinte közvetlenül ennyit menjek mindenféle felkészülés nélkül, illetve tényleg tudtam, hogy nem csak a böjt miatt ment az az egy héttel ezelőtti 20 km olyan nehézkesen. Van egyéb problémám is, ami miatt nem is edzettem az utóbbi hónapokban, így nekiindulni 40 km-nek pedig nemcsak bátorság, de felelőtlenség is lett volna, főleg, hogy szintidő is van, úgyhogy nem lehet sétálgatni, piknikezni, meg bámészkodni az erdőben, hanem sietni kell.
Persze sokat hallottam róla, hogy a böjt növeli az erőnlétet is, a sportteljesítményt is, de még sosem tapasztaltam ebből semmit, csak azt, hogy tényleg jobban érzem magam utána. Most viszont itt a bizonyíték.
A túra 10 km-től el kezdett esni az eső és szép lassan egyre ingoványosabb talajon kellett túráznunk, volt ahol szó szerint az úton csordogáló vízmosásban kellett felfelé kapaszkodnunk, miközben a rajtam lévő négy réteg vastag pulóver esőkabátostul átázott.

Ennek ellenére édesapámmal nagyon jó időt mentünk, még magam is csodálkoztam, hogy milyen jól bírom a tempót, mintha hetek óta erre készülnék. Mondanom sem kell, 30 km után nem tudtam leállni, úgyhogy zuhogó esőben még mentünk tovább és simán teljesítettük a 40 km-t, úgy hogy azelőtt még sosem mentem ennyit, ráadásul alig fáradtam el, nem úgy, mint a 20 km-nél szoktam. :-)
Pedig tényleg nem készültem erre semmit, úgyhogy ezt a magamhoz képest hihetetlen sportteljesítményt a böjtnek tudom be. Ez pedig fantasztikus felfedezés számomra, hogy ilyen összefüggés van a böjt és a sport között! Hogy-hogy nem tudtam erről hamarabb? Ezek után minden verseny előtt böjtölni fogok, ha ilyen elképesztően megnöveli az erőnlétet. :-)
(Ennek a túrának a részletes túrabeszámolóját egyébként a másik blogomban olvashatjátok. Ide tervezek majd írni egy részletes bejegyzést a böjt és a sportteljesítmény kapcsolatáról is, ha majd mélyebben beleásom magam a témába.)

Böjt - 3. felépítőnap

2010. április 4., vasárnap

A mai napon már a megszokott rendben ettem, csak az ételek voltak még kicsit könnyebbek, de már nagyon hasonlít a szokásos étrendemhez.
Gabonát, hüvelyest ma még mára sem terveztem be, viszont minden mást igen. Íme:

Reggeli: zöld turmix (datolya, körte, fejes saláta)

Délelőtt: 2 banán
Ebéd: héjában sült újburgonya petrezselymes medvehagymakrémmel (ennek mintájára), sült hagymával és zöldborsópürével, amihez a megfőzött/párolt borsót nagyon picike sóval, fehérborssal és egy kevés főzővízzel összeturmixoltam.
Ilyen borzalmasan nézett ki, de nagyon finom volt:


Uzsonna: aszalt szilva és aszalt sárgabarack
Vacsora: saláta (retek, uborka, petrezselyem, medvehagyma) héjában sült újburgonyával és pirított szezámmaggal, hogy egy kevés zsiradékot is egyek már.

Nem tudom, miért, de nekem a burgonya hiányzott a legjobban.
Egyáltalán nem kívánok semmiféle kenyeret vagy gabonát. Babot és kukoricát azt igen, azt reményeim szerint eszem is majd holnap, de a kenyér és a péksütemények valahogy nem hiányoznak.

