Kökényméz (VKF 30. forduló)

2009. november 29., vasárnap

Nem szerettem volna a mostani VKF-re csak egy mézbe dugott vaníliarúddal nevezni, főleg hogy látom, hogy mások milyen pranilécsodákat alkotnak.
Viszont ez a második gasztroajándék sem lett egy fantáziadús, konyhai remek, de adta magát a helyzet, ugyanis az történt, hogy a férjemmel és Bundással (félreértés elkerülése végett: ő a kutyusunk) sétáltunk a közeli erdőben október vége felé, amikor is hatalmas kékbogyós cserjékre lettem figyelmes. Annyira gyönyörűen nézett ki az őszi lemenő nap fényében az élénk kék bogyóival és szikrázó zöld leveleivel, hogy miután kigyönyörködtük magunkat benne, itthon egyből utánanéztem, hogy mi is volt ez és persze, hogy meg lehet-e enni, mert már gyönyörű kék piték és sütemények lebegtek lelki szemeim előtt.
Nem kellett sokat keresnem, hamar kiderült, hogy az bizony kökény és gyümölcse sokféleképpen felhasználható, például a gin egyik fontos hozzávalója. Ráadásul gyógynövény is a rengeteg jótékony hatásának köszönhetően, de csak akkor érdemes szedni, amikor már megcsípte a dér. Ez meg is történt november elején azon a néhány fagyos, téli éjszakán, úgyhogy már röpültem is az erdőbe szüretelni.
Aki látott már kökényt az tudja (de én nem tudtam), hogy már nyoma sincs az élénkzöld leveleknek és a kék bogyóknak, csak a csupasz ágak meredeznek a már szinte fekete bogyókkal. Alig találtam meg. Kiábrándító látvány volt, úgyhogy le sem fotóztam...
Viszont szedtünk egy kisebb zacskó kökényt, első nekifutásra elég lesz ennyi, lehet, hogy nem is finom. Igazam is lett: elég savanykás és akkora mag van a közepén, hogy ebből még lekvárt főzni sem lehet, mert ha átpasszírozom (magozás élből kizárva!), nem marad belőle csak egy lekvároskenyérnyi. Ráadásul olyan sok jótékony hatásáról hallani, hogy inkább nyersen kéne valamit kezdeni vele, így jött az ötlet, hogy akkor a vaníliához hasonlóan ez is ugrik a mézbe megmártózni egyet.


A végeredmény pedig egy gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény, ugyanis a kökény bogyója elsősorban hasmenés és bélhurut ellen alkalmazható sikeresen. Ez egyébként azért érdekes, mert a virágjából készített tea meg enyhe hashajtó hatású, azaz a székrekedés ellenszere. Csak össze ne keverjük, hogy melyik melyik, különben okozhatunk kellemetlen perceket magunkat és nem kívánatos szagokat másoknak. Egyébként szerintem ez szuper, hogy egy növényen belül ez a kiegészítés megtalálható: a virág kiegészíti a gyümölcsét és fordítva! Milyen gondos a természet: ha az egyikből egy kicsit túlzásba vinnénk a fogyasztást, eszünk a másikból is egy kicsit és már is megvan oldva.
Szóval, mielőtt nagyon belemerülnénk a témába ez lett a kökényméz, de nevezhetjük kökényszirupnak vagy kivonatnak is. A kökény a mézben kicsit összeesett (az utolsó képen jól látható) és ráncos lett, ahogy a méz kioldotta a lényeget belőle, viszont finom édesek és könnyebben kijön a magjuk is. A méz pedig nemcsak szép színű lett már 6 nap alatt, de olyan különleges gyümölcsös méz íze van. Felhasználhatjuk süteményekbe, krémekbe, gyümölcssalátákba, vagy csak úgy magában gyógyszerek helyett fogyasztva.

Természetesen gasztroajándéknak is kitűnő, már csak különlegessége miatt is. Persze ha kis ajándékkártyát mellékelünk mellé, abban inkább süteményekbe, krémekbe való felhasználását méltassuk inkább és kerüljük az olyan huncut megjegyzéseket, mint például: ha a karácsonyi eszem-iszommal elrontod a gyomrod, ez a kék kökényméz megoldja a gondod.
Na de, félre a tréfával: tényleg jól jöhet a kökény ezen hatása mondjuk nyáron, amikor a sok-sok mosatlanul evett gyümölcs, vagy idegen országokban megkóstolt ez meg az okoz váratlanul hasmarst. De egy szétizgult vizsgaidőszakban is jó hasznát vehetjük. Úgyhogy tegyük csak fel a polcra, kibírja ott nyárig, vagy amíg szükség lesz rá. Egyébként rengeteg jó hatása van még ezen kívül - a többit lásd a bejegyzés végén.


Kökényméz

kökény
akácméz

A kökényszemeket egy éles késsel két-három helyen bevagdossuk és így dobáljuk az üvegekbe, hogy megkönnyítsük a méz dolgát.
A kiszemelt üveget kb a feléig vagy a kétharmadáig pakoljuk meg a megkéselt kökénnyel, majd feltöltjük az üveget a mézzel és jól lezárjuk. Kicsit összerázhatjuk, hogy a gyümölcsszemek közé rekedt levegőt kiszabadítsuk.
Félretesszük a kökénymézet és néhány naponta újra megrázhatjuk, vagy megfordítjuk az üveget, hogy rendesen megbarátkozzon a méz a kökénnyel.

Nálam 6 napot állt, mikor megkóstoltam és már akkor is finom volt, de adok neki további esélyt, hogy még finomabb legyen, úgyhogy visszatettem a polcra még egy kicsit. Viszont jól dunsztolta magát pár nap alatt, mert szépen pukkant, amikor kinyitottam, úgyhogy gondolom, ha nem zavarjuk, sokáig eláll.


A kökény jótékony hatásai:
Nézzük akkor mire jó még ez a fonnyadt bogyós furcsa színű kulimász, azon kívül, hogy lehet vele gyereket riogatni, hogyha hasmenése merészel lenni, ilyet kell ennie.
Bogyója vitaminokban, főleg C-vitaminban gazdag. Terméseit október végén szedjük, ha már kissé megcsípte a dér. A termésekből készített lekvár, bor, pálinka vagy likőr betegségek után kiváló roboráló szer, immunrendszer- és idegerősítő. Gyümölcsét elsősorban hasmenés és bélhurut ellen alkalmazzák, zsírcsökkentő hatású, fogyókúra esetén nélkülözhetetlen. Méregtelenítő és vértisztító hatása miatt bőrkiütések megszüntetésére is alkalmazhatjuk.
Fájából sétapálcát és golfütőt készítenek.
Áprilisban szedhető szárított virágjaiból készített forrázat vese-és vértisztító, vízhajtó, enyhe hashajtó, húgyúti betegségek ellen használható, de magas vérnyomást csökkentő hatása is ismert. Teája étvágytalanságot vált ki, ezért fogyókúra kiegészítésére is ajánlják


(Kökényinfók a következő oldalakról: Terebess, Wikipédia)
(A kökényfotó innen)

Vanilíás méz (VKF 30. forduló)

Olyan bonbon csodák születtek már erre a Chef Viki által kiírt VKF fordulóra, hogy én már csak remegő kézzel pötyögöm be szerény kis gasztroajándékaimat. Remélem, megajándékozottjaim nem kísérik figyelemmel ezt a fordulót és így talán örülni fognak az én egyszerű vaníliás ill. kökényes mézemnek is.

Természetesen én is elkészítettem a házi vaníliakivonatot, amit már oly sokan előttem. A vodka tényleg nagyon jól kivonja a vanília aromáját és jól használható sütéshez, főzéshez.
Igen ám, de hogyan lesz vaníliás egy olyan krém, turmix vagy bármi egyéb, amit nem főzök, úgy, hogy ne érezzem benne az alkoholt - ti. nagyon nem szeretem az ízét még kis mennyiségben sem.

Napokig gondolkoztam azon, hogyan lehetne még a vaníliarudakat alkohol nélkül megbűvölni, amikor is édesanyám pont arról mesélt, hogy nagymamám hogyan készítette otthon a vaníliáscukrot: egy kiló kristálycukorba dugott 1-2 rúd vaníliát és egy hónap múlva állítólag az egész cukor vaníliaízű volt. Hm, nem is rossz ötlet, csak éppen nem eszem cukrot, de innen már hamar jött az ötlet, hogy mézet viszont igen. Ráadásul mézet teszek minden süteménybe, turmixba... stb, amit vaníliásítani szeretnék.
Szóval, másnap már ott lebegtek a vaníliarudak az akácmézben és kíváncsian vártam, hogy mi fog történni. Persze a vodkás vanília után azt vártam, hogy a méz is bebarnul, de hát miért tenné: a vaníliás cukor sem barna! Úgyhogy így majdnem egy hónap után is méz színe van, de az íze csodálatos lett.
A méznek köszönhetően pedig sokáig eláll, úgyhogy szép üvegbe töltve karácsonyra gasztroajándéknak is kiváló! Még éppen el is készül az ünnepekre, ha pár napon belül belőjük otthon a mézünket egy kis vaníliával.

Én egyébként egy volt lenmagolajos üvegcsébe (de az olívaolajaknak is nagyon szép üvegük van) töltöttem, aminek még az olajkitöltést segítő műanyag kis bigyuszkája is megvan, így a méz adagolása is egyszerű és nem folyik szerteszét, ráadásul az üveg és a konyha sem ragad tőle használat után.


Vaníliás méz

2-3 dl akácméz (vagy bármilyen más méz, ami nem cukrosodik)
1 rúd (olyan 15 centis) vanília

A vaníliarudat egy éles késsel hosszában bevágjuk, beledugjuk a mézbe és állni hagyjuk minimum 3-4 hetet, utána felhasználhatjuk a vaníliakivonat helyettesítésére süteményekre, krémekbe, turmixokba... stb.
Ha már fogyatkozik a méz az üvegből, nyugodtan utántölthetjük, vagy cserélhetjük a vaníliarudat benne, így mindig lesz vaníliás méz otthon.
Hm, milyen finom is az a vaníliás banáturmix...

Pitypangturmix

2009. november 28., szombat

Ezúttal pitypanglevekkel dúsítva készült a reggeli "bájital".
Így is finom volt és nagyon egészséges, ugyanis a pitypangnak rengeteg jó tulajdonsága van.

Nézzük mit írnak róla a neten:
Az 1600-as évek elejei könyvek már tartalmaznak utalást a pitypangra, eredetéről azonban nem szólnak. Európában úgyszólván mindenütt előfordul, hazánkban vadon szintén igen gyakori gyomnövény, amit más néven gyermekláncfűként is ismerünk.
Az egész növényt behálózzák a tejedények és a tejcsövek. Sérülés hatására minden részéből sárgásfehér tejnedv csurog ki, melyben viaszszerű anyagokon kívül kaucsuk is található. Keserűanyaga többek között a salátában is előforduló lactucopikrin és lactucin, amelyeknek mennyisége és egymáshoz viszonyított aránya évszakonként változik. Változó keserűanyag-tartalma virágzás idején a legnagyobb, ezért zsenge leveleit virágzás előtt gyűjtsük. Virágzás után és közben is fogyasztható, de akkor íze kesernyésebb, jellegzetesebb, viszont úgy is finom.

A pitypangot már az ókorban is használták gyógyításra, de levelét és gyökerét ma is alkalmazzák a népi gyógyászatban. Tavasszal, és az őszi másodvirágzás idején gyűjtik. Emellett virága, gyökere és a szára is fogyasztható.

Hatóanyagai, alkalmazása:
A növény szeszkviterpén lakton keserűanyagokat, flavonoidokat, cseranyagot, szterolokat, káliumsókat, karotinoidokat, inulint tartalmaz.
Gyomor- és bélbetegségek esetén étvágyjavító és emésztést elősegítő hatása van, emellett gyulladáscsökkentő hatással is rendelkezik.
Az ásványi sók mellett fontos gyógy- és építőanyagokat is tartalmaz, amelyek az anyagcsere-betegségek gyógyításában igen fonto­sak, például ekcémák és sömörök ellen is igen hatásos. Magas kálium- és savanyú triterpénszaponin-tartalma miatt pedig rendkívül jó vizelethajtó. Ennek a tulajdonságának köszönheti francia nevét (Pissenlits) is, ami ágyba pisilés jelent. Igen sokatmondó név. :-)

Vértisztító hatása folytán köszvény és reuma esetén is segít, elmulasztja a nyirok-cso­móduzzanatokat, ha az ember a friss szárral 3-4 hetes kúrát végez. Sárgaság és lépbántalom ellen szintén eredményesen alkalmazható. A szárat virágostul mossuk meg, csak akkor távolítjuk el a virágfejet és lassan szétrágjuk. A szárat kezdetben egy kicsit keserűnek érezzük, de ropogós és nedvdús, és olyan ízű, mint az endívia saláta. Az állandóan betegeskedő embereknek, akik levertnek és fáradtnak érzik magukat, ajánlatos kéthetes kúrát csinálniuk a gyermekláncfű szárával. El fognak csodálkozni, micsoda nagyszerű a hatása.
A népi gyógyászatban a gyökeret keserű tea készítésére használják, mely jót tesz epe és májbántalmakban szenvedőknek. A gyermekláncfű májra gyakorolt jótékony hatásának vizsgálata kapcsán ugyanis kimutatták, hogy a gyógynövény fokozza az epe ter­melődését és kiválasztását a májban és az epehólyagból való ürülését. Ezáltal olyan betegségekre jó, mint az epekő, a sárgaság vagy a májgyul­ladás. A friss szárak fájdalommentesen oldják az epekövet, szabályozzák a máj és epe működését.
Reumás panaszok, fájó ízületek esetén ajánlott a gyermekláncfűvel történő borogatás. A gyermekláncfű levele a vitaminok és ásványi anyagok gazdag forrása: sok A-vitamint tartalmaz, valamint D-vitamint, C-vitamint, különféle B-vitaminokat, vasat, szilíciumot, magnéziumot, cinket és mangánt.
A pitypang gyökere, nyersen fogyasztva, de szárítva is, teának, vértisztító, emésztést elősegítő, izzasztó és vizelethajtó, valamint élénkítő hatású. Vérhígító hatása miatt sűrűvérűség ellen kitűnő. A gyermekláncfüvet néha egyéb májerősítő gyógyfüvekkel táp­lálék-kiegészítőkkel keverik - például máriatövissel, fekete retekkel, vére­hulló fecskefűvel, céklalevéllel, hópehelyvirágfa kérgével, inozittal, metioninnal vagy kolinnal. A gyermekláncfű gyökere - egyéb májerősítő anyagokkal együtt - ja­vítja a májműködést, és hatékony lehet a magas ösztrogénszint tünetei ellen, mint például az endometriosis vagy a havi cikluskor jelentkező em­lőfájdalom ellen.

Fogyasztása:
A fent említett teaként is fogyaszthatjuk, de a többi salátafajtához hasonlóan legtöbbször nyersen, olajjal, ecettel és fűszerekkel keverve esszük. Készíthető belőle főzelék is, vagy apróra vágott leveleivel dúsíthatunk bármilyen ételt, de mégiscsak nyersen a legjobb, úgyhogy én zöldturmixba és salátába szoktam tenni, amihez tavasszal a sárga virágját is hozzáadom.

A pitypang kalóriatartalma 45 kcal, 189 kJ/ 100 gramm.
Nemesített változata a ruccola.

(Az infók nagy része a következő oldalakról valók: Astronet, Terebess, Gorumandnet, Vitaminsziget)


Pitypangturmix

1 marék pitypanglevél
5-6 levél római saláta
1 alma (vagy körte is lehet)
4-5 szem datolya

A fenti hozzávalókat összeturmixoljuk és pitypanglevéllel díszítve kínáljuk (már ha van kinek, mert itthon rajtam kívül ezt nem issza meg senki).

Répatorta grízes krémmel és mézkaramellás répával

2009. november 26., csütörtök

Sosem gondoltam volna, hogy a répatorta a húsvét mellett karácsonyi sütemény is lehet, de ez hamar megváltozott, amint a sülő piskóta illata betöltötte a lakást. Ettől az illattól már gyönyörűen feldíszített karácsonyfát hallucináltam a nappaliba és már karácsonyi énekek zsongtak a fejemben.
Ráadásul a sütemény is olyan finom lett, hogy lehet, hogy tényleg elkészítem karácsonyra is.
A piskóta szépen átsült, megemelkedett ahogy kell és szerintem a fehér cukorhoz szokott vendégek számára is elég édes. Az íze is olyan különleges, finom, aromás, úgyhogy míg főtt a krém, a piskóta széle már el is párolgott valahogy, persze én semmit észre sem vettem...
A krém sem folyt szét, ahogy nálam általában szokott, rendesen megszilárdult és nincs gríz íze a tortában, sőt, ez az egyszerű krém remekül harmonizál és kiemeli a répás-gyümölcsös piskóta egyedi ízvilágát. A répadíszítés pedig nemcsak meglepő, de nagyon jó színű és finom is, olyannyira, hogy kacérkodom a gondolattal, hogy legközelebb a rétegek közé is tennék belőle, hogy igazi répatorta legyen.

Sajnálatos módon, ahogy a képeken is látszik, nálam ilyen szögletes torták sülnek mostanában, ugyanis több kísérlet is igazolni látszik, hogy a tortaformámban nem sülnek meg a piskótáim, míg ugyanaz a tepsiben gyönyörű lesz. Ha tortaformában sütöm, összeesett, szalonnás, rágós valami lesz belőle, úgyhogy nem kísérleteztem tovább: tepsiben megsütöttem a tésztát, félbevágtam, majd megtöltve egymásra raktam és így lett belőle torta. Furcsán néz ki (legalább is, ha ezt a süteményt tortának akarjuk hívni, de répás szelet elnevezés esetén azért megállja a helyét), de az íze nem szenvedett csorbát a forma miatt.