A mai ebéd viszont nagyon-nagyon jól esett. Jó volt újra a gyümölcsökön kívül másfajta ízeket is érezni. Ettől viszont szó szerint meg lehet bokrosodni, mert tényleg az az érzésem, hogy most az elég világot meg tudnám enni, de visszafogom magam...
Az ebédhez egyébként csak lehelletnyi sót és fehérborsot tettem, bőven elég is volt ennyi, hiszen a fűszernövényeknek is nagyon jellegzetes ízük van. Főleg így a böjt után lehet nagyon intenzívnek érezni az ízeket, úgyhogy csak óvatosan válogassuk össze, hogy mit eszünk. Nekem például most a zsenge medvehagyma is nagyon erősnek tűnt, pedig általában egy fej fokhagyma egyszerre való elfogyasztása sem szokott gondot okozni.

Még egy rövid linkösszefoglalót tervezek könyvajánlóval erről a böjtről, egyébként a böjti bejegyzéseket ezennel befejezem, nem ragozom tovább a témát.
Remélem, sikerült elég részletes és körültekintő írásokat írnom, hogy aki még nem böjtölt sosem, de esetleg kedvet kapott, az a bejegyzéseim alapján is nyugodtan elkezdhesse és gond nélkül végigcsinálhasson néhány napot.
Holnap azt hiszem étlapra kerülnek a hüvelyesek és a gluténmentes gabonák, aztán egyszer csak majd a kenyér is, ha kedvet érzek hozzá. A közérzetem teljesen jó, már nem fáraszt az evés, úgyhogy holnap újult erővel veselkedhetek neki egy 30 km-es teljesítménytúrának.
Ennyit hát a felépítő szakaszról.

További szép és áldott húsvétot kívánok mindenkinek!

Böjt - 2. felépítőnap (gyümölcsnap)

2010. április 3., szombat

A mai napot még nyersnapnak szántam, mielőtt újra belevetném magam mindenféle földi finomságba. Mivel nem rajongok a nyers zöldségekért, így a mai napból is gyümölcsnap lett, ami a szezonális gyümölcskínálatnak megfelelően nem túl változatosan alakult:

Reggeli: 1 alma
Délelőtt: 1 banán
Ebéd: 1 alma
Uzsonna: 2 banán+fahéj
Vacsora: 2 körte


Reggel újra rágtam!
Wow, nem volt semmi, ezt mindenkinek ki kéne próbálnia, milyen jó érzés rágni, csak elég lassan ment, úgyhogy mire elnyamnyogtam egy almát annyira jól laktam.
Utána a délelőtt folyamán azt az egy banánt is alig bírtam megenni, annyira tele voltam. Látszik, hogy tényleg összeszűkült a gyomrom, de szerencsére gyorsan alkalmazkodik majd újra.
Ebédre anyósomékhoz voltunk hivatalosak, de már előre leegyeztettük, hogy ma még csak gyümölcsöt fogok enni a böjtöm miatt. Nehezen fogadták el, hogy ez most egy ilyen húsvét lesz nálam, de azért egy gyümölcskosár várt az ebédlőasztalon. Persze abból a sok finomságból is csak egy almát sikerült legyűrnöm.
Délutánra ismét nagyon fáztam, ahogy ilyenkor szoktam. Már tegnap is fáztam kicsit, de ma különösen a kihűlés szélén éreztem magam, úgyhogy ettem egy kis fahéjat is az uzsonnai banánhoz, amiből már sikerült kettőt megennem!
Vacsorára szintén lecsúszott két körte.

Ma reggel egyébként ismét érdekes eredményt hozott a testzsírszázalékmérés. A súlyom szinte ugyanannyi maradt, mint a böjt végén, de a testzsírszázalékom az elmúlt két napban hihetetlen mértékben lecsökkent. Úgy látszik, rájött a szervezetem a tegnapi turmixok hatására, hogy mégsem kell tartalékolni, hiszen nincs itt semmi vész.

A tegnapi fáradtságom viszont elmúlt.
A délutáni fázósságot leszámítva ma már ismét remekül voltam, úgyhogy holnaptól el kezdhetek visszatérni a megszokott étkezésemhez, mert már érzem, hogy tudnék enni valami mást is. Most már kívánnék valami tartalmasabbat, valamilyen zöldséget is, de főleg héjában sült krumplit. Na, majd holnap!