Grízes krémes répatorta mézkaramellás répával

Tésztához:
250 g liszt (nálam most 180 g tk tönkölyliszt és 70 g fehérliszt)
200 g reszelt sárgarépa
50 g datolya
120 g mazsola
150 g méz
1 dl olaj
1 ek lenmag (2 ek vízben áztatva)
1 kk szerecsendió / szegfűszeg / fahéj (ízlés szerint, nálam mindegyikből egy kicsi)
2 kk szódabikarbóna
2 ek citromlé
1,5 dl víz
Krémhez:
8 ek. búzadara
2 ek. barnarizsliszt
6 dl víz
3 ek méz
szegfűszeg

Díszítéshez:
1 marék mazsola
1 nagyobb szál sárgarépa
3 ek méz
fahéj
szegfűszeg


Piskóta:
1, Másfél deci vízzel felforraljuk a répát, datolyát, mézet, a fűszereket és az olajat.
2, Amíg a répás-gyümölcsös keverék fő, beáztatjuk a lenmagot és egy nagyobb tálban előkészítjük a lisztet.
3, Ha felforrt a keverékünk bekapcsoljuk a sütőt 180 fokra, hogy addig is melegedjen.
4, A répás masszát egy kicsit kihűtjük, majd a szódabikarbónát a liszt közepébe készített mélyedésbe szórjuk, leöntjük a citromlével és pár másodperc múlva már keverjük is hozzá a gyümölcsös masszát, hogy ne forrjon el a szódabikarbóna, csak fusson fel.
5, A tésztához adjuk a lenmagot is, alaposan összedolgozzuk és vékonyan kiolajozott tepsiben, tortaformában, vagy abban, amink van, 40 perc alatt kisütjük, majd a formában hagyjuk kihűlni.
Addig elkészítjük a krémet.

Krém:
1, A darát és a lisztet 2 dl vízzel elkeverjük, majd hozzáöntjük 4 dl forró vizet és felfőzzük.
2, Ha már forr és puffog, akkor hozzákeverjük a mézet, meg a fűszereket és még néhány percig főzzük, amíg újra besűrűsödik. Ha nem találjuk elég édesnek, sztíviát adhatunk hozzá, de mézet már ne, mert ki fog folyni a süteményből.
Viszont a piskóta is elég édes, meg a díszítés is az lesz, úgyhogy szerintem ennyi méz bőven elég.
3, A lábast lehúzzuk a tűzről és fedő alatt hagyjuk állni még pár percet, majd langyosra hűtjük.
4, Addig lapokra vágjuk a piskótát és amikor már kicsit szilárdabb a krém, megtöltjük vele a tortalapokat, úgy hogy még a sütemény tetejére és ízlés szerint az oldalára is jusson krém.
Nem muszáj azonnal hűtőbe dugnunk, szobahőmérsékleten is szépen kihűl.

Díszítés:
1, Egy lábasban kevés vizet forrósítunk, a répát aprítóban felaprítjuk és a vízben fedő alatt puhára főzzük.
2, Levesszük a fedőt, hagyjuk a vizet elpárologni, majd hozzáadunk két ek mézet, alaposan összekeverjük, hogy a répa mindenhol mézes legyen, lefedjük és pár percet hagyjuk karamellizálódni. Persze nem úgy fog, mint a cukor, de attól még jó édes lesz a répa.
3, Ha kész, kiszedjük a répát és ízlésesen a tortára rendezzük, majd egy ek mézet, 2-3 ek vizet és a mazsolát tesszük a lábasba. Összekeverjük és fedő alatt pár percig hagyjuk párolódni, amíg a vizet magába szívja és megduzzad.
4, A mazsikat is ízlésesen a tortára rendezzük és ha még maradt egy kis méz a lábasban, azt is a tortára csurgathatjuk és most már hűtőbe tehetjük, ha ellen tudunk állni neki.

Alma-banán saláta mézes dióval

2009. november 25., szerda

Néhány gyümölcs annyira finom együtt.
Nem szoktam többféle gyümölcsöt enni egyszerre, de mostanában 2-3 féle gyümit vacsorázok, így növelik egymás élvezeti értékét. Például az alma apróra vágott, érett, édes kiwivel fogyasztva fenségesen finom.
Szóval, összedobok esténként ilyen gyümölcssaláta jellegű valamit és némelyik annyira jól sikerül, hogy ezeket megosztom veletek. Nem igazán recept egyik sem, talán nincs is benne túl sok fantázia, de azért felteszem őket, mert nagyon-nagyon finomak és nagyon jól néznek ki - ez utóbbiban persze nem részesülhettek, mert sajnos kicsit béna a fotós, meg a gép is. :-)


Alma-banán saláta mézes dióval

1 alma (vagy körte)
1 banán
3-4 ek. méz
ízlés szerinti mennyiségű durvára tört dió

Az almát és a banánt összedaraboljuk, ráhalmozzuk a durvára tört diót és meglocsoljuk a mézzel.
Amilyen egyszerű, olyan finom.

Turbolyás banánturmix

2009. november 24., kedd

Néhány hete rákattantam én is a zöldturmixra.
Nagyon megkívántam most a zöldleveleseket, hogy a zöldségeseket elárasztják a különféle saláták.
Pár évvel ezelőtt már ittam ilyeneket, de annyira szörnyűnek találtam az ízét, hogy néhány hétnél tovább képtelen voltam fogyasztani. Ha teleraktam gyümölccsel, hogy jobb íze legyen, akkor zöldlevél csak annyi volt benne, amennyit egy salátában is megennék, úgyhogy nem láttam értelmét inni.
Most viszont újra megpróbáltam és néhány nagyon finom zöld löttyöt sikerült alkotnom, amit szívesen megiszom és tele van zölddel.

Legutóbb egy turbolyás változatot próbáltam ki, ugyanis egyik nap, mikor miséről elmélázva sétáltam hazafelé, a színes, fakó, száradó falevelek között már messziről feltűnt egy élénkzöld növénycsokor. Ahogy közelebb értem, akkor láttam, hogy ez bizony turbolya, de azóta sem tudom, hogy most miért nő, hiszen minden névben tavasszal csokorszámra gyűjtöm és eszem, de nyár elején magzásnál elszárad az egész növény és utána tavaszig nem látni (legalábbis eddig nem láttam), most meg egy turbolyaszőnyegbe tévedtem november közepén. Ráadásul olyan pici zsenge és finom levélkéi vannak most, hogy mindjárt szedtem is belőle egy reggeli turmixba valót.
Nagyon finom növény: különleges aromája van, leginkább talán az ánizs és a mentol keresztezésére hasonlít, éppen ezért leginkább fűszernövényként tartják számon, de sütni-főzni nem lehet vele, mert elveszíti az ízét. Emiatt leginkább csak nyersen fogyasztják és nem is tárolható még hűtőben sem, mint a petrezselyem, mert hamar elhagyja magát és íztelen lesz. Szoktam tenni salátába is, de nekem valahogy inkább az édes ízhez illik, így a turmixba banán került mellé, meg egy kevés semleges ízű fejes saláta és remek lett.
Ízre tulajdonképpen banánturmix enyhe turbolyás beütéssel.


Turbolyás banánturmix
(6 dl turmixhoz)

1 nagyobb banán
6-7 fejes saláta levél
1 csokor turbolya
3 dl víz

A hozzávalókat összeturmixoljuk és már fogyaszthatjuk is.


Érdemes sok-sok turbolyát fogyasztani, amikor csak tehetjük, hiszen rengeteg jó tulajdonsága van:
"Magas C-vitamin-, karotin-, vas- és magnézimtartalmú levelei a tavaszi vértisztító kúrához alkalmazhatók, serkentik a méregtelenítő szervek működését. A levelek forrázata máj-, epe- és vesepanaszok ellen, valamint emésztési zavarok, étvágytalanság és vérszegénység ellen használható. Keringésjavító, serkenti az agy működését, jó hatású emlékezetkiesés ellen. Zöldfűszerként is megállja helyét, a francia konyha híres 'fines herbes' fűszerkeverékének elmaradhatatlan alkotórésze."
(Forrás: Természetgyógyász magazin oldaláról)

Konyhai kudarcaimról NYERSEN és őszintén

2009. november 20., péntek

Néhány hete el kezdtem magam elég furcsán érezni.
Először csak azt tűnt fel, hogy a sport olyan nehézkesen ment: a megszokott köreimet képtelen voltam a szokásos intenzitással lefutni, csak vánszorogtam és húztam magam futás helyett, később már a pilates sem ment, alig bírtam rávenni magam, hogy tornázzak kicsit, pedig néhány hónapja úgy élveztem, hogy abba sem akartam hagyni. Pihentem egy-két hetet, hiszen biztosan csak túledzettem magam, de nem lett jobb.
Sőt, nemsokára egyre gyakrabban égett a gyomrom egy-egy főétkezés után, pedig mióta vega vagyok, szinte már el is felejtettem, hogy a gyomorégés nem a hamvasztás egyik jelenete. Egyre sűrűbben fájt a gyomrom, émelyegtem, szédültem, majd jöttek mindenféle látható tünetek is, például a bőröm is árulkodott róla, hogy valami nincsen rendben. Hamar megfigyeltem magamon, hogy mindenféle kellemetlenség csak az étkezések után jelentkezik, akkor is csak akkor, ha valami főtt, sült ételt eszem.
Ráadásul iszonyúan el kezdtem kívánni mindenféle gyümölcsöt, volt, hogy szinte egész nap csak gyümölcsöt rágcsáltam.