Böjt - 1. felépítőnap (zöld turmixnap)

2010. április 2., péntek

Miről értesülök a böjt megtörésének első napján?
Hogy közös böjtünk hatására Évi és Annipanni is 3 napos böjtre adták a fejüket. Ez fantasztikus. Már megérte. Nagyon örülök, hogy a böjt ragadós.
Lányok, ezúton is sok sikert és testi-lelki kitartást kívánok nektek!

Gondolom, sokaknak talán túl vallásosra sikerültek a böjti napok beszámolói, de nem tudom ezt különválasztani a böjttől, az élményeimtől. Olyan ez, mintha a húsvét ünnepéről akarnánk Jézus nélkül beszélni. Persze lehet, csak az nem lesz igaz. Most már viszont, ígérem, visszafogom magam ilyen téren és néhány múlva már tényleg vegánságok következnek.

Addig is röviden a böjt megtöréséről:
A böjt befejeztével a böjt megtörése majd a felépítőnapok ugyanolyan fontosak, mint a böjt napjai. Nem szabad nekiesnünk a hűtőnek és elpusztítani mindent, amit csak találunk. Igaz, ezt nem is kívánja ilyenkor az ember összeszűkült gyomorral.
Azt mondják, hogy a böjt napjainak harmada legyen a felépítő napok száma, tehát 7 nap esetén ez 2-3 napot jelent, amit az étkezés fokozatos felépítésére kell még szánni. Azt hiszem, ez a néhány nap nagyobb lelkierőt kíván, mint maga a böjt. Ilyenkor a Norka által is javasolt csökkentett sófogyasztás mellett nagyon fontos odafigyelni a fehérjefogyasztásra, hogy a hüvelyeseket és a gabonákat csak nagyon lassan hozzuk vissza az étrendünkbe, tehát ha lehet, akkor ne sólettel ünnepeljük meg, hogy leteltek böjtünk napjai.
Aki eszik húst és tejtermékeket, annak erre még jobban oda kell figyelnie. Bár a böjt életmódváltásra kitűnő, ugyanis ilyenkor általában csak egészséges ételeket, főleg zöldségeket és gyümölcsöket kíván a szervezet, úgyhogy böjt után akár le is mondhatunk a húsról, vagy a tejtermékek töménytelen mennyiségű fogyasztásáról (ahogy most drága férjuram is elhatározta, pedig eddig szerintem belőle éltek a trappista sajt gyártók és a tehenészek).

A böjt megtörése mindig valami könnyű gyümölccsel történjen és nagyon lassan, alaposan rágjuk meg. Nálam így alakult az első evészet ma:

Reggeli: -
Délelőtt: turmixolt alma
Ebéd: zöld turmix (alma, fejes saláta)
Uzsonna: 1 ek méz és borsmentatea
Vacsora: zöld turmix (alma, fejes saláta)

Ja, és egyébként itt a tegnapi bevásárlás eredménye:


Pont a napokban olvastam egy könyvet, amelyben ódákat zengtek a böjt után még pár napig tartó nyerskosztról, hogy az milyen csodálatosan kiegészíti a böjtöt, többek között azért, mert a nyers zöldségek, gyümölcsök rostjaikkal kipucolják a még esetlegesen bennmaradt mérgeket. Egyből meg tetszett ez az ötlet, úgyhogy gondoltam, akkor már ezt is tisztességgel végig csinálom. A mai napot ezért a zöld turmixoknak szántam.

Ahogy eddig is tapasztaltam, ma is éreztem, hogy a böjt utáni első nap sokkal fáradékonyabb lesz az ember, mint a böjt utolsó napjaiban. Én is nagyon fáradt lettem ma. Nem az emésztéssel, vagy a gyomrommal volt baj, az szépen befogadta a mai menüt. Egész egyszerűen ennek szerintem annyi lehet az oka, hogy a szervezet átállt méregtelenítésre, majd pihenésre és most nem kis meló lehet neki újra átkapcsolni az emésztésre, ami mellesleg elég sok energiát igényel tőle. Persze ebbe néhány nap alatt újra belejön, úgyhogy nem kell pánikolni, hogy többet nem fogunk tudni egy jót enni.