Mikor erre rájöttem, hamar döntöttem: nyerskoszt azonnal!
Régebben már próbálkoztam vele és egészen egy teljesen hónapig nyersen étkeztem, de abbahagytam, mert annyira lefogytam tőle, hogy oldalról már nem is látszottam a tükörben, úgyhogy már én is megijedtem magamtól. Most viszont a szervezetem üvölt, hogy nyerset akar enni - ha befogom a fülem, akkor is hallom! Nem kellett sokat győzködnöm magam, ugyanis tényleg annyira kívántam, hogy a főtt ételre már gondolni sem tudtam. Fogalmam sincs, hogy onnan jött ez az érzés és miért. Talán valami tápanyaghiány állhat a háttérben, amire így jelez a szervezet, úgyhogy inkább hallgattam rá.

Nos hát, kicsit elkalandoztam a nyers konyha világa felé!
Nem szerettem volna semmi extrát enni, vagy Gittához hasonló ételcsodákat alkotni, úgyhogy olyan pofon egyszerűnek tűnt az egész, de ennyi kudarc már régen ért a konyhában, mint ezekben a hetekben. Most tehát vallok, hátha valaki tanul a hibáimból, vagy hátha van valaki, aki tudja, hogy miket rontottam el.

Először is a 80/10/10 táplálkozáshoz hasonlóan rengeteg friss gyümölcsöt fogyasztottam, ezzel nem is volt baj, tényleg nagyon szeretem az édes ízt és a gyümölcsöket is - szinte mindet örömmel eszem. Amit meg nem szívesen eszem ilyen natúran, azt leturmixoltam és kész, nem volt itt semmi gond.
A leveles zöldeket is sikerült beilleszteni a napjaimba: zöld turmix formájában sok-sok gyümölccsel egész tetemes mennyiséget sikerült elfogyasztani belőlük.
Az első problémám a zöldségekkel volt: a rengeteg édes íz mellé azért megkívánja az ember a sósat, úgyhogy elhatároztam, hogy napi egyszer egy sós zöldségsalátát eszem. Igen ám, de hamar kiderült, hogy magában képtelen vagyok a zöldségeket nyersen megenni. Mindenféle ételhez nagyon szeretem őket, de magában nem. Mindegy mit, de valamit ennem kell hozzá. Hát most nem volt mit, úgyhogy összeszedtem magam és pár napig hősiesen legyűrtem a salikat. Különben is: milyen vega az ilyen, aki nem tudja megenni a zöldségeket magában!
Be kell vallanom: hamar elegem lett. Nem vezekelni szeretnék a mindennapi saláta miatt, hanem élvezni az étkezést úgy, mint amikor gyümölcsöt eszem. Biztosan lehet a nyers zöldség is finom valahogy és akkor bevillant egy igen egyszerű megoldás: valami nagyon finom szósszal nyakon öntöm és onnantól már csak úgy csúszik majd a répa, uborka, káposzta meg miegymás lefele.


Utánanéztem Gitta és Klarkat blogján is és a neten még sok helyen, hogy hogyan csinálják a nagyok és mivel önthetném le a salátát. Találtam is sok jó ötletet, úgyhogy gondoltam a legegyszerűbb változattal kezdek: néhány fűszerrel összeturmixolok egy kevéske olajos magot, ízesítem mézzel, citromlével és kész. Ennél egyszerűbbet! Hogy lehet, hogy ez eddig nem jutott eszembe, megkímélhettem volna magam néhány nap aszketikus életmódtól.

Na, másnap a napraforgómag és a turmixgép már ott várt a pulton, ahogy közelgett az ebédidő. A magok már ugrottak is a gépbe, a nyál meg már összefutott a számban a gondolatra is, hogy aznap milyen csudafinomat fogok végre ebédelni. Legalábbis ez volt a terv, de a nyavalyás kis magok másképp gondolták, ugyanis amit a turmixgépben műveltek az fényévekre volt a megálmodott, krémes salátaöntetemtől. Persze nem adtam fel ilyen könnyen: nyomás az aprítóba. Túl sok változás ott sem történt a napraforgómaggal. Hagytam hát kicsit ázni őket, majd pár óra múlva (ebédnek annyi!) újra próbálkoztam, persze sikertelenül. No, nem baj, ebből is tanultam, előre kell gondolkozni és a magokat beáztatni éjszakára és másnap úgy viszi majd a turmix őket, mint a vaj. Olyan krémes salátaszószt fogok csinálni, hogy csak na!
Így is történt: beáztattam a magokat, de a turmixolás és az aprítás eredménye most is ugyanaz lett, mint előző nap. Próbálkoztam mindkét gépnél kevesebb és több vízzel is, hátha csak ez a baj, de sehogyan sem lett jó, a natúr zöldségsalátától pedig már annyira irtóztam, hogy az ellenségemnek sem kívánnám, hogy ilyet kelljen ennie.
Mi hát a megoldás? Este villámcsapásként nyilallt belém a gondolat: kávédarálón lisztté darálom szét a magot és akkor már csak egy kevés folyadékkal összeturmixolva szuper krémes csodát kapok majd végeredményül. Micsoda ötlet! Végre, végre, holnap lesz finom saliszósz!

Másnap szépen le is daráltam egy marék napraforgómagot, ugyanis több már nem volt: szétkísérleteztem már egy fél kilós zacskónyi mennyiséget. Nagyon jó kis napraforgódarálékom lett, ment is egyenesen a turmixba egy kevés vízzel és már alig vártam, hogy kiöntsem a zöldségekre azt a finom, krémes csodát, amit alkottam. Nem is nézett ki rosszul a végeredmény, de nem lett olyan krémes, amilyenre számítottam, ráadásul mire megettem a saláta felét, addigra szétesett a szósz atomjaira: napraforgómagrészletek ültek a zöldségek tetején, a tál alján pedig vízben úsztak a falatok. Talán tovább kellett volna turmixolni? Vagy áztassam be a darálékot egy kicsit, hogy magába szívja a vizet és ne evés közben a tányéromban mondjanak búcsút egymásnak?
Másnap újabb kísérlet: reggel első dolgom volt, hogy megdaráltam a magokat. Félálomban, kómás fejjel már izzítottam is a kávédarálót bontogatva az újabb fél kilós napraforgómag csomagot áldozatként. Több órán keresztül ázott a cucc, még utána is kellett tölteni egy kis vizet, mert úgy beszívta, én meg oda voltam az örömtől meg vissza, hogy végre feltaláltam a spanyol viaszt és ma olyan, de olyan krémes szósz fog díszelegni a salátámon, hogy még a férjem sem akar többé mást enni majd, ha ezt megkóstolja.

Mondanom sem kell, ebből sem lett semmi. Talán kicsit tovább bírta a szósz, de ugyanúgy szétesett a zöldségeken, ugyanúgy kifolyt a nedvesség a mag és a fűszerek közül, ráadásul ilyenkor olyan furcsa, tömény napraforgó íze lett a fennmaradt 'zaccnak', hogy nem bírtam megenni, maradt a kutyusnak. Neki bezzeg ízlik! Minden zöldséget két pofára zabál nyersen kutya létére, én meg itt állok vegaként és napok óta ádáz küzdelmet folytatok azzal a nyavalyás uborkával, sárgarépával és a többi ravasz zöldséggel. Olyan éhes voltam és olyan elegem lett ebből a kísérletezgetéstől, hogy hirtelen ötlettől vezérelve összedobtam a salimhoz egy kukorica-és rizslisztből készült pászkát, hogy legalább gluténmentes legyen. Nem meglepő módon nagyon nem esett jól, újra ugyanazok a tünetek, mint majdnem egy héttel ezelőtt, ugyanaz a furcsa hasfájás. Inkább ettem volna meg magában azt a salátát!


Azért délután megint továbbgondoltam a dolgot, hogy egy kis pászkával bezzeg már milyen könnyen lecsúszott az a(z így már) finom zöldség, úgyhogy lehet, hogy össze kéne dobni valami egyszerű nyers kenyeret. Nem gondolkoztam ezen sokat, már dobtam is össze a masszát (ami kivételesen sikerült) és estére már ott álltam a massza és az aszalógépem között - gondterhelten. Ugyanis nekem kerek gyümölcsaszalóm van majdnem centis rácsokkal, ahol még a gyümölcs is lejjebb esik néhány tálcányival, ha apróra vágom, hát még ez a massza mit művelne itten. Ez persze csak az első kétségbeesés volt, mert gyorsan feltaláltam magam: sütőpapírból téglalapokat vágok az aszalógép tálcáira! Mindegyik tálcán elfér majd két nagy lap, legfeljebb, ha a sütőpapír miatt nem aszalódik rendesen, akkor majd megfordítom őket, talán akkor már a papír sem kell, mert lesz annyira szilárd.
Meg is tettem azonnal, amit elgondoltam, este már ott forogtak a kis lapos, téglalap alakú nyers kenyérkéim az aszalóban. Mire este lefeküdtem, már láttam, hogy szépen aszalódnak. Szinte nem is aludtam semmit az éjjel, folyton csak a kis kenyérkékre gondoltam, hogy jól vannak-e, aszalódnak-e rendesen, mikorra készülnek el és persze a lényeg, hogy másnap mekkora lakomát csapok majd belőlük! Reggel már az egész lakásban terjengett a zöldségek, legfőképpen a hagyma illata, úgyhogy már korán reggel kipattant a szemem és első utam azonnal a konyhába vezetett: gyönyörű, szépen megaszalódott, illatos kis kenyérkék vártak az aszalóban. Valami hihetetlen, hogy elsőre sikerült - futott át az agyamon a gondolat és már a számban éreztem az ízét és elképzeltem, ahogy beleharapok, hogyan fog ropogni a fogaim között és végre valami szárazat, keményet rághatok a sok gyümölcs és zöldség után! Jaj, de jó lesz!

Persze ez a kora reggeli ábrándozás nem tartott túl sokáig. Egészen pontosan addig, amíg ki nem szerettem volna szedni a kenyereket a gépből, ugyanis a sütőpapír teljesen összegyógyult a zöldséglapokkal, olyannyira, hogy azt sem tudtam, hogy hol végződik a papír és hol kezdődik kenyér. Megpróbáltam én mindent már végső kétségbeesésemben: kapargattam a papírról a zöldségeket, igyekeztem levágni róla, legvégül már lerágni is, de minden próbálkozás hiábavaló volt: míg én az igazak álmát aludtam, ezek örök hűséget és egységet fogadtak egymásnak.
Két választásom volt tehát: vagy kidobom az egészet a kukába, vagy megeszem papírostul. Az előbbit választottam, de csak azért mert a papír nem nyers és én most mindenképpen nyers ételeket szeretnék enni, de csakis ezért. Egyéb körülmények között valószínű megettem volna. :-)
Szóval, kenyérkék a kukába, én pedig megint kínoztam magam a salátával. Kész büntetés számomra ez a nyers zöldség így csupaszon, ennék inkább egész nap gyümölcsöt, de már a rengeteg édes íztől is émelygek kicsit, muszáj egy kevés sósat is csempészni a gyümik közé.

Na, ahogy az aznapi salátát gyűrtem lefele, eszembe jutott a hajdina, amiről annyit olvasok a nyersen táplálkozók blogjain. Jó reformtáplálkozóként természetesen van itthon két zacskóval is. Beáztatom, csíráztatok és legalább azt keverem majd a salátába. Ez még mindig egy fokkal jobb, mintha üresen kéne megennem a salit. Be is áztattam egy csomag hajdinát, hogy legyen csíráztatni is, meg egy újabb nyers kenyérpróbálkozáshoz is és persze az aznapi ebédembe is tennék már egyből. Nekem csíra nélkül is jó lesz, csak legyen már valami rágható is az ebédembe.
Így is lett: kevertem az ebédembe beáztatott hajdinát, ez volt az egyetlen sikeres próbálkozásom a nyers napok alatt, ugyanis egész finom lett a sok zöldség hajdinával. A többi hajdina pedig elvonult csírázni: tettem a csíráztatótálakba is ill. tálcákra is, meg mindenhová, hogy biztosan legyen néhány, amelyik kicsírázik. Már semmit sem bízok a véletlenre!
Másnap nézegettem őket, még nem csináltak semmit, rákövetkező nap viszont már igen: úgy bepenészedett az összes, hogy nagyívbe röpültek a kukába. De miért, miért, miért? Kicsit utánanéztem és állítólag a világos hajdina csírázik, nekem viszont csak a sötétebbikből volt itthon. Azért ez némiképp megnyugtatott, hogy most kivételesen nem én voltam béna, hanem csak a hajdina nem szólt, hogy ő nem az a csírázós fajta. Maradt hát a natúr saláta ebédre, viszont nem adtam fel a hajdinakísérletet, ugyanis volt még egy zacskó hajdinám.

Gondoltam beáztatom, mert olyan szépen megpuhult és majd összeturmixolom zöldségekkel és lesz belőle újabb nyers kenyér. Nem baj, ha nincsen csírája, csak legyen már kenyér! Időközben kitaláltam ugyanis, hogy van ám nekem szilikonos sütőlapom, viszont nincs az a nyers kenyér ami arra képes lenne ráragadni! Ez a sütőlap méretben ugyan nem passzol az aszalómba, de a sütőmbe igen, amin viszont van légkeveréses fokozat és egyszer már aszaltam is vele sikeresen (!!!). Na, most találtam fel a spanyolviaszt! Végre, végre!
Ázott is a hajdina néhány órát, majd délután összeállt a massza. Került még a hajdina mellé sárgarépa, zellerszár és vöröshagyma. Isteni illata volt és állagra is remekre sikeredett. Szépen ráformáztam a sütőlapra és ment is a 40-45 fokos sütőbe a 'zümmögő' fokozatra (értsd: légkeveréses). Zümmögött az ott nekem egész éjjel, de nem érdekelt. Minden kellemetlenséget elviselek, csak másnap kenyeret ehessek!

Reggel már a hálószobában éreztem a hagyma illatát, rohantam is a sütőhöz, ahol már kevésbé volt illat. Sőt, egyre közelebb érve már határozottan átalakult és inkább volt bűznek nevezhető, mint illatnak. Felcsaptam a sütőajtót és gyanúm beigazolódott: onnan jön a bűz forrása. Az egész massza ahelyett, hogy aszalódott volna, nem szégyellt megpurcanni! Olyan bűz áradt az egész konyhámban, hogy az még egy görényfarmot is kenterbe verne, én meg olyan mérges voltam már az újabb sikertelen próbálkozástól, hogy még hányni is elfelejtettem, pedig tényleg olyan szag volt, hogy szabályosan öklendeztem tőle órákig.
Három masszív zsákba pakoltam bele ezt a masszát, mielőtt véglegesen kidobtam, hogy valahogy útját álljam ennek az iszonyatos szag terjedésének, mielőtt még a szomszédokat is elgázosítom. Hát nem egy gazdaságos táplálkozási forma ez a nyersevés: azt hiszem több ételt dobtam ki az utóbbi napokban, mint amennyit megettem. Ezzel a spanyol viaszt ugyan nem, de azt hiszem, egy új fogyókúrás módszert feltaláltam!

Persze szellőztetés végett kinyitottam minden ablakot, amit csak találtam a házon, dőlt is befele a hideg rendesen, de inkább fagyjak meg itt a konyhában, minthogy ezt a szagot kelljen még éreznem akárcsak egy percig is, legalább hősi halottja (fagyottja) leszek ennek az egészséges táplálkozási irányzatnak, amiről lassan kiderül, hogy betegségek ellen tényleg jó, de a fagyástól nem véd meg. Azon már meg sem lepődtem, hogy még a szellőztetés sem úgy sikerült, mint szerettem volna. Már a hűtőben melegebb volt, mint a lakásban, de a szag csaknem távozott. Mint egy rossz szellem, ott maradt a lakásban kísérteni.
Úgy látszik a légkeveréses fokozat olyan jól működik, hogy az egész lakás levegőjét átkeverte egy éjszaka alatt és így sikeresen eljutott a bűz még a zárt ajtójú szobák legeldugottabb sarkába is. De legalább a csótány-és rágcsálóirtást ezzel letudtuk egy időre. Sőt még az is kiderült, hogy a sütőnk egész jól működik. Mindennek van pozitív oldala!

A lényeg a lényeg: ezt az iszonyatos poshadt hagymás hajdina szagot még három napig éreztem a lakásban, aminek következtében nemcsak a nyersevéstől, de még az evéstől is elment a kedvem...

A végeredménye az lett ennek az egész nyers kálváriámnak, hogy mostanában eggyel több étkezést cseréltem le nyersre, de azért eszek főtt ételt is rengeteg salátával, mert úgy lecsúszik. Valahogy főzni-sütni még mindig jobban tudok, mint aszalni, csíráztatni, áztatni.
Viszont sikerült néhány nagyon finom zöldturmixot készítenem és egy-két gyümölcsös összeállítás is nagyon jól sikerült, ezeket majd hamarosan közkincsé teszem.
Jelenleg kevesebb nehéz gabonát (értem ezalatt a glutént tartalmazó gabonákat) eszem, sokkal több gyümölcsöt és most tulajdonképpen jól vagyok, megszűntek azok a fura, kellemetlen tünetek, a sportolási kedvem valamennyire visszatért, aztán egyszer ha megint elmegy az eszem, megpróbálkozom újra a teljes nyersevéssel. Addig is kerülöm a légkeveréses fokozatot a sütőn...