Ezúton kívánok kegyelmekben gazdag, áldott húsvéti ünnepeket minden kedves ide látogatónak!
És csak óvatosan a húsvéti sonkával! :-)

Böjt - 7. nap

2010. április 1., csütörtök

"...az igazság szabaddá tesz benneteket." (Jn 8,32)

Igen, ezt érzem én is.
Teljesen felszabadultam. Reggel remekül ébredtem, majd a nap során annyi energiám lett, hogy hiába terveztem el, hogy az utolsó napon még pihenek egy kicsit, nem tudtam nyugton maradni. Olyan izgága sajtkukac voltam, hogy ki-be mászkáltam a kertbe, lefotóztam az összes virágot, játszottam a cicákkal, kergetőztem a kutyusommal, nekiálltam gazolni meg minden egyebet csak ne kelljen egy helyben ülnöm. Teljesen felpörögtem.

Fantasztikus érzés megérezni ezt a hihetetlen szabadságot.
Végtelenül könnyűnek, tisztának és tetterősnek érzem magam. Az az érzésem, hogy most bármit képes vagyok véghezvinni, hogy most már semmi sem lehetetlen. A gondolataim is kitisztultak, elcsendesedtek, nem lázítanak és nem lázonganak. Minden úgy szép, ahogy van. Megszabadultam mindentől, ami bemocskolt, ami megbetegített, ami hátráltatott, így most már könnyű előre nézni.

De a legjobb: megtapasztalni a saját bőrömön, hogy "Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik." (Mt 4,4) Nemcsak, hogy megéltem hét napig étel nélkül, de sikerült elengednem a kényszeres ragaszkodást, kötődést az ételhez. Sikerült megérteni, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítunk az ételnek és ez rávilágított ismét a jól ismert mondásra: ne azért élj, hogy egyél, hanem azért egyélj, hogy élj! Megértettem továbbá, hogy az ételkupacok mögött vannak fontosabb dolgok is, amit a kényszeres evéstől sokszor nem veszünk észre és megéltem, hogy Isten igéjével is jól lehet lakni, hogy Ő képes betölteni a lelket, ha hagyjuk.
Igazából csak keresem a szavakat, de képtelen vagyok leírni azt a túlcsorduló felszabadultságot és nyitottságot az újra, a jövőre, ami van bennem.

Úgyhogy inkább nézzük ma mivel öntöttem a garatra:

Reggeli: 1 ek méz
Délelőtt: 1,2 l kamillatea
Ebéd: alma-narancs-körtelé
Uzsonna: 1 ek méz
Vacsora: -


Muszáj volt ma ismét azt a gyümölcslevet innom, amit tegnap is készítettem, de ma igyekeztem egy jobb fotót csinálni róla kicsit más kompozícióban. :-)

Testi oldalról megközelítve a böjtöt, tényleg nagyon jól vagyok ma, elmúlt mindenféle rosszullét, émelygés, a bőröm szépen kitisztult, az arcbőröm hihetetlen puha és rugalmas. A kezeim nagyon ki voltak száradva a böjt előtt, most pedig olyan jó a puhák, a körmeim érezhetően erősebbek, a fogaim sokkal tisztábbak, a hasam beesett. :-)
Tegnap egyébként elgondolkoztam a testzsírszázalék mérés közben, hogyha ilyen rohamosan csökken a súlyom és a zsírszázalékom, akkor még további néhány napos böjt alatt elfogynék? Persze tudom, hogy nem így van, de miért? Na, ma megszületett a válasz. A súlyom csak fél kilóval kevesebb tegnap óta, a testzsírszázalékom viszont meglepő módon nagyon sokat emelkedett. Jelentem elhíztam tegnap óta a sok gyümölcslétől! :-) Ennek egészen egyszerűen egyébként az a magyarázata, hogy a szervezet átkapcsolt tartalékoló üzemmódra és innentől nem enged - pontosan a túlélési ösztön miatt. Milyen csodálatosan vagyunk megalkotva! Már csak azon gondolkodtam, hogyha a szervezet már mindent visszatart lenne-e értelme hosszabb böjtnek? Vagy a mérgeket azokat elengedi? Na, ezeket nem tudom, de már nem is fogom megtudni, mert holnaptól már enni kell.