Puliszka őszi színekben - vegán sajtszósszal

2009. november 18., szerda

Tombol nálunk a puliszka-őrület!
Rájöttem, hogy semleges íze miatt hihetetlen változatossá tehető. Ráadásul nagyon megszerettem, mert laktató, de ugyanakkor elég könnyű ételnek is érzem: nem küld a fotelba pár órára görögdinnyét megszégyenítő méretűre puffadt hassal és fáradságtól leragadó szemekkel.
Nagyon egyszerűen és gyorsan elkészíthető, édesen és sósan is finom, egészséges, sokkal jobbnak tartom például a különféle tésztáknál és nem utolsó sorban pedig annyira jó színe van - olyan napsárga. A ragyogó, nyári napsütés jut róla eszembe...
Mindenesetre most őszi színekkel kombináltam és egy kis sajtszósszal megbolondítottam, amitől nemcsak az íze lett szuper, de a zöldségek is kellemesen szaftosak.
Borús, őszi napokra kitűnő hangulatjavító étel. :-)


Puliszka őszi színekben

Puliszkához:
3 pohár (most 2 dl-es) kukoricadara
1,8 l víz

bors
kömény
bazsalikom
kakukkfű

Vegán sajtszószhoz (ugyanaz, mint a vegán pizzán):
2-3 nagy marék kukorica
kb. 3-4 evőkanál sörélesztőpehely
1 fej vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma
olívaolaj
citromlé
szerecsendió

bors



Színekhez :-) :
Zöld:
kb 8-10 szem kelbimbó
Lila:
1 fej lilahagyma
fél padlizsán

Sárga:
1 nagyobb paprika
2 marék kukorica

Narancssárga:
1 nagyobb szál sárgarépa
(vagy bármilyen más zöldség még ezeken kívül, ami épp van otthon)

olívaolaj

bors
kömény
kakukkfű
majoranna
oreganó



1, A kukoricadarát 6 dl vízzel elkeverjük, a maradék vizet felforraljuk és a fűszerekkel együtt a darára öntjük. Közepes lángon, sűrűn megkeverve készre főzzük.

2, Míg a puliszka fő, előkészítjük a zöldségeket: a kelbimbó kivétel mossuk, tisztítjuk, kockázzuk a zöldségeket és egy nagyobb tálba halmozzuk a fűszerekkel együtt. Néhány evőkanál olívaolajjal összekeverjük és félretesszük. A kelbimbókat csak megmossuk, félbevágjuk és szintén félretesszük, amíg vár a sorára.
3, Amint a kukoricakása elkészült, egy vékonyan kiolajozott tepsibe (jó nagyra, hogy szépen elterüljön) öntjük, a sütőt 180 fokra előmelegítjük.
4, Elkészítjük a sajtszószt is: aprítóban vagy turmixgépben alaposan összeturmixoljuk a hozzávalókat. Ha szükségét érezzük egy kevés vízzel hígíthatjuk.
5, A sajtszósz felét vagy harmadát szétterítjük a puliszkán, majd a kelbimbókat vágott felükkel lefelé belenyomkodjuk, erre halmozzuk a fűszeres zöldségeket és már mehet is a 180 fokos sütőbe.
6, 30 percig sütjük, majd ráöntjük a maradék sajtszószt is és további 15 percet sütjük még 200 fokon, amíg szép színe nem lesz a tetejének.


Kockára vágva, forrón tálaljuk, akár római saláta leveleket is adhatunk mellé.

További puliszkás receptjeim:

Banános-kókuszos kukoricakása
Sült zöldséges puliszkagombóc zöldfűszeres-sült kelbimbós mártással

Kelbimbókrémleves

2009. november 17., kedd

Ez a leves édesanyám ötlete nyomán született - természetesen kicsit egyszerűsítve a hozzávalók tekintetében és vegánosítva, no meg persze tartalmasabbá téve, hogy főételként fogyaszthassuk ezt is, csakúgy, mint a többi levest.
Szerintem nagyon jól sikerült összeállítás lett belőle, már csak azért is, mert a férjem nem szereti sem a brokkolit, sem a kelbimbót, ilyen formában valahogy mégis befalta.


Kelbimbókrémleves
(kb 6 főre)

1 kg kelbimbó
1 közepes fej brokkoli
5 szem krumpli
2 fej hagyma
2-3 gerezd fokhagyma
3-4 ek citromlé
4 l víz
1-2 bio leveskocka ízlés szerint

bors
kömény
tárkony
petrezselyem
bazsalikom

1, A krumplit megpucoljuk, kockára vágjuk, a brokkolit rózsáira szedjük, a torzsáját szintén kockákra vágjuk, a hagymákat is megpucoljuk és négybe vágjuk, majd egy nagyobb lábasba tesszük őket a kelbimbóval, leveskockákkal, sóval, borssal, köménnyel és a tárkonnyal együtt.
2, A zöldségeket felöntjük négy liter forró vízzel és addig főzzük, amíg minden megpuhul benne.
3, Ha a zöldségek puhák, kiszedjük a krumplikockák és a kelbimbók kb a felét, a maradék levest pedig alaposan összeturmixoljuk.
4, Visszarakjuk a kiszedett zöldségeket, ízesítjük a maradék zöldfűszerekkel és a citromlével, majd még egyszer összeforraljuk a levest és még forrón kínáljuk.

Készíthetjük vagy tálalhatjuk szójajoghurttal vagy tejszínnel is, de nekem így jobban ízlett a maga egyszerűségében, hogy tömény zöldség az egész és a kelbimbó ízét olyan kellemesen érezni benne.

Zöldfűszeres sajtkrém vegánul és egyszerűen

2009. november 13., péntek

Tisztában voltam vele, hogy lehet tofuból sajtkrémet készíteni, de sosem izgatta a fantáziámat.
Most viszont rengeteg snidlingem és petrezselymem volt még, amiket nagyon szeretek nyersen, így igazából ezek felhasználására készült ez a pofon egyszerű sajtkrém, ami tulajdonképpen ízlés szerint bárhogyan fűszerezhető.
Igaz, sajtíze nem sok van (na jó, egy kis jóindulattal talán), de állagra, színre is olyan és nagyon finom.


Zöldfűszeres sajtkrém vegánul és egyszerűen

1 doboz (300 g) tofu
1 paprika
1 kisebb fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
3 ek citromlé
4 ek sörélesztőpehely
4 ek olívaolaj
1,5 dl víz

bors
kevéske kömény
snidling
petrezselyem


Elkészítése nem igényel nagy konyhai jártasságot, ugyanis a hozzávalókat a zöldfűszerek kivételével valami arra alkalmas kütyüben összeturmixoljuk (nálam ez aprító volt), majd hozzáadjuk az apróra vágott zöldfűszereket is.
Hűtőbe tesszük néhány órára, majd fogyaszthatjuk valamilyen házikenyérrel pástétomként, vagy akár szószként tésztákhoz, krumplikhoz.
Én most olívás masnival és rengeteg rukolával ettem.

Étcsokikrémes banános keksz

2009. november 10., kedd

Több helyen láttam már a blogokon a banános keksz receptjét és mostmár annyira megkívántam, hogy muszáj volt nekem is elkészítenem - persze vegánosítva, teljes őrlésű liszttel és cukor nélkül, de mindenképpen csokisan!
Csokikrémet most készítettem először saját ötlet alapján. Hát mit mondjak: jó volt, de van még rajta mit finomítani. Az állaga szuper lett: krémes, de ugyanakkor szilárd, összetartotta a kekszeket és nem is folyt ki. Az íze viszont kissé furcsa volt (magában-ugyanis a kekszekhez jó volt), azt hiszem nem volt elég édesítésnek a mazsola. Szerintem 1-2 kanál méz teljesen feldobná, de nem mertem bele tenni, nehogy folyós legyen, viszont legközelebb mindenképp mézzel próbálnám meg.
(Ha lesz jobb, csokikrém változatom, ígérem, azonnal közzéteszem.)
A keksz viszont jó lett: puha maradt és magában ill. a krémmel is eszméletlenül finom és nagyon banános.


Étcsokikrémes banános keksz

Kekszekhez:
300 g liszt (nálam 250 g teljeskiőrlésű tönkölyliszt és 50 g fehér liszt)
3 banán (300 g)
80 g mazsola
5 ek méz
0,6 dl olaj
3 ek citromlé
1 kk szódabikarbóna
víz

Étcsokikrémhez:
5 ek barnarizsliszt
50 g mazsola
4 ek kakaó
3 dl víz





1, Először összeállítjuk a tésztát: a banánt villával összetörjük, hozzáadjuk a többi hozzávalót is és alaposan összedolgozzuk. Ha túl kemény lenne a tészta, egy kevés víz hozzáadásával lágyíthatjuk.
2, A sütőt előmelegítjük 170-180 fokra.
3, A tésztából egy evőkanál segítségével kis gombócokat halmozunk egy sütőpapírral vagy szilikonos sütőlappal bélelt tepsire. A kanállal kicsit ellapítjuk a gombócokat, majd 25 perc alatt készre sütjük a kekszeket.

4, Amíg a tészta sül, elkészítjük a csokikrémet: a lisztet felöntjük 3 dl forró vízzel, hozzáadjuk a mazsolát és közepes lángon forrásig főzzük. Ekkor már jó sűrűnek kell lennie.
5, Lehúzzuk a tűzről, hozzákeverjük a kakaót, majd botmixerrel krémesre turmixoljuk. Kicsit állni hagyjuk.
6, Ha a kekszek kihűltek egy evőkanál csokikrémmel összeragasztgatjuk őket.

Ismét díjat kaptam...

...és ismét nagyon örültem neki!


Jó érzés tudni, hogy nem csak olvasgatják a blogomat, hanem vannak, akik annyira szeretik, hogy szívecskéket és mosolygós napocskákat adnak érte! :-) Hálás köszönet ezért Evanak, LiliNortianyunak és Maxnak is, aki a legutóbbi VKF minden résztvevőjét jutalmazta a díjjal.
Továbbadnám én is sok szeretettel Dulminának, Siccikének és Klarkatnak is.

Zöldparadicsom-fokhagyma savanyúság (ecet és cukor nélkül)

2009. november 6., péntek

Egy múlt havi írásomban már utaltam rá, hogy nem fogyasztok sem cukrot, sem ecetet, emiatt pedig savanyúságot sem ettem évek óta. Tulajdonképpen nem is hiányzott, hiszen kevés olyan dolgot eszünk így hús nélkül, amihez illene a savanyúság, egyébként pedig szívesebben eszem az ételek mellé inkább friss zöldséget, általában római salátát, vagy jégsalátát.
Most viszont a paradicsomjaink a kertben pont a hideg beállta előtt indultak be egy újabb adag gyümölcs kihordására. Majdnem sikerült is nekik: a méret már jó volt, de a szín még nem stimmelt, úgyhogy mindenképpen le kellett szedjük őket.

Évek óta gondolkoztam már rajta, hogyan lehetne ecet nélkül savanyúságot készíteni, de nem voltam biztos benne, hogy elég savanyú lenne ill. hogy elállna-e. Mivel egyébként sem hiányzott, nem is próbálkoztam az elkészítésével, most viszont rákényszerítettek a buzgó paradicsomok, hogy ilyen formában tegyem el őket.
Kevés bizalommal álltam neki a dolognak, de a végeredmény nagyon finom lett. Tényleg nem lett annyira savanyú, mint az igazi savanyúságok, de pont ezért jó: nem olyan erős, maró, savas, csak olyan kellemesen savanykás. Ízre, állagra megfelelő, különösen a fokhagyma ízlik nagyon ilyen variációban (is). A citromlé miatt a leve ugyan kissé zavaros, de ez csak első látásra furcsa.
A megfelelő dunsztnak köszönhetően pedig úgy látom szépen el fognak állni, bár már most sincs sok belőle. (A mű egyébként pont egy hónapja készült.)


Zöldparadicsom-fokhagyma savanyúság
(kb 3 literes üvegnyi adag)

1 kg zöldparadicsom
kb 4 fej fokhagyma (nálam annyi gerezd fokhagyma, ahány szem pari van)
3 babérlevél
1 ek só
1 kiskanál bors
1 kiskanál fehér mustármag
1 kiskanál koriander
1,5 dl citromlé (most kivételesen nem 100%-os, hanem csak 50%-os citromlevet használtam)
3 ek méz
1 l víz
kevés tartósítószer vagy szalicil a tetejére (a biztonság kedvéért)

1, A vizet felforraljuk a fűszerekkel.
2, Közben lecsumázzuk és megmossuk a parikat, a fokhagymát is megpucoljuk és az üvegebe rendezzük. Nálam úgy kerültek üvegekbe, hogy minden szem paradicsom mellé egy gerezd fokhagyma járt. :-)
3, Ha a víz felforrt, hozzáadjuk a citromlevet és a mézet. Pár percig még a tűzön hagyjuk, majd a zöldségekre öntjük a fűszeres vizet és a tetejükre szórunk egy kevés tartósítószert. Szorosan lezárjuk az üvegeket és már mehetnek is pár napra a szárazdunsztba.

Sült zöldségek indiai fűszerezésű joghurt szószban

2009. november 5., csütörtök

Az eredeti receptben ghíben sült karfiol és burgonya szerepel és az ételt góbi alu bhadzsinak hívják.
Én viszont készítettem már ezt sült karfiol-sárgarépa-kukorica trióból, most éppen cukkiniból és padlizsánból, de egyéb más zöldségekkel is ettük már, mindenhogyan nagyon finom, hiszen a lényeg a joghurt fűszerezésén van, ami első olvasatra teljesen egyszerű, mégis nagyon különleges ízvilágot ad.
Az elkészítése nagyon gyorsan megvan, nem igényel beszerezhetetlen fűszert, mégis indiai és mégis nagyon finom. Érdemes kipróbálni.


Sült zöldségek indiai joghurt szószban
(4 főre)

1 kisebb cukkini
1 közepes padlizsán
2 közepes fej vöröshagyma
1 étkezési paprika
2-3 gerezd fokhagyma
néhány ek. olívaolaj
1 doboz (150 ml-es) szójajoghurt
bors
cayenne bors
gyömbérpor
kurkuma

friss petrezselyem vagy koriander apróra vágva
(a fűszerek aránya: borsok 1, gyömbérpor, kurkuma 2, só 5, petrezselyem 20 arányban kerül bele)

1, A zöldségeket felkockázzuk és néhány evőkanál olívaolajjal együtt egy tűzálló tálba halmozzuk és 180 fokos sütőben megsütjük.
2, Ha kész van, hozzáadjuk az összes fűszert, a joghurtot és alaposan összekeverjük az egészet.
Már tálalhatjuk is. Nálunk most nokedli járt hozzá, de barnarizshez, steakburgonyához, tésztához is illik. Igazi univerzális étel.

(Forrás: Ínycsiklandó vegetáriánus ételek)

Nokedli reformosan

2009. november 3., kedd

Néhány évvel ezelőtt édesapám próbálta elmagyarázni nekem, hogy tojás nélkül nem lehet nokedlit készíteni. Először még el is hittem neki, de amikor már nagyon vágytam egy kis nokedlire, hát megcsináltam tojás nélkül. Egyáltalán nem kell bele, csakúgy, mint a palacsintatésztába és egyéb tésztákba sem. Minden elkészíthető tojás nélkül is. Nem is értem, miért mániája a háziasszonynak mindenbe 1-2 tojást beleütni. Nagyon rossz szokásnak tartom.
Először tojáshelyettesítés gyanánt beáztatott lenmagot adtam a tésztához, de készítettem már enélkül is: állagra ugyanolyan, úgysem fő szét. Viszont úgy gondolom, egy kevés lenmaggal sokkal finomabb, így mégis inkább lenmaggal készítem. Észre sem venni benne.
Reformos ételeket ellenző férjek megnyugtatására írom: hiába ilyen barna ez a nokedli, attól még ehető, ugyanis az ízén egyáltalán nem érezni a különbséget.


Nokedli

(4 főre)

500 g liszt (nálam 350 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt és 150 g finomliszt)
5 dl víz
3 ek. lenmagliszt (de lehet lenmag vagy lenmagpehely is)
1-2 kk. só ízlés szerint

1, Egy nagyobb lábasban vizet forralunk.
2, A nokedlihez alaposan összekeverjük a hozzávalókat, hogy egy nem gyúrható, de még nem is folyós masszát kapjunk.
3, Pihentetjük egy fél órát a tésztát, addigra épp felforr a víz.
4, Nokedliszaggatóval a lobogó, forró, enyhén sós vízbe szaggatjuk a tésztát, óvatosan megkevergetjük, hogy ne ragadjanak össze, majd néhány perc alatt készre főzzük. Közben kóstolgathatjuk is, hogy mikor jó, mert ha nem főzzük eleget kemény és lisztízű marad, ha túlfőzzük akkor pedig kiszedés után összeragadnak, szétesnek.
5, Amikor már feljöttek a víz tetejére, tésztaszűrővel kihalásszuk őket, hőálló tálba kevés olajra szedjük és átkeverjük a nokedlit, hogy az olaj mindenhol érje őket.
6, Visszaforraljuk a vizet és már szaggathatjuk is a következő adagot.

Lehetőség szerint ne a magyar konyhában szokásos csirkepörkölttel, :-) hanem inkább valamilyen zöldségpörkölttel tálaljuk, de tejfölös gombapörkölttel is nagyon finom.

Kedvenc szakácskönyveim 3.