Szóval, nem szabad hinni az ilyen ijesztgetéseknek, amiket böjt alatt hallunk, hogy éhen fogunk halni, csak tönkretesszük magunkat, és legyengülünk. Egyik sem igaz. Ha ilyeneket hallunk, feleljük nyugodtan azt, amit Jézus is felelt a kísértőnek: "Nemcsak kenyérrel él az ember..." Ez olyan igazság, amivel nem lehet vitatkozni. Különben is épp a napokban olvastam, hogy ma már könnyebb halálra zabálni magunkat, mint éhen halni. Sajnos ez a világ egyes részein nem, de nyugati társadalmunkban túlságosan is igaz. Ma már addig eszünk, míg meg nem betegszünk. De miért csak akkor kapunk észbe (vagy van, aki még akkor sem)? Miért várunk addig? Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb betegség erre vezethető vissza, hiszen csak azóta épülünk le és korcsosulunk ilyen mértékben, amióta már minden élelmiszer bármikor elérhető. Már megeszünk mindent, ami elénk kerül.
Na, már megint itt tartok. Ne haragudjatok, de nagyon idegesít, hogy sokakat az ízlelőbimbóik vezetnek és az étvágyuk az istenük. Ők nagyon nehezen hallják meg ezt a szelíd életre hívó hangot: "Nemcsak kenyérrel él az ember..."

Délután egyébként megejtettük a szokásos heti nagybevásárlást.
Azt hittem, majd vadul mindent meg akarok venni, mert mindent megkívánok, ami elém kerül, de nem így történt. Bevetettem magam a zöldségrészlegre és összeszedtem mindent, ami zöld és illatos: petrezselyem, bazsalikom, kapor, rukkola és természetesen tonnányi medvehagyma!!! Végre itt a medvehagyma!!! Annyira, de annyira szeretem. Ja, és a kapornak különösen jó illata van most, azt hiszem egy lightos tökfőzelékkel kéne próbálkoznom majd az elkövetkező napokban, persze szigorúan csak a petrezselymes hagyma után. :-)

Este elmentünk a nagycsütörtöki misére is.
Nagyon szeretem a nagyheti szertartásokat. Azon kívül, hogy nagyon hosszúak, nagyon tartalmasak, szépek és kifejezőek. Rengeteg szimbolikus jelentésű esemény és a pap minden egyes mozdulata is Jézust jelenítik meg közöttünk utolsó napjaiban. Az pedig, hogy ministrálhatok még elevenebbé és ünnepélyesebbé teszi számomra a szertartást.
Ma is egy ilyen gyönyörű misén voltunk. Azt hiszem, ez méltó lezárása lehetett így a böjtnek egy kegyelmekben gazdag kétszín alatti szentáldozással, ahol eszembe ötlöttek Ady Endre sorai: "Csöndesen és váratlanul átölelt az Isten."
Igen, már nem félek. Nincs bennem kétség, félelem, gyötrelem, hogy mi vár rám. Ugyan nem tudom, mit hoz a jövő, ugyan nem tudom, hova vezet az első lépés, fogalmam sincs, hogy értek-e hozzá vagy sem, de Ő tudja és az Úr vezet ösvényein. Még a sötétségben sem eshetek el, hiszen Ő fogja a kezem. Megtartott Igéjén kenyér nélkül hét napig, akkor miért ne tartana meg, ha Őt követve a szakadékba lépek?
Igen, az elkövetkező hetekben lépek egyet előre a szakadék széléről...

Norka, köszönöm a böjtrehívást, jó volt együtt böjtölni testben és lélekben egyaránt. Igazán jó ötlet volt tőled. ;-)
És köszönöm mindenkinek, aki olvasott, az imákat, a lelkesítést, a kommenteket. Még néhány nap felépítő nap következik, de aztán jelentkezem új receptekkel. Úgy látszik a böjt kreatívvá is tesz, mert már sok finomságot kitaláltam megint.
Related Posts with Thumbnails
 
Vegánságok. Design by Pocket