Kurma dásza: Ínycsiklandó vegetáriánus ételek
Több, mint 240 recept a világ minden tájáról
(Kiadó: The Bhaktivedanta Book Trust, 2005)


Részlet a könyv hátulján olvasható ismertetőből:
"A szerző, Kurma dásza az egyik legünnepeltebb krisnás séf, aki jól tudja, hogy a lelki dolgok élvezetéhez, csakúgy, mint az egészség megőrzéséhez, elengedhetetlen a megfelelő táplálkozás. Kurma jó adag humorral, türelemmel és lelkesedéssel adja tovább tudását egyre növekvő, ínyencségekre is fogékony közönségének világszerte.
A több száz nemzetközi receptből álló gyűjtemény sokéves kísérletezés és finomítás eredményeként került be ebbe a fölöttébb praktikus és szemet gyönyörködtető szakácskönyvbe."

Bizony, a könyv alcímének megfelelően nemcsak indiai ételeket találunk benne, hanem algériai, angliai, ausztráliai, észak- és dél-amerikai, francia, görög, indonéziai, izraeli, japán, kínai, lengyel, libanoni, malajziai, magyar, marokkói, mexikói, olasz, orosz, spanyol, svájci, szíriai, thaiföld
i, török, tunéziai, új-zélandi, vietnami recepteket is, így kerülhetett a sok-sok indiai finomság mellé többféle pizza, lasagna, gnocchi, tortilla, borscs, ratatouille, gulyás, görög saláta, tabbuleh, gado-gado saláta, rösti, humusz, baklava, kuszkusz. A különlegességek ellenére elkészítésük egyszerű, a hozzávalók beszerzése pedig csak egy-két receptnél okozhat kisebb gondot, de kis utánajárással beszerezhető vagy mással helyettesíthető.

A receptek az ételtípusok minden fajtáját lefedik az előételtől a savanyúságokon és italokon át egészen a desszertig, úgyhogy akár egy különleges menüsör is összeállítható ebből a könyvből. Ezeket a következő rendszerezésben találhatjuk meg:

● Rizses ételek

● Levesek
● Kenyérfélék
● Zöldségételek
● Saláták
● Csatnik, dzsemek, savanyúságok
● Sós csemegék
● Tészták és gabonaételek
● Hüvelyesekből készült ételek
● Mártások, szószok, öntetek
● Édességek, dessztertek
● Italok

Ezen kívül a receptek előtt mindig találunk rövid leírást és érdekességeket az ételek eredetéről, jellegzetességéről, a könyv bevezetésében pedig a vegetáriánus és a krisnás életmódról olvashatunk. A receptek után menüajánlatokat találunk ill. a fűszerekről és a különleges hozzávalókról összeállított szójegyzéket böngészhetjük további információkért. Az utolsó oldalakon pedig receptmutató segít az ételek kiválasztásában országok és hozzávalók szerint rendszerezve.


A könyv tényleg igényesen összeállított, nagyon szép kivitelezésű, de lakto-vegetáriánus ételeket tartalmaz, ami persze nem baj, hiszen a legtöbb recept nagyon egyszerűen vegánosítható. Ami viszont tényleg zavar kicsit, hogy a könyv elején az egészséges életmód hangsúlyozása a hús nem fogyasztásáig terjed csupán, így az ételek elkészítéséhez fehér rizst, finomlisztet és cukrot használ. Persze ez is könnyen orvosolható, csak kicsit furcsa. Mindenesetre amiket eddig elkészítettem ezekből a receptekből, azok mind nagyon finomak és különlegesek voltak. Érdemes forgatni tehát ezt a könyvet.

Egy általam tavaly készített indiai menü ezekből a receptekből összeállítva:

Felső sor (balról jobbra): joghurtos saláta (raita) ubokával és paradicsommal, subji padlizsánnal, burgonyával és tofuval, banános halava.
Alul: paradicsomos fűszeres rizs, cukkini és karfiol pakora.

Sült zöldséges puliszkagombóc zöldfűszeres kelbimbómártással (VKF 29. forduló)

2009. november 1., vasárnap

Néhány hete amikor a banános-kókuszos kukoricakását készítettem, akkor jöttem rá, hogy mióta tejtermékeket sem eszem, valahogy elmaradt a puliszka az étrendünkből, pedig a juhtúrós puliszkát nagyon szerettem.
Éppen egy juhtúró nélküli puliszkarecepten gondolkoztam tehát, amikor a VKF legújabb fordulójának kiírását olvastam Max konyhájában és azonnal jött az ötlet: olyan jól formázható a kukoricakása, hogy gombóc lesz belőle, már csak a tölteléket kéne kitalálni.
Sok lehetőség nem maradt a töltelékre: vegánként sós változatban valami zöldség kéne bele, aminek szintén van olyan jellegzetes, intenzív íze, mint a juhtúrónak, hiszen magában a puliszka nem sok meglepetést tartogat. Így esett a választásom a kelbimbóra, ami méretben és ízben (főleg sütve) is kitűnő a puliszkagombócokhoz.
Öntetnek is különleges és jellegzetes ízű mártást gondoltam ki, ami egyszerűsége ellenére meglepően jól sikerült és jól illett a kelbimbós puliszkához. Bizonyíték erre, hogy a férjem még a gombócok elfogyasztása után napokig emlegette, hogy milyen jót evett, sőt az egész rokonságban mindenkinek elmesélte, hogy milyen finom puliszkagombóc készült otthon ebédre. Házas pályafutásunk során hasonló esetre még sosem volt példa. :-)


Sült zöldséges puliszkagombóc zöldfűszeres kelbimbómártással
(23 gombóc lett belőle)

Puliszkagombóchoz:
3 pohár (most 2 dl-es) kukoricadara
1,8 l víz

bors
23 db kelbimbó
kevés olaj a sütéshez

Mártáshoz:
4 pohár (150 ml-es) szójajoghurt
kb 15-16 kelbimbó
3-4 fej közepes vöröshagyma
6-8 gerezd fokhagyma
2 ek. citromlé
1 marék snidlingszál
fél csokor petrezselyem

bors

1, A kelbimbókat és a hámozatlan hagymákat is egy sütőpapírral bélelt tűzálló tálba halmozzuk és a sütőben 180 fokon puhára sütjük.
2, A kukoricadarát 6 dl vízzel elkeverjük, a maradék vizet felforraljuk és a fűszerekkel együtt a darára öntjük. Közepes lángon, sűrűn megkeverve készre főzzük.
3, Ha a zöldségek és a puliszka is készen van, összeállítjuk a gombócokat. Kb egy fél tenyérnyi massza közepébe egy-egy kelbimbót teszünk és gombóccá formázzuk őket.
4, A kelbimbós tűzálló tálat vékonyan kiolajozzuk és ebbe sorakoztatjuk fel a gombócokat óvatosan meghempergetve őket az olajban.
5, 150 fokos sütőben sütjük őket negyed órát, majd 200 fokon még negyed órát. Erre azért van szükség, mert ha egyből 200 fokon sütjük őket, akkor szétesnek, kinyílnak...stb. Persze úgyis nagyon finom, csak már nem gombóc.

6, Míg a puliszka sül, elkészítjük a mártást: a maradék kelbimbókat és a hagymákat apróra vágjuk, majd kb a zöldség felét összeturmixoljuk só, bors, citromlé hozzáadásával a szójajoghurttal.
7, A sült zöldséges joghurthoz adjuk a zöldség másik felét és az apróra vágott friss snidlinget és petrezselymet. Tálalásig hűtőbe tesszük a mártást, hogy az ízek összeérjenek benne. Igazából néhány óra múlva fogyasztva az igazi.
8, A megsült gombócokat a mártással leöntve, friss petrezselyemmel díszítve tálaljuk.


Változatok:
* Nem muszáj a puliszkát megsütnünk, anélkül is finom, hiszen már a kukoricadara és a kelbimbó is készre van főzve, sütve benne.
* Tölteléknek kelbimbó helyett bármilyen más jellegzetes ízű zöldséget használhatunk. Például én már kipróbáltam azóta sült sárgarépadarabokkal is. Úgyis nagyon finom, de el tudom képzelni sült brokkolival vagy sült zellerrel is, aki szereti.
* Nem szükséges gombócokat gyártanunk, készíthetjük a juhtúrós puliszkához hasonló módon is: a puliszka felét kiolajozott tűzálló tálba öntjük, ráhalmozzuk a zöldséget, majd a puliszka másik felét és készre sütjük.
* A mártást is rásüthetjük a puliszkára, én most csak a zöldfűszerek friss íze miatt nem szerettem volna sütni, de biztosan úgyis finom lehet.
* A mártáshoz snidling és petrezselyem helyett bármilyen más zöldfűszert is használhatunk, nekem jelenleg most ezek voltak itthon, de szerintem medvehagymával, vagy kaporral is nagyon jó lehet.
* Édes változatban is elkészíthetjük ezeket a gombócokat, ha tölteléknek gyümölcsöt használunk, mártás helyett pedig lekvárral és/vagy növényi tejszínnel díszítjük. Így a szilvás gombóc gluténmentes alternatívája is lehet.

RÁADÁS GOMBÓCOK :-)
Őket nem én sütöttem, főztem. Mi csak néhány hete fogadtunk be két tündéri, csíkos kiscicát, akik alvó pozíciójukat elnézve nagyon jól ismerték a VKF aktuális fordulójának témáját.

Related Posts with Thumbnails
 
Vegánságok. Design by Pocket